A kínai tollborzfű (pennisetum alopecuroides) egy dézsában is nevelhető évelő díszfű, amely augusztustól októberig virágzik kertünkben, erkélyünkön.
A kövirózsa rendkívül szárazságtűrő, szinte igénytelen növény. A sok napsütést meghálálja és minél több a fény, annál jobban fejlődik. Csak a pangó vizet nem tűri
Szeretnéd megismerni a nyíllevél gondozásának és szaporításának legfontosabb lépéseit? Ha igen, olvasd el cikkünket!
Még nem késő beszerezni a balkonnövényeket, amik őszig virítanak majd.
A talajtakaró növények, az általuk alkotott összefüggő növénytakaróval, a kert kihasználatlan, díszítetlen felületeinek beültetésére, csinosítására szolgálnak.
Figyelemre és irigylésre méltó olvasói kertet hoztam.
A kerti nebáncsvirág (Impatiens balsamina) közepes magasságú, karcsú bokros növekedésű egynyári virág, mely jól mutat más évelő és egynyári virágokkal összeültetve.
A pozsgás növények királyával nem lehet melléfogni.
A cserjés növekedésű loncok csoportjába tartozó törpe lonc egy Kínából származó örökzöld cserje, melyet alacsony termete és sűrű levélzete miatt gyakorta ültetnek talajtakarónak.
...
Hunyor betegsége: levélfoltosság (alternária, szeptória) : a levelek elszineződését gombabetegség okozza, amit egyszerűen megelőzhetünk
Eurázsia száraz, homokos területein őshonos nagyhagyományú lombhullató cserje, mely érdekes fátyolszerű lombjával és az íves vesszőkön teljes hosszában tavasszal nyíló rózsaszín virágaival díszít.
A mézontófű kiváló hatással van a talajra, gyéríti a kártevőket és odacsalogatja magához a kerti rovarokat is.
A muskátli egy kis gondoskodással átvészeli a telet. Teleltesd cserepében, teleltesd fellógatva, de ne felejts el dugványozni sem.
...
A tojásgyümölcs vagy padlizsán hosszú utat tett meg, mire Európa szerte kedvelt zöldségévé vált. A növény különböző részeit használták gyógynövényként, vágyfokozóként is. Terméséit hol teljesen éretten, hol éretlenül fogyasztották, az ókorban és a középkorban is gyakran betegségek terjesztőjeként tekintettek rá.
A hobbi szappankészítésben csodásan használható a körömvirág macerátum és krém készítése is lehetséges belőle, kattints és olvass!>>>
Kecses, ugyanakkor bokros növekedésű, teljesen télálló évelő, melynek alapváltozata hazánkban védett, ugyanakkor kertészeti változatai régóta díszítik a hazai kerteket.
Mutatjuk, mit csinálj!
A kerti csótárvirág fajták vízigényes savanyú talajokat és félárnyékos fekvést kedvelő évelőágyi évelők. Tollbuga csótárvirág Astilbe hibridek.
A bő és finom termés érdekében, jó, ha tudjuk.
A panelrengeteg közepén található édenkert a zsűrit is elvarázsolta.
Jelentkezz és a dicsőség mellett legyen tiéd az 50.000 Ft-os nyeremény is!
A mostani hideg időszakban gyakran kapunk ehhez hasonló kérdést, ezért szakértőnk összegyűjtötte, hogy mi okozhat szürkésbarnás foltosodást a pálmaleveleken.
A vérehulló fecskefű egy gyom, ugyanakkor kiváló gyógynövény. A szemölcs ellensége.
...
A csillagfürt a pillangósvirágúak családjába tartozó, 70-100cm magas, erőteljes növekedésű rizómás évelő növény, amely eredetileg Észak-Amerikában őshonos, majd onnan került át a XIX.
Ebbe a kertbe még Ádám és Éva is bekötözne
Olvasói szépségekből válogattam.
