Harcosok klubja . Tus , pasztell , papír 40 x 60 cm

A mosoly tarkítsa arcomat, és akkor a ráncok nem számítanak.

Kostenlose Arbeitsblätter und Übungen zum Thema Druckschrift für den Deutsch-Unterricht an der Grundschule zum Herunterladen als PDF.

#avatar #avatarworldgame #fantastic #hairstyles #fantasy #medieval #medievaldress #gold #legend #awesome #eyes #history #historical #surrealism #surreal #surrealistic #dress #style #earth #era #aesthetic #woman #girl #mystery #mystique #egypt #egyptian #egyptology

Wiederholungsheft Teilbereich 3. Klasse (1) – Frau Spaßkanone

A group of individuals that adore the Deathwatch faction from Warhammer 40 000. From painting to competitive discussions, this is the place for...

Автар #ава #аватарка #афигенно

Jill is a Boston wedding photographer named Best of Boston 2012 by Boston Magazine. Locations in Boston, MA and Newport, RI.

Okres Wędrówek Ludów w dorzeczu Odry i Wisły - Otwarcie wystawy "Barbarzyńskie Tsunami" #Lechia #Slavic #Słowianie #Szczecin #Rodzimowierstwo #Slavorum #Славяне #Slované #Лехистан #Лехия #Rodnověří #Родноверие #Lechistan #Nysa #Ныса #Slezsko #Силезия #Śląsk

The Scythians (si.n or si.n from Greek , ), also known as Scyth, Saka, Sakae, Sacae, Sai, Iskuzai, or Askuzai, were a large group of Iranian Eurasian nomads who were mentioned by nearby literate peoples as inhabiting large areas in the central Eurasian steppes from about the

forrás: /tortenetiro.blog.hu/A magyar őstörténet kérdései a mai napig erősen megosztják a hazai történész-társadalmat: több elmélet (úgynevezett iskola) létezik ugyanis, melyek mindegyike más megközelítéssel vezeti le, hogy mikor, hogyan és hol formálódtunk néppé, illetve hogyan jutottunk…

Оригинал взят у pan_dohva в Еще про древних грифонов: Луристан, Алтай, Скифия и другие. Начало . Итак, иногда прототипами грифонов считаются существа, бронзовые статуэтки которых были найдены в комплексах так называемых луристанских бронз VIII-VI вв. до н.э. Луристанская бронза. X - VIII вв. до н.…

Igen, bevallom őszintén Nektek, hogy én a novemberi fantasy kihívásból ki akartam táncolni. Tornyosultak fejem felett a hullámok, sokasodtak a feladatok és a Fantasztikus Négyeből három trottyon van, szóval semmi kedvem és ötletem nem volt. Imádom a lényeket, a misztikus dolgokat, de akkor sem éreztem a lendületet. Erre jöttök Ti. Igazi harcosok! Kommentelitek, hogy mekkora…

Mit jelképez a szarvas? "Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér’ kivánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyítő bús vadonba. Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka, Mint madarat az árnyéka. Száll a madár, száll az ének, Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra." (Arany János - REGE A CSODASZARVASRÓL - részlet) Szkíta aranyszarvas pajzsdíszek - Zöldhalompuszta, Tápiószentmárton lelőhelyekről A csodaszarvas (Szőke István Atilla) Zeng a nóta, zeng az ének, indulnak már a vitézek, Hunor, Magyar elöl vágtat, mögöttük nagy felhő támad, távolban a csodaszarvas, az agancsa mily' hatalmas, fején süt a Napnak fénye, ősapáink ősreménye, Hold karéja villog szügyén, követi őt a két legény, Hajnalcsillag a homlokán, száguld a mindenség nyomán, szőrén-szálán tüzek égnek, föltartja fejét az égnek, az orrából égi pára, a két legény csak utána, sok-sok idő így eltelik, a két testvér csak követik, bőg a szarvas, pezseg vére, így érnek az út végére, az út végén van egy ország, úgy hívják, hogy Kárpát-ország, Hunor, Magyar megtelepszik, ősi népük itt növekszik, a szép szarvas már lepihent, átöleli a végtelent, óvja, őrzi szép álmunkat, jó Hun-magyar országunkat. Dávid Júlia festménye – Csodaszarvas Életfával (Csillagösvény - Tejút - Csodaszarvas - Életfa - Mag - a Nap népe) A magyar nép egyik lélekvezető állata,  s az egyetemes mítoszkészlet fontos szimbóluma a szarvas.  Ormándi Márta csuhészobrász alkotása A barlangrajzoktól a sámánhiten keresztül korszakokon és kontinenseken át követhetjük nyomon a szarvas attribútumát.  Külön kiemelném a magyarság ősvallásában betöltött szerepét.  Fejtsük meg, hogy mit szimbolizál a szarvas a kollektív tudattalanban, s hogy mit üzen számunkra ez a jelkép! A 15000 éves Glozeli kövek Amióta az emberiség létezik, a szarvas igen előkelő helyet foglalt el a kollektív tudattalanban és a vallásokban.  Kelta lelet Találkozunk vele az őskori barlangrajzokon csakúgy, mint az ókori kultúrákban.  A szarvas agancsa különösen fontos szimbólum, amely az idő periodicitását és a megújulást, az újjászületést reprezentálja.  Rlon Wang alkotása - Spring Deer   https://www.behance.net/rlon Részint azért, mert a szarvas agancsa újranő, részint azért, mert agancsában a szoláris (Naphoz kapcsolódó) szimbólumot véltek felfedezni.  Ilyesformán az agancs nem más, mint a Nap sugara. Alán - oszét arany lelet a csodaszarvassal "A SZARVAS monda lényege (is) Földi szempontból az Őseink legkorábbi  döntéséről beszél.  Ezt most kimondom, így mondott lesz, monda lesz ebből is  :-)  Arról szól, mi-szer-int (in-t) egy lélekcsalád részt vállal a Földi teremtésben  és  SZER V ES anyagba száll."  – Íz Lélek - Wass Albert: A csodaszarvas  Kornera alkotása http://kornera.deviantart.com/art/Csodaszarvas-149933919#comments Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörű szép ország. Észak felől magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta.  Két nagy folyó eredt a hegyekben s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok s füves, szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nemcsak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, NIMRÓD ÚR uralkodása alatt. Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Székelykapu - Korond Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott legényeik élén olykor napokig oda voltak vadat űzni a rengeteg mélyén. Egy ilyen alkalommal, amikor vadászni voltak, mindegyikük száz-száz válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy gyönyörű szép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt. Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement, s fáradt volt ló és ember, a csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájok, s a hajsza kezdődött elölről. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken át, mindég észak felé, reggeltől késő estig. Kolozsvári - Donkó Rebeka alkotása Este a fehér szarvas eltűnt újra, s a vadászok tábort ütöttek. Reggelre kelve elhatározták, hogy indulnak haza, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra, s vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától. Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta őket nap nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég északnak. Kalemandra alkotása Átkelve a magos hegyeken hét napon keresztül követték a csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak addig. Jankovich Marcell rajza Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve a lovak hasáig ért. Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű, kis tóba és eltűnt benne örökre. A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok, s ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagporos éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé, hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen, ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát, DÚL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe öltözve. Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban. Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat, s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok. (forrás: Magyar Nyelv) A csodaszarvas legendája    Silkdream alkotása Volt egyszer egy csodálatos ország az ősi napkeleten.  Észak felől hatalmas hegységek határolták, két bővizű folyónak adva életet.  Ezek a folyók táplálták a füves pusztákat és adtak gazdagságot a rajta élő népeknek míg délen egy hatalmas nagy tengerbe nem ömlöttek.  Ez az ország volt Nimród fejedelem birodalma. Turul és Csodaszarvas együtt - mázas csalikancsó (világbiztonság kép) Híres volt Nimród fejedelem országa, ahol sebes lovakon vágtattak deli szép vitézek kik vadászatban és harcban utolérhetetlenek voltak.  Félték is őket szerte az akkor ismert világban az irigységben eltelt birodalmak lakói.  Ha pedig mégis valamely szomszédos ország Nimród fejedelem országára mert támadni, Nimród fejedelem vitézei élén azonmód kiűzte őket rettegett nyilaival az országából. Nimród fejedelem híres és nagy vadász volt.  Mikor a vadászatból hazatért mindig csodálatos állatokat terített az asszonya lábai elé. Nimród fejedelemnek két legidősebb fia Hunor és Magor szintén vérükben hordozták apjuk ügyességét és rátermettségét.  Hunor és Magor midőn már lehetett mindenüvé követték az apjukat, hogy tanuljanak és ügyesedjenek.  Így lett belőlük is ügyes lovas és rettenthetetlen vitéz.  Amikor eljött az ideje Hunor és Magor kikérték az apai részt és elindultak új hazát keresni, hogy gazdagodjanak, gyarapodjanak és, hogy dicsőséget hozzanak népeikre. Waum Péter alkotása Midőn egy ízben vadászatba fognak eléjük ugrat egy hatalmas és csodálatosan szép, fehér szarvas.  Hunor és Magor azon nyomban üldözőbe vették legjobb embereikkel, hogy levadásszák.  A csodás állatot azonban hiába is űzték, a lándzsák és a nyilak nem érhették el.  Napokon át, üldözték a hol eltűnő, hol feltűnő szarvast. Csodaszarvas - kopjafa Madarasi Hargita A hatalmas lény a két ifjút tovább csalogatta, mígnem egy olyan helyre nem értek, ahol már nem találták az állat nyomait, és nem is tűnt föl többet a szemük előtt sem.  Hunor és Magor akkor látják csak, hogy egy csodálatosan szép és gazdag országba érkeztek, ahol dús legelők és hatalmas erdőségek vannak. Szalai András rajza Midőn óvatosan tovább mennek, hogy felderítsék kik lakják ezt az országot egyszer csak gyönyörűséges muzsikaszót hallanak.  Amint közelebb mennek, hát látják, hogy száz gyönyörűséges leány táncol egy csodálatos tisztáson.  A tündérlányok selymes hosszú haja táncot járt a széllel ahogy kéz a kézben táncoltak. A bátor férfiakat azonnal megigézte ez a látvány és lovukra kapván belovagoltak a tisztásra, hogy asszonyt raboljanak maguknak.  Hunor és Magor a két legszebbiket ültette a lova nyergébe, magának a tündérkirálynak a lányait, és vitték magukkal új országukba, melyet a csodaszarvas ajándékozott nekik. (Forrás: http://arpad-nepe.hu/csodaszarvas)   A kínaiak a szarvast a jóléttel és a hosszú élettel hozták összefüggésbe.  A japán sintoizmusban gyakran feltűnik a szarvas a szentélyek képein, amúgy pedig az istenek hátas állata. A germán mitológiában a világfa koronájában négy szarvas legelész, s közben megeszi a bimbókat, a virágokat és az ágakat.  Utóbbiak sorrendben az órák, a napok és az évszakok jelképei. Mivel az emberek úgy tartották, hogy a szarvasnak van olyan energiája, amely megvédi az embert az ártalmas varázslatoktól, ezért előszeretettel készítettek agancsából védő amuletteket.  Állítólag a szarvasagancs jobb oldali ágában több az erő, mint a bal oldaliban. Páll Domokos alkotása - kályhacsempe Kiss Réka alkotása A szarvas húsa a fáma szerint lázcsillapító hatással bír.  A Bestiarium szerint a diptam nevű gyógynövényt szarvasok fedezték fel: amikor nyíl fúródik a testükbe, megkeresik ezt a növényt, esznek belőle, s csodák-csodájára annak hatóanyaga meggyógyítja őket és a nyilat is kihajtja belőlük. Szkíta lelet   Az alkímiában a szarvas a fémmegmunkálás és a fémátalakítás szimbóluma.  A szarvas elsősorban lunáris (Holdhoz kötődő) jelkép.  Ugyanakkor a szarvas Artemisz istennőhöz is kapcsolódik, aki egy Aktaión nevű vadászt változtatott szarvassá. Csodaszarvas - Madarasi Hargita A keltáknál égi közvetítő a szarvas.  Cernunnos istenség például a fején szarvasagancsot visel.  A kelta korban úgy vélték, hogy a szarvasok a „tündérek marhái”.  Ezt nem szabad félreérteni.  Számos kultúrában a beavatott és a  sámán, agancsokkal ékesített fejdíszt visel. Karaul őrző Táltos A Koppány nembeli őrző Tokmak Karaul táltos szerruháját díszítő ősi csodaszarvas jelkép: Táltos - Dávid Júlia festménye A keresztény források arról számolnak be, hogy amikor a sárkányok előbújtak a földből, egy szarvas széttaposta őket.  A sárkányok ez esetben a sátán megszemélyesítői.  A heraldikában gyakorta feltűnik a szarvas motívum sokrétű jelentéstöbblettel: egyrészt az erőt jelképezi, másrészt a szelídséget és a lágyságot.  A szarvast a középkorban többször szőlőt majszolgatva ábrázolják, ami azt fejezi ki, hogy a hívő még ebben a világban is részesülhet a mennyei élvezetekből. A görög és a római korból ered a felszarvazás szokása.  Ez a szokás arra vezethető vissza, amikor az uralkodó együtt hált az asszonyokkal, s ennek jeléül szarvakat tétetett a házukra.  Megjegyzem, a középkorban az asszonyok uralkodóval való légyottjai a férjeik számára többnyire igen magas tisztség megszerzését jelentették. Mexikói hímzés a szarvassal Közép-Amerikában a kalendárium hetedik pecsétje ábrázol szarvast.  Aki e jelben született, annak az volt a sajátossága, hogy nem szerette az állandó otthont, szinte folyamatosan vándorolt és a természetet járta.  Mexikói huichol indián szarvas ábrázolás Amúgy a szarvas több eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is a csillagos ég jelképe.  Szent Hubertushoz (†727), a vadászok, az erdészek és a lövészcéhek védőszentjéhez kötődik egy szarvassal kapcsolatos legenda.  Hubert egy hercegi család elkényeztetett sarja volt, akinek az életét teljesen kitöltötték a világi örömök.  Az egyik nagypénteken elment vadászni. Ekkor váratlanul egy szarvas tűnt fel előtte, amely agancsai között egy keresztet viselt.  Az előkelőséget annyira megrendítette a látomás, hogy annak hatására döntött úgy, hogy abszolút új alapokra helyezi az életét. Jankovich Marcell rajza Ami a mítosz valóságtartalmát illeti, Hubert ténylegesen Lüttich első püspöke volt.  Állítólag maga a pápa szentelte fel. A felkenés aktusa közben azonban hiányzott a stóla, s egy másik legenda szerint ekkor egy angyal jelent meg, aki egy stólát nyújtott át neki.  A mai napig ereklyeként őrzik a kultikus ruhadarabot, amelyet a veszett kutya harapta emberre szoktak ráteríteni. A magyarság számára a szarvas szakrális állat, ezért aki oltalma alatt áll, az különleges tulajdonságokkal bír. Szkíta arany lelet  Az örök megújulás, a Nap, illetve Krisztus szimbóluma.  A hosszú életnek és a halhatatlanságnak a jelképe, mivel a szarvas megkeresi az élet forrását és iszik annak vizéből.  A szarvas a bőség és a teremtő erő egyik attribútuma. Csodaszarvasmondának egyik változata szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas vezette Meótisz mocsaras vidékére, ahol Dul király lányait vették feleségül. Szkíta lelet A csodaszarvas mondája megtalálható a Képes krónikában.  Csodaszarvas szerepel Anonymus Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai) című művében is.  A csodaszarvas monda irodalmi feldolgozásai közül kiemelkedik Arany Jánosnak a Buda halála című művének 6. éneke: Rege a csodaszarvasról. Buzsáki hímzés A regösénekekben a csodaszarvas mindig hím állat, ezért csodafiúszarvasként is emlegetik.  Az egyik, Dozmaton feljegyzett változatban a csodaszarvas homlokán a fölkelő fényes Nap, oldalán a szép Hold, jobb veséjén az égi csillagok vannak. Magyar népi keresztszemes hímzés Udvarhelyszéki szarvasos párna Keresztszemes szarvasos hímzett magyar párna Egy másik monda szerint a Csodaszarvas homlokán viseli a hajnalcsillagot, vagyis a Vénuszt, szügyén a Holdat, két szarva között pedig a Napot. Kép: Esthajnal "Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép  magyar szavak legyenek belőlük." - Krúdy Gyula Kép: Feketéné Lendvai Katalin   Jankovics Marcell kutatásai alapján a Csodaszarvast az égen a következő csillagképek alkotják: Ikrek (Gemini), Szekeres (Auriga), Orion, Fiastyúk (Pliades), a Perseus és a Cassiopeia. Aberlemno - Skócia - kő oszlop - TPRS összerovás szimbólum  - szarvas -  napforgó A szarvas a gyorsaságáról is híres.  Mint csodaszarvas transzcendentális tulajdonságok hordozója: ő a magyarság egyik lélekvezető állata, ezenkívül ismeri a gyógynövények és az örök ifjúság titkát. Spirituális szempontból a csodaszarvas feladata az, hogy életet vigyen mások életébe. Ezen kívül a szarvas a mozgásnak, a hódításnak és az életnek a szellemiségét hordozza magában. (forrás: Magyar Nyelv) A csodaszarvas egy a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert Isten által küldött mitikus vezérállat.  Szkíta szarvas lelet Ukrajnából A csodaszarvas sok eurázsiai népnél és egyes észak-amerikai indián törzseknél is igen régóta a csillagos ég jelképe. Csodaszarvas - Horváth Katalin alkotása A csodaszarvas az újjászületés és a megújulás, valamint a Nap szimbóluma. http://www.vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=1073 (67 képes leírás 6 oldalon) (forrás: Világbiztonság) A Filippovkai szarmata szarvas A Filippovkai szarmata szarvas „jó”, „Jóma” és „város” jele (a felső sorban); valamint egy székely, egy magyar népi, és egy indián párhuzam (az alsó sorban). (Forrás: Székely rovásírás) Halasi csipkéinken a csodaszarvas Halasi csipke - csodaszarvas életfával Halasi csipke - csodaszarvas életfával Világfa - Csodafa - Életfa Szántai Lajos - Csodaszarvas nyomában - Szkíta aranykincsek üzenete   2005.05.15. video:  http://www.youtube.com/watch?v=BKAIDG0kLJU&list=PL05CB71DB262827C4 A magyarság életvezető fényes állata egyszerre szarvas és madár Dávid Júlia festménye Számos pásztorfaragásunk mustráján, s néhány mennyezetkazettánkon a szarvas agancsán vagy hátán madár látható. Feltehetően a madár az a közvetítő, aki föntről lefelé, az Égből a Földre hozza a Teremtő időszerű parancsát, a szarvas pedig az, aki befogad és cselekszik, s aki lentről fölfelé közvetít. Álmos fejedelmünk anyja Emese a csodaszarvasunkba testesült fényt szomjazó nőség, aki méhébe fogadta a madár (a Turul) közvetített üzenetet, a magot; s fia, Álmos révén Árpád-házi dicső és szent királyaink ősanyja. A magot hozó madár és szarvas násza az ún. állatküzdelem összetett jele a szkítáktól napjainkig folyamatosan fönnmaradt. "Amikor a hímporillatú megtermékenyülő határban Ég és Föld násza tombol." Hellebrand Henriett festménye Leírások: - A Teremtő ÖregÖsteenség szeretettel teremtette meg a világot: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-teremto-ur-szeretettel-teremtette-meg.html - Milyen madár volt a turul?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/milyen-madar-volt-turul.html - Mit jelképez a szarvas - csodaszarvas?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/mit-jelkepez-szarvas.html (Kép: Turul és Csodaszarvas A Csodaszarvas agancsai közt tartja az elgyengült, Napot. Turul sólyom az égbe emeli őt Szarvasunkkal együtt, így mégsem köszönt be a végtelen éj, a Fény ismét győzedelmeskedik a sötétség felett! Ezt a küzdelmet segítették őseink, akárhol is voltak a Világban, mikor a Napforduló éjszakáján tüzeket gyújtottak a hegygerinceken!! Révész P. László) További: - Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html - Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html - Pünkösd: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html - Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html - Népi játékok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html - Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html - Székelykapuk:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/szekelykapuk.html - A magyar házak mágikus ereje: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-magyar-hazak-magikus-ereje.html - Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/eleink-hagyomanya-pasztorok-muveszete.html - Péter – Pál napja az aratás kezdete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html - László napra - Szent László király: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html - A magyar népviselet és a szakrális geometria:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html - A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-nepmuveszet-mint-magyar-nep-szakralis.html - A szólásainkban rejlő tudás: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-szolasainkban-rejlo-tudas.html - A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-tanc-magyar-neptancok.html - Magyar hímzések és motívumok kincsestára: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/magyar-himzesek-es-motivumok-kincsestara.html -A Teremtő ÖregÖsteenség szeretettel teremtette meg a világot: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-teremto-ur-szeretettel-teremtette-meg.html - KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html - Szent Márton a néphagyományban:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/szent-marton-nephagyomanyban.html - Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html - Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html -Sámánizmus és Sámánok, Táltosok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html - Wass Albert: Egységes magyarság  http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/wass-albert-egyseges-magyarsag.html - Wass Albert: Tonuzoba (a fiatal besenyő vezér): http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/tonuzoba-fiatal-besenyo-vezer-wass.html - Wass Albert - Az utolsó Táltos:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html - Wass Albert: A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/wass-albert-magyar-nemzet-het.html - A Magyar - Mag őr:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-mag-or.html - Az én népem - a székely nép: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/az-en-nepem-szekely-nep.html - Benedek Elek - A csodaszarvas: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/05/benedek-elek.html - Mit jelképez a szarvas - csodaszarvas?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/mit-jelkepez-szarvas.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink.hu blog oldalam:  http://www.emf-kryon.blogspot.com

Eleink hagyománya A pásztorok művészete Eszközeik A pásztor foglalkozás ősi állattartó mesterség, de életforma is. A különböző állatfajok pásztorainak más-más nevet adtak. Tájtól függően és az életkörülményeknek megfelelően lassan kialakult ezek közt az emberek közt egy sajátságos hierarchia, melyet szokásként vittek tovább íratlan törvényeikben. Pásztorportrék ünneplőben... Juhászlány vótam, juhászné vótam, még az uramnak is az összes ivadéka juhász vót mind, mind… Az én szüleimnek az eleje úgy, hogy a dédöregapjának a dédöregapja is mind juhász vót… (Tóth Józsefné Papp Julianna Szül.: 1916. Juhász-feleség; Ókígyós.) Az én elődöm mind pásztordinasztia vót. Az ükapámtul visszamenőlegesen is. Én az vótam, az apámék is azok vótak, a bátyám is az vót, pásztorember vót… Hát így éltünk tovább! (Deák Antal Szül.: 1923. Kanász számadó; Orosi-puszta.) Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre Megleltem: Papp Zsolt oldalán A Pásztormunka A pásztortársadalomban fönnáll egy belső tagozódás. Ez koronként és térségenként eltérő módon és többféle rendezőelv szerint alakult ki. Ezek egyike a foglalkozási, mondhatnánk "szakmák" közötti rangsor, ami nagyban függött a táj adottságaitól és így a legeltetési lehetőségektől, - ennek következtében attól is, hogy az adott "szakma" hány fővel képviseltette magát azon a vidéken. Azonban fel lehet állítani egy általános, elterjedtebb rangsort, melyek itt fontossági sorrendbe vannak szedve: -      csikós – „lópásztor”, a ménes legeltetője, őrzője -      gulyás - azaz marhapásztor, a gulya őrzője -      juhász – juhpásztor, a juhnyáj őrzője -      kondás, kanász – disznópásztor, a konda vagy falka őrzője - előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a disznókat azaz ,,ridegen tartotta" - csordás és a csürhés – az istállóban tartott,  csak napközben kihajtott négylábú állatok őrzője. -      A szárnyasok őrzésével többnyire gyermekek lettek megbízva,  így mindenütt a rangsor végére kerültek,  ezek közül a libapásztor, a ludas említhető meg itt. A fontossági elsőbbségért mindig nagy "verseny" folyt a csikós és a gulyás között. Egyes tájakon (Nagykunság, Hortobágy) a csikós vezette a pásztorrangsor elejét, másutt (Nyírség, Bodrogköz), ahol kevesebb volt a csikós, a gulyás állt az élen. Érdekes kivétel, hogy a Bakonyban és Somogyban - és általában a Dunántúlon - a rangsort a kanász, később (20. század) a juhász vezette. A másik féle sorrend már a tapasztaltságtól, rátermettségtől (és így többnyire a kortól) is függött, ezek: -      számadó – a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy, - az uradalom, majd a falu vagy a gazdaság fogadta föl egy-egy szezonra. Majd ő jelölte ki, fogadta föl segítőit,a bojtárokat, így tulajdonképpen ő alá tartozott az összes felfogadott pásztor. Távollétében az öregbojtár, vagyis az első bojtár helyettesítette. Az öregbojtár után következett a többi bojtár, és a sor végén a ,,tanuló" - a kisbojtár. -      bojtár – az állatok őrzésével közvetlenül megbízott ember. Becsei kisbojtár További elnevezések, névváltozatok, szokások -      birkás - a nyugat-európai juhfajták pásztora, míg a régi magyar fajták őrzőjét juhásznak hívták továbbra is -      bács, bacsó - a számadó juhász neve a magyar nyelvterület északi részén -      monyator - fiatal pásztor, pásztorfiú (fehér fordított bundája van és bundasapkája) A juhász kifejezés a magyar nyelvben eredetileg ihász formában élt, mai alakját a nyelvi illeszkedés során nyerte el.  Egyébként a borjas tehenek bikával együtt járó csoportját anyagulyának, - a bika nélkül tartott 1–3 éves üszők csapatát szűrgulyának, a tinókból állókat tinó - , a csak bikákból állót bikagulyának nevezték. A pásztorok munkáját a terelőkutyák segítették, a Kárpát-medencébe így a magyarok által hajtott nyájakat kísérték a puli, a pumi, a komondor és a kuvasz. Józsa Judit alkotása A nyájat vezető szarvasmarha nyakába kolompot kötöttek, ez volt a ,,vezérürü" vagy ahogy ma jobban ismerik: a főkolompos, akiknek gyakran nevet is adtak  (pl. Szárcsa, Rigó, Szilaj, Pillangó, Fecske, Hattyú) A kolomp minden időben vaslemezből volt kikovácsolva, ennek az öblösen messzezengő hangját jobban hallották s így tudták követni a társai, míg a juhok nyakába csengőt, csengettyűt akasztottak mely többnyire rézből öntöttek. A nap legfontosabb szakasza volt az ,,itatás", amikor is a gémeskút vagy csordakút körül összegyülekeztek az állatok. "Egyik iszik a Meggyesbe, A másik a Cserepesbe, A harmadik a Morgóba, Gulyaménes csavargóba" Birkanyáj itatása 1930 as évek  - Hortobágy Cserepes Először mindig a lovak ittak a vályúból, mert ők nem isznak más állat után - ,,a ló a legtisztább állat" tartja a mondás is, - ahol pedig hosszú kifolyó vályú készült ott is a lovak soroltak be a legközelebb a vödörhöz. Itatás után következett a ,,delelés", - a rekkenő melegben tilos volt hajtani meg egyébként is az állatokra ráfért ilyenkor egy nagyobb pihenés. Aba-Novák Vilmos - Itatás a gémeskútnál (1927.) A tehenek kérődztek, a vályú végénél lévő pocsolyákban vagy saras helyeken pedig a disznók ,,dagonyáztak". Itatás a Hortobágyon Csallóközi pásztorkodás Csallóközben már 1717-ben létezett a juhászok céhe. A 19. század végére, szinte kuriózumként, még mindig kétféle pásztorkodásról beszélhetünk a csallóközben. Az egyik az Öreg-Duna szigetein és az ártéri területeken művelt külterjes, szilaj, a 20. században már csak félszilaj állattartás, a másik pedig az állatokat naponta kihajtó községi pásztorkodás. A csallóközi szarvasmarhatartás a 20. század elejéig csak az őshonos fajtát ismerte. A juhokat nem hajtották a külső legelőkre, hanem a Csallóközben művelt kétforgós mezőgazdaságban keletkezett ugarokon tartották őket. A csallóközi pásztorkodás a termelőszövetkezetek megalakulása idején, a közbirtok-rendszer széthullásával és az új technológiák bevezetésével szűnt meg. Ez a folyamat lassan zajlott, a kisalmási állami gazdaságnak még volt három juhásza 1955-ben. Marhakolomp Palóc pásztorhagyomány Tudós pásztor – pásztorélet A tudós pásztor a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye,  akinek hatalmában áll az (elsődlegesen az általa gondozott) állatokat tetszőlegesen irányítani, vagy más boszorkányos tetteket végrehajtani. A tudós pásztor lehet gulyás, kondás vagy csikós, de juhászok „tudományát” nem becsülte sokra a pásztortársadalom. Az utolsó tudós pásztort a 20. század első felében tartották számon. Nem a cirkuszosoktól lett ellesve, hanem kései utódja ennek és ma már csak turisztikai attrakció pl. a Hortobágyon az intésre vagy érintésre ,,leroskadó" és ott mozdulatlanná dermedő paripa... Ide kívánkozik azonban azt is megjegyezni, hogy minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt az állatgyógyításhoz értő ember, aki ha kellett törést, harapást, pata vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le és a kergekóros birkáknál koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása általános tudásnak számított, ma ünnepi bemutatókon, falunapokon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. A vemhes kanca és a tehén megellett, a disznó megfialt. Ha pedig szükség volt rá heréltek, - a fiatal bikát tinóvá, a kan malacot meg ártánnyá. A szegődéskor ki lett kötve, nem csak a fizetség, hanem hogy hány fiatal állatot vághattak le időnként a saját élelmezésükre. Fizetséggel a tarsolyukban szívesen ittak és csárdást táncoltak a csárdákban, a kanászok a kanásztáncot ropták.  Kötekedni velük, sértegetni őket nem volt tanácsos, mert volt olyan erejű például, aki mérgében az öklével rácsapott az arasznyi vastag tölgyfaasztalra és az végigrepedt. Az elszámolni nem tudó, és így szélnek eresztett pásztorok váltak betyárokká, országúti rablókká, de a legtöbb ilyen ember nem a kegyetlenségéről,  hanem a nőkkel szembeni gavalléros viselkedéséről, és a szegények megsegítéséről volt híres. A vadállatok és a nyájrabló betyárok ellen nem csak késsel, hanem a középkor óta viselt vas fokossal, másutt kanászbaltával védekeztek, a csikósok pedig a szíjak végén ólmozott ostoraikkal. Az elhullott vagy levágott állatokat is feldolgozták, a félig tartósított szőrökkel-bőrökkel elszámoltak, vagy ha lehetett az ezekből készült használati vagy dísztárgyakat eladták a vásárokon. Ilyen volt például a suba, a vizestömlő, a kulacs, a dohányzacskó vagy akár a bikacsök. Sótartó Az ügyes kezű pásztoremberek hogy az idő jobban teljen díszített fafaragványokat készítettek a bizsók (faragókés) vagy egy törött és benyelezett borotvapenge segítségével: a sótartó, a titkos-záras borotvatartó, a fakanál, a furulya vagy a (néha ólommal berakott) ostornyél mellé sorolhatjuk a szaruból faragott-karcolozott rühzsírtartót és az ivó vagy jelző tülköt is. Mivel a szebb darabokat a mátkáiknak ajándékozták vagy a vásárokon a gazdák elkunyerálták, megvették, a pásztor kénytelen volt mindig újabbat csinálni és ez később egyfajta mellékfoglalkozássá nőtte ki magát. Egy-egy szűknyakú üvegbe apránként beleillesztgetett, majd a keresztre feszített Jézussá és virágokká összeragasztgatott fadarabakáknak, - az úgynevezett ,,türelemüveg" eladásával pedig már komolyabb jövedelemre is szert lehetett tenni! A faragásokat évszámmal, szignóval és néha ajánlással is ellátták. A 18. században élt legszorgalmasabb és legügyesebb kezű faragó pásztorok messze földön híressé váltak, az Ő pásztorfaragásaik ma már roppant árakon cserélnek gazdát árveréseken és múzeumokban gazdagítják a magyarság kultúrkincsét. Épp ezért kell odafigyelni pl. egy-egy múzeum költözésekor, hogy ezek az állampolgári javak csak úgy ne ,,vesszenek" el... Kobak - ital tartására Tudós pásztorok, ördöngős dudások A furulyát és a dudát a pásztoroktól eredeztetik a mondák, azonban míg a furulya Isten, addig a duda az ördög teremtménye.    Furulyán és dudán egyaránt lehet jól játszani, "ördöngősen" azonban csak dudán lehet. Koós József, a híres furulyás-dudás pásztor is ilyen ördöngös tudományra vágyott, legalábbis ezt mondta Pál Istvánnak:  „Tudod, fiam, én milyen dudás szeretnék lenni? Olyan, mint amilyet a régi öregek emlegetnek, hogy földobta a vállára, vagy bedobta az ágy alá, vagy ő mulatott, a duda meg a szögön szólt. De ezt csak mondták, de én még nem hallottam, de hát mondják, én is mondom” Az ördöngös dudás, akinek hangszere akkor is szól, ha nem fújja, szinte minden dudás történet főszereplője. Ahogyan Pál István édesapja, idősebb Pál István is, tudós pásztorként főként a jószág gyarapítására, gyógyításra, a rossz idő elhárítására, idegen ártó erőktől való védelemre használták. A tudományt legtöbbször az ördögtől eredeztették. Számtalan példa van rá, hogy a táltosnak kiválasztott emberek az öreg táltosokkal folytatott viadal - bika és farkas képében - során váltak beavatottá. Tudásukkal mindig a falut szolgálták, de fizetséget ezért soha nem fogadtak el. A tudósok a haláluk előtt a tudomány átadását kötelezőnek tartották, mert ha nem sikerült átadni, akkor az ördög elvitte őket a pokolba. Pál István pásztor - dudás A duda nem feltétlen jár együtt a táltossággal, de az ördöngös dudást „tudományos” embernek tartották. Pásztorként természetfeletti erővel rendelkeztek az állatok felett- például a pásztorbotjára akasztott cifraszűr körül ottmaradnak az állatok akkor is, ha ő maga messze jár. Azonban ezt a tudományt csak addig lehet használni, míg el nem mondják másnak. A tudós pásztor tehát kettős szorításban él: ha élni akar tudományával, hallgatnia kell, de ha időben nem talál olyat, aki át meri venni tőle, akkor elkárhozik. Pontosan így tudta ezt a szigetközi Sós Antal is. Ugyanakkor az ördöngös dudálás és a tudós pásztorség nem feltétlenül jár együtt. Pál István, apjához hasonlóan rendelkezett „tudománnyal”, azonban nem tudott sosem ördöngösen dudálni. A tudós pásztorok rítusai általában a falu javát szolgálták. A falusi pásztorok fokhagymakereszttel védték az állatokat Luca napján, vesszőgúzzsal varázsoltak termékenységet Ádám-Évakor, gyertyával hárították a rontást csapásakról nagypénteken, gyógyítottak embert, állatot, hárítottak el rontást a ház körül. Ezekért a szolgálatokért éppúgy nem fogadtak el fizetséget, ahogy a zeneszolgáltatásért sem. A pásztor a közelében található anyagokból, fa, szaru, tülök... ivótülök ...változatos formájú és díszítésű tárgyakat készíthet: ivóedény... ivócsanak ...kanál, tölcsér, kürt, kaszatokmány, rühzsírtartó, fésűk, csattok. Használták a szarut intarzia gyanánt fatárgyakra, botokra, juhászkampókra... juhászkampó ...bicska és késnyelekre. Az állattenyésztés virágkorában nem volt gond egy-egy tülök kiválasztása, pl. elhullás esetén. A magyar fehér fajta hosszú, nemesen ívelt vonalú szarvát használták, legalkalmasabb az ökör szarva, ha szép fehéres. Az ebből készült kanásztülök elérte a 80 cm-t is. A szaru könnyen formálható, erős, rugalmas anyag. Ezt később már egy iparos, a fésűs vette meg, a kanász is készen vásárolta a kürtöt. A képen látható ivótülök Zemplén vármegyéből való, geometrikus és virágmintával díszített. A szarv hegyes végét átfúrták, hogy az akasztásra szolgáló szíjat áthúzzák rajta. A pásztorművészet az Alföldön, ott is a peremvidéken és a Dunántúlon volt a legfejlettebb, főképpen a fafaragás. A Tiszántúl északi részén növényi és geometrikus elemeket látunk, központi közös díszítményből kiágazó indákkal és virágokkal. Megfelelőit a szlovákoknál és ruszinoknál is megtaláljuk. Az Ung vidékén tipikus a tulipán motívum. Tájegységenként változatosak a motívumok, de egymást sosem utánozzák, és egy művész sem ismétli a saját faragását. Előfordul a galamb csőrében virág, de gyakoribb a szív motívum. Szív alakból nő ki a virágbokor, levél szív alakú, a keményfából készült széktámla nyílásait szív alakúra fűrészelik. Az 1820-as évektől az emberábrázolás és virágdíszítmény vált általánossá.  Középpontjában maga a pásztor áll, másik gyakori a betyár, nyalkán, büszkén, cifra kalapban, szűrrel vagy zsinóros dolmányban, puskával, fokossal ábrázolva. A pásztor társa a juh vagy a kutyája, a betyárt szeretőjével vagy az általa legyőzött pandúrral ábrázolják. A díszítéstechnikában legrégibb és nevezetes eljárás a spanyolozás, ahol is a rajzolt mintába öntik a felolvasztott spanyolviaszt, majd ledörzsölik. Azután a vésés, a karcolás, végül a domború faragás. Magyar Néprajzi Lexikonban: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-522.html Kisfilm: http://www.youtube.com/watch?v=pE2i-73f4Ic&sns=fb És: http://www.youtube.com/watch?v=2Uqgi2ygVJE Pásztorművészet - Hortobágy video:  http://www.youtube.com/watch?v=pE2i-73f4Ic Ivótülök Kapcsolódó:  https://www.facebook.com/photo.php?fbid=436503819745802&set=a.315424478520404.75620.100001585639962&type=3&theater Gulyás (marhapásztor) A gulya pásztora. A paraszti szóhasználatban mindig jól megkülönböztetik a naponta hazajáró csorda pásztorától. A község vagy a gulyatartó gazdaság kihajtástól beszorulásig fogadja; 1945 előtt az uradalmakban a növendékállatokat gondozó gulyás éves konvenciós cseléd volt. A pásztorszervezet élén gulyásszámadó állott,  ő fogadta a bojtárokat, akik állattartás, élelmezés és készpénzbér fejében az őrzést, legeltetést és itatást ellátták. Terelőeszköze a bunkós bot és a gulyás karikás, az állatok kifogására pányvás vagy rudas kötelet használ. A Dunántúlon az uradalmak legelőre járó fejősteheneinek őrzőjét csirásnak nevezték. A Kiskunságban a tehetősebb gazdák külön legeltetett nagyobb csapat marhájának őrzője a kurta gulyás. Csikósok (lópásztor) A csikósok egykor igen megbecsült tagjai voltak a magyar társadalomnak.  Jellegzetes lószerszámot használnak ma is, ez az úgynevezett patrac, a heveder nélküli nyeregféleség. Terelőeszközük a saját maguk készítette, díszes karikás ostor,  mellyel a ménest terelik. A KARIKÁS OSTOR A "karikás" jelző onnan származik, hogy e típusú ostort gyakran – bár korántsem általánosan – forgó karika közbeiktatásával erősítik a nyeléhez.  A karikást leginkább a csikósok használják, mesterségük jelvénye, címere, de más pásztorok is alkalmazzák.  A karikás faragással, szíjfonatokkal, sallangokkal, pillangókkal díszített.  A karikás sok részből tevődik össze, s tájanként igen változatos az egyes részek elnevezése.  Általánosnak mondható a nyélhez erősítő szíjkötés neve: a telek.  A karikás derekát kötél köré 6, 8 vagy 12 vékony szíjból, ágból fonja a pásztor.  Az ehhez csatlakozó csapó egyes szíjból áll, a csapó végére kerül a sudár, ami a cserdítéskor a durranó hangot adja. A karikás ostorral való bánni tudás ma már a hagyományőrzés része is. (Forrás: wiki alapján) A csikósok legfontosabb társa a hátaslovuk, melyet sok mindenre megtanítanak.  Régen hasznos módszer volt a ló-fektetés, így az éles szél és a támadók elől is megmenekülhetett ló és lovasa. Ma a csikós bemutató ügyességi gyakorlatai között ló-fektetés, ló-ültetés és kendőlopás is szerepel. Egy történet szerint ... ...réges-régen egy német úr fogadást kötött egy alföldi csikóssal, hogy az ő kutyája okosabb a lónál. A német úr azt állította, hogy a kutya azért okosabb, mert utasításra leül, lefekszik - erre a csikós bebizonyította neki, hogy az ő lova is képes ugyanerre.  Azóta ez a mutatvány a csikósok körében hagyománnyá vált. A csikósoknak nem volt más eszközük, amivel megvédjék a méneseiket a rablóktól és a vadállatoktól, ezért megtanultak mesterien bánni az ostorral, ami nem csak fegyver lett, hanem játékaikban is szívesen használták. Külön attrakciónak számít a puszta-ötös. Puszta ötös - Koncz Csaba festménye Maga a produkció abból áll, hogy a csikóslegény a két hátulsó ló hátán állva hajtja a magyaros stílusban összefogott lovakat. Koch-ötösnek is nevezik, mert sokáig úgy tartották, hogy a bravúros mutatványt Ludwig Koch osztrák festő álmodta vászonra 1923-ban. A kiváló magyar lovas, Lénárd Béla keltette életre a képet. OMÉK 1958 (Első magyar Puszta ötösfogat Lénárd Béla hajtásában ): video: http://www.youtube.com/watch?v=_tVKhy7OXVE Régi metszetek között kutatva nemrég egy cirkuszi plakátra bukkantak, mely 1845-ből származott. A képen magyaros kantározású, összefogott együttes két hátulsó lován állva a magyar csikós összesen kilenc lovat hajtott. Ma már a csikósok egymás rekordjait döntik meg, már 16 lovat is hajtottak egyszerre. Igen jól betanított, rendkívül ügyes lovasemberekre van ezekhez a bemutatókhoz szükség, hiszen az erős iramban hajtott lovakon bemutatott puszta-ötös valóban igazi lovas bravúr. Nincs asztalom, sem székem… Csikósélet a Hortobágyon: video: http://www.youtube.com/watch?v=BqJ9_sE1_U8    Csikósok video: http://www.youtube.com/watch?v=gCp6AzMSZLQ Beszélgetés egy öreg csikóssal Balmazújvároson Nagy Lajos beszél pár szóban a régi dolgokról, csikóséletről, karikás készítésről. video: http://www.youtube.com/watch?v=3y2dKq2QePs Lófektetés: A pusztai élet során gyakran előfordult, hogy a betyároknak rejtőzködniük kellett lovaikkal együtt a pandúrok elől. A lovaknak csendben és nyugodtan kellett feküdni a lovasok mellett. A karikás ostor csattogtatásával demonstrálják, hogy semmilyen zaj nem zavarta meg a lovakat, és így nem árulták el hol rejtőzött a betyár. A ló hátán állás: Ez segítette a betyárokat abban, hogy a magas fűben, a nádas mögül, minél messzebbre láthassanak el a pusztában. A képen: a lóültetés,ez az úgynevezett kutyaülés, ami igen nehéz és természtellenes pozíció a ló számára. (Forrás: "lovasblog") Ezt a filmet ajánlom. hortobágy (1936) http://www.youtube.com/watch?v=YxCael_i5EY Beszélgetés Petrovics Mihály juhásszal  (juhász = juhpásztor) video: http://www.youtube.com/watch?v=xkpxY0K5fRQ Kanásztülök használata. Balmazújváros (kanász = disznópásztor) video: http://www.youtube.com/watch?v=0_lCGORSccM A juhász a juhokat őrző pásztor általános elnevezése. Juhász (Sólyom László) jellegzetes kalapviseletben és bajusszal (Vésztő, Békés m.) A tájanként változó neve egyúttal a pásztorszervezeten belüli helyzetét is meghatározza. Az Alföldön és Erdélyben általános a bács, bacsa vagy → bacsó (oláh eredetű szó, de a szláv nyelvekben is ismert) elnevezésű juhpásztor, az urasági vagy közös nyájak ivar és kor szerint elkülönített csoportjait őrző → bojtárok → számadója, gazdája. Juhász kampóval juhászkampó A nyájjuhász a Tiszántúlon több gazda tulajdonát képező közös (anya-, kos-, ürü-) nyáj pásztora. Juhász a Hortobágyon A Duna–Tisza közén a nem fejős (pl. meddő) nyájakat őrzi, függetlenül attól, hogy annak egy vagy két gazdája van. Juhász szűrkabátban (Sárvár, Vas m.) Juhász csuklyás szűrben, hátulról Erdélyben a csobán és a pakulár (román eredetű szó) a közös nyájak számadóit vagy bojtárjait jelenti. Juhász Erdélyben A magatarti juhász (Alföld) (újabban maszek juhász) kevés földű vagy föld nélküli juhos gazda, falkáját bérelt legelőn tartja. Juhász - Pálnagy Zsigmond festménye Székelyföldön a fejős juhász segítségét (az Alföldön → esztrengahajtó) román eredetű szóval monyatornak nevezik. Csillagszemű juhász - Páll Domokos kerámia alkotása A juhász terelőeszköze a → karikás. (→ még: birkás, → magatarti juhászat) (a Magyar Néprajzi Lexikonból idéztem. Tudom én, hogy hűséges társa a puli, és a csikósok használják inkább a karikást. ;-) Úgy látom, hogy át kell írjam a Lexikont ;-)  Köszönet Papp Zsoltnak a segítségéért!) Papp Zsolt - juhász É-hevesi ünneplő juhászviselet (Mikófalva, Heves m.) A hátibőr vagy kacagány,  mely voltaképpen egy egész, szárazon kitört juhbőr, melyet a juhász szőrével befelé fordítva vet hátára, úgy, hogy a mellső lábakkal nyakában, a hátsókkal derekán kötöz össze. Juhász maga készítette elej- és hátibőrben (20. sz. eleje, Hajdúszoboszló) (Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp, 1914); Földes László: Esztena und Esztena Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Debrecen, 1965). Beszélgetés Petrovics Mihály juhásszal  (juhász = juhpásztor) video:  http://www.youtube.com/watch?v=xkpxY0K5fRQ Bojtár Az állatok őrzéséért felelős számadó segítőtársa. Általában fiatal, nőtlen ember, akit a számadó egy-egy legeltetési idényre fogadott némi készpénzbér és természetbeni (jószágtartás, ruha és élelmezés) fizetés ellenében. A pusztai állattartásban a nagy létszámú állatcsapat mellett több bojtár van; a számadó helyettesét, a legöregebbet vagy legügyesebbet számadó vagy öregbojtárnak, a legfiatalabbat kisbojtárnak nevezték. A szó bujt-bojt = ’hajt’ ige -ár képzős alakja; több szomszéd nyelv is ismeri./ Nos, nem igazán...A szerk./ (Forrás: Néprajzi lexikon) Szóbonctana: BOJT – Csomóba fogott szálakból, rojtokból való lecsüngő dísz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A meghatározásban benne rejlik a szó lényege. Csomó, BOg, mely sok szálból átkötött, búJTatott, rOJTos és rOJTszerűen eJTve csüng – BOJT. BOJTÁR – Pásztor munkáját segítő legényke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A BOJTÁRok inkább fiatal fiúk soraiból kerültek ki, bár akadt, aki abban öregedett meg. A J kulcshang, a JT páros tengelyhangzó e szóban. A fiatal növény: haJTás. A BO is utalhat esetenként kicsire (BOcs), innen az angol BOY, mely még ősmag(yar)-nyelvi örökségük. Amint sok más szónál is előfordul, több értelme is van a HAJT szónak, de az alapértelem az előreHAladás. HaJT, növekszik a növény, haJT, valamire, egy eredmény elérésére, haJTja az állatokat. Ez volt a BOJTÁR dolga. A fiú (BO), aki haJT, az ÁR képzőnek mondatik, de azt is jelenti, hogy sokat jÁR, és talán azt is, hogy ezért bÉR jÁR neki. Egyébként lehetne bojtos is, főleg, mert bojtos ostorral hajtotta a gulyát. A JT páros a JáTék, TáJ gyökalkotója. A BOJTÁR JáTékos gyerek,aki bejÁRja a környező TáJat. (Kolumbán Sándor) Kulacs Alföld, 1867, mázas cserép, "Ezkulacsot kérdezd kié Loss József uramé" felirattal — lacimajor Mi a betyárbútor? Sokak számára ismerős lehet ez a kifejezés, de talán nem mindenki van tisztában a szó pontos jelentésével: a betyárbútor a betyár öltözetét, ruháját, némely esetben a betyárnál lévő, állandóan magával hordozott használati tárgyakat jelenti.  Ez a következőkből áll: A viselet A betyárok viselete földrajzilag eltérő, rendszerint az adott országrészre jellemző népi viselet, nemegyszer polgáriasabb ruhadarabokkal kiegészítve.  Általánosságban elmondható, hogy a betyárok cifrán öltözködtek, sokat adtak megjelenésükre.  Vizsgáljuk hát meg, hogy milyen ruhákban jártak betyárjaink egykoron: Alsóruházat: ing és gatya Ez két igen hosszú múltra visszatekintő ruhadarab.  Anyaguk eleinte házivászon, amit otthon az asszonyok len-, vagy pamutfonálból házi szövőszéken készítettek.  Később a gyáripar elterjedésével a gyári készítésű szövetek (főként a gyolcs) terjedtek el, mint gatya- és ing alapanyag.  A házivászon színe rendszerint törtfehér volt, a gyári gyolcsé fehér, amit a kékfestőipar fellendülésével egyre gyakrabban kékre festettek. Felsőruhák: mellény, mejjbőr-hátibőr, szűr, suba A fentebb felsorolt ruhadarabok, csakúgy mint az ing és a gatya a pásztorok ruhatárából származnak.  Ez érthető, hiszen a betyárok élete sok mindenben hasonlított a pásztorok életéhez, már ami a körülményeket illeti. Ők is ugyanúgy ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, így a pásztoroknál bevált ruhadarabok náluk is jó szolgálatot tettek.  Az ing felett viselték a mellényt (amit hívtak lajbinak vagy kismándlinak is), aminek anyaga posztó, vagy vászon volt.  Szabására jellemző, hogy derékig ért és testhezálló volt.  A mellényt elől az ólomból, rézből vagy ezüstből készült fémpitykékkel gombolták össze. A pitykék száma változó, de legalább öt pityke mindegyik mellényen volt.  Némelyik mellényen több, egymással párhuzamosan, függőlegesen elhelyezett pitykesor is volt, ez a cifra mellény kifejezetten a betyárokra volt jellemző.  A hátibőr és a mejjbőr (vagy ahogy régente mondták: hátibűr és mejjbűr) a mellény elődjének is tekinthető, ez nem volt más, mint kisebb termetű juh vagy nagyobb bárány lenyúzott és durván kikészített bőre, amit az eredetileg az állat lábain lévő bőrfelület segítségével magukra erősítettek (tehát a jobb és a baloldali alsó lábak bőreit valamint a baloldali felső lábaik bőreit összecsomózták, majd az így összeerősített bőrökbe belebújtak és végül a jobboldali alsó lábak bőreit is összecsomózták).  A hátibőrt és mejjbőrt inkább csak a szegényebbek viselték, azok is csak hidegebb időben.  Hátibőrbe-mejjbőrbe öltözött betyárt lehet látni a Jancsó Miklós által rendezett "Szegénylegények" című filmben.  A betyárok és a pásztorok talán legjellemzőbb ruhadarabja  a szűr (cifraszűr) volt.  "KITETTÉK A SZŰRÉT" A Hortobágy környéki pásztor addig nem házasodott, amíg cifraszűrt nem szerzett. Már a lánynézőben is fontos, üzenetközvetítő szerepe volt a szűrnek. Ez alkalommal ugyanis a lányos háznál cifraszűrben megjelent legény távozásakor, ott felejtette szűrét, ahová érkezésekor akasztotta. Ha bemutatkozása nem nyerte meg a háziak tetszését, akkor bizony reggelre "kitették a szűrét.” A cifraszűr egész életén át elkísérte a pásztorembert. Abban esküdött, s ha meghalt, koporsójára terítve vele temették el. A cifraszűr szabása ősi mintákra nyúlik vissza.  A szűr minden kiszabott része téglalap alakú.  Anyaga gyapjúból készült, ún. "ványolt" posztó.  A ványolás során a gyapjút olyan mértékben tömörítik, hogy aztán az abból készült szűr zuhogó esőben sem ázik át.  A szűr egy eredeti magyar ruhaféle, viszont országszerte területenként különféle formában fordul elő.  A legismertebb változatok a bakonyi, a debreceni és a bihari szűrök, ennek megfelelően a legfontosabb szűrkészítő központok Veszprém, Debrecen és Nagyvárad voltak.  A bakonyi szűrök rövidebbek, díszítései nagyobbak, az ujja rövid és egy kerek posztódarabbal befenekelt volt.  Milfajt Ferkót rendszerint bakonyi stílusú szűrben ábrázolták.  A debreceni szűrök fő jellezője a hímzett díszítés és a szűr saját anyagából visszahajtással létrehozott, díszített elej.  A bihari szűrök  kezdetben hímzettek voltak, a hímzést később (a varrógép elterjedésével) felváltotta a nemezrátétes díszítés.  A rátétdíszítés a régi hímzett mintákat vitte tovább, azonban itt a színek helyen a díszítések formavilágán volt a hangsúly.  A bihari szűrök jellemzője ezen kívül az álló nyak (ami később más vidékeken is elterjedt) és a külön anyagból a szűrre varrt elej.  A szűröket annak ellenére, hogy végül is kabátként használták, soha nem viselték felöltve, hanem rendszerint féllvállra vetve hordták.  A bakonyi szűrök ujját befenekelték, a többi szűr ujját rendszerint bevarrták és kidíszítették.  Az utolsó bakonyi szűrkészítő mester Zalai Károly A befenekelt vagy bevarrt szűrujjban, kisebb használati tárgyakat, pénzt vagy ennnivalót is tartottak.  A betyárok igazi nagykabátja a suba, vagy ahogy egyes helyeken mondják, a nagybunda volt.  A jó subát a hosszú és durva szőrű magyar rackajuh szőréből lehetett készíteni.  A legkisebb subához is kellett nyolc darab bőr, de az igazán szép subához 12-16 db bőrt is felhasználtak.  Maradt fenn leírás olyan subáról is, amelyhez 24 darab bőrt használtak fel.  A leghíresebb subakészítő központ az Alföldön Jászberény és környéke volt. A fejrevalók: kalap és süveg A fejfedőket tekintve sem lehet nagy különbséget tenni pásztor- és betyárviselet között.  Rendszerint nemezkalapokat, mégpedig a nagykalapnak is nevezett csikóskalapot vagy kisebb karimájú, pörge kalapot viseltek.  Érdekesség, hogy volt ún. "zsiványkalap" is, amelynek a szokásostól jóval nagyobb karimája az arc eltakarását szolgálta.  A városi tanácsok a kalapok méreteit pont emiatt rendeletekkel szabályozták, meghatározva a legnagyobb karima nagyságát.  Ezt a rendeletet szigorúan betartatták (a "Talpuk alatt fütyül a szél" című filmben látható is egy jelenet, amikor Mérges Balázs csendbiztos késsel körülvágja Jeles Matyi kalapjának karimáját...).  Persze az ország egyes részein a kalap formája is eltért, Milfajt Ferkó rendszerint cilinder formájú kalappal van ábrázolva.  A kalap gyapjúból készült, forró vízben kézzel gyúrták keményre, majd alakra formázták és festették.  A jó kalapnak nem volt szabad átengednie a vizet.  