A phalaenopsisok - és úgy általában az orchideák - átültetésével kapcsolatban sokan azt a nézetet vallják, hogy a legjobb tavasszal átültetni őket. Nos ez lehet, hogy a szobanövényekre általában igaz, de az orchideákra szerintem nem feltétlenül, így én már az első perctől kezdve a saját fejem után megyek ebben a kérdésben (is). Ezt csak azért vezettem fel rögtön az elején, hogy mindenki maga mérlegelje, mikor, milyen elv szerint gondozza a növényeit, az alábbi leírás arról szól, ahogyan én foglalkozom velük és nem arról, ahogyan "kellene". :) Többször írtam, most is leírom, nem vagyok "szakértő", a saját - időnként igen vegyes - tapasztalataimról tudok csak beszélni, éppen ezért nem is szoktam írni a növények gondozásáról sem. Az átültetésekkel kapcsolatban azonban rendszeresen kapok kérdéseket e-mailen, így gondoltam, ezzel a kis leírással egyszerűbb lesz ezentúl az érdeklődők dolga. Na nem, mintha nem szeretném az e-maileket, dehogynem, sőt itt és most megköszönöm az eddigi és ezután kapott leveleket is! :)) A phalaenopsisokról többször volt már szó, ebben és ebben a bejegyzésekben részletesebben is írok róluk. Most bemutatom azt is, hogy hogyan néz ki egy ilyen növény átültetése - nálam. Alapesetben kétféle okból ültetek át orchideát: - a növény kinőtte a helyét, illetve - elöregedés miatt - vagy más okból - cserélésre szorul a közeg (nagyjából kétévente aktuális). Az első eset okán leginkább a szimpodiális orchideáknál kerül sor az átültetésre. A második eset akkor áll fenn, amikor: - az orchidea "hazaérkezik" és lecserélem a nem túl biztató közeget, - a közeg már összetömörödött, elhasználódott, - túlöntözés, betegség vagy egyéb okok miatt kidobásra ítélem a közeget. Amikor a növény kinövi a helyét, nyilván új edényről is gondoskodni kell neki. A közegcserénél - ha a műanyag cserépnek (...) egyébként nincs baja - elég a tartóedényt vízzel alaposan elmosni, majd ebbe visszaültethető az orchidea. Természetesen nem csak az elágazással növekedő orchideáknál fordul elő, hogy kinövik a helyüket, erre jó példa lesz az a phalaenopsis is, amin most az átültetést megmutatom, de a phalae-k többségét éveken keresztül lehet ugyanabban az edénykében nevelni, mielőtt egy nagyobb méretre váltanánk. Az átültetés nálam - ha csak valamilyen váratlan helyzet nem indokolja - az elvirágzás után történik. Ez azoknál az orchideáknál, amik nem meghatározott időben (pl. mindig télen) virágzanak, az év bármely évszakában (és nem csak tavasszal) megtörténhet. Phalae-k esetében ez akkor jön el, amikor a virágok lepotyognak és a virágszár száradni kezd, illetve a növény szemlátomást pihenőre tér (nem feltétlenül kezd a virágszár is száradni, de hosszabb ideig nem mutat aktivitást a növény). Nem ültetem át ha éppen virágszárat hoz vagy virágzik, ettől csak különösen indokolt esetben térek el. Átültetésnél az első feladat, hogy előkészítem a terepet, ahol majd az ültetés zajlik. Most jó idő volt, így a terasz kövén történt, egyébként általában asztalon szoktam ültetni. :) Nagyobb méretű újságpapírokat vagy egy zsákot terítek le, eldobható gumikesztyűt, metszőollót, borotvapengét, alkoholt, vattapamacsokat, egy szivacsot, némi őrölt fahéjat, az új közeget és szükség esetén új átlátszó cserepet készítek elő. Mindezek mellé nem árt egy vödör, amibe a komposztálható hulladék kerül, egy szemetes, amibe az egyéb hulladékok és egy másik vödör is elkél, amibe néhány liter esővizet öntök. Na és persze szükség van a növényre is. :) Így elsőre elég körülményesnek tűnik, de én a felszerelés többségét egy dobozban tartom a garázsban, így ilyenkor már csak alig néhány dolgot kell összeszednem mellé. Az első feladat a növény