Ezt úgy ellenőrizték, hogy kalapvásárláskor a kalapba egy pohár bort öntöttek és abból itták meg az áldomást.  A másik, igen gyakran használt fejfedő a báránybőrből  vagy nemezből készült süveg.  A süveg elegáns viseletnek ugyan nem nevezhető; viszont rendkívül hasznos, mert hideg időben nagyon kellemes viselet és a természetes báránybőrön az eső is lecsorog anélkül, hogy a süveg átázna. Amit a lábukon viseltek: a csizma Külön a betyárokra jellemző csizma nem volt, hordták azt, amit a többi ember is.  Már akinek tellett csizmára, de a betyároknak tellett, mert ha nem, hát megszerezték más úton-módon.  A csizmát csizmadiák készítették, kiváló minőségű bőrből.  A csizma fejét a talpra faszeggel erősítették fel.  Ez a megoldás olyan kapcsolatot biztosított a különböző részeknek, hogy a csizma hosszú ideig elviselte a nagy igénybevételt, nem vált el a talp a fejtől.  A csizmát rendszerint avas szalonnabőrrel dörzsölték be, ami biztosította a bőr vízhatlanságát.  A csizmát kapcával viselték, előfordult hogy télen a csizma talpába nyúlprémet tettek. Derékszíj és tüsző (széles öv) A derékszíj elengedhetelen része volt a pásztorok és a betyárok öltözékének.  A derékszíj vastag marhabőrből készült míves rézcsattal, nemritkán rézveretes díszítéssel.  A szíjra akasztva hordták a pásztorkészséget (erről még lesz szó).  A tüsző vagy széles öv hasonló célokat szolgált, mint a derékszíj, de felépítésében attól különbözött.  A tüsző 12-15 cm szélességű, rendszerint kétrét hajtott bőrből készült öv, ami két vagy három, egymás felett elhelyezett rézcsattal záródott.  Előfordult egyrétegű kivitelben készült tüsző is, ekkor a felhasznált bőr vastagabb volt. A tüsző díszítése országrészenként eltérő.  Volt, ahol pávatollból kivett szálakkal hímezték ki, másutt szironyozással (vékony bőrszalagokkal történő hímzéssel) díszítették.  Előfordult dúcnyomott díszítésű vagy díszítetlen tüsző is.  A tüsző általános jellemzője a zseb, amiben a pásztorok a "marhapasszus"-t a betyárok a "gyüttpíz"-t (a rabláskor szerzett pénzt) tartották. A széles öv viselője egészségét is óvta, mert nagy hidegben megvédte a derekat a hidegtől. A "készség" (pásztorkészség, kíssíg) A készség a pásztorok által használt kisebb eszközök gyűjteménye volt, amit a pásztor (és a betyár is) a derékszíjon vagy a tüszőn viselt.  A készség rendszerint a következő tárgyakból állt: bőrből készült, díszített bicskatartó bicskával, tűzszerszám, szironyozott bőrerszény a kovakő és a tapló tárolására, valamint az ehhez tartozó, bőrszíjra kötött csiholó acél.  Ez gyakran kiegészült pipaszurkálóval és (inkább csak pásztorember esetén) az ún. nyüvelőfával is. Pipa és dohány A férfiak a betyárok korában csaknem mind dohányoztak, a betyárok sem voltak kivételek. A pipák sokfélék voltak. Volt amelyik cserépből készült, ezek voltak a legelterjedtebbek. A cseréppipák készítésének központja Debrecen és Selmecbánya voltak. A cseréppipa nem képviselt nagy értéket, a módosabbak tajtékkőből faragott drága pipákból eregették a füstöt.  Ügyesebb kezű pásztorok gyakran faragtak fából pipát, kihasználva a fa természetes növekedése során kialakult formákat. A pipák egy különleges fajtája a "betyárpipa".  A betyárpipa szára a megszokottnál jóval hosszabb, ugyanis az volt az igazi betyár, aki a pipát a fogai között tudta tartani úgy, hogy a kezével nem fogta a pipa fejét. Ez annál nehezebben sikerült, minél hosszabb volt a pipa szára. A hosszú szárú betyárpipa tehát alkalmat adott a virtuskodásra is.  Betyárokkal kapcsolatos egy másik szép pipafajta, a makrapipa története is.  A makrapipa hosszú szárú, kifejezetten nagy fejű pipa, de a pipafej csaknem teljesen tömör, a belső ürege nem nagyobb, mint egy kisfejű pipáé. Állítólag egy Makra nevű betyár találta ki, akinek fontos volt, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnjön: ő megteheti, hogy annyi dohányt szívhat a pipájában, mint a gazdag emberek.  A dohányt hímzett díszítésű sallangos kostökzacskóban tartották.  A hímzett dohányzacskók készítésének központja Jászberény volt. Itt sok olyan szűcs dolgozott, aki csak dohányzacskót készített. A zacskóban az akkor általánosan elterjedt, esetenként tiltottan termelt, durvára vágott kapadohányt tartották. Finomabb dohányokhoz csak a jómódúak jutottak hozzá.    A fokos A magyarság egyik leginkább misztikus fegyvere a fokos.  Kultikus jelentőségű.  Egyes tanulmányok szerint a Magyarság és Isten által kötött szövetség jelképe. A szkíták, kelták, hunok esetében is jól megfigyelhetjük a „harci-fogadalmi” bárdok, „fokosok” jelentőségét.  A sumér elmélet hívei szerint az ALANOK /jászok/ népneve a fokossal bánás mesterségére utal (égi fokos népe).  Történelmünk teljes hosszában megfigyelhető, hogy a fokos mindig fontos szerepet tölt be a harci alkalmazásban, az avatási rítusokban, a kultikus jelentőségű párbajokban és a mindennapi életben.  A valamikori duális világképben is fontos szerepet töltenek be a bárdok és a fokosok.  A gonosz (a sötétség) elleni küzdelem legfontosabb eszköze.  A legnagyobb népi hősöket buzogánnyal, bárddal, fokossal ruházták fel.  Az íjjal sebezhetetlen kunt (sötétség) egy bárddal, fokossal már harcképtelenné lehetett tenni a Szt. László mondakör szerint.  Egyes feltételezések szerint Szent László királyunk közkedvelt fegyvere a valóságban nem harci bárd, hanem egy különleges nagyságú és formájú fokos volt.  Ezt a véleményt támasztja alá az a történeti tény, hogy a szent király az eszközt egy kézzel használta és forgatás közben a lóról a földig tudott vele csapni. László király különleges testi adottságai mellett is elgondolkodtató egy hosszú nyélre szerelt nehéz kétkezes harci bárd /csatabárd/ használata.  Bárhogy is legyen az bizonyos, hogy az eszközt „fokos módjára” használta a legnagyobb magyar király.  A Horka segítői /barantázók/ is minden bizonnyal ezzel az eszközzel jelképezték hovatartozásukat.  A Somogyváron és környékén élő hagyományok szerint a törzsszövetség mindenkori bírájának, a Horkának az ún. barantázók és kopjás /arany/ táltosok voltak segítségére. A régi törvények fölött őrködő Horka minden ügy intézése során a táltosok tanácsaira, a harci képességekkel rendelkező táltosok segítségére, valamint a saját hadereje mellett a különlegesen kiképzett barantázókra számíthatott.  A törvénynek érvényt szerezni nem volt könnyű feladat.  Egyes nyugaton élő kutatók szerint azon temetkezéseknél, ahol fokost, fokosbaltát találtak a harcosok mellett, ott ilyen törvényi „segítőkkel” van dolgunk.  A férfivá avatás, a felnőtté válás, a nemzetséghez /hadhoz/ csatlakozás mindenkori legfontosabb rituális eszköze.  Ezt az üzenetet tartalmazza az a „szokásmaradvány”, amikor az iskolából távozó (a felnőtt életbe belépő) tanulókat felszalagozott fokossal engedik útjukra.  Fontos szerepe lehetett a párvalásztás hagyományában is, mivel minden korszakban a valamire való vőfélyek /mulatságszervezők/ fokossal és a rajta lévő szalagokkal igazolták eddigi tevékenységüket.  Az igazságszolgáltatásban betöltött szerepét jól jelöli, hogy a valamikori bírói rovásokat általában nem késsel, hanem fokossal vitték fel a „rovásokat” tartalmazó botra, valamint egészen a közelmúltig az egyes településeken a bírói hivatal jelvénye is volt, s a szervezett „rend-őrséget” első alkalommal szintén fokossal szerelték fel.  A XIX. században állították fel az első mezei rendőrséget, másrészt pedig az addig erre a célra alkalmazott 12- 24 lándzsásra bízták egy-egy község belrendőri feladatainak betöltését. 1878-ban végleg beszüntették a lándzsások intézményét s az első mai értelemben vett rendőrséget állították fel.  Ez egy szakképzett rendbiztos vezetése alatt két lovas és 14 gyalogos rendőrből állott. Kimondták, hogy ezek lehetőleg kiszolgált katonákból, erkölcsileg megbízható egyénekből válogatandók össze.  A teendőikre nézve pontos szabályrendeletet készítettek.  A gyalogosok fegyverzete fokos, a lovasoké fokos és revolver, a biztosé szintén revolver volt. A betyároknál a népi bíráskodás eszköze. (betyár = a bujdosó rablók neve) Magának a betyárságnak a léte is egyfajta bíráskodási közszerep átvételét jelenti, ami szembehelyezkedve az igazságtalannak tartott hatalommal a mindenkori „nép” igazságát közvetítette a magukról megfeledkezett hatalmasok felé.  Csupán az a valódi betyár, aki ezeknek az erkölcsi követelményeinek megfelel.  A többi esetben téves szóhasználatról van szó.  A fokos jelentőségét jól foglalja össze az ie. III. évzredbol származó szkíta baltatok felirata a következo: " Egeset es, üt es, ró es..." Ékesít is, üt is, ró is.  Ékesít: A férfi /harcos/ dísze, büszkeségének tárgya / férfivá avatás emléke? kiválasztott csoport tagja? kiválasztott néphez való tartozás tárgyi jelzoje?/  Üt: Az egyik legkiválóbb harci fegyver, szakrális bünteto-, bosszúálló eszköz.  Az isteni renddel szembeszegülők elleni Damoklész-kardja?  Ró: Sok van a rovásán. Nem sokat kertel. Kertel= rovással ír /török/.  Üzenetek hagyására használható. Szakrális bíráskodási jog a család, a had, nemzetség tagjai felett. 1886-ban a fokos a karikással egyetemben még rendszeresített hadi fegyver volt a Hunyadi huszárezredben.  A későbbiekben már csak kiegészítő felszerelésként használták, elsősorban hegyi felkészítésű csapatoknál. A fokos története Az ún. „komoly” történészek bizony több alkalommal is nagyon felületesen vizsgálták a fegyver létét.  Több utalásban olvashatunk arról, hogy a fokos csupán paraszti eszköz volt, amit a középkor folyamán a jobb minőségű páncélok megjelenése után az átütőképesség javítása érdekében adoptáltak a „valódi fegyverek” közé.  Ezek a kutatók megfeledkeznek arról a tényről, hogy a honfoglaláskori harcosok mellett éppúgy megtalálható a fokos, mint a korábbi vonulási útvonal majd minden fontos temetőjében.  A magyar fegyverek történésze, Kalmár János azt tanítja, hogy a középkor során mindinkább fejlődő, elnehezedő védőfegyverzettel szemben a támadó fegyverek hatásosságát is növelni kellett.  A szablya, a kard, majd pedig a buzogány már nem volt eléggé eredményes fegyver a nyugati sisakfajták ellen.  Megnőtt tehát a jelentőségük a nehezebb fajtájú ütő- és vágószerszámoknak, amelyek azonban nem minden esetben sorolhatók a fegyverek közé, mert egyformán alkalmazhatók fegyverként és szerszámként.  A paraszti fegyverek csoportjába tartoznak a tagló, a bárd, a szekerce és a balta, valamint ennek kisebb "testvére": a fokosbalta.  Míg az egyéb fegyverekkel kapcsolatosan (szablya, íj) már több száz tanulmány készült, addig mind a néprajzosok, mind a fegyverkutatók részéről nagyon kevés utalást találhatunk a fokossal kapcsolatosan.  A fokos első fegyver-előzményei minden bizonnyal az egyszerű botok, fabuzogányok, kőbalták voltak.  Ezt követték a paleolit-korszak mandulaalakú, lándzsapengéhez hasonló pattintgatott kőeszközei, melyeket a nyélre hosszában (dárda, gerely) és keresztben (tőrbalta) egyaránt a fegyverre erősítettek.  Azonban bármennyire alkalmasak is úgy védő mint támadó harcra, még mindig inkább az ipari és a mindennapi élet szükségleteihez megkívántató szerszámoknak, mint tulajdonképpeni fegyvernek tekintendők.  Ezekből lassankint kifejlődik ki a balta és fokos.  Ezekhez járul a fémkorszakban a fej anyagának megváltozása.  Mivel védő technikákra csupán a bronzkor végén s a vaskor elején találunk támpontokat, így valószínű, hogy a fokos támadó használata mellett ekkor fejlődik ki másodlagos védekező jellege.  A fokos nagy valószínűséggel a tőrbaltából fejlődött ki.  A tőrbalta nem kínai találmány, a Föld minden részén megtalájuk a fejlődés különböző időszakaiban. Első írásos emlékünk azonban tőlük származik, sőt Huan-Ti kínai császár ennek a fegyvernek köszönhette a Kína egyesítésére tett kísérletének sikerét.  A hunokat megemlítő kínai források arról beszélnek, hogy a rettegett északi ellenfelek a tangutoktól vették át a korai fokos különböző változatait, a fegyver eredetét pedig a legendás "Szarvasos Kövek Népéhez" kötik.  „A tőrbalta meglehetősen sokféle használati lehetőséget kínált, éppúgy lehetett vele döfni, hasítani, mint sújtani.  Alapvetően két részből áll.  A nyél (ping) fából vagy bambuszból készült.  A bronzfej (tou) két részre osztható, a pengére (jüan) és a belső részre (nej).  Valamennyi pengének két éle (zsen) van, melyek egy hegyben (feng) futnak össze.  A penge alsó élének lefutásánál, ahol a belső résszel találkozik, található a szakáll (hu), amelyen egy vagy több lyuk (csuan) helyezkedik el.  Belső résznek hívják a bronzfej hátsó részét, amelyen legtöbbször szintén található lyuk. E lyukakon átfűzött zsinór vagy szíj segítségével erősítették fel a fejet a nyélre, amely a penge és a belső rész között lévő sínhez (lan) illeszkedett.  A Sang-kor vége felé jelentek meg az olyan tőrbalták, melyeknek hiányzik a szakáll- és esetleg a sínrésze is.  Ezeken a fegyvereken az addig a szakállrészen lévő lyuk vagy hiányzik, vagy a penge tövébe kerül.  A szakáll nélküli tőrbaltáknak kétféle belső része lehet: egyenes belső (cse nej) és görbített belső (csü nej).  Mindkét fajta belső részt díszíthetik ornamentikával vagy állatfigurákkal.  A bronzfejek hosszúsága és szélessége is változatos lehet.  A leghosszabbak 40 cm, a legrövidebbek 20 cm körül lehetnek.  Ritkán találni olyan darabokat is, amelyeknek csak a belső része készült bronzból, az ilyeneknek a pengéjét nefritből csiszolták.  A Sang-kor elejéről maradtak fenn nefritből csiszolt, egyszerű formájú tőrbalták.  A pengét olykor védhette a legtöbbször fából készült hüvely.  Mind a szakállas, mind a szakáll nélküli fajták közt akadnak olyanok, amelyeknek a nyélre történő felerősítését a penge és a belső rész közt található gyűrűkkel vagy furattal segítették elő.  A nyelet a gyűrűkbe vagy furatba csúsztatva stabilabban rögzíthették a fejet, mint sínre fektetve.  A nyél tetejére néha bronzból készített, díszes nyélsapka (pingmao) került.  A nyél végére pedig a nyélsapkához hasonlóan díszített bronzbütyköt (cun) húzhattak. Lévén, hogy a nyél nem tartós anyagból készült, hosszára vonatkozóan nem áll pontos adat a rendelkezésünkre.  A bronzedényeken fennmaradt ábrák tanúsága szerint hosszuk általában egy méter körül lehetett.  A díszítések, akárcsak a belső részen, a pengén is megjelenhettek.  Egyazon fegyveren díszíthették a pengét és a belső részt is, de akár díszítetlenül is maradhatott.  A díszítések közt gyakran szerepel a korban igen közkedvelt a kuj-sárkány és a taotie-motívum.  Ez utóbbiról a mai napig nem sikerült tisztázni, hogy pontosan mit is ábrázol.  Egyesek szörnypofát vagy valamilyen mitológiai alakot vélnek felfedezni benne, mások viszont csupán két egymással szembefordított kuj-sárkány motívumnak tartják.” (Forrás: palócbetyár) Bőrművesség Bőrművesség, általános értelemben a kész bőr kézműipari feldolgozása, szorosabb értelemben a bőr megmunkálása díszítés céljából.  Az iparművészet egyik ága. A kész bőrt festéssel, pácolással, domborítással, metszéssel, hímzéssel, égetéssel és intarziával lehet díszíteni. Ezeket a technikákat a Kelet, (Kína, Perzsia) ismertette meg Európával.  Legkiválóbb művelői az arabok voltak, ők honosították meg a középkorban Spanyolországban különböző fajait, innen terjedtek el, Velence közvetítésével, egész Európában. így fejlődött ki az olasz, francia és német bőrművesség. A reneszánsz korában a domborított és festett bőrkárpitokat kedvelték; a bútorokon metszett és aranyozott díszítéseket alkalmaztak.  Ez utóbbi technikát mutatják a bőrkötések is.  Tág tér nyílt az ipar számára a díszes hadi felszerelések terén, (nyergek, lószerszámok, stb.).  A bőrművesség a modern iparművészeiben is nagy szerephez jutott, mappákat, tárcákat, kötéseket, stb. készítenek, főleg batikolva, domborítva, égetve. Népművészet A bőr a magyar népművészetben is nagy szerepet játszik, lévén a nép egyik legősibb mestersége.  A magyarság, mint állattenyésztő nép, korán megismerkedett a bőrkikészítés és feldolgozás módjaival; nyelvkincsünk tanúsága szerint a bőrmunkát már a "honfoglalást" megelőző időben ismerte.  Maga a pásztor dolgozta fel az elhullott állatok bőrét s alakított belőle, saját használatára, szerszámfélét és ruhaneműt.  Később parasztszűcsök, kontárok kezére került ő mesterség s faluhelyen itt-ott ezek űzik még ma is, bár évszázadokkal ezelőtt már céhes ipar sarjadt belőle, a nagyobb igényű falusi s főleg a városi lakosság szükségletének kielégítésére. Leginkább a birka bőre kerül felhasználásra, csak ritkábban a lóé és marháé. Utóbbiakból készül a bocskor s a zsákszerű tömlő, fiatal állat egészben lenyúzott bőréből, amellyel a facsutorát, kulacsot bevonják.  Juhbőrből készül a pásztor ostora, bugyellárisa, kostökből alakított s gazdagon díszített dohányzacskója és erszénye; utóbbi rendesen együttjár az acéllal és bőrből való késtartó hüvellyel, ilyenkor készség a neve.  E szerszámokat az övre akasztva viselik. Az öv ma keskeny derékszíj. Régebben a nyereg és szerszáma is házilag készült.  A bőrruha ma is maga szabta-varrta gúnyája a hortobágyi pásztornak. Részei:  a hátibőr vagy kacagány, mely voltaképpen egy egész, szárazon kitört juhbőr, melyet a juhász szőrével befelé fordítva vet hátára, úgy, hogy a mellső lábakkal nyakában, a hátsókkal derekán kötöz; össze;  a mejjbőr (mellbőr) az előbbinek mellen viselt párja;  a kettőnek összepárosításából alakított, jobboldalt később összevarrt ujjatlan bőrlajbi;  a csüves, azaz bokáig érő, bőujjú és szőrével kifelé is, befelé is viselhető köpeny;  a bőrkapca;  a bőrnadrág;  a sapka;  a lábszárra tekert és szíjjal körülcsavart lábbőr.  A pásztorokon kívül a parasztságnál is kedveltek a felsoroltaknál bonyolultabb szabású és díszesebb bőrruhák: a bunda és a suba, a bekecs és a ködmön.  Ködmön Bőrholmik összevarrásához a pásztor nem fonalat, hanem magakészítette, vékony szíjszalagot, másnéven hasi-t használ. Díszítésül ugyancsak a bőrből való pillangókat és sallangokat, a rátéteket, a szironyt és legfejlettebb fokon, a hímzést alkalmazzák.  Blázsik Pál csongrádi szűcs rajzai 1822 E díszítőmódok és díszítőelemek népművészetünk legrégibb megnyilatkozásai. A kacagány A bőr ruhaanyagként hasznosítása régi hagyomány. A pásztorok is készítettek szőrmés és gyapjas bőrruhákat, de ez leginkább mesteremberek, szűcsök feladata volt. A felsőruhákhoz szőrös bőrt, övhöz, lábbelihez cserzett bőrt használtak. A hátibőr, ismertebb nevén kacagány cserzetlen, szőrös bőr, amin még a fej, nyak, lábak és a farok bőrét is meghagyták. Hátra vetve hordták, a nyak alatt a két mellső lábat összekötve. Takaróként és derékaljként is szolgált. Leginkább a pásztoroknál maradt meg, de nemesi változata a párducbőrös kacagány. A nemes prémből való kacagány a nemesi, katonai öltözet kiegészítője volt. Hátibőrnek inkább a juhbőrből, kacagánynak a vadbőrből készült darabokat nevezték. A nagykun kerület a 18. században betiltotta a kacagányt. Az Alföld egyes vidékein előbőrt is viseltek, ami a hátibőrhöz hasonló bőr. Az elő- és a hátibőr lábait a nyaknál és a csípőnél összekötötték. A két bőrt a pásztorok a 19. század közepéig viselték. Miska kancsó, arcos edények Arcos edényeink Legismertebb arcos edényünk a Miska kancsó. Mezőcsáti Miska kancsónak is nevezik, egyik jellemző készítési helye után.  Mezőcsát ősi fazekas-múltra tekinthet vissza, hiszen ott már a rézkorban is készítettek agyagedényeket, de nem csak mericéket, hanem például arcos edényeket is készítettek Magyarország területén már az újkőkorban is, és nem is csak Mezőcsáton, hanem szerte az egész Kárpát-medencében.    Lehetséges, hogy eredetileg az edényekre karcolt arcnak több értelmet tulajdonítottak, elképzelhető, hogy esetleg az edény tartalmának védelme volt az arc feladata, de az is lehet, hogy már akkor is csak egyszerű díszítésként alkalmazták, mint manapság.  Érdekes, hogy az arcokon rendszerint megjelenik egy „M”-betű alakú jel is.    Kárpát-medencei őseink hozták létre még az újkőkor elején a vonaldíszes kultúrát.  Agyag edényeik, szobraik felületét rájuk karcolt mintákkal – vonalakkal – díszítették. (Festett változata ennek a szalagdísz.)  A rézkorban is megmaradt az arcos edény, és természetesen a vonaldísz is. Történelmünk során számos népcsoport költözött be a Kárpát-medencébe.  Velük együtt mindig megjelentek a rájuk jellemző új dísztárgyak, új díszítő motívumok is, amelyeket megtalálunk a régészeti leleteken.  Aztán eltelik ötven vagy száz év, és az új motívumok szép lassan kikopnak a divatból, miközben az őslakosság ősi hagyatéka újra visszanyeri az őt megillető helyet.  Élő bizonysága ennek a Miska kancsó. Miska kancsó gyűjtemény:  http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=668 A kör töve.... mindennek az eredője, vagyis ahonnan a Forrás vize fakad Apátfalvi körkulacs Korondi kulacsok Kislődi kulacs Habán kulacs Kerámia kulacs Hortobágyi kútgémjelzések - avagy a kútágassal való telegrafálás A pusztában álló ágasok hangtalanul mondták el üzeneteiket, amelyet a bandák tagjai teljességgel megértettek, nem így a cseh zsandár, aki a kalimpáló ágasok láttán azt hitte vizet merítenek.  Így érthető meg az az éveken át tartó meddő küzdelem, amit a hatóság emberei folytattak a szegénylegények ellenében. 1. A kútgém fel van eresztve úgy, hogy a vízmerő dézsa a kút állójára van téve. Jelentése: vigyázz, hivatalos ember érkezett (pusztagazda, mezőőr, olvasó bizottság, csendőr). 2. A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a kifolyó csatornán áll. Jelentése: hajtsák a jószágokat az itatóhoz. 3. A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a káva mellett kívül a földre van letéve. Jelentése: Elkészült az ebéd, jöjjetek ebédelni. (Ezt a jelzést csak ősszel és tavasszal alkalmazták, amikor egész nap legelt a nyáj. 4. A kútgém fel van eresztve úgy, hogy a dézsa a magasban szabadon lóg. Jelentése: Nagy baj, szerencsétlenség történt (jószágkár, emberhalál). Amikor ezt meglátták azonnal siettek a szomszédos legelőkről segítséget nyújtani. 5. A kútostor a dézsával a kútágasba vert szögre van akasztva. Jelentése: a gulyába, vagy a ménesbe befogadott idegen jószágot sürgősen el kell tüntetni, mert keresik, vagy megérkezett az olvasó bizottság. 6. A vízmerő dézsa teljesen bele van nyomva a kútba. Jelentése: vigyázz, látogató gazdák érkeztek, ha nem a saját lovadon ülsz, cseréld át a magadéra. Ezt csak a csikósok ismerik. 7. A dézsa nincs a kútostoron, ez pedig fel van téve az ágasra. Jelentése: a kút vize nem iható, mert valaki beleölte magát, vagy jószág fulladt bele. 8. A kútgém felengedetten áll dézsa és kútostor sincs rajta. Jelentése: a kút rossz, beomlott, vagy vize nem jó. Ne gyere a közelébe sem. 9. A kút koloncára szűr van terítve, a gém vízszintes helyzetben áll. Jelentése: a számadó nem tartózkodik a legelőn, haza, vagy a csárdába ment. 10. A vízmerő dézsa a kút állóján van, a kútgém hegyére női kendőt, vagy kötényt kötöttek. Jelentése: rideg nő tartózkodik a pásztorszálláson. Elvégezte a pásztorok ruhájának mosását, foltozását és hajlandó szerelmi szolgáltatásokra is. 11. A vizesdézsa a kútkáva tetején áll, a kútgém hegyére rossz szűr van akasztva. Jelentése: megérkezett az ócskás. Vette a bőrt, hullott szőrt, gyapjút és pipaszárat, rámás tükröt, bicskát, bajuszpedrőt árult. A régi betyárvilágban különösen nagy jelentősége volt ezeknek a kútgémjelzéseknek, hiszen ezek segítségével tájékozódtak a jobb sorsra érdemes szegénylegények a pusztákon mozgó hatósági emberek hollétéről.  Ezt a jelrendszert olyan tökéletességre vitték, hogy segítségével pontosan behatárolhatták a pandúrok mozgását. Jelentősége volt annak is, hogy milyen magasra volt a kútostor húzva.  Ebből az derült ki az értő szem számára, hogy közel, vagy messze járnak-e a pandúrok, tilalmas, vagy szabad-e az út.  A kútkoloncot is feljebb, vagy lejjebb kötözték a szerint, hogy melyik irányban járőröznek a hatóság emberei.  Ebből tudhatta aztán mindenki, aki nem akart velük találkozni, merre induljon, hogy minél messzebb kerülje őket.  A telegráf igazító pásztorok a gavallérosabb betyároktól aztán sok ezüstpénzt kaptak ezért. Nagy Czirok László azt írja, hogy a Kiskunságban is hasonló jelzéseket alkalmaztak, „ha közbiztonsági személyek időztek a csárdában”.  Békés megyében szintén az üres vödörrel felengedett kútgém jelezte a pandúrokat.  A szomszédok is hasonlóan cselekedtek, így tíz-tizenöt percen belül több kilométerre szállt a hír. A kútgémjelzések egészen a közelmúltig használatban voltak. 1963-ban Mag Ferenc nagyiváni juhász a következőket mondta:  „Ha a kútgémet felengedte az odabennvaló, akkor már tudta a távolabb legeltető juhász, hogy haza kell menni.  Régen akasztottak a kútgémre szűrt s úgy engedték fel.  Ez valami megbeszélt jel volt.  Ebből tudta a juhász, hogy haza kell jönni, le kell vágni egy birkát és meg kell nyúzni.  Így mondta a juhásznak a gazda: Ezt vagy azt úgy tudja meg, ha a cifraszűrt felakasztom.”  A szintén nagyiváni Labancz István így emlékezett vissza:  „ A tanyán a kútgémet, ha távol volt a dolgozó akkor felhúzták, a kútostorra, a gém végére rongyot, kalapot tettek s ezzel jelezték a delet.  A legelőn is így jelezték a távol legeltető juhásznak a delet, így hívták ebédelni.  Így jeleztek neki, hogy jöhet már a karámhoz fejni.”  Az ebédhez hívásnak ezt a módját Ecsedi István is leírta:  „ Ha az emberek a tanyától távol vannak s a sík területen semmi sem gátolja a kilátást a kútgém végére ponyvát terítenek, feleresztik és ez jelzi, hogy jöhetnek enni. Félszázaddal ez előtt a disznóval messze elkóborgott kondást is így hívták enni.” Nagy Sándor angyalházi szűzgulyás elmondta, hogy a kétszeri kalap felnyújtás azt jelentette, hogy a gulya mehet a kúthoz inni. Máró László gulyás elmondta, hogy a falkát akkor hajthatták a kútra, ha a bojtár a kútgémet a dézsával a kifolyócsatornára tette... (Az Igazmondó Juhász) ÉJFÉLI KOPOTT EMLÉK A pusztának törvénye van.  Papírra soha le nem jegyzett, kőbe soha nem vésetett. A városi ember szófukarnak, zárkózottnak mondja a magyar paraszti népet, s mégis amikor bizalmát elnyered, csak árad a föld emberéből a szó, kincses özönével zúdítja azt a ritkán látott jövevényre. Ekkor tűnik ki leginkább, hogy szótlanságuk csupán saját érdekük szerinti óvatosság. Bújtak ők tatár, török, német vagy orosz szuronya elől, de megmaradtak olyannak, amilyennek az Isten őket teremtette. Ezt főként akkor éreztem, amikor ott ültem a pislákoló kemence mellett s vendéglátóm ajkáról halkan, búgva jött az ősi magyar szó, miközben szeme messzire révedt. Kicsit hunyorgott, mint, aki napba nézett. Elmúlott századok regéi, mondái éledtek fel nyelvén, csakúgy buzgott fel belőle a számolatlan szó. Beszélt ez a szikárarcú, barnult arcú öreg parasztember és én csendben hallgattam… Tíz esztendő telt el. A gyönyörű kis tisztáson kevély törzsű diófa szökkent szárba, alatta friss és ápolt sírhalom. Egyedül ülök az összeeszkábált padon és emlékeimet kutatom. Évről-évre legalább egyszer visszatértem idős barátomhoz, hogy tanuljak tőle és minden bölcsességét lejegyezzem az utána hagyott kornak és a feledett időnek. Ebben az esztendőben már későn jöttem. Pali bácsi előrement. Megtért őseihez az idős lélek, Teremtőjéhez hazatalált. Szelíd magányomban a tőle évekkel ezelőtt kapott kopott bicska élét próbálgatom egy letört ág derekán. Hirtelen egy hat-hét éves kisfiúra lettem figyelmes, aki mint szélvész száguldott elém apró kék biciklijén. Miután köszönt, megállt tőlem úgy öt-hat méterre és csak nézett a nagy barna szembogaraival. Előbb én ismertem meg őt, Pali bácsi legkisebb unokája volt. -Az a nagypapa bicskája!- szólalt meg végre és nem tudta a szemét levenni a zsebkésről. -Nem, ez a tiéd!- mondtam és a kezébe nyomtam a bicsakot. Nagy áhítattal vette át, sokáig fogta kis kezében, majd gondosan eltette a nyakában lógó kis tarsolyába. Csendes szavúan mondott köszönetet. Még akkor is ott állt a legényke a diófa előtt, amikor az autóm már messzire kavarta a port. A pusztának törvénye van. Papírra soha le nem jegyzett, kőbe soha nem vésetett… -zcsf- (Zetényi Csukás Ferenc) NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk. Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk. Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek! Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását. Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is. Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk. ...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei. Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik! Az összeállítás nem adja vissza hímzéseink, motívumaink és népviseleteink teljes gazdagságát, hiszen ez szinte lehetetlen, olyan nagy a mi gazdagságunk! További: - Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html - Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html - Pünkösd: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html - Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html -Népi játékok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html -Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html -Székelykapuk:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/szekelykapuk.html -A magyar házak mágikus ereje: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-magyar-hazak-magikus-ereje.html -Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/eleink-hagyomanya-pasztorok-muveszete.html -Péter – Pál napja az aratás kezdete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html -László napra - Szent László király: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html -A magyar népviselet és a szakrális geometria: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html -Mit jelképez a szarvas?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/mit-jelkepez-szarvas.html -KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html -Szent Márton a néphagyományban:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/szent-marton-nephagyomanyban.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalaim: http://wedev.hu/wedev-fomenu.php http://sites.google.com/site/emfkryon/ blog oldalam:  http://www.emf-kryon.blogspot.com

Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv A Rovás ABC értelmezése A Nap Ember Gyermeke, a Tudása által képes átugrani a Sáncot, s így  elérni Isteni szintjét! (Vízöntő kori ember Istentudás felé vezető útja rovásjelekkel - Domonyi Károly) Mindazon dolgok közül, amelyek a Föld nevű bolygón történtek, a magyarok őstörténete a legcsodálatosabb. Lehet erről százezer oldalakat írni, de néhány sorban is össze lehet foglalni, mint ahogy Kányádi Sándor erdélyi költő tette: Szarvas-itató „Ahol a szarvas inni jár, moccanatlan a nyír s a nyár: még a fűszál is tiszteleg, mikor a szarvas inni megy, megáll akkor a patak is, egy pillanatig áll a víz, s ő lépked, ringatja magát, agancsa égő, ékes ág." Ha valaki őstörténetünkről e néhány sornál többet akarna tudni, annak ismernie kell a rovásírást. De mit is jelöl ez a fogalom? A rovásírás a magyarok ősi írása, a legősibb írásrendszerek egyike. – Friedrich Klára ...a mindentudás kulcsa! Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás - Friedrich Klára, Szakács Gábor - Magunk részéről a magyarság megmaradásának három feltételét látjuk: ne feledjük a hon(vissza)foglalás előtti őstörténetünket és végül, de nem utolsó sorban, ne feledjük-tanuljuk, szépséges anyanyelvünk ősi lejegyzett formáját, őseink reánk bízott kincsét, Kárpát-medencei bitoklevelünket-a rovásírást. A székely - magyar rovás betűkészlete Európában "A magyar nyelv olyan, mint a kőszikla, nem kér senkitől kölcsön, nincs szüksége semmire, de van!" - Sir Browning Neves íráskutatók felismeréseit ötvözve   rovásjel-értelmező táblázat: A táblázat segítségével nem csupán az ősi Magyar szavakat lehet elemezni, ugyanis a mai szóváltozat nekünk üzen – a nyelv intelligens változásait Isten vezérli, Ő tudja, mit kell üzennie a jelen Magyar emberének, a fejlődő nyelve által. A Magyar Adorján féle rovás ABC ROVÁS JELEINK ÉS AZ ÉLET VIRÁGA A rovásírás jeleinek eredete: Minden rovásjelünk beilleszthető egy ősi szimbólumba, az Élet Virágába. Az idők kezdetén egy közös ősműveltség létezett, melynek hordozója volt a magyarság is. Video: http://www.youtube.com/watch?v=ruaOsxZ5FK0&feature=share Az Univerzális székely-magyar rovásírás Nagy valószínűséggel rovásírásba rendeződött mikrobákat rejt a Mars talaja a Curiosity által vett minták elemzése alapján – jelentették be amerikai kutatók a Science című tudományos folyóirat legfrissebb számában. A magyarok – és ezzel az emberiség – eredete nem csak a Föld bolygóra korlátozódik. “Talán a Marson talált rovásírás már elegendő bizonyíték az eddigi kétkedőknek is, hogy ez a (t.i. szkíta/hun/magor – a szerk.) nép hozta más bolygóról a tudatos életet a Földre” cikk: http://kozpontiujsag.hu/?p=587 A  KÁRPÁT-MEDENCE,  A  BOSNYÁK  PIRAMISOK ÉS  GLOZEL  JELRENDSZERÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA:  - magtudin.org- Friedrich Klára - 12 székely magyar rovás ABC összehasonlítása Fischer Károly Antal gyűjtése nyomán: Melyik a világ legszebb hieroglifikus írása?  Ez itt mind a miénk!   Mindezt bizonyítják a székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről,  honfoglaláskori és Árpád-kori ötvöstárgyakról,  uralmi jelvényeinkről,  valamint az énlakai  és a tusnádi rovásfeliratból. (ez a táblázat Varga Géza szerző és a forrás (www.csinyalohaz.hu) megjelölésével szabadon felhasználható) További táblázatok itt:  http://csinyalohaz.hu/index.php/orsegi-jelkincs/232-bevezetes-rsegi-jelkincs#jelkincs_retegei_tablazatokban_ Jeltáblázatok - Varga Gézától: https://www.facebook.com/geza.varga.3154/media_set?set=a.498443096844551.112704.100000365968936&type=3 Varga Géza: Őshazakutatás és a magyar hieroglifikus írásemlékek" c. kötet a mai napon felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába. http://mek.oszk.hu/15800/15887/15887.pdf Egyedülálló székely ábécé az Országos Levéltárban „Jegyz: Ez a könyv az én birtokomba 1850-ben jöven, a rongyos kutyabőr fedelére ragasztott, s az eredeti kötéshez tartozó fehér papíron találtam a tulsó oldalon látható, Hun-Scytha alphabet példányt; melly, mint látszik, ugyan azon kézzel levén írva, mellyel maga a „Diárium s. Regestum” czímlapja: bizonyos, hogy a felírt évben, azaz: 1655-ben jegyeztetett fel. Én a könyvet, 1850. újra beköttetvén, a kérdéses lapot, a tulsó oldalra ragasztattam, mint egyik régi emlékét, azon írásmódnak; okiratul annak literaturájához. Szigeth, majus 30. 1850. Szilágyi István”    Forrás:  https://aktakaland.wordpress.com/2015/07/10/szekely-forrasok/ INDUS VÖLGY - HÚSVÉT SZIGET INDUS - MAGYAR  összehasonlító jeltáblázatok - 1. táblázat: Bal oldalt Mohendzsódárói (Indus-völgy), jobb oldalt Húsvét-szigeti rongorongo írásjelek: - 2. táblázat: Indusvölgyi és magyar összehasonlító jeltáblázat: Továbbá itt: -  Az őrségi = ősrégi jelkincs: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html - Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html (Forrás: Ujgur-Magyar testvériséget és kultúrát támogató csoport/Magdi Hun-Kipcsák/Varga Géza gyűjtése) A Kárpát – medencéből terjedt el az ősnyelv és írás a Földön! Sziriuszi aranylemezek video: https://www.youtube.com/watch?v=F-7XtIhtGHY A Magyarok Földön "túli" eredete! Ami még mindig nem a kezdet, kezdete....csupán egy folyamat része... Folytatás, kicsit bővebben, merészebben: video: https://www.youtube.com/watch?v=tLtnWaNkofE A székely-magyar rovás írásból származik a világ összes írása! A székely-magyar rovás 1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=EQEWIQJVIgo#t=54 Az énlakai templom mennyezeti kazettájának székely - magyar rovásírásos felirata 1668 - ból Második rész: https://www.youtube.com/watch?v=ubDzC2QpEcg A Tatárlakai korong izotópos vizsgálata szerint kb. 7000 éves,  rajta a székely - magyar rovásírásos felirat Harmadik rész: https://www.youtube.com/watch?v=zjeX0K7c7Ts A Boszniai 350 ezer éves Nap piramisban székely - magyar rovásírásos  jeleket és mondatokat találtak „A kapu bezárult! Meg kell várni, míg kinyílik. Harcosok vagyunk, hódítunk és építünk.” (Forrás: http://csabavezir.blog.hu/) Székely - Magyar rovás ABC értelmezése: Az "eGY - GY" rovásjele Hívóképei és szavai: eGYisten jelképe a magyar címerben; fogalmi jelentése: népünknél a Teremtő Isten jelzője:  az egy, egyetlen. eGYisten  EGYISTEN ÖSSZERÓVÁS Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester tésztagyúró tálja,  előzetes egyeztetés után díjtalanul megtekinthető a veleméri Sindümúzeumban. Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester műhelye: http://www.zalanepmuveszet.hu/tagsagunk/Fazekas/czibor.html Sindümúzeum: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sindümúzeum Cserépmadár Szállás & Csinyálóház - Varga Géza A Madarasi Hargitán Egy az Isten - Egyisten Álljunk az Egy-s-Ég-be! - Legyünk a Jel-en - Legyek a Jel Én! Az "eSZ - SZ" rovásjele Hívóképei és szavai: SZár, SZálfa, SZálka vagy SZúr A rovás 'SZ' a kezdet és a vég, vagyis Én vagyok - Sz-Én vagyok. Én 'Sz' vagyok - MAG-amra mutatás - Szén alapú vagyok! video: - "Minden vízbe mártott test..." Jásdi Kiss Imre - Ősi üzenetek dekódolása: https://www.youtube.com/watch?v=EIiPK9NM820 Az "I" rovásjele Hívóképei és szavai: Istenfa (az építés alatt a jurta közepét – a tündöklőt – megtartó fa); fogalmi jelentése: Isten. A kereszt az élet és a halál keresztútja. Isten: Napfénnyel keresztelő magyarok ősjelképe Az "Í" rovásjele Hívóképei és szavai: Írás (tevékenység) Mégiscsak Megtestesül az Ige,  vagyis a SZÓ Életre Kel,  Testet Ölt,  Cselekszik,   Formát Kap és Formát Vesz Fel.... "T (eT)" rovásjele Hívóképei és szavai: Tám, Tartó, Támasztófa, Tető A betű formája a támasztó oszlopot idézi, világosan mutatja a forma a fogalmat. A T betűnkhöz hasonló jel van a sumer ékjelek között is, szintén „Tám” fogalomértékkel. A régi építészet fontos elemei közé tartozik, szinte minden tornácnak ilyen tartóoszlopai voltak. Falvainkban ma is láthatunk, sajnos, egyre ritkábban, ezeket a tornácos házakat, amelyeknek másik, fontos eleme a "ZS" betűnk. Az "ZS (eZS)" rovásjele Hívóképei és szavai: ZSendülő növény ZS (eZS) = Zsenge, zsámoly, zsarátnok (tűz, parázs) Varga Géza szerint fogalmi értéke: Zsenge. A betű formája ezt látszik alátámasztani, hogy mégis inkább a zsámoly fogalmi értéket rendelem hozzá, mert tökéletesen illeszkedik az építészet területéről származtatható jelek közé. A T betűvel együtt a ZS betű alkotja  a magyar parasztházak tornácának pilléreit. A zsámoly is támasztékot jelent. Az "A" rovásjele Hívóképei és szavai: Anya - Anyaisten Fogalmi jelentése: Anyahita,  a szkíták termékenység-istennője. Minden korban nagy tisztelet övezte, ismerték és tisztelték Őt a görögök is,  Anaitisz néven. Anyahita - Dávid Júlia alkotása Őseink Asszony vagy Boldogasszony néven tisztelték, szűznek tartották. Napba öltözött Boldogasszonyunk Az "Á" rovásjele Hívóképei és szavai: Áldott állapotú asszony = a jövő útja A "D" rovásjele Hívóképei és szavai: A D betű  a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és főnökük a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: “Öregisten”  – az ő jele az “Us+ (mint Ős) Derék  (testtájunk) Fogalmi jelentése: DU,  az ősi magyar Isten-hármas egyik tagja (Eneh-Du-Bél),  az Atyát jelenti az ősibb változatban. A dolog érdekessége, hogy a sumer jelkészítésben a D betű fogalmi értéke Dingir (tündér, csillag), de a későbbiekben az Isten nevek elé már „igazi” csillagot tettek, s a magyar ábécében is csillag lett az Atya jele. Tündércsillag Hevesi Katalin munkája (terítőközép): Az "E" rovásjele Hívóképei és szavai: Evőeszközök E = evőeszközök Eleven E = eleven A feltételezett „Eleven” fogalmat indokolja a kapcsolat a H betűvel (H = hal, halál), és az is, hogy ábécénk minden egyes mássalhangzójának segédhangja, vitathatatlanul a legtöbbet használt, s ezért a legfontosabb magánhangzó.  Úgy is mondhatnánk, hogy jelsorunkat az élet, az elevenség hatja át. Ember E = ember Elődei tapasztalatát, s Isten Lelkét megvalósító Ember Az "É" rovásjele Hívóképei és szavai: Ég, Élet  (a Földet körülölelő égbolt) Az "J (eJ)" rovásjele Hívóképei és szavai: Jövesztő (a széna- vagy szalmakazalból a napi adag kihúzgálására – jövesztésére – való  szerszám) J(eJ) = Jó, folyó JÓ szavunk nemcsak pozitív tulajdonságot jelöl, bensőséges viszony is kifejezhető vele. Pl. a régies Jó uram, Nagy Jó Uram, Jó isten szavaink ezt a viszonyt fejezik ki. A szó folyónevekben is fennmaradt, pl. Sajó, Berettyó (Beretjó). Az erdélyi nagy botnaptár rovója ezt a betűt használja a J és I hang jelölésére is. A "P (eP)" rovásjele Hívóképei és szavai: Pihe  (tollpihe) P (eP) = pihe Ezt a jelet és a hozzá rendelt „pihe” szót az értheti meg igazán, aki már íjászott, vagy látott közelről nyílveszőt. A nyílvessző röppályája kiszámíthatatlan, ha a vessző törzsén, a vessző fokához közel nem helyezünk el legalább két darab, hosszában kettéhasított tollat. A hasított toll a „P” betűt formázza. Pihe:  ...a madarak ruházata, melynek alapanyaga a PIHE, s így,  egyben a Mérlegeltség Elvi Kifejeződése is A zászló indulása, a levegő lobogtató hatásának tárgyiasult, anyagba való álmodása, a repülés közkinccsé tételének teremtői, teenségi, megvalósítói kifejeződése, egy lépcső a szárnyalás, mint a szabad gondolatiság turuli kifejeződése, pedig csak egy tollpihe ... A "C (eC)" rovásjele Hívóképei és szavai: C (eC) = celőke Celőke – a nyílvessző régiesen (cél-lőke) cél, irány, lő, felfelé, a legfelsőbb szintek felé való irányultság    C (eC) = celőke Jelentése nyílvessző, a régi magyar nyelvben. A szó érdekessége, hogy megfogalmazza a funkciót is. Az első szótag a cél szavunkat rejti. Ha igaz, akkor ebben az esetben nem mi vettük át a németektől (Ziel), hanem ők vették át tőlünk. A celőke szóban benne van a célba juttatás mikéntje is: lő. Az "Ü" rovásjele Hívóképei és szavai: Ü = Ülőke Ül, ő - ők, ügyesen leül az ülőkére Ü = ügy A folyó, víz fogalma, mert ügy szavunknak régi értelme ez. A Kárpát- medencében több folyó is van, melynek neve az "ügy" szóra végződik. Víz végződésű folyónevekre is van példa: Dunántúlon Feketevíz, (lásd. Erdélyi párja- Feketeügy), Sárvíz, Válivíz stb. Valószínűleg a kisebb, lassú folyású, kanyargós, majdnem állóvíz jellegű folyók, patakok mellékneve az ügy, víz. Veleméri rajzos sindü (tetőcserép) az "ü" (ügy "folyó") jelével (Sindümúzeum) Az "N (eN)" rovásjele Hívóképei és szavai: Növekvő Hold formája  vagy annak látványa, ahogyan a Nő méhében Növekszik az új élet N (eN) = Nő, Növény, Növekedés, Nedves A rovásjelek második legfontosabb alkotóeleme, 11 betűnk épül rá. Nőies elem (gondoljunk csak a Hold fázisra!). Amikor meghajlítjuk a szárat ), nem törik el, (ahogyan a növény szára se, ha szél hajlítja)… – zöngésedik, lággyá válik, formája így a növényt idézi és a nőt, aki méhében az új életet hordja, ekképpen növekedő, s a Hold is ilyen amint telik. A Hold a földi nedvesség Úrasszonya… Az "F (eF)" rovásjele Hívóképei és szavai: Föld  (a négy égtájjal) vagy a Fényforrás jelölése F (eF) = Föld Ehhez a jelhez kapcsolható talán a legtöbb emlékünk. Nemcsak betű, hanem Ősidők óta egyben szimbólum is. Többen, többféleképpen magyarázzák a jel értelmét, de minden magyarázat végkövetkeztetése, hogy az Aranykort jelképezi, az Első Királyságot. Ókori városalaprajzok az eF betűt mintázzák,  de ilyen elrendezést mutatnak az állandó katonai táborok is. A "K (eK)" rovásjele szóközben Hívóképei és szavai: Kerítés vagy Keret K (eK) = ÉK?, Kert A jel feltételezett jelentése:  Kert, Keret, kerített föld. A kerített föld város jelentésű is. Az ókori Arménia egyik fővárosának neve: Tigranocerta, azaz Tigriskert, Tigrisek földje volt.  A névre ma is találunk párhuzamokat.  Magyarországon Soltvadkert, Rákoskert stb.,  Oroszország területén Sztyepanokert (Istvánkert). A "K (aK)" rovásjele szóvégén Az "U" rovásjele Hívóképei és szavai: Unoka U = ugar? A jelhez az Ugar fogalmi érték rendelhető, az "K (eK)" jelhez való hasonlatossága miatt. Észre kell vennünk ugyanis, hogy ez a betű is zárt, mint a kerített föld, művelt föld jelentésű "K (eK)" betű, de két oldali határoló vonala bizonytalan. Jól ábrázolja a művelés alá vont, de pihentetés céljából parlagon hagyott terület. Az ugar szó ezt jelenti. Az "Ú" rovásjele Hívóképei és szavai: Útkereszteződés Ú = Régi ábécékben önálló hangértékkel nem szerepel, a rövid „U” betű jelölésére használták a másik „U” betűnkkel együtt. A "B (eB)" rovásjele Hívóképei és szavai: a B betű az Atyaisten, továbbá Bak (fűrészbak) fogalmi jelentése:  Bél vagy Baál, aki az ősi magyar Szentháromság Fiúistene. A Balaton (Baál Aton) névadója lehet. B (eB) =  Baál, Bél, belső Bél a sumér Enlil isten jelzője. Jelentése "Úr" szó szerint: Én-Lélek. Nála vannak a királyi jelvények, a földi király Bél helytartója. A magyar Szentháromságban Bél a Fiúisten neve. B = Boldogasszonyunk A "V (eV)" rovásjele Hívóképei és szavai: Vályú V (eV) = vas, vég, vidék A vas eredetileg fémet jelentett, a vas fogalmát  Varga Géza a bronzöntvények formája miatt rendeli hozzá, ellenben ennek a jelnek szemmel láthatóan nincs köze ezekhez az öntvényekhez. A betű formailag az "U" betű párja, rokona, de egyik vége nyitott, a másik vég határolói bizonytalanok. Jelentheti a művelt vagy lakott föld végét, az ország határát. A "TY (eTY)" rovásjele Hívóképei és szavai: TYúklétra Fogalmi jelentése:  Atyaisten,  azaz a legfőbb istent jelenti.  „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – Weöres Sándor TY (eTY) = Atya Látható, hogy a Ty betűnek köze van a B betűhöz, de nemcsak fogalmilag, hanem tartalmilag is. Az Atya itt Istenatya (Atyaistent), azaz a legfőbb istent jelenti. A magyar ábécében megvan tehát az ősi (magyar) istenhármas:  az Anya, Atya, Fiú. Magyarszombatfai kerámia pohár az „Atya” jelével - Varga Géza értelmezése Körkereszt - körosztó az „Atya” jelével Az Ararát hegyen - Az "Anya" jele ÉLETADÓ ŐSANYÁNK ÉS A SZÉKELY ROVÁSÍRÁS A székely "a" betű az "anya" szójeléből származik. A képi tartalmát megértve beláthatjuk, hogy az "a" rovásjel tulajdonképpen egy régi ligatúra leszármazottja. A függőleges egyenese a "szár" (a székely "sz" betű) jelével azonos s az égigérő fát ábrázolja. Ennek az ősi "szár" hieroglifának van egy képszerűbb alakja is, amit ezen az iráni idolon is láthatunk, de megtalálható a magyar népi jelkészletben is, meg a sumer képjelek között is. A háromszög a női szeméremtájék rajza, aminek a sumer képjelek között "nő" jelentése van. A két jel együtt az égigérő fával azonos ősanyára, istennőre utal. Berze Nagy János az "Égigérő fa" c. kötetében hívja fel arra a figyelmet, hogy a magyar néphit szerint az égigérő fa azonos az Istennel. Felfigyel arra is, hogy a fában rendszerint egy nő lakik, vagyis a képen látható idol a magyar ősvallás egykor széles körben elterjedt képzeteinek illusztrációja, a székely "a" (anya) jel előképe. A szobrocska vállain a lépcsős toronytemplomot ábrázoló "magas kő" ligatúra látható. Ebből származik a székely írás "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele. Az idol nyakánál a "jó" hieroglifa kacskaringói láthatók. (kép: Életadó Ősanya idol Iránból) (forrás: székely rovásírás/Varga Géza) "A balra forgó a női erő, a jobbra forgó a férfi erő, s így együtt adják az Ős Ten -séget. A szívből kiindulva, mert a SZER-ETET és a torok csakrában válik IGAZ-zá az IGE. Fölfelé és lefelé, jobbra-balra is tükrözve, majd megforgatva a függőleges és vízszintes tengelyek körül adják ki a térbeli formát, mely maga az Ős Teremtés formája! A fej, a Jó Nap Atya, a tudás. Az Ős Anya, az Életadó, a Kiáradó! Az Életadó Ősanya, kiben megfogan a teremtés, s akiből kiárad benne-vele-és általa....de az Atyai erők együttes erejével. Egymás nélkül nem léteznek!" - Gábor Kati "…és tudod, hogy mi van a középpontban ?...egy Végtelen Óceán,  amelyik az Élet  Vizének az Óceánja..., aki elért Ide, az az Oda, annak vannak Útjai Innen Oda, és  Onnan Ide..." Az "O" rovásjele Hívóképei és szavai: Ostor (karikás ostor) O = oldal, oltalom (gyermekét ölelő anyai karok) A jel fogalmi értékét a kínai teknősbéka rajzolatának alapján határozták meg.  Ennek a rajznak az alapján azonban nem lehet az összes betűnket létrehozni.  A jel formája sokkal inkább az óvón, védőn kitárt és magába záró karokat idézi, ahogyan az édesanya várja kitárt karokkal járni tanuló gyermekét. Az "Ó" rovásjele Hívóképei és szavai: Óra a számlapjával Ó = Ez a betűnk is ősi múltra tekint vissza, már az Olaszországban,  Campagnában talált kb. 3000 éves baltán is ebben a formájában, szerepel. A jel spirált formáz, s ez a szimbólum egész Európában elterjedt volt az ősidőkben. Elképzelhető, hogy a spirál szimbólum magyar neve: forgó,  Napforgó. Kerámia tányéron Hevesi Katalin hímzése Egy ÖRÖK KÖRFORGÁS részei vagyunk! Aki képes együtt haladni az állandóan megújuló, minket körbeölelő és magába foglaló energiamezővel, azok tudnak továbblépni...., akik nem képesek erre, azok újra járják ezt az iskolát. Mindenki egyfelé halad és ugyanoda fog megérkezni legvégül! 😉 Az "Ö" rovásjele Hívóképei és szavai: Ökör Ö= Ökör A gazdasággal kapcsolatos fogalmak körébe beilleszthetõ az „ökör” fogalmi érték is, hiszen a pusztai népek legfontosabb állata a ló mellett a szarvasmarha volt. Nemcsak a gazdagságot jelentette, de a szó legszorosabb értelmében az életet is. Az "Ő" rovásjele Hívóképei és szavai: Őzfej aganccsal Ő = Ez a betű sem szerepel a régi ábécékben, a modern kor igénye hozta létre. Az Ó és az Ö betűkből képzett jel tipográfiailag ugyan jól illeszkedik az ábécé jeleihez, de képzése a magyar jelképzéstől idegen (ld. A Napút ábécéje című könyvet). Az "R (eR)" rovásjele Hívóképei és szavai: Rögzítés vagy Rács R (eR) = Rész, rét Mindkét szó visszafelé olvasva is értelmes szót ad. A rét párja a tér, a  rész pedig a szér (szérü, szer). Mind a négy fogalom a területtel kapcsolható össze. A "CS (eCs)" rovásjele Hívóképei és szavai: CSermely, CSatorna  ...vagy az a CSapás, amit az állatok járnak ki az erdőben.    CS (eCS) = csap, csapat, család A jel egyik lehetséges fogalmi értéke a család. Ez a fogalom nem állhat messze a valóságtól, hiszen a pusztai népek körében a családnak óriási jelentősége volt. A rokoni kötelékek sokkal többet jelentettek, mint ma. A jel eredeti formája valószínűleg négyzet, a négyzet pedig - zártsága miatt - harci alakzat, csapat is lehet. A "Z (eZ)" rovásjele Hívóképei és szavai: Zászló Z (eZ) = Zug, ház A Z betű segédvonalai több nyelvemlékünkben a szárra merőlegesen helyezkednek el. Ezt a formát mutatja a tatárlakai korong (7000 éves) bal felső negyedében lévő jel is. Ennél a betűknél az ősi emlékek tanúsága szerint a segédvonalak száma nincs rögzítve, illetve általában három vagy négy. A betűnek ebben a formájában az ősi magyar „háromosztatú” parasztház alaprajzát, elrendezését kapjuk. A deutérium jelölése a tatárlakai korongon  Egy agyagkorong, amiben minden benne van, amit a MAG népéről, a magyarságról tudni kell. Mit jelképez a korong és milyen információk találhatók rajta?  video:  https://www.youtube.com/watch?v=gor_KaoOm6w Az ősi Mah-gar zászló életre kel:  a sárga sáv a Nap fénye, Isten éltető energiája és a tudás; A három vörös sáv a szentháromság: Ember, Lélek, Isten.  A zöld sáv a Föld életenergiája. A három vörös sáv az Isteni fényből táplálkozva és egyesülve a Föld életenergiáival az Isteni dimenzió felé tart, kijelölve a Magyar utat az Isteni Mind-Egybe. A teljes szimbólum a Magyar Nemzet Isteni tudatosulását, az összetartó Magyar Nemzeti Méltóságtudatot jelképezi, és a fehér felület révén a tudatos Isteni életimádatot szimbolizálja. Föld - Ember - Lélek - Isten - Fény Az "S (eS)" rovásjele Hívóképei és szavai: Süveg  vagy Sátor S (eS) = Sátor, sarok A sátor nem azonos a jurtával (gerrel), amely a család lakhelye. Sokkal inkább a nagyállattartáshoz, a táborozáshoz és a háborúhoz kötődik. Ideiglenes szálláshely. A sátor a mai világban is a szabadságot jelképezi (kemping táborok). Könnyen szétszedhető, szállítható, összeállítható. Ezt az egyszerűséget formázza az eS betű. A "G (eG)" rovásjele Hívóképei és szavai: Gémeskút G(eG) = égbolt, gém Ég szavunknak kettős értelme van, ugyanis jelentheti az égboltot, s jelentheti a lángolást is. A két fogalom szorosan összefügg egymással, gondoljunk csak a viharok esetén előforduló villámlásra, a perzselő, szikrázó napsütésre, a lángoló égboltra stb. Az "L (eL)" rovásjele Hívóképei és szavai: Ló L (eL) = Ló Háborúban és békében egyaránt forradalmi fejlődést jelentett a ló háziasítása. A helyváltoztatásban, a világ megismerésében új távlatokat nyitott meg. A ló a pusztai nagyállattartó társadalmakban a szabadságot, a gazdagságot és a hatalmat jelentette. A "H (eH)" rovásjele Hívóképei és szavai: Hajfonat vagy Hálószem vagy Hal H (eH) = hal, halál A H betű fogalmi értéke: Hal. Ez a jel megtalálható a sumer jelek között is „Ha” (Ha=hal) fogalomértékkel, de átvették a türkök is, B hangértékkel (Balik=hal). A magyar és a sumer H jel között nemcsak formai azonosság áll fenn, de a hang- és fogalmi érték is azonos. A "M (eM)" rovásjele Hívóképei és szavai: Mama vagy Mellek M (eM) = Mell, emelő Egyes kutatók a „magas” fogalmat rendelik a jelhez, de ezt az eM betű alakjából nem lehet kikövetkeztetni.  Mivel jeleink túlnyomó többsége az ember és a környező világ egymáshoz való viszonyát tükrözi, inkább a fenti fogalmi értékek illenek a betű formájához. A "LY (eLY)" rovásjele Hívóképei és szavai: Lyuk, egy fokos fejében LY(eLy) = Lyuk, Forrás, (heLY?) Ennek a jelnek több változatát is használták a régi rovók. Legismertebb alakja a kör, s közepében pont. Minden korban Napszimbólum volt, s ma is az a csillagászatban, asztrológiában. A Nap valóban forrás, a fény, a meleg, az élet forrása. Az eLy betű ugyanakkor helyet is jelenthet, a kezdő H betűt nem volt kötelező kiírni ((h)ely). Achaimenida ezüsttál Napjelképpel. A székely "ly" (lyuk) párhuzama. A "lyuk" itt az élet és a bőség forrását jelenti, ami azonos a Napistennel. A sumerben ugyanez a jel "kút, forrás", a kínaiban és az egyiptomiban Nap jelentésű. A "NY (eNY)" rovásjele Hívóképei és szavai: NYíl (nyíl és íj – különböző formájú, azonos jelentésű szavak) NY (eNY) = Nyugat, nyugalom Az eNy betű érdekessége, hogy többi jelünkkel ellentétben ez jobbra néz, de csak látszólag néz jobbra, ugyanis nem a szárra, hanem az ívre épül. Az elsődleges elem tehát az eN jel (a nő, mint befogadó), s így az eNy betű nem más, mint a nő "" és a férfi ""egyesülése, NáSZa "". Ebben a minőségben akár ligatúraként is felfogható. Az "Ű" rovásjele Hívóképei és szavai: Űrbogár  (a képzelet szüleménye a „bogárjeleinkre” utalva) Ű = űr Ez a jel sem szerepel önálló hangértékkel a régi ábécék jelei között, bár formailag tartozéka azoknak. A bot ábécének ez a rövid Ü betűje. Ehhez a jelhez – az F betűvel való kapcsolata miatt  – az Űr, Üres fogalmak hozzárendelhetőek, ugyanis jól láthatóan valóban „kiüresedik” az „eF” betűhöz képest. A Földről ezennel nyitunk az Űr felé!  :-) A kancsón lévő idő jele (balra), valamint párhuzamai: a székely írás "ü" (üdő) jele, egy Minuszinszk-vidéki szkíta sztélé jele, valamint a hettita hieroglif írásból Utu sumer napisten jele (jobbra) A sumer és a magyar jelkészlet párhuzamai: (Forrás: http://csinyalohaz.hu - Varga Géza) Rovásszámok Rovásszámok: 0 - 10-ig rovás 0 rovás 1 rovás 2 rovás 3 rovás 4 rovás 5 rovás 6 rovás 7 rovás 8 rovás 9 rovás 10 ...és tovább Melyik a világ legszebb hieroglifikus írása?  Ez itt mind a miénk!    Továbbá: Az őrségi = ősrégi jelkincs - Varga Géza gyűjtése:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html "US" (ős, isten) összeróvás jel A D betű  a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és főnökük a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: “Öregisten”  – az ő jele az “Us+ (mint Ős) "A  RÜGY, a Királyszittya írás szerint a lélekmag, melyben egymással szembefordulva, pihenő állapotban helyezkednek el. A Magban a Rügy, terméskor visszaalakul, mint az új élet reménységévé." Veleméri rajzos sindü (tetőcserép) az égigérő fa tetején lévő "us" (ős, isten) jellel (Sindümúzeum) (Forrás: http://csinyalohaz.hu - Varga Géza) Az ibrányi honfoglalás-kori korong jelei: (fentről lefelé: ős, Ten és sarok);  ami azt jelenti, hogy az Istenhez a sarok hegyein át vezet az út.  (Forrás: Székely rovásírás - Varga Géza) "TPRUS"  összeróvás jel A tartás, a megtartó erők és MAGtartó minőségek! "TPRUS" tojás díszítésként A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a székely írás tprus (tapar us "szabír ős") jelének népi megfelelőjével (Forrás: http://csinyalohaz.hu) (Kép forrása: székely rovásírás oldal: veleméri sindü 'us' 'tprus' ős szabír ős magyar rovásírás leletek) "TPRU"  összeróvás jel "ENT"  összeróvás jel Az 'ENT'... A székely-magyar teremtői nyelv és rovásírás mindenhol, szerte a Földön  Az 'ENT'   képi jel, vagy hieroglifa, vagy összerovás jel, vagyis a Teremtői - Isteni támasz, mely Eget és Földet köti össze, támaszkodva az Égi - Teremtői - Őstudásra, a Földre leképezve azt.   Egyiptomban  Istennői ábrázolásokon Dávid Júlia  alkotása - A Táltos (A képek forrásai: A  Magyar Nyelv, Pálffy Tivadar, Varga Géza, Dávid Júlia) Népművészetünkben Az "Isten országa" mondatjel feloldása A "Magasságos időisten köve" mondatjel feloldása (Forrás: http://csinyalohaz.hu-Varga Géza) "EMB"  összeróvás jel Ember "EMP"  összeróvás jel A Világegyetemben nagy feladatot vállaló és ezt végre is hajtó ember jele! "Isten országa" korsó A Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által készített "Isten országa" korsó "Magasságos időisten köve"  Az égigérő fa központi szára a "Magasságos időisten köve" mondatjel Isten szójel A korsón az Isten szójelnek két változatát is megtaláljuk  "Isten országa" Az égigérő fa oldalágainak olvasata: "Isten országa" A központi szár olvasata - "Magasságos időisten köve" A "Magasságos időisten köve" mondatjel feloldása Az oldalágak olvasata - "Isten országa"  Az "Isten országa" mondatjel feloldása (Forrás: http://csinyalohaz.hu-Varga Géza) Egy az Isten Varga Géza munkái Az énlakai Egy isten és a tusnádi Sarokisten mondatjelek is tartalmazzák az Isten szójelet Az énlakai templom mennyezeti kazettájának székely - magyar rovásírásos felirata 1668 - ból EGYISTEN ÖSSZERÓVÁS Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester tésztagyúró tálja,  előzetes egyeztetés után díjtalanul megtekinthető a veleméri Sindümúzeumban. Sindümúzeum: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sindümúzeum Cserépmadár Szállás & Csinyálóház - Varga Géza ÖSSZERÓVÁS A KINCSEINKBEN Csak el kell olvasni! Az avar Gizella-kincs mondatjeleinek összefoglaló táblázata. "Alul ott vannak a székely és magyar hieroglif jelek. Ezek jelentése egy-egy szó. Ha a jelek csoportosan vannak, akkor az egy-egy mondat. Balról jobbra: Lyuk ten (Napisten"; magas szár "magasságos úr"; Ég ten szár "az égisten az úr"; egy országa; égisten. A jelek által rögzített hangalak nem mindig azonos a mai kiejtéssel, ezért a modern változatot idézőjelek között jeleztem. - Székely rovásírás/Varga Géza  - NAP SZIMBÓLUM Torockó - Székelykő A Nap Gyermekei, Népe vagyunk! "A Földön az EGYETLEN ÉLŐ jelentőségeket is hordozó kereszt, a torockói kereszt!" (forrás: magyarrovas.hu/domonyi.aries.hu/csinyalohaz - Varga Géza) SZERTAN - ŐSI MAGYAR SZIMBÓLUMOK "Magyarnak születtél és ez akár hiszed, akár nem, ez felér egy lottóötössel. A magyarságod esélyt ad arra, hogy megértsd a Világegyetem működését, hogy megtaláld és használd a bölcsek kövét. Csupán mert magyar vagy és magyarul beszélsz, bizonyos szinten beavatottnak születtél. Az esély azonban mit sem ér, ha nem élsz vele. Nem elég, ha magyarul beszélsz, meg kell tanulnod, mit jelent valójában az a tudás, amelyet anyanyelveddel automatikusan megkaptál. Ha megérted, megérted, miért élsz. Megérted az emberi élet célját, a Világegyetem felépítését és szerkezetét. Megérted az összes vallás közös alapját és senki nem tud félrevezetni többé azzal, hogy jó pénzért beavat téged a nagy titokba. A magyarságod másrészről kötelez és felelősséget jelent a Föld többi népeivel szemben. Példát kell mutatnod emberségből, hogy hitelesen képviseld a tudást, amelyet a Teremtőtől kaptál. Ebben a filmben olyan tudást ismerhetsz meg, amely kizárólag magyar nyelven érthető, más népek számára csak hosszas magyarázattal és körbeírással érzékeltethető." - SZERTAN - SZÍNIA BODNÁR ERIKA Ha ezt a videót megnézed és megérted, akkor mindent tudsz arról, hogy miért vagy magyar, és mit jelent magyarnak lenni! video: https://www.youtube.com/watch?v=B_5Z3MzrkRQ Föld - Ősföld- Óföld - Földanya magyar képírással A Föld szóban szerepel az öld felszólítás, de ugyanakkor a Föld öld -összefüggést még tovább bontva, az öl már önmagában végtelenül kétértelmű.  Utal az anyaölre amiből születünk.  Az él szóba megy át.  Innentől kezdve az egyensúly megértése felé vezet a szó.  Ugyanúgy mint a STN ősgyök.  A nyelvünk a kettősség megtapasztalását is tanítja, a végletek találkozását egy-egy szóban, vagy ősgyökben.  A Föld szó rovásképeiben a körkereszt, Isten pecsétje jelenik meg, majd egy forgó spirál benne, (ó-ból ő).  Ez a születő életre is utal, mert a magzat képe a rovás-ő.  Ezután a hármashalom (L) és a DŐLő kereszt (D) növekszik.  Természetesen lentről fölfelé építve a képet, összességében úgy néz ki mint a gömb alakú Földből kinövő hármashalom, tetején egy kereszttel. Figyeljük meg Szűz Mária lábai alatt a kígyót, mely a Földre tekeredik.  Lábainál a holdsarló: a rovás-ny betű is látható. Fény ligatúra (összerovás) Fenn a fény, a megfoghatatlan láthatatlan űr, és az anyagi világ találkozásában.  Ugyanezt az értelmezést kapjuk a Földön állva is, ha tudjuk, hogy a Föld gömbölyű... Rovás F (Föld) alakváltozatok: Rovás NY (Anya) alakváltozatok:    Rovás É alakváltozatok: Fischer Károly Antal gyűjtése nyomán. A fény tömörebb ligatúrája a napkereszt. Forgó: perdülő és forduló jelek a különböző kultúrákban és kapcsolódó tudományos képeken A szvasztika: a felülnézeti világmodellek megjelenítője, ezért 4-es szimmetriával bír. A négy elem feletti hatalom, a négy égtáj és a Paradicsom jelképe is. A szvasztika: Egy változatlan középpont körül végbemenő változás jelképe. (Yotengrit) Forgó rózsa - Napforgó búzából A Világfa felülnézeti képe. A Nap, így a csillagok, az örvények, és a viharok jelképe is. Ilyen alakja van a kilövellő napszélnek a Nap forgása miatt. A Földön a viharok és a víz örvénylésének iránya attól függ, hogy a déli vagy az északi féltekén vizsgáljuk. A szvasztika: a világfa következő szintjén, a galaxisok magasságában is értelmezve van. A négy szent égi folyó (kiáradnak a dicső, paradicsomi honból) a Tejút és más 4-fő karral bíró galaxisok jelképe. 18. sz. karcagi szűrhímzés Itt (mint ahogy a Napnál is) az irány már nem egyértelmű. Hiszen ki mondja meg nekünk, hogy alulról, vagy felülről látunk egy galaxist vagy egy csillagot? Székelykapu A forgás iránya tehát mindkettő lehetőséget tartalmazza. Ezért van olyan sok összetett világmodell ábrázolásban duplán benne a szvasztika. Minden nézőpont kérdése, a jelképek pedig azt tanítják, hogy több nézőpontból fejtsük meg őket. Kapcsolódó gyűjtemény több mint 130 képpel: http://www.vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=2875 (Forrás: Bednarik Richard/Világbiztonság.hu) (Forrás: Világbiztonság) Továbbá: - A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html - Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv   Rovás ABC értelmezése:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/az-osi-szekely-magyar-rovasiras-titka.html - Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html - Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egy-galaxis-kivulrol-nezve-az-os-jelkep.html - Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nyelvunkrol-kettoskereszt.html - Magyar mitológia és rovások: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html - Az Arvisurából - részlet 1.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html - CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html - Magyarul beszélő indiántörzsek: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/magyarul-beszelo-indiantorzsek-moricz.html -  Az őrségi = ősrégi jelkincs:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html - Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html - TURÁNI NÉPEINK/1: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/turani-nepeink.html - TURÁNI NÉPEINK/2: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/turani-nepeink2.html - RÉGÉSZET ÉS TÖRTÉNELEM - Turáni népeink:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/07/regeszet-es-tortenelem-turani-nepeink.html - A BESZÉDES ZÁSZLÓK - Turáni népeink:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/11/a-beszedes-zaszlok-turani-nepeink.html - Szkíta hitvallás:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/szkita-hitvallas-nagy-gabor-2014-januar.html - A KÁRPÁT - MEDENCE A FÖLDI PARADICSOM: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/09/a-karpat-medence-foldi-paradicsom.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink.hu blog oldalam:   http://www.emf-kryon.blogspot.com