kiemelése a tartóból. Előfordul, hogy a vízelvezető lyukakon lefelé is utat keresnek a phalaenopsis vastag gyökerei. Ha éppen régebben locsoltam és száraz a közeg és a tartó, akkor ezek rá lehetnek tapadva az alátétre vagy a cserépre. Óvatosan lefejthető, illetve ha mégsem, néhány percre vízbe kell állítani (itt jön képbe az esővizes vödör), utána könnyebb leszedni. A legnagyobb óvatosságnál is előfordul, hogy egyik-másik gyökér eltörik, megreped, ilyenkor sajnálkozom és elkönyvelem veszteségként. A cserepet az egyik kezemmel körben össze-összenyomom (még jó, hogy műanyag), eközben a másik kezemmel a növényt óvatosan kihúzom a tartójából. Csak addig szabad feszegetni, amíg engedi magát, ha nagyon nem megy, akár fejre is lehet állítani, ha fogjuk a növényt, nem fog fejre esni. :) Miután kivettem a növényt, levágom a virágszárakat és eltávolítom az elhasználódott közeget. Ennél a példánynál már a kiemelés előtt levágtam a virágszárakat, mert hatalmasak voltak és nehéz lett volna dolgozni vele, de voltaképpen nem is lényeges, hogy ez mikor történik meg. A közeg eltávolításához finom mozdulatokkal elkezdem mozgatni, széthúzogatni a gyökereket, közben az ujjaimmal kikapargatom a gyökerek közül a régi közeget. Ha rá lenne tapadva a gyökérre, időnként a vizes vödörhöz lehet fordulni segítségért. Egész addig folytatom a gyökerek tisztítását, fésülgetését, amíg az összes földdarab lejön róla. Mehet a komposztba: a régi közeg, néhány elszáradt gyökérdarab és virág, valamint a virágszárak. A lenti fotón látszik, hogy csak az egyik virágszár kezdett el visszaszáradni - elképzelhető, hogy a másikon hozott volna még újabb virágokat, de már elég régen volt a közege lecserélve, a növény is nagyon dőlt, így fontosabbnak tartottam az átültetést. A közegmentes növény gyökereit átnézem, amit szükséges, eltávolítok róla. Azokat a gyökereket szoktam levágni, amik már "üresek", fonnyadtak, illetve töröttek. Attól, hogy a gyökér sárgásbarna, még nem rothad: azért ilyen a színe, mert a cserépben belül helyezkedik el, ahol nem kap fényt, nem úgy, mint a közvetlenül a cserép szélénél, fényben, illetve a levegőben lévő gyökerek. A megtisztított gyökérzetet újra vízbe mártom, majd kicsit szikkadni, száradni hagyom. Ha szükséges, egy pengével eltávolítom a sérült, barnuló leveleket. Itt azért vágtam, mert bár keleti ablakban lakik a növény, mégis sikerült a nyáron kissé megégnie a leveleknek. Nem kell megijedni és mostantól a keleti ablakokban is égéstől tartani - nekem csak azért történt, mert vékony a párkányunk, ez a phalae viszont igen nagy, emiatt a növény levele az ablakhoz ért és a napon felforrósodott üveg egy egész nyár alatt azért tudott károkat okozni benne. Kérdés szokott lenni, mit nevezek "hagyományos, régi pengének", ezért teszek fel egy fotót erről is. :) Amikor nagyjából megszáradt a gyökérzet, megszórom finoman fahéjjal, különösen figyelek a sérült részekre, ezért a vágott levelek végeit is, az eltávolított virágszárak csonkját is beszórom. A fahéjat elméletileg a gombaölő hatása miatt javasolják: hogy mennyire használ, azt nem tudom, nálam baj tudtommal még nem származott a használatából, így alkalmazom. :) Ez nyilván nem túlságosan "tudományos", abban az értelemben inkább a faszénport szokták javasolni erre a célra. :P Az új - vagy megtisztított régi - edény aljába friss közeget szórok, majd erre állítom a növényt. A gyökerekre különös gondot fordítva eligazgatom, majd az egyik kezemmel folyamatosan tartva, a másik kezemmel körben feltöltöm közeggel a cserepet (erről a folyamatról harmadik kéz hiányában nem készült felvétel). Méretesebb gyökérzet esetén érdemes időnként megütögetni, a