Mágikus világkép - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa Dávid Júlia alkotása - Világfa "Aki a lényében rejlő Őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért." Weöres Sándor "Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk." /Avatar/ A Nap Ember Gyermeke, a Tudása által képes átugrani a Sáncot, s így  elérni Isteni szintjét! (A vízöntőkori ember Istentudás felé vezető útja rovásjelekkel) „Megjelent  "A ROVÁSJELEK TITKAI" című könyv, amely összehasonlítja a rúnajeleket a rovásjelekkel. Ennek az összehasonlításnak része az ősvallás összehasonlítása, illetve felvázolása is. "A legszentebb hagyományunk az ősi-régi magyar rovásírásunk, többezer éves......   Adjuk tovább a felnövő magyar fiatalságnak, akik a jelkép-rendszerünkből megérzik az ősi erőt." -  írta Nyers Csaba hagyományőrző a ROVÁS-JAVAS könyv ajánlásakor. Az említett könyv azért született, hogy érdekes formában - jóskártyaként népszerűsítse a rovásjeleket.” – Temesvári Gabilla Katul    A könyvből részlet, a magyar mitológiával kapcsolatos témában:    Magyar mitológia és rovások Az inkvizíció alapos munkát végzett az ősvallás kiirtását illetően. Friedrich Klára szerint: „ A rovásírás eltűnésének, eltüntetésének okaként leggyakrabban István király törvényére történik hivatkozás, amelynek jelzete Vatican 1000-ben Cal oct. Die festo Lac. Ap.:  „…a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar, keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek,  a jobbról balra pogány írás megszüntetődjék és helyébe a latin betűk használtassanak. Dávid Júlia alkotása Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék és a pogány írástól, valamint tanításától papi állásának vesztése és 20 arany pensasnak büntetése, fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak 1-10 denárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” Sokan tagadják, hogy létezett ilyen törvény, bizonyítani nem lehet, mert ezt is eltüntették. Én magam hiszek abban, hogy létezett, bizonyíték erre Koppány fejedelem brutális, szadista felnégyeltetése. Magát a törvényt nem István védelmében tüntették el, hiszen történelmünk átíróit István becsülete legkevésbé sem érdekli. Sokkal inkább azért, mert a törvény megléte azt bizonyítaná, hogy nem a nyugati, térítő papoktól tanultunk meg írni-olvasni, hanem ősidők óta nyelvünkkel együtt fejlődő, népünk egészére kiterjedő írásbeliségünk volt. Dávid Júlia alkotása Ismeretes Szent László király ide vonatkozó törvénycikkelye is: „Kik pogány szokás szerint kutak, fák, források, vagy oltárok mellett áldoznak, vagy áldozatot mutatnának be – ezen vétségért egy ökörrel bűnhődjenek.” (S.Ladislaus Decretorum Lib.I.22.) Egyértelmű, összefüggő világkép nem maradt fenn, de meséink, szólásaink, népszokások megőrizték a morzsákat, valamint a népművészet szimbólumaiba kódolva átaludta az évszázadokat, amiből újra fel lehet építeni az ősvallás rendszerét. Jó forrásanyag lehet más népek korabeli történészeinek, íróinak fennmaradt munkája. Itt néhány kísérlet eredményét próbálom felvázolni. Magyar életfa - Balassa JúliaTextilművész alkotása A magyar ősvallás a mágus hit volt. Erre írásos bizonyítékot találunk Theophülaktosz (bizánci görög történetíró a VI. században) írásában. Theophülaktosz  Historié című művéből: „A turkok (Theophülaktosz és a többi bizánci író is így hívja a magyarokat, valójában a hunokat és az alájuk tartozó népeket, akiknek a ’vallása’ magyar volt, azaz mágus hiten álltak) igen ostobán szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, s a földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik istennek, aki a világmindenséget teremtette. Neki lovakat, ökröket, juhokat áldoznak és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége.”  (forrás: Mireisz László: A magyar vallás) Tehát egyistenhiten álltak őseink. Egy az Isten összeróvás jel A karosi tarsolylemez ős TEN  -  Egy az Isten összeróvás jele Dávid Júlia alkotása Az Istent az Egek Urának nevezték, és csak az ég meghatározó jelképeit, a Napot, a Holdat, a csillagokat, a fényt, a világosságot és a „nap madarait”, a sólymot, és a sast tartották méltónak az Isten szimbolikai értékeinek a kifejezésére. Dávid Júlia alkotása Mágikus világkép A mágikus világkép legfontosabb területe az elemi vagy természetmágia, melyben a tűz, víz, lég és a föld nem mint elvont fogalmak voltak jelen, hanem mint a világ és az emberi test alkotóelemei, mint „amiből mi és minden más alkotva van”. A házakban azért égett a TŰZ... ..., mert felfelé lobogásával annak a belső erőnek volt a szimbóluma, amely az emberben, de leginkább a harcosokban ég, s amely a hősök csarnokába segítette őket. A tüzet a magyaroknál minden évben újra szentelték, a szentelt tüzet az oltárra tették, s ezzel az embert mozgató belső erőt, a hont védő harcosok virtusát és a gabonát érlelő külső hőt egyaránt megáldották. A tűzszentelés szokása túlélte az évezredeket, mai napig is az ortodox keresztények húsvéti szertartásai közé tartozik a tűzszentelés. Régen télűző-tisztító tűzünnep volt február 2.-a, a mai Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, ahol szintén tüzet-gyertyát szentelnek. A kelta Imbolc tűzünnep maradványa lehet, ilyenkor az állatokat is úgynevezett tűzkapun – két égő fa (máglya) között – hajtották át, hogy egészségesek maradjanak. Ennek maradványa a balázsolás, február 3.-án, amikor a tűzkaput jelképező két égő gyertya között áldják meg a gyermekeket, a bajelhárító egészségvarázslás maradványaként.  (Balázs és Belenus Nap (tűz)isten kapcsolata). Balázsolás A tűzzel az Ember örök mivolta fejeződik ki: isteni tűzerő, tűz-én. Angolul is fennmaradt, az ember szavuk zsarátot, parazsat jelent. A VÍZ szimbóluma volt az élet lényegének, az örökös megtisztulásnak, táplálásnak és fennmaradásnak. A forrásoknál végzett szertartásokkal és a források megszentelésével érték el, hogy az eső áldást hozó legyen és ne pusztító. A forrás, kút, víz tisztelete is máig megmaradt, például a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltéhez kötődő húsvéti kútdíszítés szokása tojásokkal, tavaszi virágokkal, amely két hétig megőrződik. Kocsis Fülöp püspök megszentelte a Tiszát  Sajnos mai képet csak külföldi példából (Gasseldorf) tudok mutatni, mert valahogy mi nem tartjuk annyira fontosnak ennek a hagyománynak és vizeinknek az ápolását, csak a húsvéti vízzel leöntés, a locsolás maradt fenn mindenki által ismert szokásként. A forrásból húsvétkor merített víz szempanaszok, kiütések és egyéb bajok orvoslására volt használatos. Élt az a hit, hogy aki húsvét reggelen a patak vizében megmosdik, örökké fiatal marad. Az állatokat is beterelték a vízbe. A gyógyforrások védnöke Apolló, a gyógyító Napisten. A LEVEGŐ a mozgásnak, felemelkedésnek és áthagyományozásnak, a királyi szkítáknak volt a szimbóluma és vagy a levegőégbe felnyúló fa vagy a kerecsen madár formájában tisztelték a szelet. kerecsen sólyom A FÖLD pedig a beteljesülésnek, újjászületésnek és a megtartásnak volt a jelképe és kő, hegy vagy szikla formájában tisztelték. Temetés után a sírra köveket és sziklákat tettek, jelezve, hogy a test visszaadatott a Földanyának. Az áldozatokat kőoltáron mutatták be. A föld, az anyaföld, a haza, a szülőföld, az életadás, a táplálás szimbóluma. A természetmágia a természet mágikus uralmát jelenti, a természeti elemek ismeretét és felhasználását, azok egyensúlyának fenntartását és gondozását, melyet a mai ember nagyképűen semmibe vesz, tudatlanul kizsákmányolja Föld-anyát, nem törődve a következményekkel. A mágikus gyakorlat fontos területe volt a gyógyítás és a  régi magyar népigyógyászat  bőségesen tartalmazott mágikus elemeket. Világfa, Életfa, Égigérő fa, vagy Tetejetlen fa: "Életfa, világfa, születésbe-halálba, világból világba. Égigérő fának leveles hét ága, összeköt és megtart: táltosok létrája. Gyökere és törzse, pompás koronája a három világot szemünknek mintázza. Földi élet fakad erős oltalmába, Égi tudást ad át lombja - suhogása." (eni) Madaras - Napszimbólumos - Tulipános világfa  - Bánffyhunyadi csempék A magyar mitológia világfelépítésében központi helyen van a  világfa, az égigérő fa, vagy tetejetlen fa.  Életfa - Dávid Júlia alkotása Nyílik már a tudás fája Őseink ezredéves termőfáján újra rügy fakadt. Csodás mosollyal hívogatja a napsugarakat. Több száz éves szenvedést, Bút, bajt felejt. Boldogan köszönti a jelent. Sok apró lélek méhecske porozta be, s adott jelet. Figyelj! Jön már a kikelet. S a rügyekben a sok tudás bontogatja szirmait, lassan kitárva a világnak titkait. Apró lélekszirmok köszöntik a lelki tavaszt. S ruhájuk tele róva adnak vigaszt. Apró tűzlelkek, a lelki sivatag már nem tikkaszt, hisz itt van a rügyekben a malaszt. És ha őseid útján ügyesen haladsz. A titkokat lassan megfejtve a MAGOS-ságban maradsz, és nem érhet fel hozzád a lelki haraszt. De őseid tudása kötelez is Téged,hogy a tudás magjait termékeny talajba hintsed. Mert termékeny talajból termékeny fa sarjad. S ha mindig öntözöd a lelked sugarával, a kis patakból lesz majd a nagy folyam árja. S nagy folyam partján a lelkedet, az égig érő fa és a Teremtő várja. 2006. Prenoszil Sándor Czibor Imre fazekas alkotása „Az égigérő fa motívumát elszigetelt, Európában csak magyar területen megtalálható volta miatt még a honfoglalás előtt Keletről hozott ősvallásunk maradványának kell tekintenünk.” - írja Kiszely István Az ősmagyarok hitvilága című munkájában. „Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.” (Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága) Vass Tamás fafaragó - Népi Iparművész alkotása A világfa összeköti az Eget és Földet Tetején az Ég Ura, jobboldalon a Nap, baloldalon a Hold, ágain az ősök és a megszületésre váró lelkek ülnek. A világfa középső része a látható világ, az emberek, állatok, növények, ásványok világa. A magasra nőtt, tekintélyes fákat szentnek tekintették, tisztelték, köré telepedtek. Innen eredhet a fa-lu kifejezés. A hajlékot tartó középső erős oszlopot istenfának nevezték. Szereket gyakran szent fák alatt, vagy körülötte tartottak. Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Ormándi Márta csuhészobrász alkotása Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. Fülöp Lili - Égigérő fa, ahol a sárkányok élnek  Az alábbi részlet Cey-Bert Róbert Gyula  „A magyar ősvallás” című könyvéből való: “Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Halasi csipke - Életfa csodaszarvassal Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet  világfának neveztek.” Isten kardja az égig érő fa jelképe is lehetett, az Eget a Földdel összekötő szent tárgya, amely az Istennel, a mennyei világgal való kapcsolatot teszi lehetővé. E kard nem hatalmi vagy hódító eszköz volt, hanem az égi igazság, az isteni kormányzás és a sötétség elleni harc ragyogó, varázserejű megtestesítője. A magyar ősvallás világfája Halasi csipke - Életfa csodaszarvassal A világfa a közép-ázsiai lovas népek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép em­lékezetében. Székely Életfa - Dávid Júlia alkotása Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók: "Az új élethelyzet az egyensúly fölborulásával, krízissel, kerülőutakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai.  Az égig érő fa megmászása valójában személyiségfejlődésünk, érzelmi fejlődésünk útját mutatja meg.  Személyiségünk kiteljesedése egy életen át tartó folyamat, amelyben újból és újból meg kell találnunk az egyensúlyi állapotunkat.  Az integritás érzését akkor éljük meg, ha a mesehőshöz hasonlóan mi is elszántan mászunk, kapaszkodunk, rugaszkodunk az égig érő fa tetejére, hol itt lógva, hol ott lógva, ameddig a hetedik rend gúnya le nem szakad rólunk, és a hetedik pár bocskor le nem kopik a lábunkról." (Részlet a Mesepszichológia könyvből. Az illusztráció Anna Silivonchik munkája/Forrás: Mesepszichológia) ÉGIGÉRŐ FA - Páll  Réka és Páll Domokos alkotása Néprajzkutatók szerint a táltos hit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek: Több változatban az “égigérő, tetejetlen fa” egy nagy hegyen van, a király udvarán áll (jelezve a szakrális jellegét). A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. Életfa - Dávid Júlia alkotása A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Életfa - Dávid Júlia alkotása Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél.    A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert.  Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog.  A világfát csak a táltos képes megmászni. (forrás: Horváth Árpádné) Tulipánház alkotása Égigérő fánk rokonai Népmeséinkben gyakran feltűnik egy ősi jelkép, az Égbe nyúló fa, mely az égitesteknek és a sárkányoknak a lakhelye.  Égigérő fa - Baló Marika gyöngyhímző alkotása Nem is gondolnánk, hogy  mindennapi történeteinkben milyen ősi motívum őrződött meg. A magyar kutatók közül sokan foglalkoztak a népmesei elemeink feldolgozásával, legtöbben a szibériai és a török táltos hagyományban találták meg a mi kultuszunk legközelebbi rokonát.  A legteljesebb anyagot Berze Nagy János gyűjtötte össze, aki belevette az ősi mezopotámiai hagyományt, ahol az Égbe nyúló fa jelképe szintén megvolt. A magyar hagyomány A magyar népmesékben és hagyományokban  a különleges fa gyökere az alvilágba nyúlik, a törzse a mi világunkban van, a lombkoronája pedig az égig ér.  Aki meg akarja mászni a fát, annak baltával kell lépcsőt vágnia.  Ezt nemcsak a mi népmeséink szegény sorsú fiataljai csinálják így, hanem a táltos beavatás részvevőinek is hasonló a vizsgafeladata.  A magas fa megmászásával bizonyítja be táltos és a népmeséink szereplője, hogy ő képes a különleges feladatok elvégzésére.  A fa egyben az égitestek lakóhelye, ott található a Nap, a Hold és a csillagok, de sokszor ott találkoznak az égitestek anyjaival a hősök, hogy útbaigazítást kérjenek feladatuk teljesítéséhez. Dávid Júlia alkotása    Ősi üzenet: A magyar mesekincs nemcsak Szibériában, Belső-Ázsiában és a török világban maradt fent szinte ugyanabban a formában, hanem a világ egyik legősibb civilizációjában, a suméroknál is megvolt.  A török és azerbajdzsán kutatók szerint a szent fa, vagy az élet fája szoros kapcsolatban áll az Ég kultuszával, melyet talán már kezdetektől imádtak őseink a Sárga-folyótól a Kárpátokig. Sok sumér szentély oltárán láthatunk szent pálmafákat , de kedvelt jelkép volt udvarokban és tereken is.  Az ősi fakultusznak hasonló elemei vannak, mint a magyarnak, vagy a töröknek, hiszen összekötötte az Éggel a földi világot.  Arany és ezüst levelei világítottak és ugyanúgy a sumér hitben is ott laktak az égitestek, valamint ott pihentek meg a bolygók.  Eriduban, az egyik ősi városban még himnuszt is költöttek róla. Dávid Júlia alkotása - Babba Mária Az élet fája A pálmafa a sumérok számára maga volt az élet.  Sok vizet tárolt és gyümölcse táplálta az embereket, jogosan tekintették tehát az élet forrásának.  Az ősi kultusz annyiban tért el a hatalmas eurázsiai térségben, hogy minden területen más és más fát tekintettek jelképnek.  Különösnek hangzik, de az azerbajdzsánok a mi karácsonyfánkban is ennek az ősi fakultusznak a továbbélését látják.  Az igaz, hogy fenyőfát csak a 19. századtól kezdtek el állítani, de korábban faágakat és fára utaló jeleket a magyar családok használtak.  Az ősi kultusz máig fellelhető az azerbajdzsán szőnyegeken, de sok helyen, így akár a Krím-félszigeten, akár a közép-ázsiai török világban, de a mongoloknál is a hatalmas, szinte Égbe nyúló fákat szentként tisztelik, legtöbbször szalagokat aggatnak rájuk  és kérik isteneik közbenjárását. forrás: http://alfahir.hu Jákob Ildikó szarvasai és tetejetlen fája: Jákob Ildikó dálnoki/maksai óvónőt nem is egy, hanem hat, valahonnét Szkítiából származó csodaszarvas az égig érő fa alá vezette, amelynek ágai körül sétál  a nap meg a hold.  A szarvasok patája alá — vannak népek, amelyek a patákat ezüstből valónak tudják — puha gyapjúból lágy aljzatot terített, hogy ezeknek az égi-földi lényeknek fel ne törjék a lába, s akárcsak az égen vagy a meotiszi mocsarakban, otthonosan érezzék magukat. A ,,tetejetlen fa" pedig a Szarvas csillagkép felé emeli a földi tekintetet, a küllős-kerekes nap aranyló magasságába.  A magyar monda- és hiedelemvilág egy vezérlő,  nyomra vezető, hazát teremtő csodaszarvasról tud , az ősi keleti népek, kik az evilági szarvasok sokasága között élnek, s kik a csillagképeken is egész szarvasseregletet látnak, mondáikban, népi megjelenítéseikben is több szarvast terelnek. Jákob Ildikónak kiváló érzéke van ahhoz, hogy a mítoszok, a mesék és mondák archaikus szimbólumait egyetlen szőnyegre terelje.  Erről már akkor bizonyságot tett, amikor szülőfaluja templomának rovásírás töredékét nemezre vitte.  Most hat szarvasa és az életfa, világfa, tetejetlen fa köré, a küllős napkorong alá állva a honfoglalás előtti korok, az ázsiai rokonnépek motívum- és mintakincsét szerkeszti olyan végtelenül és megkapóan egyszerű nemez falikárpit kompozícióba, hogy az egy polgári berendezésű lakás fali képeit és bútorait félretolva teremt fő helyet magának.  Életfa - Horváth Katalin alkotása A néző szeme odaszalad, ahol ez a nemez van, mert a magyar mondáknak a haza nyomára vezető szarvasa, a tetejetlen, a csodatevő nap magasáig érő fa képzeletét földi dolgainkon felül emeli, s az ember nem csupán néz és lát, hanem elmélkedik és ért, megért. Érdekes, hogy amíg torjai kolléganője, Lukács Olga nemezkompozícióival a modern érzésvilág elé és efelé tartja a lámpást, addig dálnoki óvónőtársa a archaikus világból hozza át a mába azt, ami ma is világlik. Én azt is elképzelem, hogy egyszer majd közös kiállításukon is rácsodálkozhatunk babonázóan elbűvölő munkáikra. (forrás: Háromszék.ro) Atyaisten, Boldogasszony és Szélanya: Szélanya  - Józsa Judit alkotása A világfa osztja három részre a világot. A középső világ az általunk ismert fizikai valóság. A világfa felső része az égiek világa, a jó szellemek világa, ágain ülnek a megszületésre váró lelkek. Az alsó világ a rossz szellemek világa. Életfa - Józsa Judit alkotása Magyar Adorján szerint a Tejút személyesíti meg az Istenszülő Nagyasszonyt.  A született Isten, az Öregisten, Atyaisten, Aranyatyácska. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával. Az Isten a Mindenség ura, egyben a Hadisten, akinek lakóhelye a Tejút. A Tejút egy élőlény volt, ma úgy mondhatnánk, a Galaxis élő rendszer, az Istenszülő Nagyasszony. Ezt fejezi ki a csodaszarvas, - a kozmikus világot megtestesítő ősjelkép. Kalemandra alkotása (Más nép mitológiájában is találkozhatunk az ős-ős Istenanyával, aki szüli a Teremtő Istent, aki azután teremti a világot.) Az ősanya-istennő Eneth nevét, ami ünőt, szarvasünőt jelent Kézai Simon korabeli írása őrizte meg. A regösök az ősvallás szertartási énekesei is voltak, a csodaszarvas papjai, a mágikus szavak őrzői. A rege szavunk eredetileg bűvölést, bűvös mondást jelentett. A REGös kora REGgel révült, amikor RÉ felkelt. „Napot láttam én felkelni, hej regélök, regélök…” A magyar mitológia központi alakja a Boldogasszony. Eredeti neve nagy valószínűséggel a babba lehetett. (Csíksomlyói búcsú előtt hajnalban megnézték a felkelő napot és imádkoztak a Kis-Somlyó (sólyom) hegyén.  Úgy tartották a Nap a babba, benne van babba.) Petrás Mária alkotása Az ősmagyar Babba, a „születést adó” és a sumér Bau, az „élelemadó” alakja mára összemosódik Szűz Mária alakjával. A Boldogasszony „ez világnak megépítő asszonya”, „Föld édesanya”. Ünnepei fennmaradtak, ő biztosította a születést, a termékenységet – gyümölcsoltó Boldogasszony-, az aratást – Sarlós Boldogasszony, a betakarítást – Földanya ünnepe – és a gyógyítást – gyógyító Boldogasszony -, segített az élet minden területén. A csengersimai kazettán Nap, Hold, és Szél. A harmadik fő alak a magyar mitológiában Szélanya, aki a világfa ágai között lakozó öregasszonyként ábrázolt alak, aki a szeleket engedi ki barlangjából. A Szél a Szent Szellem csillaga, a Hajnalcsillag, a Vénusz régi magyar neve. A fennmaradt források egyik változata szerint tehát a hármasság az Öregisten, a Boldogasszony és a Szélanya (Vénusz). Nap, Hold és Hajnalcsillag A másik változat szerint a hármasság a Nap, a Hold, és a csillag (Vénusz). Nap anya - Józsa Judit alkotása Hold anya - Józsa Judit alkotása Eszerint a változat szerint az emberek édesapja a Nap, „költőileg megszemélyesítve a Napisten, Napkirály”, regebeli édesanyja maga a Föld, azaz megszemélyesítve a Földanya, vagyis Tündér Ilona, más néven az Élet Anyja. Magyar Adorján szerint égi őseink a Nagy Égisten, a Nagy Boldogasszony, Napisten (Magor), a Hadúr (Hunor), Ilona Földistennő, Hold és Vízistennő. Hasonló leírást találunk az Oguz Name, VIII. századbeli mongóliai rovásírásos türk feliraton: „Egy napon, amikor Oguz Tengrihez (az Ég Urához) imádkozott, az égből földre szálló csodálatos kék fényt pillantott meg, amely vakítóan világos volt. Oguz a fény közepén egy tündöklően gyönyörű leányt (tündért?) vett észre.  Megszerette és magával vitte. Három gyermekük született: az elsőnek Nap lett a neve, a másodiké Hold, a harmadiké Csillag.” Cey-Bert Róbert Gyula írja a Hun-magyar ősvallás című művében: „ … az égbolt misztikus jelentéséhez kötötték az istenfogalmakat, …  jelképes értékrendszerében az „Ég Sátrában” maga az Ég Ura lakott, amelyben helyet foglalt a jobb oldalán a Nap, a bal oldalán a Hold.  …  Az egyisten hit természetesen nem zárta ki az Isten mellett a legfontosabb szellemi lények tiszteletét.” A fényt az Isten egyik alaptulajdonsága megnyilvánulásának tekintették, amely a Nap fényén keresztül jelképezi Isten fénytermészetét. A Hold az Isten éjszakai megnyilvánulási formája, változó fázisainak nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az esthajnalcsillag az újjászületés transzcendens fogalmát, a hajnali és alkonyati eget jelképezte. A Napot arany, a Holdat ezüst, a (Vénuszt) Hajnalcsillagot a réz jelképezi.  Meséinkben a hős arany-ezüst-réz várakban jár, arany-ezüst-réz erdőn megy keresztül. A babiloni határkövekre a Nap, Hold, Vénusz (Csillag) szent háromságának jeleit vésték. A csillagot ábrázoló sumér képjel jelentése dingir, azaz tündér, illetve Isten. (dingir, tenger) végtelenség ura, azaz Isten. Tündér Ilona Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten asszonya. (Tündér Ilona) Tündér Ilona – Józsa Judit alkotása  A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték. Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő. A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származunk, Atilla királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott.  Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen. Egyes mesékben a hőst az ott lakó Szél (Vénusz), a Hold és a Nap anyja segíti útján.  (Eszerint az ősszülő lenne a Szél, szülöttei a Napatya, és Holdanya?) Végül is a Tejút-anya részei. A nap kultusza Az égitestek közül a Nap kultusza jelentős volt a szkítáknál, a hunoknál és a török népeknél is. Kalemandra alkotása Megünnepelték a Nap felkeltét és a napéjegyenlőségeket, napfordulókat. Őseink kötődése a Naphoz szorosabb volt, mint manapság, a fény jelentette számukra az életet és az igazságot. A kereszténységben a Nap Jézus Krisztusnak lett a jelképe (Sol invictus), aki a "világ világossága" (Jn 12,8) és "felkelő Napunk a magasságból" (Lk 1,78). Mai napig az úrmutatóban a sugaraival a Napistent láthatjuk, sőt a fekvő holdalak a Vénusz jelképe. Napisten – Sol – madara a SÓLyom Mai keresztény szertartás az úrnapja. Az Úrnap fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget.  A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. Jankovich Marcell Jelkép-kalendáriumában írja: E sajátosságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik. A virágszőnyeg (másutt illatos füvek) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak. Régen betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük.  (A tűzszertartás növényeiről a 117. oldalon olvashat) A Nap földi jelképe a Fehér Ló. Gyallai Domonkos írt tanulmányt a fehér ló fontos szerepéről a székely hagyományban. …”A székelyek a fehér lóhoz szorosabb kapcsolatban levőknek hitték magukat, mint más népek. Más népek is … tisztelték a fehér lovat, de a székelyek állatősüknek hitték azt. … a régi népek hitében a Nap földi jelképe volt.  A (székelyek) a Nap fiainak hitték magukat.” A kelta Fehér Ló hava a nyári napforduló magyar Napisten havával megegyezik. Az ősök Őseink életében jelentős szerepet játszottak az elhalt ősök, kiknek lelke hitük szerint jószelleme volt leszármazottainak. Tiszteletükkel függött össze az állandóan égő nemzetségi tűzhely, a különféle temetkezési szertartások és az emléktorok. Róluk emlékeztek meg őseink tűzre vetve az étel első darabját és az ital első cseppjét. A sötétség hatalmainak őseink hite szerint az igazi ideje az éjszaka. Elűzésük legjobb fegyvere a Nap megidézője, a melegítő és világító tűz, amiben őseink tanyáznak, - mint Napszikrák – ezért nem szabad a tűznek kialudni. (Az örökmécses rítusa innen ered.) A tűzhely körül foglaltak helyet a családi és nemzetségi jelképek, melyeket Szent Gellért „szkíta bálványoknak” nevezett. Ezeket a mély értelmű és éltető szimbólumokat alacsonyította le a „kultúra” tűzimádássá és bálványimádássá. A család őseinknél annyira megbonthatatlan egység volt, hogy az a túlvilágon is folytatódott. Dávid Júlia alkotása - Világfa Őseink szerint az égi hatalmak nem mások, mint az ősök szellemei. A nagycsalád munkamegosztása hitük szerint a túlvilágon is folytatódott, a férfiak a Nap és a Hold pályájával törődtek, az asszonyok az élet vízére és a születendő gyermekek lelkére ügyeltek. Fontosak voltak még a hely szellemei. Úgy tartották, hogy a földeknek, hegyeknek, folyóknak, forrásoknak saját szellemeik vannak.  Sőt, a fáknak, növényeknek, állatoknak is voltak különleges szellemeik. A betegséget ártó szellemek, azaz démonok okozták, a fontosabbaknak külön nevük is volt. Például: guta okozta az agyvérzést, nyavalya az epilepsziát, gyík a torokfájást, fene a daganatot. Ez a hit több keleti népnél is megvan.  A gyógyító eljárásoknak ezért is volt démonűző jellegük, továbbá védő amuletteket, tárgyakat használtak erejük megtöréséhez. A perzsa krónikák szerint a hun táltosoknak különleges csodaköveik voltak, amelyekben hatalmas energia halmozódott fel. Voltak esőt és vihart hozó köveik, de voltak gyógyító köveik is. Végezetül álljon itt az általam tartott táltos-szerek, rendezvények kezdetén elhangzó áldáskérő dobos ima. „Környülálló szent fáink, fentül való Napatyánk, antul való Földanyánk, közbül futó vizek, erek, közbül fújó szellők, szelek, őseink, a jószellemek, ide figyelmezzetek! Azért jöttünk össze ……  Segítsétek szerünket, áldásotokat kérjük. Magyarok Istene! Áldd meg a jószándékú emberek összejövetelét!” Áldozati üst Az ősi vallásban az áldozati üstnek fontos meghatározó szerepe volt. A vallásos élet az áldozati üst szakralitására és szer­tartásos használatára épült. A bronz áldozati üst a hun régészeti kutatások legjellegzetesebb és legősíbb azonosító lelete, amelyek megjelentek már több mint 2500 éves sziklarajzokon. A hunok az áldozati üstöt az égbolt, az Ég Ura  világ tükörképének, szakrális jelképének tekintették, amelyben megtörtént az áldozati étel megszentelése, átváltozása, újjászületése, biztosítva a kapcsolatot az égi világgal. (Jelképesen fennmaradt ez a rítus a mai vallásban az áldoztató kehelyben az Úr testét jelképező szentostyával, illetve a vért jelképező borral vesznek részt a közös áldomásban.) forrás: http://rovasjavas.freewb.hu    Ősapáink Varázslatos Világfája A magyar mitológia világfelépítésében központi helyen van a világfa, az égigérő fa, vagy tetejetlen fa. Égigérő fa - Kalemandra Teremtészet alkotása „Az égigérő fa motívumát elszigetelt, Európában csak magyar területen megtalálható volta miatt még a honfoglalás előtt Keletről hozott ősvallásunk maradványának kell tekintenünk.” írja Kiszely István - Az ősmagyarok hitvilága című munkájában. A világfa összeköti az Eget és Földet, Tetején az Ég Ura, jobboldalon a Nap, baloldalon a Hold, ágain az ősök és a megszületésre váró lelkek ülnek. Égigérő fa - Waum Péter alkotása A világfa középső része a látható világ, az emberek, állatok, növények, ásványok világa. A magasra nőtt, tekintélyes fákat szentnek tekintették, tisztelték, köré telepedtek.  Innen eredhet a fa-lu kifejezés. A hajlékot tartó középső erős oszlopot istenfának nevezték. Szereket gyakran szent fák alatt, vagy körülötte tartottak Forrás: http://rovasjavas.freewb.hu/ Szerző: Attila Fehér Táltosa Dobkör A magyar hieroglif írás A magyar hieroglif írásnak seregnyi emléke lehet a múzeumokban - de nem tudja elolvasni őket senki.  Most feltárjuk az egyik szép hieroglifikus írásemlékünk jelentését. A magyar fazekasság tehetségét páratlanul gazdag tárgyegyüttes bizonyítja.  Különösen jelentős a magyar fazekastárgyak mintakincse, amelynek Európában nincs párja s a világban is csak a mexikói fazekasokéhoz fogható.  Ez azonban nem a fazekasok leleménye.  Nem a fazekasok teremtették meg, ők csupán megőrízték azt, ami az ősvallás mintakincséből hozzájuk került. A magyar fazekasremekek egyik legszebbike a XVII. századból épen fennmaradt miskolci tál.  Majdnem azt jelenti ez a gyönyörű cserépedény a fazekasoknak, mint amit a Szent Korona jelent az ötvösöknek.  Amiképpen minden valamirevaló magyar ötvös egész életében a Szent Korona másolatát készíti, vagy azt szeretné elkészíteni - ugyanúgy törekszenek a legjobb fazekasok is a miskolci tál lemásolására.  Az 1. ábrán látható másolatot Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester készítette 2008-ban, a Kresz Mária könyvében lévő kép alapján. Első pillantásra a tálon egy szép világcsokor látható, az alaposabb szemrevétel során szembetűnő jelek azonban azt bizonyítják, hogy ez a virágcsokor az égigérő fa szimbóluma. (Forrás: Géza Varga/Magyar Nyelv) Égigérő fa, világfa, életfa: Égigérő fa, világfa, életfa - Feketéné Lendvai Katalin alkotásai Az Eget és a Földet összekötő Életfa a MAG-tól indul és Fénycsokrokon keresztül felfelé haladva eljut az Aranykapuig, - hívogat, hogy lépjünk be, hisz itt található az Isteni Egység Forrása, a mindent átölelő végtelen Szeretet. Minden ember ide akar eljutni, ezt a végtelen és határtalan Szeretetet szándékozik megélni. MI MAGUNK Vagyunk a Fény, MI MAGunk Vagyunk az Isteni Szeretet. (Feketéné Lendvai Katalin alkotása) Égigérő fa - Gulyás Géza alkotása Korondi kancsón - Égigérő fa motívum Korondi kancsón - Égigérő fa motívum Életfa - Horváth Katalin alkotása Dávid Júlia életfája.... Horváth Katalin másolata Kalotaszegi párna - Erdély - Életfa, Világfa, Egy az Isten jelkép Életfa motívum fafaragásainkon - népi festészetünkben Csornai életfás falvédő Életfa Norvégiából Életfa Norvégiából További: - Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html - Hargita: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/hargita.html - MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/moldvarol-s-moldvai-csangokrol.html - Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/nyergesteto-magyar-tortenelem.html - A pozsonyi csata: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/a-pozsonyi-csata.html - Az utolsó Táltos: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html - Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html - Az Arvisurából - részlet 1 – 2.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html - A magyarság ősi gyógymódjai és vallása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html - A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥ http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/a-magyar-szent-korona-igazi-rejtelye.html - CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html - A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV! http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html - MIENK VAGY ERDÉLY: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/02/mienk-vagy-erdely.html - Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html - Népi játékok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html - Október - a szüreti hónap  -  A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html - Húsvéti népszokások, hagyományok:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html - Pünkösd:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html - Pünkösd – A Csíksomlyói legenda: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html - Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html - Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html - Népi játékok:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html - Székelykapuk - Kopjafák:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/szekelykapuk.html - A magyar házak mágikus ereje:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-magyar-hazak-magikus-ereje.html - Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/eleink-hagyomanya-pasztorok-muveszete.html - Péter – Pál napja az aratás kezdete:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html - László napra - Szent László király:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html - Szent Márton a néphagyományban:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/szent-marton-nephagyomanyban.html - KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html - November - Szent András hava: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/november-szent-andras-hava.html - Az őrségi = ősrégi jelkincs:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html - Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html - A magyar népviselet és a szakrális geometria: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html - Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv  Rovás ABC értelmezése:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/az-osi-szekely-magyar-rovasiras-titka.html - Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html - Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nyelvunkrol-kettoskereszt.html - A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/halasi-csipke-kiskunhalas-aranya.html -  Magyar hímzések és motívumok kincsestára: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/magyar-himzesek-es-motivumok-kincsestara.html - A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-nepmuveszet-mint-magyar-nep-szakralis.html - A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-tanc-magyar-neptancok.html - Népi mesterségek listája:  http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/nepi-mestersegek-listaja.html - NagyBoldogAsszonyunk – HétBoldogAsszonyunk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/nagyboldogasszonyunk-hetboldogasszonyunk.html - A Mi Drága NagyBoldogAsszonyAnyánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-mi-egi-anyank-egyik-szep-teljessegu_24.html - Aranyasszonyok :  http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/aranyasszonyok.html - Mágikus világkép  - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink.hu blog oldalam:  http://www.emf-kryon.blogspot.com

Magyarul beszélő indiántörzsek    Kuszkó-óm Amikor az özönvíz elöntötte Ataiszt, mindenki a hegyek­re menekült, mivel azok a csúcsra vezető barlang-rendszerrel volt ellátva. A Hun-tóban és az Indus tóban készült fedett bárkákba menekültek és ott várták a jobb sorsukat. Óriási volt az égszakadás, földindulás. Félelmükben becsukták a bárka ajtaját és Kuszkó irányítása mellett 300 na­pig eveztek, amíg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-föld vidékére nem értek, s a mai Peruban értek partot. Kuszkó a magas hegyek között kötött ki, s hosszú vándorlás után egy arra alkalmas helyen, egy fo­lyó forrásvidékénél megalapította Kuszkó városát. Ráten-Tóremnek, a Napistennek fényes kegyhelyet építettek, színarany borítású falakból. 5 pavilont emeltek a Holdanya, Csillagtejút, Villám-Tórem és a szövetségi Nagyszala-Tanács tiszteletére. A legszebb azonban a Szivárvány-híd tiszteletére épült, mert hitük szerint csakis a Szivárvány-hídon mehetnek fel a lelkek az Égiekhez. A Bálványhegyi mintára megalkották az idők múlását jelző berendezéseket, azaz órákat is. A rimaleányok ezekkel pontosan tudták számolni az időt. Kuszkó népe a magas hegyvidékről lefolyó patakok mentén terjeszkedett a keleti síkságok felé. A legelső dolguk az volt, hogy az egész hegyvidékre kiterjedő barlangrendszereket építettek ki, mint ahogyan Ataiszban is. Ezek az objektumok vallási és védelmi célokat is szolgáltak. Bármelyik lépcsőszerű kegyhelyet közelítette meg ellenséges szándékú csoport, úgy az értékeket mentve értesítették a törzsszövetségi harcosokat, akik mindig a barlangrendszer veszélyben lévő pontjára vezényelték a legnagyobb védő erőt.  Így a Nagyvíz emlékére kiépített rendszer biztosította a sokezer éves értékek megmentését. Legnagyobb létszámban Kecső törzse menekült meg, amelyet a hun-keveredésű Herunok legtöbbször kecsuánnak gúnyoltak. Ez a név rajtuk maradt, ők alkották a menekültek magvát. Kecső törzse a Kuszkó alapítású szent várost és a hosszú hegyvidéket soha nem hagyta el. A herunok akkor főként halászattal foglalkoztak, míg asszonyaik lépcsős földműveléssel. Napisten helyett a koronás kígyó volt a védőjük. A Jaguár törzs már Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatukat a jaguárt, hanem azok jóindulatára bízták magukat. Az Asték törzs, As fejedelem-asszonynak volt a tisztelője, de a Nagyszalában hajlamosnak mutatkoztak más Égiek tiszteletére is. Az Irokéz törzs, Joskehé műveltség istenét tisztelte. A Nahua törzs piaikjai, Tonan földanyát tisztelték. A Leguán törzs tagjai helyeselték, hogy minden törzstagbeli saját maga vívja meg végső harcát Halál piaikkal, Manitu segítségével. A Hirig-manaj törzs tagjai a gerincüket törték a Halál viaskodás előtt a nagy vadászmezőkre távozni akaróknak. Az Elete törzsbeliek, a komik közül valók voltak, s a dámszarvast tisztelték. Az Algokun törzs szent állata a kígyó volt. A Manitu törzs, a patiszu belső törzse volt, amelyik Kecső-Kapac-féle nagycsaládjába később Béla fősámán benősült. Leghűségesebb sámánifjai lettek a testőrei a Napisten templomának. Nagyszellem-egyistenhívők voltak, és Manitunak tetsző életet éltek. A Karib törzsnek az volt a felfogása, hogy az emberek a Mama-Alpa által eldobált kövekből, míg az asszonyok a pálmafa magjaiból lesznek. A Vótiták a vótok beházasodásából keletkeztek a vili törzsből. Ezek piaikjaiknak az volt a tanítása, hogy az emberek barlangból jöttek elő és minden bajban legjobb, ha oda menekülnek. A Mundán törzsbéliek is ugyanezt mondották, hogy a barlangok felső nyílásain és fagyökereken becsurgó víz keltette őket életre. A Makah és a feketelábú törzsek az ősvízből, a hegycsúcsokról és fennsíkokról származtatják magukat. Az Uzitó törzsbéliekhez, az úz és kabar sámánok csatlakoztak és a tűz megszerzésének éltető erőt tulajdonítottak. Maja ivadékai közül sokan a Maja törzshöz pártoltak. Napisten hívők lettek és Kukulkán öröktűz tudását átvették. Ezen törzsek mindegyike a hegyek gerincén jött létre, majd kétfelé válva elindultak kelet felé. Később négy törzs lettek, s végül már mind a 18 törzs 8 felé osztódott. Kuszkónak az indijó-óm településéből 146 házasodási törzs keletkezett Manitu, az örökkévaló Nagyszellem tiszteletében. Manitu-óm, az Indijó­óm belső magja pedig a patiszu uralkodásának központja lett. A Nagyvíz örökké élt az As és Maja népek tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek képzeletében. Az Ataisz és Amu elsüllyedt gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven, míg a Marja és Amu szigetvilágból megmenekülteket Maja közös néven hívták. Ilyenek voltak a Parszi- és Pamír-szkíták, akik a Gandás féle kunokkal és a hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott, akik meglátogatták azokat, akik az ataiszi ősföld Indus folyója környékéről Kuszkó vezetésével és az indijó hajósokkal szárazföldet értek a nagy kataklizma után. Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön.  http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/06055-kuszkoom.htm (Forrás: arvisura.van.hu) Ősi érintetlen királysírt találtak Peruban! Az inkák előtti kékszemű kultúra! Peruban jóval az Inka birodalom előtt virágzott a Wari birodalom (HUARI-nak is mondják a spanyolok). Huariák Hu(n)áriák Hu(ng)áriák ARIA ARA ARI = aranyos ARANY ARÁNY ERÉNY ÁRIANAK lenni az ősi ERÉNYEK ismeretét jelenti. ÁR IA RÁ IA RÁ EA REÁ RA, RE, RÁ, RÉ = (NAP)FÉNY ÁLDÁS R EÁ! Annyi, mint fény áradjon reája... A feltáráson "áthatóan " kék szemű, fából készült, maszkos mumiákra leltek, Lima közelében, 70 sírhelyen. Egy sírban, többnyire női csontvázakat találtak, gazdag lelet anyaggal. Ebből lehet arra következtetni, hogy kiráysírról lehet szó. Kék szeműek és szőke hajúak. Abban az időben, amikor Párizsban kb. 25 ezer fős népesség élt, akkor a huariak kb. 40 ezer fős civilizáció lehetett. (Forrás: http://atlanteangardens.blogspot.hu/) Az Egyenlítő országa - Ecuador Ecuador az energiák szempontjából különleges helynek számít. Az Egyenlítő (amelyről az ország a nevét is kapta, equator ugyanis egyenlítőt jelent) a főváros magasságában halad keresztül az országon, és különös mágneses teret képez. Észak és dél itt nemcsak megfoghatatlan fogalom, hanem létező valóság. A vonal két oldalán másképp működnek a szelek, a vizek, sőt a súlyok is. Itt tankolnak az ufók. Egyes elméletek szerint a radioaktív energia vonzza őket, és „tankolni” érkeznek az urániumban gazdag vulkáni kráterekbe. Forrás: http://rejtelyekszigete.com/az-orszag-ahol-elfogadott-teny-foldonkivuliek-jelenlete/ Móricz János kutatásai - A Tayos barlang - Táltosok barlangja (részlet) A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve.  Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak.  Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették. Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni.  Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él. Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részérő, politikai és gazdasági okokból súlyos támadásoknak volt kitéve.  Felfedezései igen nagy horderejűek.  Annyi bizonyos, hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt őstörténetből, a magyarság ősi múltja fényesen fog felragyogni, a világ összes népe előtt.  Az 1900-as évek elején a tankönyvekből, napi sajtóból, szakkönyvekből köztudomású volt, hogy az Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a kutatókat.  Íme itt a meglepetések egy szelete. Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek.  A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak.  Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni.  Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt.  Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze.  Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito.  A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta.  Ez eredetileg Kitus-nak hangzott.  (Kit=Két, Us=Ős, tehát a Két Ős Birodalma).  Itt a Kitus birodalomban, a Csendes-óceán partján, az ötezer méternél is magasabb Kordillerák (Andok) hegyei között, az Amazonas medencéjéhez tartozó, őserdőkkel borított lapályok titokzatos és mesebeli tájain laknak azok az indián törzsek, amelyek közül néhányan ma is beszélik ősmagyar nyelvünket.  Quito = KIT-US = Két Ős - Ecuadorban Móricz kutatása alapján quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt.  Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre. A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca  (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk.  Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák.  A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását.  Móricz szerint is: ez a kettős keresztet hordozó aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi. Dél-Amerikában, de főleg Ecuadorban nagy lelkesedéssel fogadták e felfedezéseket.  Valósággal ünnepelték, mivel a lakosságban, a spanyol hódítók erőszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit.  A hivatalos körök leellenőrizték Móricz nyelvészeti és régészeti adatait, s azokat megbízhatónak találták.  Elhatározták, hogy ebből egy hatalmas nemzetközi „ügyet” csinálnak, sürgetve az amerikai földrész történelmének reverzióját.  A tervek szerint az ENSZ-hez akartak fordulni. A további kutatások során... Móricz, az ecuadori ősrengetegben,  az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert.  A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant.  Turul - székely-magyar róvás jelek - A Tayos barlangban talált kincsekből Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt.  A Tayos barlangban talált kincsekből Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának - Tayos barlangnak nevezte el. A Tayos barlang bejárata Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket.  A Tayos barlangban talált kincsekből Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át  van szőve barlangokkal és járatokkal.  A Tayos barlangban talált kincsekből Ezeken közlekedhettek az őslakosok.  A Tayos barlangban talált kincsekből Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki.  A Tayos barlangban talált kincsekből Ez azonban csak terv maradt. Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe.  A Tayos barlangban talált kincsekből Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. A Tayos barlangban talált kincsekből Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő.  Aranylemez, a Tayos barlangban talált kincsekből “Önzetlen” támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg. A Tayos barlangban talált kincsekből Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt.  Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát.  Egyetlen hír sem jelent meg róla.  Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét.  Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük.  Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket.  Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki.  Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani. 1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember.  Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket.  A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze.  Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt  (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám). Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvű törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-Amerikába.  Ezt bizonyítják különben a csendes-óceáni és kelet-ázsiai földrajzi nevek is.  Vámos Tóth Bátor, Hawaii-n élő emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi nevet írt össze.  A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint pl. a Balaton menti Aliga, Kiliti, Lelle stb.  Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar. Az amerikai őslakosság hovatartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport.  A C14-es vizsgálat 21 000 évben állapította meg a tekercsek korát.  Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU történetét, műveltségét, viszonyait írják le.  Az egyik munkatárs, Tony Earl, megírta az ásatások lefolyását és eredményeit a „Mu Revealed” c. könyvében.  A nagy érdeklődést kiváltó mű, ma már valószínűleg nem kapható. 1. Az első hírek 1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói „El Comercio” első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól.  Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt.  Móricznak J. Jijon y Caamano „El Equador Interadino y Occidental” című műve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt. 1965. október 25-én a „Frankfurter Allgemeine Zeitung” közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi őstörténeti tételeket. 1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki  az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva.  Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte. 1966. július 23-án a guyaquili „El Telegrafe” vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok.  Shuarok - Ecuador Ezért – bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon – mégis képviselve van magyar testvéreinek kitűnő csapata által.  Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért „elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok” – írja a lap. 1966. augusztus 7-én az „El Telegrafe” teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek.  Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba.  Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitűnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az „ó” hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az „u” hangot használták.  Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az „ó” helyett még mindig az „u”-t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946) A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára.  Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát.  A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak.  Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása. Don Pedro de la Gasca spanyol hódítót a spanyol udvar megbízta, hogy részletesen számoljon be, a Habsburg uralkodónak, arról a népről és nyelvről, amelyet a spanyolok itt találtak.  Ezt ő meg is tette, így tehát mind a spanyolok, mind az osztrák Ferdinánd császár tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem egy új földrészt, hanem a magyarság őshazáját találta meg Kolumbusz. 2. Megjelennek a hamisítók Amikor Móricz János, 1966-ban, hogy kutatásait folytassa, visszatért Ecuadorba, arról értesült, hogy időközben a románok, akik tudomást szereztek a magyar-ecuadori rokonság felfedezéséről, több ecuadori tudóst és újságírót meghívtak Erdélybe, ahol hosszú hónapokon át nyaraltatták őket, persze minden költségüket megtérítve, átvállalva.  Hogy miért kellett a románoknak meghívni az ecuadori Akadémia tagjait, akkor vált világossá, amikor az egyik tudós cikkében, amelyet Erdélyből küldött – és az El Telegrafe leközölt – jelezte, hogy az erdélyi nép szokásai, népviselete stb. azonosak az ecuadori népével, vagyis itt nyilvánvaló rokonságról van szó: a román és az ecuadori nép rokonságáról. Bár Móricznak sikerült ezt az újabb román hazugságot semlegesítenie, mégis figyelmeztető, hogy míg a magyarság fel sem ocsúdott az első meglepetéséből, a románok már javában dolgoztak az újabb történelemhamisításon. 3. Ébredj, magyar nép! 1966. augusztus 19-én az El Telegrafe közölte Jorge E. Blinkorn megrázó cikkét, amely „Hamupipőke az őstörténetben” címmel jelent meg.  E cikkben a szerző megírja, hogy magukat civilizáltnak nevező emberek kezei által lett a hajdani ragyogó őskultúra tönkretéve, kirabolva.  Ahol hajdan a magas kultúrájú nép várai és kegyhelyei ragyogtak a Nap első sugarának fényében, ott ma üszök és rom mered ránk, mint örök vádja az időnek, amely letörölhetetlenül mutatja az ide berontó vad spanyol hordáknak, mint ennek a barbárságnak a vak tetteit. Legyen vége a sötét kornak – folytatja – és akiből a „tudósok” a történelem Hamupipőkéjét csinálták, az a világtörténelem legnagyobb kultúrahordozó népe volt és fénye beragyogta a az egész világot.  Cikkét azzal fejezi be:  Ébredj, szép alvó! Te nem vagy Hamupipőke! Ébredj és mutasd meg magad a népek előtt olyannak, amilyen valójában vagy: ragyogó tündér, kinek fénye ősidők óta beragyogta a világot kultúrájával!  Ébredj, Ecuador történelme!  Ébredj magyar nép! 1966. augusztus 26-án a quitói El Comercio közli Móricz kutatásainak újabb eredményeit.  Ebből a cikkből tudjuk meg, hogy a jelenlegi Ecuador területén a világ legmagasabb tűzhányója létezett, amelynek a neve Capac-Urcu volt és az őslakosság a  Hegyek Atyjának nevezte,  ami jelentésben is megfelel az APA-ÚR-KŐ-nek.  A spanyolok változtatták meg a nevét El Nevada del Altal-ra, ugyanúgy, mint sok más ősi magyar nevét ennek az országnak. Ugyanitt adja meg Móricz Quito és Guayaquil neveinek jelentését.  Quito = KIT-US = Két Ős - Ecuadorban Quito régi formája KIT-US = Két Ős  Így hívták a legrégibb őskorba visszanyúló királyságot is.  KIT-US Két ős-t jelent (Szerintem pedig a Szkíta nevet a görög “sz” előtag nélkül.  Ki – Ta = királyi föld.  Azonban az is lehetséges, hogy a jelentés “kettős”, ebben az esetben arra gondolhatunk, hogy a katonai és a szellemi királyság egyesített megjelenéséről van szó. – Aranyi), azaz Quito városa még ma is híven őrzi a magyarság KÉT-ŐS atyjának, Góg és Magógnak (Nimród) emlékét. Eredetileg nem Guayaquil, hanem Uaya volt a jelenlegi nagy kikötőváros neve.  Az „U” „Ó”-t jelent, azaz régit, míg az „AYA” = Anya.  Ugyanezen jelentéssel bírnak ezek a szavak egyébként több olyan törzsnél, amelyek megtartották régi magyar nyelvüket és ma is... a hajdani KÉT-ŐS királyság területén élnek, Ecuadorban. Ebben a cikkben Móricz felszólítja az angolszász kutatókat, hogy mint a tiszta tudomány pártatlan művelői, jól tennék, ha tisztáznák, hogy miként került a nyelvükbe és mely nép közvetítésével a KING szó, amellyel mindenkori uralkodójukat nevezik.  Ez a szó ugyanis ősidők óta létezik Amerikában ugyanazzal a fogalommal, ahol mindenkor KINGA-ként ejtették és csak a spanyolok erőszakos fordítása eredményezte az INKA vagy INGA szavakat.  Ennek a cikknek óriási visszhangja volt mind a tudományos körökben, mind a nép között. 1966. szeptember 12-én a quitói El Comercio rendkívüli interjút közölt.  Móricz ebben a Csaba legendát írja le és megemlékezik arról, hogy  CHABU vagy CSABA visszatért Nagy-Szkítiába: Amerikába.  Rámutat arra, hogy Csabát Chan-Chan-ban, Észak-Peru híres városában temették el, ahol aggkorában halt meg.  Chan - Chan Egyben tisztázza, hogy a magyar mitológiában ismert „Kán Opoz híres hajós”, azonos Thor Heyerdahl által Kon-Tiki-nek nevezett mitológiai személlyel, akit a magyar mese és mondavilág még azokból az időkből őrzött meg, amikor a magyarság Kán Opoz vezetésével hajóra szállva áthajózott az Óperenciás tengeren (Csendes-óceán), hogy mint „az utolsók, akik Szkítiából jöttek”, megérkezzenek a Kárpát-medencébe. Ez a cikk olyan nagy hatást váltott ki, hogy még aznap délután egy franciskánus szerzetes felkereste Móriczot és közölte vele, hogy délben a rendfőnök felhívta a szerzeteseket, hogy erről a cikkről, valamint Móricz felfedezéseiről ne beszéljenek, mert mindez sérti a spanyolok ecuadori érdekeit.  Később kiderült, hogy más rendeknél is hasonló tilalom hangzott el. Az említett szerzetes a legnagyobb felháborodásának adott kifejezést, mert így meggátolják őket abban, hogy az őskutatásból kivehessék a részüket.  A szerzetes őslakos volt! 4. Rövid hírek 1966-ban az ecuadori Akadémia, mely több történészt bízott meg Ecuador történetének megírásával, a megbízást felfüggesztette, miután meggyőződött Móricz állításainak helyességéről.  A történész csoportból kitűnt Guillermo Segarra, aki már magyarul is tanult és rendkívüli odaadással végezte az őshaza kutatását.  Vele történt meg, hogy amikor még nem volt magyar szótára, felkereste Móriczot, hogy tisztázza vele az AZUNY tartományban sűrűn előforduló BALIN és BALHUG neveket, vajon az ősmagyar nevek közé kell-e sorolni ezeket. Móricz nagy örömmel közölte vele, hogy ezek a BÁLINT és a BALOGH családnevek megfelelői. Az Instituto de Antropologia y Geografia del Ecuador (Ecuadori Antropológiai és Földrajzi Intézet) ugyancsak arra a megállapításra jutott, hogy a spanyolok önkénye által kiirtott ősnyelv a magyar volt.  Az intézet szaklapját, amely a „Llacta” néven jelenik meg, azért nevezték el így, mert a szó az ősnyelven „lakhelyet” jelent, tehát az újságot mai nyelvünkön „LAKTA”-nak nevezhetnénk. Cuenca városa, amely a hajdani, híres MÓR helyén épült, Ecuador legelőkelőbb városa. Magas kultúréletükre büszkék Cuenca lakói.  Az őslakosság azonban ma is egyszerûen MORLCOS-nak nevezi magát, azaz MÓRLAKÓ-nak, azaz móri lakosnak. 5. Rejtélyes, magyar nyelvű törzsek A Saraguro törzs – mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében – ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban. „Ha­son­ló­sá­gok: Ecuadorban is fa­nyer­get tesz­nek a ló­ra, és átalvetőbe te­szik a te­rűt, mint Er­dély­ben. A fér­fi­ak 3 lé­pés­sel a csa­lád előtt jár­nak, mint Ka­lo­ta­sze­gen, vagy a ci­gá­nyok. Saraguróban az idős és fi­a­tal asszo­nyok, le­á­nyok mel­lén a Nap és fü­lük­ben a Hold és a csil­la­gok. A szé­ke­lyek nem ma­gu­kon vi­sel­ték eze­ket a je­gye­ket, de a ka­puk­ra ki­fa­rag­ták. A gyer­me­kek ta­risz­nyá­val jár­nak, a csán­gó gye­re­kek is az­zal men­nek is­ko­lá­ba. Ne­he­zebb te­rűt átalvetőben vi­sel­nek vál­lon, vagy fa­nyer­gen. A kat­rin­ca alá jön a szé­les pi­ros öv, ami a ke­le­ti né­pek­nél is szo­ká­sos. Fe­hér nad­rá­gos fér­fi – ugyan­azt az ülep nél­kü­li nad­rá­got ír­ja le Nagy Jenő. A mold­vai csán­gók­nál a ha­ris­nya fejlődését ma­gya­ráz­za, pa­rittya­ga­tyá­nak ne­ve­zik a hétfalusiak. Vi­se­le­tük csak annyit vál­to­zott az idők so­rán, hogy a fér­fi­ak a fe­hér és fe­ke­te kettős pon­cho he­lyett ki­haj­tós nya­kú fe­hér in­get vi­sel­nek a szí­nes­be sze­gett fe­ke­te felső alá. Me­zít­láb jár­nak és fe­hér láb­ra­va­ló­ban, ga­tyá­ban. Fe­jü­kön a jel­leg­ze­tes, szé­les ka­ri­má­jú sa­la­sa­kai fe­hér ka­lap. Az asszo­nyok egy­sze­rű fe­ke­te ke­re­kí­tőt és fe­hér vállkendőt vi­sel­nek, amin igen jól ér­vé­nye­sül ki­bon­tott fe­ke­te ha­juk. Fe­jü­kön ugyan­olyan szé­les ka­ri­más fe­hér ka­lap, de­re­ku­kon a szö­vött öv, nya­ku­kat ka­lá­ris dí­szí­ti. Mint mond­ják, kez­det­ben csak egy-egy ma­da­rat szőttek, az­tán kettőt. Majd mind­azo­kat az ál­la­to­kat, ame­lye­ket az öve­i­ken is meg­­örö­kí­tet­tek. A szőtteseiken ponc­hós és vállken­dős fér­fi meg női fi­gu­rá­kat is lát­ha­tunk ka­zet­tá­ban vagy sti­li­zált táj­kép­ben a fér­fi há­rom lé­pés­sel a fo­nó asszony előtt ha­lad. A ha­vas hegy­csúcs fö­lött úszó fel­le­gek a ré­gi, bur­já­nos szé­kely­fes­té­kes mo­tí­vum­kin­csé­re és szín­vi­lá­gá­ra em­lé­kez­tet­nek. De van­nak tán­cos fi­gu­rá­ik is ün­ne­pi (szak­rá­lis) vi­se­let­ben, élet­fá­val és ma­dár­ral a ke­zük­ben. Az élet­fa ma­gá­ra is meg­je­le­nik a szőtteseikben, ága­in lé­lek­ma­dár­ral. Töb­bé-ke­vés­bé sti­li­zált pa­pa­gá­jok, temp­lo­mok és táj­ké­pek is ré­szei en­nek a mo­tí­vum­kincs­nek. Guayaquilben kezdődött el az anyag fel­dol­go­zá­sa. A fény­ké­pek alap­ján Mó­ricz iro­dá­já­ban dol­goz­tunk. Mó­ricz sze­ret­te vol­na, hogy ott dol­goz­zam fel az egé­szet.” – Szentimrei Judit A Santo Domingo de les Colorados közelében élő „vörös indiánok” nyelve ősmagyar volt, amelyet ma is beszélnek. A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felső folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén élő „cayapas” törzs nyelve szintén ősmagyar nyelv, amit ma is beszélnek. A Keleti Kordillerákon túli ősrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották ősmagyar nyelvüket, bár a spanyol hódítók önkénye elől menekülve le kellett mondaniuk sok kulturvívmányukról, hogy függetlenségüket megőrizhessék. Nagyon könnyű lesz megállapítani a magyarországi törzsek és nagycsaládok eredetét, mivel bölcs előrelátással úgy válogatták össze az áttelepítendő családokat, hogy minden egyes családnak csak egy részét vitték át, hogy az őshazában a családfa ki ne vesszen. Móricz sohasem használja a „hungaro” kifejezést, ami spanyolul magyart jelent, mindenkor magyarnak írja és mondja.  Ez úgy belevésődött az ecuadoriakba, hogy egy alkalommal két úr kereste fel, hogy eldöntse a köztük felmerült vitát.  „Kérem – mondta az egyik – képzelje el, hogy ez az úr azt meri állítani, hogy a hungarok azonosak a magyarokkal.  Még több sem kellene, hogy a hungarokat, a világ legnagyobb népével, a magyarral összekeverjék!  Tessék csak elképzelni!” „Kérem – szólt a másik – én nem állítottam azt, hogy azonosak, mert ez képtelenség.  Én csak azt mondtam, hogy úgy tudom, valami közük mégis csak van a hungaroknak és a magyaroknak egymáshoz.” (Forrás:mnszentlaszlozaszloalj.infomagyarno.com) AZ ECUADORI CRESPI LELETEK... ...mert az óriások léteztek! Crespi lelet Az óriások mind a mai napig is élnek a népmondák és a tündérmesék költészetében; sőt a nyelv is megtartotta ezt a fogalmat mindannak jelölésére, ami nagy, szertelen és a természet rendjéből kiválik. Crespi leletek Többméteres emberi csontvázakat már a világ több pontján is találtak, így például Magyarországon is. https://www.facebook.com/kati.gabor.5/posts/1040030432685326 Leírás itt: - Az óriások: http://emf-kryon.blogspot.hu/2015/06/az-oriasok.html Ketzalkóatl  - elterjedt spanyol névírással Quetzalcóatl, magyarul:  Tollaskígyó Az azték mitológiában a tudás és tanulás istene, az első istenpár harmadszülött fia.  Sok megjelenési formája volt, de legfontosabb jelentéseként a természet erejét szimbolizálta: az összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna.  Ő volt az emberiség teremtője, továbbá a Kelet (égtáj) ura, egy megjelenése aVénusz hajnalcsillag volt. Ikertestvére Xolotl, a balszerencse istene. Az azték teremtésmítoszban a világ első korában megelégelte Tezcatlipoca hatalmát, és letaszította őt égből.  A második korban ő lett a nap, de ezúttal Tezcatlipoca döntötte meg az ő uralmát.  A harmadkornak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre, az ötödkorban pedig, miután az istenek megállapodtak, és elindították a Napot, ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból. Ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban; neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket.  Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak.  A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, és keletre menekült.  Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak.  Ketzalkóatl tisztelete mégis megmaradt; főleg a kereskedők voltak azok, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték. Korábban valószínűleg a tolték mitológia főistene lehetett; tiszteletét tőlük vették át az aztékok.  A száműzetés mítosza egyes elképzelések szerint onnan ered, hogy a toltékok egyik királya maga is felvette a Ketzalkóatl nevet, és akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy félezer évvel későbbi birodalom bukásához járul hozzá.  A jóságos uralkodót ugyanis papjai elűzték, és ő híveivel elhajózott keletnek, de megígérte, hogy egy napon visszatér.  A hódító spanyolok alapvetően azért ütköztek viszonylag kevés ellenállásba, mert az aztékok babonás félelemmel hitték, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját – és egyúttal azt is, hogy elérkezett a világ ötödik korszakának vége.  Mindezt jelentősen elősegítette, hogy a  Tollaskígyót gyakran ábrázolták szakállas, fehér bőrű embernek. (forrás: Wikipédia) Amerikai turániak – Ősi magyar nyomok észak-amerikai  indián földön    Kamasz korom óta, még mohácsi kisdiákként kezdtek az indiánok komolyan érdekelni.  