földhöz/asztalhoz veregetni (kéretik nem féreérteni a kifejezést) az edényt, hogy a közeg mindenhova eljusson. És nagyjából ennyi. Nem szoktam kézzel megnyomogatni, tömöríteni a közeget, csak amennyire magától beáll, mert a túlságosan tömör közeget nem szeretik az orchideák. Normál esetben nem így néz ki a végeredmény, mert a megregulázható gyökérzet többsége földbe kerül és csak a legszükségesebbek vagy túl rövidek maradnak szabadon. Ez a növény viszont aaakkora, hogy még nem sikerült új, megfelelő méretű átlátszó cserepet találnom neki, ez a legnagyobb, ami felénk kapható és az utóbbi időben nem jutottam "komolyabb" beszerzési forrás közelébe. Jövőre remélem, kaphat egy újat, addig is remélhetőleg megelégszik a friss közeggel és azzal, hogy visszaültetésnél igyekeztem álló pozícióba hozni, így talán nem fog fejre állni a következő virágzáskor. A bemutatóalany :) orchideáról egyébként több fotót is mutattam már, pl. itt és itt is őt láthatjátok. A szükséges felszerelések felsorolásánál volt néhány eszköz, ami a leírásból kimaradt, ezek az eszközök tisztán tartásához szükségesek. Egy gyors összegzés, mire miért is van szükség: - az újságpapírok vagy zsák a munkafelület borításához: egy-egy orchidea átültetése után egyszerűen kidobhatóak, így elkerülhető, hogy az esetleges betegségeket átvigyük egyik növényről a másikra, - az eldobható gumikesztyű szintén a tisztább munkavégzés, a betegségek átadásának elkerülése miatt szükséges, - a metszőolló a virágszárak, gyökerek eltávolításához kell, - a borotvapenge a levelek és szintén a gyökerek eltávolításához használható (ezt nem tisztítom a munka végén, hanem eldobom), - az alkoholt, vattapamacsokat az eszközök tisztításához, fertőtlenítéséhez használom, - a szivacsra a virág leveleinek letörléséhez, a tartó elmosásához van szükség, - a fahéj a növény ápolásához szükséges, - a két vödör: egyikük a komposzt gyűjtésére, a másik a növény áztatásához, lemosásához szükséges, - a szemetes, új közeg és új átlátszó cserép pedig logikus. :) Lesz még majd egy másik hasonló bejegyzés is, abban egy szimpodiális orchidea átültetéséről és tőosztásáról lesz szó - legalábbis a fotói készen vannak már, már csak időt kell találnom a megírására.
Mediterrán-kedvelő kertészek, figyelem: gránátalmát nevelni a kertben egyáltalán nem lehetetlen. Egy kis odafigyelés, sok napsütés, enyhe tél és máris otthonunkban érezhetjük a Földközi-tenger partjainak hangulatát!
Ha már kikukucskálnak a lomblevelek a palántáidon, itt az ideje a tűzdelésnek. A tűzdelés technikája.
Csupán egy dolgot változtattam növényem gondozásában és virágözönnel hálálta meg ötletemet.
A mini orchideák tartása több előkészületet és odafigyelést igényel
A 3. hét kedvenc növénye a színpompás, szerény fokföldi ibolya.
Olvasói tanácsok a tarka virágcsalánhoz
A csillagfürt a pillangósvirágúak családjába tartozó, 70-100cm magas, erőteljes növekedésű rizómás évelő növény, amely eredetileg Észak-Amerikában őshonos, majd onnan került át a XIX.
Cikkünkben 11 olyan ellenálló szobanövényt mutatunk be, amelyek világos vagy félárnyékos helyen érzik magukat a legjobban!
Apró, húsos levelű és feltűnő virágzatú porcsinféle, amely karógyökere révén hatalmas szárazságtűrésű.
A tűztövis azon örökzöld cserjéink egyike, melyek az ősz folyamán fürtökben fejlődő színes bogyóterméssel örvendeztetik meg a kerttulajdonosokat és nem utolsó sorban a madarakat is.
Az amerikai kontinensen őshonos ez a hazánkban is télálló karakteres jukka faj. A jukkák a kevés csapadékú, félsivatagos tájak jellegzetes növényei; fény- és melegigényesek, szárazságtűrők (a vizet a törzsükben tartalékolják).
Bevált olvasói tanácsok a ciklámen magvetéséhez