Aztán kb. 10 éven át Dr. Borvendég Deszkáss Sándor, írói nevén Fehér Szarvas (az indiánok között a 30-as években kutató magyar ember) személyes irányítása mellett további értékes ismereteket szereztem róluk. 1965-től, ha vakmerő és kalandos vállalkozás eredményeként is, de végső soron mégis csak a Jóisten kegyelméből, kanadai tartózkodásom során 20 éven át tanulmányozhattam tervezőmérnöki és oktatói munkaköröm hivatalos idején túli időmben az Észak-amerikai indiánok életét. Hamarosan rádöbbentem arra, hogy a magyarok és az Észak-amerikai indiánok általam vizsgált népcsoportjainak kultúrájában föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. Matematikus egyetemi kollégáimmal az egyezéseket ún. valószínűség számítással gondosan ellenőriztük. Az eredmény nagy biztonsággal kizárta a véletlen egybeesések lehetőségét. Ezt aztán évek során számtalan ottani újságban megírtam és hirdettem. Több jeles amerikai és kanadai „sápadt arcú” kutató (régész, antropológus, etnográfus) reagált köszönettel, biztató hangon, és meggyőzött, hogy érdemes ebben a témában tovább kutatnom. Ennek a biztatásnak az okát már a 60-as években abban a tényben jelölték meg, hogy az amerikai migrációs kutatások kétséget kizárva bebizonyították a régebben őslakóknak vélt lakosság ázsiai eredetét. Ezek az őskori mamut-vadászok Ázsiából, Szibérián keresztül vándoroltak az Újvilágba a legkorábban Kr.e. 9 ezer évvel. A fehérbőrű és az indián tudósok abban teljesen egy véleményen voltak, hogy az északi és déli részből álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi – mezopotámiai, egyiptomi, kínai,  görög és egyéb – kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek. Az eddigiekből világos, hogy a 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Behring szoros bevándorlási útját valószínűsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az első bevándorlások után a mai időszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az Észak-amerikai kontinens indiánjai. A kanadai Yukon territórium Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét először kelet, később dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét. A kutatások során előkerült leletek és az indián törzsek emlékezetében még élő adatok alapján pontosan föltérképezték és kronológiailag jelölték az amerikai földrész ezen újabb betelepedését is. Ezekből a telepedési térképekből jól kivehető, hogy a már említett ősi, magas kultúrát képviselő népek kivételével a többiek mind jóval később érkeztek és mindannyian északról délre vándoroltak. Így töltötték fel lassan az egész Észak-amerikai kontinenset. Általános szabály, hogy a legdélebbre lakók érkeztek a legkorábban, és az északiak a legkésőbbi időkben. Ezt a szabályt kb. 600 eset igazolja. Mindössze 11 esetben fordul elő, hogy későbben érkezett törzsek a szabálytól eltérően sokkal délebbre helyezkednek el.  Talán azért, mert valamikor mégis sikerült nekik a már elfoglalt területeken is keresztüljutniuk. Ez különösen fontos nekünk, hiszen pontosan Peruba, Ecuadorba és Brazíliába vitt az útjuk ezeknek a kiemelkedően penetráns törzseknek.  Nem véletlen tehát, ha ott az alapszabálytól eltérően mégis...  léteznek részünkre „rácsodálkozni valók”, hiszen a magyarhoz nagyon közeli nyelvet beszéli ott néhány törzs. Legkevésbé az aztékok hagyománya hasonlít a többi indián nép és a magyar nép sajátosságaira. Ez azonban teljesen logikus, ha tudjuk azt, hogy az aztékok a legutoljára érkezett ázsiai telepesek. Árpád magyarjai már rég letelepedtek a Kárpát medencében, amikor ők Amerika földjére lépnek, és rövid időn belül a mai Mexikó területét hódoltatják. Pontos adatunk van az aztékok Mexikóba érkezéséről. Ők az ősi maya, majd tolték birodalomra települtek rá, és magukkal hozott friss ázsiai tapasztalataikkal ötvözve átvették annak kultúráját.  Az akkor általuk megismert és tovább használt maya naptárban megjelölték az odaérkezésük évét. Ez a mi időszámításunkban az 1168-as esztendő. Nálunk ebben az időben III. István, ifjú Árpád-házi királyunk egy évtizedes országlásának a hatodik évébe lépett. Eddig jutottak el tehát az amerikai tudósok a 80-as évek derekára.  Én azonban a családommal 1985-ben visszatértem Magyarországra. Akkori érzésemet ez a közismert szólás fejezi ki a leghívebben:  „Az egyik szemem sír, a másik meg nevet.”  Hogyne mosolygott volna az egyik a magammal hozott csodálatos kutatási anyag láttán. És szinte már kacagott, amikor Amerikából jött a jó hír, ami szerint a 90-es évek régészeti és genetikai vizsgálatai során az amerikai szakemberek előtt a régebbi tétel már finomabb megközelítésben fogalmazódott meg. Most már az indiánokat nem csupán valamely Ázsiából betelepülő népnek, hanem nyíltan „American ugors” -nak, magyarul „amerikai ugorok”-nak nevezték. De valóban sírt a másik szemem még több, mint egy évtizeden át, amikor is a finn-ugorosok egyedül üdvözítő és tudományosnak kizárólagosan kikiáltott tételével szemben itthon mozdulni se látszott semmi.  Aztán fél éve megérkezett a nem várt „evangélium”, az új jó hír Amerikából. Ők az egy évtizeddel előbb tett megfigyeléseiket és konklúzióikat még tovább finomították a közelmúltban, amikor is egy összehangolt, nagyszabású nemzetközi génkutató munka eredményeként az Észak-Mexikótól délre eső indiánokra vonatkoztatják az „amerikai ugorok” megnevezést, az Észak-amerikai indiánokat pedig az „American turanics”, az „amerikai turániak” megnevezéssel illetik. Ezek az új tudományos fölfedezések azonnal kitörölték a bánatos szememből is a könnyet, és bizakodással töltöttek el. Szinte alig telik el néhány rövid hónap, és a Magyarok Világszövetsége előadói termében a fülem hallatára az én régi tételemet erősíti, bizonyítja havonként kétszer, hétfői napon Dr. Aradi Éva – India kutató, Dr. Szabó István Mihály – mikrobiológus, aki az első indián betelepülő hullámra egyenesen az „amerikai ugorok” kifejezést használja. Dr. Béres Judit Ph.D. – kiváló humángenetikusunk a gének bizonyító erejével kijelenti a finn rokonság tarthatatlan voltát, és a magyar, a Közép-ázsiai turáni és ugor szórvány népek, valamint az amerikai indiánok genetikai rokonságát. Ezek mind az itthoni őstörténet jegét hivatottak megtörni! Na tessék…! Most irigy és féltékeny legyek azért, hogy mindannyian arról beszélnek, amiket én már évtizedek óta szóval, újságcikkben és könyvekben hirdetek? Ezt már csak azért se tehetem, mert számos emberi gyarlóságaim közül áldott szüleimnek ezt az egyet, az irigységet gyökerestől sikerült a lelkemből kigyomlálniuk. Ellenkezőleg: Boldoggá tettek az Amerikából jött új kutatási hírek, és a most említett magyar nyilatkozatok egyenesen mosolyt hoztak arra a bizonyos valamikori síró szememre is. Meggyőződésem, hogy minden igazi tudományos munkához alapvető szerénység szükségeltetik. Egy egész nemzet őstörténetével kapcsolatos vizsgálódások pedig az oda merészkedő kutatótól mély alázatot követelnek. A következőkben a megszabott idő keretein belül csak arra van lehetőségem, hogy kutatási anyagomból sorjában a nyelvészeti, zenei, teológiai, jelképi és diszítőmotívumi aspektusokat csak néhány jellemző, kiragadott példával illusztráljam. Nyelvi sajátosságok: Itt – ha megengedik – először röviden beszámolok az első döbbenetes kanadai nyelvi élményemről: Kb. 5 hónapja éltünk az Újvilágban, és leendő családi házunk vétele előtt egy rövid időre albérleti megoldást választottunk. Szombat volt, a ház tulajdonosai korán reggel rokoni látogatásra indultak.  Feleségemmel a reggeli mellett magyarul arról tanakodtunk, hogy miként indulhatnánk minél előbb kirándulni. Ennek egyetlen akadályát abban láttuk, hogy a hetente kétszer megjelenő bejárónő éppen akkor is ott serénykedett, s hogy hagyhatjuk el a házat bezáratlanul. Arra sosem volt szó házigazdáinkkal, hogy a kulcsot bárkinek átadhatjuk. A máskor mindig diszkrét bejárónő most szemlátomást mindig a közelünkben szorgoskodott. – Te, ez a nő figyel bennünket! – szólalt meg a feleségem. Akkor a takarítónő elénk állt és könnytől csillogó szemmel mondta:  – Igazán röstellem, hogy ismeretlenül így megzavarom Önöket a beszélgetésükben.  Végül is éppen azt szeretném kérni, hogy folytassák csak azt a mi drága anyanyelvünkön.  Olyan ez az én fülemnek, mint a régi időkből visszaszállt álom, amikor dakota kislányként nevelkedtem és az anyanyelvemen beszéltem. Fiatal lányként a fehérek közé kerültem. Az anyanyelvemen ma már a szavakat is nagyon keresgélem, némelyiknek a jelentését is csak sejtem.  De most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az én népem nyelvét újra hallhatom…! – Asszonyom, Ön azt állítja, hogy megértette a beszélgetésünket? – kérdeztem hitetlenül. - Hát persze, a lényegét.  Már nagyon elfelejtettem a dakotát, és csak a mondandójuk értelmét tudtam kihámozni.  A sok ismerős szó csengése és az angol nyelvben teljesen ismeretlen szóvégi változtatás azonban egészen elbűvölt. - De ha tényleg el akarnak menni, akkor csak nyugodtan menjenek, én majd bezárom az ajtót, hiszen nekem is van kulcsom a házhoz.  – És azt meg honnét tudja, hogy kirándulást tervezünk, és azért izgultunk, hogy meddig tart a takarítása? – Azt nem értettem meg, hogy kirándulásra készülődnek, de azt igen, hogy el szeretnének menni, és nem tudják, hogy ki fogja bezárni a kaput. – Hirtelen Kosztolányi sorai szökkentek az agyamba: „Mint aki a sínek közé esett”… Az elképedésem ijesztő és döbbenetes volt. Később játékba kezdtünk.  Elmondtunk egymásnak egy kitalált, rövid történetet, és a bejárónőtől vártuk az értelmezését.  Négy – öt kísérlet után megszégyenülten kértem tőle elnézést, amiért ilyen próbára tettük. Amilyen biztos volt a próba eredménye, olyan türelmetlenül vártam, hogy egyszer a dakoták földjére léphessek. A Dakota indiánok lakota törzsénél tett látogatásomkor nyelvész és történész apámmal együtt vettem részt a kisiskolás indián gyerekek anyanyelvi számtanóráján. Az egyszeregyet dalolva fújták, valahogy így:(énekelve)  „Ketó ketó hetyen topa, ketó ketó hetyen topa.” Apám úgy tántorgott ki az ajtón és a fűben négykézlábra ereszkedve skandálta a hallottakat.  Azt illusztrálta, hogy a topa a négykézlábra esett ügyetlent jelenti, mely régen a négy magyar szinonim szava volt.  A „ketó” értelmezése nekem se jelentett gondot.  Apám elmondta, hogy 1910-ben, szenyéri iskolájában így tanulta ezt az egyszeregyi részletet:  „Kétszer kettő legyen négy”. Ezt a „legyent” később több, 90 év körüli ember is megerősítette, ők is így tanulták a századelőn. Mivel hazafelé a lakotákkal rokon oglalák földjén jöttünk át... , megálltunk, és egy indián kisfiútól megkérdeztem:  „Mondd, hogy mondjátok ti a saját nyelveteken azt, ami an-golul így hangzik: two by two is four (kétszer kettő, az négy).  “On pár on pár lecsen topa”  volt a meglepett gye-rek válasza.  Pedig nekünk volt sokkal több okunk a meglepődésre, hiszen most egy másik, és nálunk is élő szóval fejezték ki ugyanazt.  Az „on” szinte a világ valamennyi nyelvén egyet takar.  A pár magyarul most is kettőt jelent.  Tehát a jelentés:  „Egy pár x egy pár legyen négy”  Mindezek után hallgassuk meg, hogy régi és kortársi ismert egyéniségek hogyan nyilatkoztak a magyarok és az indiánok nyelvéről.  Sorjában idézek néhány jellemző mondatot megnyilvánulásaikból, a teljesség igénye nélkül. A magyarok nyelvéről: Sir John Bowring (Korának híres angol nyelvésze) "A magyar nyelv eredetisége csodálatos. Aki ezt megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni." Az ősi népre utaló maghar kifejezés a világ számos részén földrajzi helyek neveiben is megtalálható: Egy világhírű angol nyelvész SirJohn Bowring ezt írta 1838-ban megjelent Life and Works (Életem és munkáim) című könyvében: „A magyar nyelv messze magában áll. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, matézis és erő… A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem rabol más nyelvektől. Nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti felsőbbrendűségnek, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legdicsőbb emléke. A magyar nyelv eredetisége csodálatos. Aki ezt megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni; annak is legelső tételét: Kezdetben volna az Ige, és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige.” Ezek ismeretében lehetséges nem elég csak az Urálon túl keresni őseink nyomait. (Forrás Turi Zsanett) Sir John Bowring George Bernard Shaw: Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség is ismeri és szereti. Kevéssé ismert, hogy az író komoly energiát fordított a magyar nyelv tanulmányozására.  Egyik régi rádiós nyilatkozatában így nyilatkozott: „…egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni.  A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…  Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.  Egyszerűen azért, mert  ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.  A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet.  Ez a művelet  a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest ( s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül.  (I am just going and going around the bush.)” Palmerston (Magyarországi angol nagykövet 1848-ban). Ennek a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomatának a véleménye különösen érdekes, mivel érzelmi szálak biztosan nem kötötték a magyarsághoz.  „… a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép… nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni. Sir Boyl azt is tudni vélte, hogy népi nyelvük rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél.” Nemzetközi vélekedések az indiánok nyelvéről: Senora Maria de la Cruz, telivér indián tudós asszony azok közé tartozik, akik a spanyol mellett megőrizték anyanyelvüket.  Emellett angolul is megtanult.  1974-ban a CBC-nek adott interjújában a következőket mondta:  „…mint született indiánt és a mexikói kultúrák kutatóját engem az lelkesített az angol nyelv tanulásában, hogy ezen a világ minden csücskén beszélt nyelven végre képes leszek őseim kultúráját közkézre adni, és csodálatos filozófiájukkal a fehér ember sekélyes gondolkodásában új távlatokat nyitni.  Ma már tudom, hogy az elvárásom túl nagy volt.  A nahuatl indián nyelv lenyűgöző kifejező erejét, tömörségét, képi megjelenítő, ragozó, értelmet módosító képességét az angol nyelv még annyira se képes kifejezni, mint a spanyol…” Clark (a Lewis and Clark Expedíció egyik névadó résztvevője) és Sacajawea, az expedíció indián tolmácsa és scoutja, cserkésző vezetője: Clark beszámol arról, hogy többször tapasztalta Sacajaweanál azt az őt egyre jobban bosszantó szokást, amivel a nyelvzseni és angolul kitűnően beszélő tolmácsnő az illető indián szóvivő néhány szavát több hosszú angol mondattal adta vissza.  Amikor ez már sokadszor fordult elő, az egyik esti tábortűznél megkérdezte tőle, hogy miért tesz így, amikor megegyeztek abban, hogy mindig mindent azonnal és pontosan fog fordítani.  Sacajawea válasza meglepte Clarkot, hiszen tudta, hogy a nő teljesen őszinte és megbízható.  A válasz: „ – Szóról szóra egy nyelvet se lehet igazán lefordítani, legkevésbé pedig az indián nyelveket.  Én a hűséges, pontos, a gondolattal teljesen meg-egyező fordítást vállaltam, ami egészen más dolog.  Az indián beszéd szavait – melyeket mesterien forgatnak és árnyalnak azáltal, hogy a legtöbb szóhoz rövid, módosító végződéseket ragasztanak – az angol nyelvben csak több hosszú, magyarázó mondattal lehet visszaadni, mert az angol kifejező ereje összehasonlíthatatlanul gyengébb az indián nyelvekben rejlő erőnél.” Móricz János  Móricz János és Csizmadia István: A 60-as években a kanadai sajtóban nagy port vert föl az a hír, mely szerint Móricz János és később annak honfitársa, Csizmadia István beszámoltak nem mindennapi tapasztalatukról:  Ecuadorban néhány indián törzs a magyarhoz, anyanyelvünkhöz rendkívüli módon hasonlító nyelven beszél.  Ez a hasonlóság olyan erős, hogy magyar füllel helyenként határozottan érteni lehet őket. (Most erről önkéntelenül eszembe ötlik a párhuzam az Önökkel már megosztott  indián bejárónős esetemmel!) Rostás Sándor, verbita pátert hosszú várakozás után engedték misszióba.  Együtt ment Dél-Amerikába azzal az egyetlen Japánból származó misszionáriussal, aki ősi japán családból származott, és a modern japán nyelven kívül a japán ősi nyelvet is beszélte.  Spanyolul azonban olyan nehezen tanult, hogy csak a legjobb indulattal, és a többi atya segítségébe ajánlva engedték el a misszióba.  A páterek későbbi közös álmélkodására a rendkívül rossz nyelv-érzékű és spanyolul szinte semmit se tudó japán pap egészen rövid időn belül többször is bebizonyította, hogy kitűnően szót ért az indiánokkal, akik csak őt tartották igazán illetékesnek, tekintettel arra, hogy spanyolul ők is csak nagyon gyéren beszéltek.  (Ettől kezdve egy zenei példával foglalkozunk, melynek azonban a nyelvészeti oldala se kevésbé érdekes!) Zenei vonatkozások:  Amikor először alkalmam nyílt indiánokkal formális tanácskozáson részt venni, a tanács-tűzhöz, kísérővel érkeztem.  Azonnal felpattant két ember, és helyet adott kettőnknek.  Akkor még nem tudtam, hogy a tanácstüzet csak négyen, heten, vagy kilencen ülhetik körül. (Ezt majd a későbbiekben a teológiai résznél még érintjük.)  A legidősebb indián a lobogó tűz másik oldalán calumetjét (békepipáját) magasra emelve így kezdett énekelve fohászkodni: „Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod – Rakattu ja dizet, ill ja füsti hezod” „Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe! – Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!” Az indiánok nyelvét és az angolt egyaránt beszélő kísérőmet csak később kérdeztem meg a hallottak angol értelméről.  Ezt ugyanis magyar füllel is megértettem: „Megrakták a tüzet, száll a füstje Hozzád – Nagyszellem Dédapa (Öregisten), add nekünk Szellemedet!” Vagyis ugyanaz, amit bármely fontos tanácskozás előtt minden tisztességes magyar pap ilyenkor fohászként mond:  „Teremtő Atyánk, küldd el hozzánk Szent Lelked!”  (Mármint hogy mi is bölcsek lehessünk és jó döntést hozzunk!) Most a nyelvi szempontokon túl nézzük csak a fohász dallamát még egyszer indiánul, majd közvetlen utána magyarul:  (A fenti szöveg eredetiben, majd magyarul énekelve).  Hát bizony itt nem sok kétség adódik. Nem csoda, ha Bartók, Kodály és világhírű zongoravirtuózunk, Cziffra György egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a magyar és indián népzene pentatonitásában egy tőről fakadt. Itthon megjelent egy gyűjtemény Bartók Béla összegyűjtött leveleiből.  Ennek az utolsó oldalain az olvasó megtalálja a Seattle-beli Wood professzorral folytatott levelezését. Már ezekből is kitűnik, de az általam Amerikában föllelt adatokból egészen biztos, hogy...  Bartók utolsó nagy álma az indián és a magyar népdal közös eredetének bizonyítása volt.  Erről sok érdekes bizonyítékot gyűjtöttem össze, melyek az „Aki Őelőtte Jár” c. könyvemben megtalálhatók.  Nekünk most itt az idő szorításában tovább kell lépnünk. Teológiai vonatkozások:  Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtőjét. Ábrázolásánál mindig a Nap és a sárga vagy arany szín szerepel.  „Bouass, a Happy Lady, vagyis a Boldogasszony ábrázolásánál mindig a hold kísérete és a ruha kék színe a jellemző.  Pontosan ezek érvényesek az ősmagyarokra is.  Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: „Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!”  A beavatási szertartás során minden törzsfőnek vagy népvezérnek először a Napba kellett néznie, aztán egy, a törzs különféle területeiről összehordott halomra, vagy meglévő dombra kellett fölmennie, és lándzsájával a Négy Égtáj felé sújtania.  A magas helyek egyébként is prioritást élveztek.  Az orvosságos emberek magaslatokon imádkoztak, ennek hiányában magas fákra másztak.  Történelmünkben a magyar királyok felavatásának egyik döntő momentuma volt, hogy egy összehordott dombon a Négy Égtáj felé kellett kardjukkal sújtaniuk.  A magas helyek itt is mindig prioritást élveztek, a táltosok dombokon imádkoztak, vagy ezek hiányában magas fákra másztak.   A 7 és a 3 x 3 = 9 az indiánok szakrális számai a már említett 4 mellett.  Amint később látni fogjuk, minden díszítő motívumuk erre a három szakrális számra épül.  A magyarok a 4-en kívül szintén a 7-et és a 9-et használták szakrális számokként.  A „Bouass (Happy Lady), az indiánok Boldogasszonya 7 minőségben szerepel. A magyarok Boldogasszonyát az egész Kárpát Medencében máig is ugyanígy 7 névvel tisztelik.  Nem kétlem, hogy a magyar fajú népek legősibb szellemi elöljárói az Ázsiában végig föllelhető „sámánok”-hoz hasonló szinten látták el tisztüket.  A népvándorlás és honfoglalások korára azonban a magyar szellemi vezetők már régen túljutottak ezen a szinten és „táltosok”-ként már abban a régi világban, amikor a krisztusi etalont még nem is ismerték az emberek ők már eljutottak a világosság tornácára. Ezért helyesebb a régen általánosan használt „táltos” megnevezésük, melyet mára sajnos még a legkiválóbb kutatók is mintha elfelejtettek volna. Ugyanígy fest a kép az indiánok „orvosságos emberé”-vel.  Nála legalább nem használják a „sámán” kifejezést. – Itt az ideje, hogy tisztázzuk a mexikóiakkal kapcsolatosan folyvást emlegetett véres áldozatok, és az északiak skalpolási szokásának kérdéseit.  Az aztékok a többi indián előtt teljesen ismeretlen emberáldozati rítust mint legkésőbbi bevándorlók – ahogy láttuk – Kr.u. 1168-ban mutatják be először.  Ezt a szokást Ázsiából frissen hozták magukkal.  Az ezen megütköző spanyol hódítók azonban egyrészt kegyetlen népirtásuk magyarázatául és ellensúlyozásául erősen eltúlozva adtak hírt erről.  Másrészt az ókorban az egész eurázsiai kontinensen elszórtan mindenütt emberáldozatokat végeztek.  Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mór-arab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak.  Hérodotos ugyanerről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbőrét lenyúzzák és egymás előtt kérkednek velük. Az első fehér-indián csatákban a holttesttel mindig tisztelettel bánó indiánok a spanyoloktól látták először ezt a test csonkításának megélt és részükre érthetetlen eljárást.  Az évszázados harcok során azonban két-három törzs harci szokásként átvette a skalpolást fehér ellenfeleiktől. Legfontosabb jelképek:  Az indiánok Thunderbirdjének (Mennydörgésmadár) ornitológiai megfelelője a Havasi Sólyom (Falco rusticolus altaicus).  Jelentése:  az Észak-amerikai indiánok összefogásának jelképe. A magyarok Turulmadarának madártani megfelelője ugyanez a Havasi Sólyom, melynek édes, legközelebbi, kisebb termetű rokona a Kerecsensólyom.  A sas ábrázolás teljesen hibás és túlhaladott.  A Turulmadár jelentése:  a turáni népek összefogásának jelképe.  – Hiába tértem haza Magyarországra, csak elment a híre az indiánok között, hogy a mohácsi festői Duna parton, a házunk előtt nálunk is egy szép nagy nemzetségfa, ún. totemoszlop áll. Nyergestető - Juhászné Bérces Anikó - Székelykapu az út mellett  Csalogat, rajt át kell menned,  Lombsátor a fejünk felett,  A magasba lépcső vezet.  Út végén vár a hegytető,  Csodálatos Nyergestető.  Katonai hős temető,  Kopjafákból díszes erdő.  Örök díszőrségben állnak,  Látogatót mindig várnak,  Akik jönnek, s tiszteletből  Hoznak újabb kopjafákat.  Kettős kereszt, büszke huszár,  Meg faragott fatulipán  Idézi a fájó múltat,  Vesztett szabadságharcunkat.  Kétszáz székely honvéd hada  Magát soha meg nem adta.  E helyt volt a végső csata,  S a föld őket befogadta.  Ne könnyezd ki hazáért halt,  Hirdeti fennen egy tábla,  Szabadságért küzdöttek ők,  Önként mentek a halálba.  Derék utód, ha erre jársz,  Álmukat pár percre vigyázd.  Mondj el értük egy halk imát,  Tekintsd meg a sok kopjafát! Évek óta érkeznek hozzánk az indián látogatók magyar csodát látni.  Ha már olyan messziről jöttek, el szoktuk vinni őket... székelykaput és kopjafát nézni,  melyekből van néhány a városunkban is. Aztán a Csatatéri Emlékhelyet, a Mohácsi Csata megtalált sírjai körül nemzetközi szinten kialakított zarándokhelyet is megmutatjuk ilyenkor nekik.  Az alábbi véleményekben és viselkedési módokban minden indián látogatónk eddig megegyezett. A székely kopjafákról is azt hitték, hogy indián származásúak, akárcsak a nemzetségfánk a házunk előtt.  A székelykapukon azonnal föllelték és fényképezték a sajátjuknak vélt és náluk  „a legkisebb család”-nak nevezett faragott,  nálunk „rozetta”-ként ismert motívumokat.  Mindannyian elmondták, hogy ez az első hely a világon, ahol látják, hogy az ellenfél tiszteletén túl nem csak az elesett embereknek, de az elpusztult lovaknak is méltó emléket állítottak.  Ez rendkívüli módon egybevágott indián filozófiájukkal.  Azoknál a kopjafáknál, ahol a székely faragóművész a Turulmadarat ábrázolta, lábuk a földbe gyökerezett, kapkodtak a fényképezőgépeik és a videóik után.  Hangosan álmélkodtak azon, hogy Magyarországon, egy óceánon, a Nagy Vízen túli emlékhelyen az ő Thunderbird-jüket, nagy tiszteletben tartott Mennydörgésmadarukat háromszor is kifaragták!?  A totemtarsolyt és a totemoszlopot, mint kifejezéseket még feltétlenül meg kell vizsgálnunk, mert elnevezési, nómenklatorikus értelemben azt sugallják, mintha valami közük volna a totemizmushoz.  Pedig csak a fehér ember aggatta rájuk ezt a totem kifejezést. A totemtarsolyokat a mai keresztény indiánok is előszeretettel viselik.  Ezek ugyanis minden időben egy-egy példamutató embertársuk ereklyéjét rejtették.  A szenteknek és ereklyéiknek tisztelete az indiánoknál teljesen általános.  Ez és a Boldogasszony megléte a magyarázata annak, hogy a jezsuiták már az első években meg tudták szervezni katolikus mintaállamukat Dél-Amerikában, amit később fehér katonaság zúzott szét, elkergetve a szerzeteseket, megölve a keresztény arató-vető indiánokat…  Ez tehát az úgynevezett totemtarsolyokkal kapcsolatos tényállás.  A totemoszlopoknak titulált gyönyörű faragványok pedig  nemzetségfák és családfák, magyar kopjafáink édes testvérei. Diszítőmotívumok vonatkozásában:   Ki-ki maga győződhet meg a két rokonnép ősi kincséről.  Alaposan szemlélve kitűnik, hogy miden motívum (magyar és indián egyaránt) nem csak megegyezik, de  mindegyikük a három szakrális számon, a 4-esen, a 7-esen és a 9-esen alapul. Az ősi indián motívumok ismert értelme tanúságos és néha egészen lenyűgöző.  Szinte úgy érezzük, hogy a már elfeledett ősi tudásból vagyunk képesek valamit újból birtokba venni. Csak egy példát említek:  a nálunk „Rozettá”-nak, az indiánoknál „A legkisebb család”-nak nevezett motívumot.  Ezt a jelet festi még a mai napig is a lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házfalára.  A szimbólum ugyanis a legkisebb családi taglétszámra,  2 szülőre és négy gyerekre utal,  teljes személyi egyenrangúságot kölcsönözve már előre is a születendő gyermekeknek a felnőttekkel.  A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy felnőtt emberével.  Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik.  Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: „Little Moon (Kis Hold) szül.:1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án.  Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt.  Az alatta lévő sorban mégis ez áll:  „Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk.”  Itt bizony nincs áltatás.  Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes ön-rendelkezésre eltávolítható „sejtburjánzása” náluk ismeretlen fogalom.  A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség.  A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek és a már régóta várt új magzati törvény alkotóinak egyaránt. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen embereknek hívják.  A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig ( és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos embernek szólítják.  Micsoda kimondhatatlan bölcsesség és ezer évek letisztult filozófiája szól hozzánk ebben a nómenklatúrában.  Ha csak ennek az egy titokzatos ember kifejezésnek a misztériumát képesek leszünk mostanában igazán megérteni, hitem szerint gyermekkacagástól lesz újra hangos e Kárpátoktól koszorúzott táj, és Magyar-ország minden fenyegető demográfiai jóslat ellenére m e g m e n e k ü l ! „Hau Kola! Minotakíjja!” „Beszéltem, Testvéreim – most a szívemben újra csend és béke honol!” – mondom én is zárszóként igazi amerikai testvéreink szavaival, ahogy ők minden hosszabb mondandójuk után teszik. Magyarul beszélő indiántörzs 2. rész   A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve.  Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak.  Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették. 4. Rövid hírek 1966-ban az ecuadori Akadémia, mely több történészt bízott meg Ecuador történetének megírásával, a megbízást felfüggesztette, miután meggyőződött Móricz állításainak helyességéről.  A történész csoportból kitűnt Guillermo Segarra, aki már magyarul is tanult és rendkívüli odaadással végezte az őshaza kutatását.  Vele történt meg, hogy amikor még nem volt magyar szótára, felkereste Móriczot, hogy tisztázza vele az AZUNY tartományban sűrűn előforduló BALIN és BALHUG neveket, vajon az ősmagyar nevek közé kell-e sorolni ezeket. Móricz nagy örömmel közölte vele, hogy ezek a BÁLINT és a BALOGH családnevek megfelelői. Az Instituto de Antropologia y Geografia del Ecuador (Ecuadori Antropológiai és Földrajzi Intézet) ugyancsak arra a megállapításra jutott, hogy a spanyolok önkénye által kiirtott ősnyelv a magyar volt.  Az intézet szaklapját, amely a „Llacta” néven jelenik meg, azért nevezték el így, mert a szó az ősnyelven „lakhelyet” jelent, tehát az újságot mai nyelvünkön „LAKTA”-nak nevezhetnénk. Cuenca városa, amely a hajdani, híres MÓR helyén épült, Ecuador legelőkelőbb városa.  Magas kultúréletükre büszkék Cuenca lakói.  Az őslakosság azonban ma is egyszerûen MORLCOS-nak nevezi magát, azaz MÓRLAKÓ-nak, azaz móri lakosnak. 5. Rejtélyes, magyar nyelvű törzsek A Saraguro törzs – mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében – ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban. A Santo Domingo de les Colorados közelében élő „vörös indiánok” nyelve ősmagyar volt, amelyet ma is beszélnek. A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felső folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén élő „cayapas” törzs nyelve szintén ősmagyar nyelv, amit ma is beszélnek. A Keleti Kordillerákon túli ősrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották ősmagyar nyelvüket, bár a spanyol hódítók önkénye elől menekülve le kellett mondaniuk sok kulturvívmányukról, hogy függetlenségüket megőrizhessék. Nagyon könnyű lesz megállapítani a magyarországi törzsek és nagycsaládok eredetét, mivel bölcs előrelátással úgy válogatták össze az áttelepítendő családokat, hogy  minden egyes családnak csak egy részét vitték át, hogy az őshazában a családfa ki ne vesszen. Móricz sohasem használja a „hungaro” kifejezést, ami spanyolul magyart jelent, mindenkor magyarnak írja és mondja.  Ez úgy belevésődött az ecuadoriakba, hogy egy alkalommal két úr kereste fel, hogy eldöntse a köztük felmerült vitát.  „Kérem – mondta az egyik – képzelje el, hogy ez az úr azt meri állítani, hogy a hungarok azonosak a magyarokkal.  Még több sem kellene, hogy a hungarokat, a világ legnagyobb népével, a magyarral összekeverjék!  Tessék csak elképzelni!” „Kérem – szólt a másik – én nem állítottam azt, hogy azonosak, mert ez képtelenség.  Én csak azt mondtam, hogy úgy tudom, valami közük mégis csak van a hungaroknak és a magyaroknak egymáshoz.” 6. A KÉT-ŐS királyság népéhez Amikor 1966. augusztusában a quitói rádió hullámain Móricz beszédet intézett a KÉT-ŐS királyság népéhez, kérte az ősi föld népét, hogy ne haragudjék a magyarságra, hogy ilyen sokáig nem tért vissza az őshazába,  „de higgyétek el – mondta -, hogy ugyanúgy, mint Ti, édes testvéreim, mi is nagyon sokat szenvedtünk a Habsburgok vére terrorja alatt.  Ma már tudom, hogy ti mireánk vártatok és helyettünk a spanyol hódítók önkénye jött.  Az átvészelt sötét évszázadok elmosták az ide, az őshazába vezető utat, de lélekben mindig és mindenütt titeket kerestünk.” Quito város kultúrigazgatója a megindultságtól fátyolozott hangon vette át a szót és a rádió személyzete könnyes szemmel hallgatta hosszú méltatását.  Amikor Móricz távozni akart, akkor vette észre, hogy az adás közben tömeg gyűlt össze és mindenki tudni akarta, hogy vannak-e rokonai és hol élnek. Napokkal később Móriczot egy rögtönzött bizottság kereste fel, amely a rádió személyzetéből tevődött össze és arról értesítette, hogy a spanyolok kérték a kormányt, hogy Móricz többet ne beszélhessen a néphez.  A kis bizottság pedig azért jött, hogy felkérjék, hogy megint a rádión keresztül intézzen Móricz lelkesítő szózatot, mert ők tovább már nem tűrik a spanyolok önkényét. Móricz ennek a lelkes kis csoportnak nehezen tudta megmagyarázni, hogy még nem érkezett el az idő arra, hogy ezt megtehesse. 7. A konkvisztádorok utódai Móriczot később egy napon, egy nagyon előkelő és dúsgazdag konkvisztádor (hódító) utód, tárgyalásra hívta meg.  A tárgyalásuk három napon át tartott.  Ez idő alatt Móricz csak arra szorítkozott, hogy őt, kutatásaiban csak a tiszta tudomány érdekli.  A spanyol konkvisztádorok, ma már nagyon előkelő, utódját végül is elhagyta a türelme, és azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy a magyarság egyszerűen lemondjon őseinek földjéről. „Egyébként Ön jól tudja – mondta -, hogy Ázsiának számtalan nép testvére a magyarnak és azt is tudja, hogy ez mit jelent!” Móricz ellenvetésére, hogy őt tisztán a tudományos kérdés érdekli, kijelentette, hogy „nem lehetséges, hogy egy nép kimondja saját maga halálos ítéletét.  Az a nép ugyanis, amely csak azért keresi múltját, hogy azt megismerje, az a nép meghalt.  Én ezt nem tudom feltételezni Önökről.”  Előtte az íróasztalon egy nagy pecsétes boríték feküdt, a spanyol külügyminisztérium bélyegzőjével ellátva.  Tartalma sejthető. A későbbiek folyamán Móricz több ajánlatot kapott, amelyeket személyére nézve méltatlannak talált és visszautasított.  Az ajánlatok lényege az volt, hogy hagyja abba a kutatásait.  Egy földbirtokos csoport azt ajánlotta, hogy azokat a birtokokat, amelyekre szerintük igényt tarthat Móricz, „visszaadják” neki, azzal a feltétellel, hogy mindenről hallgat és több magyar kutató nem jön ide.  Ezek a földek azok, amelyek a Móri-urcu, azaz a Móri-Úr-Kő közelében vannak.  Ahogy a korábbiakat, ezeket az ajánlatokat is visszautasította Móricz.  Ezek után Móricz arról is értesült, hogy az egyik összejövetelen felmerült a gondolat, hogy Móriczot el kellene tenni láb alól, hogy ne tudjon többé zavarogni.  Ez ellen, állítólag, egyesek azzal érveltek, hogy Móricznak nagy sajtója van, másrészt egy esetleges gyilkosság ráterelné Ecuadorra a magyarok figyelmét.  Ezenkívül az őslakosság körében, a törzseknél, Móricznak az ily módon való eltüntetése, kiszámíthatatlan következményekkel járna.  A legnyomósabb érv talán az volt, hogy Móricz ezentúl egy nagy kaliberű colttal járt, s bárki megtapasztalhatta volna, hogy milyen gyorsan használni is tudja azt. 8. Jugoszláv(!) indiánok Egy ízben, egy Loja tartománybeli gazdag földbirtokos kereste fel Móriczot Guayaquilben és közölte vele, hogy ő sokkal hamarabb rájött arra, hogy az indiánok Európabeliek, de a nyelvük nem magyar, ahogy Móricz állítja, hanem jugoszláv nyelv.  Tulajdonképpen azért jött, hogy ezt a felfedezést hivatalosan is bejelentse.  Móricz kérdésére, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, elmondta, hogy a II. világháború után jött egy jugoszláviai munkás, akit ő a birtokán alkalmazott.  Ez az ember mind a mai napig nem tanult meg spanyolul, de az első naptól kezdve kitűnően megértette magát a birtokon dolgozó őslakosokkal (indiánokkal), akiknek a nyelvét ő nem érti. Ebből tehát ő már régen megállapította, hogy az indiánok nyelve jugoszláv nyelv.  Amikor arról értesült, hogy Móricz bejelentette a maga felfedezését, elhatározta, hogy ugyanezt fogja cselekedni, miután tisztázta, hogy az indiánok ugyan európaiak, de nem magyarok, hanem jugoszlávok.  Móricz kérdésére, hogyan hívják azt az embert, a birtokos azt válaszolt, hogy KOVÁCS a neve.  Móricz erre azt mondta neki, hogy a Kovács spanyolul Herrero-t jelent, azaz kovácsmesterséget.  Kovács pedig nem a nem létező jugoszláv nyelven, hanem magyarul beszél az itteni testvéreivel.  A meglepődött birtokos kijelentette, hogy lemond a „felfedezéséről”, mert – úgymond – ha Móricz még azt is tudja, hogy a „kovács” spanyolul mit jelent, akkor nyilván tudósnak kell lennie.  Rajta kívül ezt más nem tudta és ő is a Kovácstól tudta meg, aki ma is vígan él őshazabeli testvéreivel, spanyolul szinte semmit sem tud és a foglalkozása is kovács. 9. Csizmadia István, a tisztavérű indián Ugyancsak Guayaquilben történt, hogy Alejandro Castro Benitez, El Oro tartománybeli ültetvényes felkereste Móriczot, és azt mondta neki: „Kérem itt van ez az úr. Nagyon szeretném hallani Önöket magyarul beszélni, mert szeretném tudni, hogy Ön tényleg tud-e magyarul!”  Móricz meglepődve kérdi a másik férfitől, hogy magyar-e? „Igen, Csizmadia István vagyok.”  Erre olyan beszélgetés indult meg köztük, ami ilyen alkalmakkor szokott két idegenbe szakadt honfitárs között.  A beszélgetést Benitez szakította félbe azzal, hogy meggyőződött, hogy Móricz tényleg beszél magyarul.  Majd közölte Csizmadiával Móricz felfedezését, hogy az ecuadori indiánok magyarok, azaz a magyarság testvérei és még ma is vannak olyan törzsek köztük, akik magyarul beszélnek.  Közben felsorolt néhány földrajzi nevet is, mire Csizmadia István elrohant.  Benitez elmondta Móricznak, hogy Csizmadia az egyik legkiválóbb szakember Ecuadorban, az ő birtokán dolgozik, mint gépészmérnök.  Igen nagy hangú ember és őt is naponta mindenféle vad indiánnak szokta nevezni.  „Most azonban visszavágtam neki – tette hozzá – mert nem én vagyok az indián, hanem a büszke magyar, Csizmadia István!”  Kis idő múlva visszaszáguldott Csizmadia is, aki a megdöbbenéstől felindulva megragadta Móricz karját és hadonászva mondta:  „Ez az őshaza! Most látom csak! Eddig vak voltam! Itt minden magyar, mindennek magyar neve van! Én marha, hogy eddig erre nem jöttem rá! Mekkora felfedezést szalasztottam el!”  Ekkor Benitez megkérdezte Csizmadiától, hogy kettejük közül ki az indián?  „Én Csizmadia István, én vagyok a tisztavérű indián! Benitez, maga csak félvér! Érti? Félvér! Mesztic! A tiszta én vagyok!” Ezek után Benitez végleg lemondott arról, hogy Csizmadiával szembe neki valaha is igaza lehessen.   Benalcazar konkvisztádor AZ IGAZSÁG Az igazság előbb-utóbb kiderül.  Ez történt 1965. júniusában, amikor  Móricz János megtalálta a magyarság őshazáját.  Azt az őshazát, amelyet a spanyol korona, a Habsburg-ház és mások is igyekeztek eltüntetni, hogy a magyarság soha ne ismerhesse meg őseinek dicső múltját. KÉT-ŐS (= Kitó = Kut-us) KIRÁLYSÁG Nagyon kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre a spanyol hódoltság korából, annak ellenére, hogy Benalcazar konkvisztádor idejében, amikor 1533-ban Kitót vére harcok árán elfoglalta, ott még mindenki az ősmagyar nyelvet beszélte. Hatalmas munkák jelentek meg az Inkák tündöklő birodalmáról, s a krónikások és utazók, akik az „Újvilág” minden zugát bejárták, megírták és megénekelték a hódítás legapróbb részleteit is.  Csak a Kitói Királyságról hallgattak.  Legfeljebb egy-egy mellékmondatban említik Kis-Kis kemény ellenállását vagy Rumi hős harcait.  Még feltűnőbb ez a hallgatás, amikor a hajdani ősmagyar királyság területén hosszú évekig lakó fráterek és krónikások csak az Inka birodalmat írják le könyveikben, de egy szóval sem említik a Kitói Királyság létezését. Az első hírek csak a XVIII. század végén és következő század elején jutnak nyilvánosság elé.  Humboldt, a perui Limából 1802. november 25-i levelében a következőket írja Vilmos testvérének: „…Riobambai (Ecuador) tartózkodásunk alatt, ahol néhány napot időztünk Carlos de Montufar testvérének lakásán, ki ott a Corregidor, a véletlen által egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel.  Nem tudják, hogy mi volt a kitói provincia helyzete Tupac Yupánki Inka meghódítása előtt, de az indiánok királya Leandro Zapla, aki Lican (Likán) lakik és ahhoz képest, hogy indián, nagyon csiszolt intelligenciával rendelkezik, őriz egy kéziratot, melyet ősei írtak a XVI. században. Ebben le van írva az inkák előtti kornak a története.  Ezek a kéziratok Purunay nyelven íródtak.  Ez volt hajdan Kitó általános nyelve, de idővel áttértek az inkák nyelvére, a kechuára, s ma már teljesen ismeretlen.  Szerencsére Zaplának egy másik őse ezeket az iratokat lefordította spanyol nyelvre.  Mi nagyon érdekes adatokat jegyeztünk ki belőle, különösen arra az emlékezetes korra vonatkozólag, amikor kitört a Nevado del Altar-nak nevezett vulkán. Ez a világ legmagasabb hegye kellett, hogy legyen egykor.  Az indiánok úgy hívták Capac Urcu (Apa-úr-kő), a Hegyek Atyja.  Akkor uralkodott az utolsó szabad király Licán.  A papok megjósolták, hogy ez a csapás okozza majd a királyság vesztét, s úgy mondták:  A világ képe megváltozik, és más istenek fogják a mieinket elűzni, ne szálljunk szembe a végzettel. Bekövetkezett.  A peruiak bevezették a Napkultuszt abban az országban.  A vulkán működése hét évig tartott és a zaplai kézirat szerint a földeső olyan erős volt, hogy hét évig tartott az éjszaka Licán.” Forrás: (Hamy: Lettres americaias d’ Alexandre de Humboldt, Paris, 1904. 134-134.o.) JUAN DE VELASCO (1727-1792) Velasco 1727-ben Riobambában (Ecuador) született.  Jezsuita pap, aki a rend kiűzése után soha nem tér vissza Amerikába.  Olaszországban (Faenza) telepedik le, ahol megírja a Kitói Királyság történetét. Végrendeletében úgy rendelkezik, hogy kéziratát adják át az első előkelő kitóinak, aki majd Olaszországba érkezik.  Ezt a rendelkezést P. Davalos teljesíti és átadja a kéziratot Don Modesto Larreának. A könyv első ismertetése 1837-ben jelent meg.  1840-ben egy párizsi kiadó folytatásokban kezdte közölni a művet, de az első hatvan oldal megjelenése után azt közlik, hogy bár meggyőződésük ellenére, de a nagy nyomás miatt, félbeszakítják a megjelenést.  Remélik, hogy majd esetleg másnak nagyobb szerencséje lesz, és a világ megismerheti ezt az amerikai földrészre vonatkozó fontos őstörténeti munkát.  Az eredeti kézirat örököse, engedve az akkori ecuadori elnök kérésének, átadta a művet a Nemzeti Könyvtárnak, azzal a kikötéssel, hogy ha a kézirat egyetlen percre is elhagyná a könyvtárat annak minden joga visszaszáll az adományozóra, vagy örököseire.  Az átadást követő napon az akkori kormány elnöke, Gabriel Garcia Moreno bement a Könyvtárba, magához vette a könyvet.  Először hazavitte, majd később  átadta a jezsuitáknak,  akik titokban őrizték, majd kicsempészték a spanyolországi Chmartin de las Rosas-ba.  Azóta a spanyolok „nagylelkűen” kiadtak Ecuadornak egy kópiát az eredeti könyvről.  Azonban, ahogy ez már lenni szokott, ezt is meghamisították, átírták.  Az eredeti helységneveket és királylistákat „átspanyolosították”, megváltoztatták.  Az eredetit soha senkinek nem mutatták meg. Ezt is, mint sok más magyar őstörténeti okmányt, Spanyolország legtitkosabb levéltárában őrzik. Ennek ellenére mégis közlök részleteket a műből, mert így meghamisítva is sok olyan érdekes adatot tartalmaz az ősrégi  Kut-us (Két-ős) magyar királyságról.  Valesco a Kitói Királyság történetét négy részre osztja: 1. Az általános vízözöntől – Kr.u. 1000-ig, amikor is a királyságot a Kara Scyrik hódítják meg. 2. A hódítástól kb. 1500-ig, Huayna Capac hódításáig. 3. Az ezt követő 46 év, a spanyolok megjelenéséig. 4. A perui polgárháborúk ideje. A VILÁG KÖZEPE „Az ősi Kitus királyság az egyenlítő alatt van, az első fok magasságától a második fokig, a 80 és 82 párisi hosszúsági fokok között, mely terület négyszöget képez: Keletről – Nyugatra 50 mérföld.  Az ország legnagyobb része hegyvidék; az Andok két hegylánca között van.  Éghajlata a legkedvezőbb az összes termények számára. Ezt népesítette be a legrégibb őskorban a Kitus nemzet.  Nem tudjuk, hogy a törzseket miként hívták.  A királyságnak több mint negyven tartománya volt.  Neveik nagy részét sajnos elírták.  A tartományok közül 33 nevet ismerünk, ezek a következők: Aloa, Alossi, Calacali, Cansacoto, Chillo, Chillogalli, Cinocoto, Cotocollá, Cumbaya, Galea, Guapule, Guayllabamba, Langasi, Lloa, Lulubamba, Machaci, Malchingi, Mindo, Nono, Perucho, Pifo, Pintag, Pumasqui, Puembo, Puellaro, Quinchi, Salgolqui, Tubaco, Turbamba, Uyubichu, Yaraqui, Ychumamba, Zambiza. A boltíves építkezést ismerték a Karák.  Egyik temetkezési módjuk a halomtemetkezés volt.  Az elhunyttal együtt temették el kedves holmiját és fegyvereit.  A havi és évi szertartást a halmon tartották.  Ez mindig halotti torral járt. Kitűnően kezelték az összes fegyvereket: buzogányt, kopját, parittyát, gerelyt, íjat, fokost és valóságos mesterei voltak a hajító fegyvereknek.  Rangjelzésük:  egy toll a fegyverforgatóké, két toll a nemességé, nagy smaragd a forgóban a Scyrit és a királyt illette meg. Az örökösödés a leányág kizárásával, kizárólagosan férfiágon történt.  Ezek hiányában az unokatestvérek örököltek anyai ágon.  A scyri hatalmát a királyság nagyjainak a tanácsa szabályozta.  A Nap-templom a Penecillo magaslatán állt, négyszög alakú volt és csiszolt kőből készült.  Bejáratánál két hatalmas oszlop állt. A keletre néző ajtón át a nap első sugarai beragyogták a tömör aranyból készült Nap mását.  Templomuk nem volt túldíszítve, de arányos és szép kivitelezése lenyűgöző volt.  A templom körül 12 kisebb oszlop jelentette a 12 hónapot.  A magasan álló templomépítmény egyben csillagvizsgáló céljait is szolgálta.  A scyri királyok híres csillagászok voltak.  Templomi szertartásaiknál csak balzsamot, tömjént és virágot használtak és áldozataik ártatlanok, vértelenek voltak.  Az egyházi főméltóság független volt az államhatalomtól, nem úgy mint az Inka birodalomban, ahol a főpapi és királyi méltóságot egy személy, az Inka töltötte be.  A gömb alakú, sokablakos Hold-templomban elhelyezett ezüst Holdra állandóan besütött a holdvilág.  Mennyezetét kék szőttes borította, melyen az égbolt ezüst csillagai ragyogtak.    Chan - Chan - szőttes minta az építményeken Csángó szőttes Cahokiában a földhalmok az itt élő indián őslakosok jellegzetes építménye volt. Amikor Huayna Capac 1487-ben elindult a Kitói királyság meghódítására, a legkeményebb ellenállásra talált.  A harc hosszú volt és sok véráldozatot követelt.  Ott esett el a harcmezőn Scyri, a király is.  Ez könnyítette meg Huayna győzelmét.  Amikor Huayna Capac, az Inka győztesként bevonult Kitóba, így kiáltott fel: Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli; itt minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve! A győztes Huayna Capac feleségül vette az elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves leányát, Kácáhát.  A fényes esküvői ünnepen Huayna Capac föltette a két toll mellé a Scyrik nagy smaragd forgóját és kijelentette, hogy a két királyságnak közös az eredete. Ekkor megindult az Inka birodalom utolsó, egyben legfényesebb korszaka. Uralkodása 38 évig tartott.  Halálán úgy rendelkezett, hogy a Kitói Királyságot a Kácha királynőtől származó Atahualpa, a Kuzkoi Királyságot fia, Huascar kapja.” Forrás: Historia del Antiguo Reino de Quito: Historia Natural: I. köt. 270, o. Historia Antiqua: II. köt. 279, o. Historia Moderna: III. köt. 335. o. Quito – Equador: második kiadás 1927, 3. kiadás 1946 Inka uralkodó palástja székely rovásjelek megfelelőivel (forrás: Székely rovásírás) RÖVID HÍREK Amikor Huayna Capac (Vajna Apa) bevonult Kitóba és elhangzott híres felkiáltása:  „Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli, minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve”,  azért történt, mert a Két-Ős Királyság területén mindenki magyarul beszélt.  Ugyanakkor az Inka birodalomban csak az uralkodók, a főnemesség és a főpapság beszélt magyarul.  A nép részére a kecsua nyelvet általánosították.  A nyelvészek az Inka uralkodók magyar nyelvét Chimu-nyelvnek, vagy az Inkák titkos nyelvének nevezik. A csatában elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves lánya.  Kácha valójában Káta, vagy Kata volt. Huayna Capac nagyon jól tudta, hogy a legősibb időkből származó Két-Ős nemzetségből származtak az Inka uralkodók is.  Ezért a Két-Ős királyságot nagy tiszteletben tartotta és halálakor visszaállította a királyságot, melyet a szép Kátától született fiának, Atahualpának adott, míg a Kuzko-i birodalmat Huascar (Vaskar) fia örökölte.  A hajdani Két-Ős királyság, a mai Ecuador lakossága ma is büszkén vallja, hogy az ő hazája a világ közepén van, mint ahogy minden magyar falu a magáénak tudja:  „Az én falum a világ közepe.” A kitói rádió minden műsorszünetben bemondja:  „Itt a kitói rádió sugároz a világ közepéről.” Huayna Capac csak akkor tette fel a két toll mellé a smaragd forgót, amikor a világ legősibb királyságának a trónját elfoglalta és így a Scyri királyok smaragd forgójának, mint a Két-Ős királyság ősi jelvényének a használatára is jogosult. Amerika ősnyelve magyar volt. TURUL PUSZTA Az ősmagyar Két-Ős királyság területén van Turubamba.  Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták.  A régi okiratokon még mint PUXA szerepel.  A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t.  Valóságos neve nem Turubamba, hanem  TURU-PUXA azaz Turul-puszta volt. A régi feljegyzéseken sűrűn szerepel a Béla mint név és mint tisztség.  A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb. Tampusnak nevezték az inkák birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a hadsereg részére pihenő és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek és élelmiszerek voltak elraktározva.  Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük.  Ebből a Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok „tambo”-t. Ó-MÁRIA SIRALOM … ÉS MÉG MIT? 1922-ben, amikor az Ó-magyar Mária Siralom előkerült, arra gondoltak, hogy valamelyik jámbor szerzetes, aki a magyar nyelvet nem ismerte, valami barbár írásnak nézte és hithű jámborsággal kivakarta a szent könyvből.  A kivakart és kitépett ó-magyar írások rejtélye is az ősmagyar földön oldódott meg, amikor Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol szerzetes írt azokról a „jámbor” szerzetesekről, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy kivakarjanak vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes lehet.  Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik „nagyobb dicsőségére” tették, ahogy a szerzetes írja rendkívül érdekes írásában, melyből az nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is volt.  Tehát nem egy ismeretlen „barbár” írás, hanem az ősrégi magyar írásemlékeket kellett eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül őket illeti a barbár jelző kultúraromboló és hamisító tetteikért. A BŰNÖS HALLGAT Móricz János számtalan sajtókonferencián nyilvánosságra hozta azokat a történelmi hamisításokat, melyeket a spanyol-osztrák ház elkövetett a magyarsággal és a világtörténelemmel szemben! A bűnösök azonban hallgatnak, és eddig meg sem kísérelték, hogy az ellenük szóló hatalmas bizonyítékanyaggal szembenézzenek.  Móricz többször követelte, hogy Spanyolország közölje azokat a magyar őstörténeti adatokat, amelyeket a legtitkosabb levéltáraiban őriz, mert ellenkező esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja.  Hallgatnak, de titokban mindent elkövetnek, hogy Móricz kutató munkáját lehetetlenné tegyék. (Forrás:mnszentlaszlozaszloalj.info/magyarno.com) Móricz János hagyatéka video: http://www.youtube.com/watch?v=7jVNoHgCr6E&feature=share Belső Föld – A MAG népének gyökerei (Golenya Ágnes, Jakab István) A MAG urai több feljegyzésünk szerint a Magyarság.  Érdekes módon a belső Föld...  ...és a Móricz János által talált többezer km-es barlangrendszer komoly összefüggésbe hozható. Lassan a Magyarokon kívül minden jelentős tudós elismeri, hogy a Föld ősi civilizációja a MAG uraihoz köthető. video: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=b4b6c6e94 Golenya Ágnes előadása Ecuadorról, Móricz János kutatásairól, az aranylemezekről: http://www.youtube.com/watch?v=n3ryuJC6fWw Bizony ám! Térjünk vissza a női Istennői minőséghez, NagyBoldogAsszonyunkhoz! Hálás köszönet ezért Golenya Ágnesnek, aki előadásában beszél minderről! A Teremtő ÖregÖsteenünk Atyai és Anyai EGYSÉGE adja a Teljességet! ....kicsordultak a könnyeim, mikor a ecuadori fiú megkóstolta a magyar anyaföldet, melyet Golenya Ágnes vitt oda Ecuadorba, hogy fizikailag is egyesítse újra őseit!   Matek Kamill - Tayos a dél-amerikai aranylemezek barlangja és az Arvisura 1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=B8PrJBf9IB8&feature=share    Matek Kamill - Tayos a dél-amerikai aranylemezek barlangja és az Arvisura 2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=mBvhz-g5ad8 Ecuador - a mindent látó szem barlangja, és az aranybarlang   video:  https://www.youtube.com/watch?v=2RJAFzvjbHA Leletek a Lamana barlangból: Lamana - kőtérkép Múval és Atlantisszal a térképen, és egy összekötő vonallal az Arab félszigeten jelölt hüllőszemtől Ecuadoron keresztül, Atlantisz és Mú érintésével. Meditációs jade kő mandala, UV fluoreszkáló kristály intarzia berakással (ma még számunkra ismeretlen technikával készült), mely a Schumann rezonancia szerint rezeg A 12 jade kis kupa űrtartalma megegyezik a nagy kupa űrtartalmával Jade mágneses kupák csillagképekkel, az Orionnal és a környező csillagképekkel A kupa egypólusú mágnes (belül mágneses, kívül nem) 12 lépcsős piramis, ami az uv tartományban fluoreszkál.  A berakásos intarzia hüllő szem 4 részből áll. Fluoreszkáló kobra fej: a 7 csakrának megfelelő 7 db ponttal Kristály, hüllő szem berakásos intarziás piramis, runa és rovás írással,  az Orion és a Rigel csillag megjelölésével. Az írás megfejtése: "A Teremtő fia eljön" Továbbá: -A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html -Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egy-galaxis-kivulrol-nezve-az-os-jelkep.html -Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nyelvunkrol-kettoskereszt.html -Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html -Magyar mitológia és rovások: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html -Az Arvisurából - részlet 1.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html -CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html -Magyarul beszélő indiántörzsek - Móricz János kutatásai - Tayos barlang: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/magyarul-beszelo-indiantorzsek-moricz.html - Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma Megválaszolatlan kérdések: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/idegen-civilizaciok-jelenlete-foldon.html - A világ legmagasabban fekvő lakott települései: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/a-vilag-legmagasabban-fekvo-lakott.html - Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink.hu blog oldalam:  http://www.emf-kryon.blogspot.com