Tompa Norway Spruce Fresh green needles and a compact habit make the slow-growing Picea abies ‘Tompa’ a great choice for smaller landscapes and rock gardens. Its wide, conical shape resembles the well-known Alberta Spruce for which it is a superior alternative. Garden Size: 3’H x 2’W Dwarf: 2-4″/year Broad Upright Zone 3 Green Conifer Full Sun Download a printable […]
Gurren Laggan T-Shirt What material is this item made of? Expand or collapse section. 100% combed ringspun cotton. The perfect fabric for a graphic tee and the softest in the business. (Due to product availability, cotton type may vary for 2XL and 3XL sizes) Learn More » What USA ship methods are available? Expand or collapse section. UPS MI Domestic (6-8 Business Days) FedEx 2-Day (4-6 Business Days) Estimates include printing and processing time. More Shipping Info » What is the Return/Exchange policy? Expand or collapse section. We want you to love your order! If for any reason you don't, let us know and we’ll make things right. Learn More »
Make sure to check out more of Tonpa in my board! Also, please feel free to comment who i should make an anime board of!
Hej! Husman när den är som bäst. Pannbiff med lök och en skysås. Lingon, helst rårörda. Och gurka, helst inlagd. Det hanns inte med denna gången, även om det är enkelt och smidigt. Och hur snabbt går det inte att göra pannbiffar egentligen. Tar inte lång tid alls. Detta recept på biffar (från Ica) gillar […]
Ever since the NFL handed down a four-game suspension for Tom Brady on Monday, we've been waiting for official word of an appeal from the Patriots quarterback. It came on Thursday afternoon.
Alig van olyan szerencsés ember, aki ne tapasztalta volna meg életében azt, hogy milyen a tompa, vagy lüktető fejfájás. Egyszerűen csak ránk tőr ez a kellemetlen érzés, és alig várjuk, hogy végre elmúljon.Ha kicsit jobban odafigyelünk magunkra, tudhatjuk, hogy leggyakrabban egy fárasztó, str
Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! Tompa Mihály - Levél egy kibujdosott barátom után Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled! Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt, Amelyet a szellő azon fáról szakaszt, Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn, S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont, Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont? Nem állitott meg a határnál valami...? Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani! Égnek fejed felett nagy fényes csillagok, A gazdag föld ezer virágtól mosolyog; Ah de azok neked mind ösmeretlenek! S nem ezek közt valál futkározó gyerek. Mert a boldogságra kevés csak a jelen, A multon épül az s az emlékezeten; Örömeinkre szint s derűt titkon az ád, Mint a gyök adja a virág szinét, szagát. Szó nélkül távozál, - nem vádollak, hiszen Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem! A daru is búsan kiáltozik, pedig Egész nemzetével utra kerekedik. Mégis, mégis minek hagytál bennünket el? Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel; Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon: Könnyebben begyógyul a honi hantokon. S ha vigan lépted át a háznak küszöbét, Honnan vidám zene s pohár csengett eléd: Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át, Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család? Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya, Betegen, rongyosan elédbe állana: Karjába omlanál, ölelve melegen, Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem. Mégis szülő honod, a legszentebb anyát, Nehéz óráiban, rosz gyermek, elhagyád! Mert ugy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd Sápadt arculatát és könyező szemét. Mert akit szeretünk mig ajka mosolyog: Búbánatában is legyünk osztályosok! Vegyük el a csapást, mikép a jó napot, S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott! Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj, Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélkűli nyáj...? Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött: Koldus földönfutó más nemzetek között. S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed? Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél: Szivet cseréljen az, aki hazát cserél! Hol annyiszor vigan barátkozál velünk: A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk! És a szokott helyen szemünk gyakran keres, De széked örökre üres maradt... üres ...! S ha koccan a pohár, - mig a meleg szavak A bujdosók nevét éltetve hangzanak, - Nem hangzik össze jól, - csengése oly siket... Oh hogy ne volna az? - hiányzik a tied! Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!? Minden szó és emlék busan utal reád...! Bejárom a mezőt, a zúgó patakot, Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott. Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat, Hol ápoló kezed nem nyers, nem oltogat; Minden ugy elvadult, ugy elhagyatva van, Csak a vad természet munkál szabálytalan. Ledőlt gyeppamlagod befutta a szeder, Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel, Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol vele, Te voltál szivének virága ... öröme...! Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb, Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb; Mint a láng elsőben felcsap s ha ellobog: Hamu fedi el az élő zsarátnokot. Beszélgettünk,... ő is szólott, de keveset, - Kiméltem fájdalmát s nem emlitém neved; S mellette a bánat keserün meghatott, Hogy ugy kell tartanunk, mint aki már halott! Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan! Erős légy, ha mégis a bánat megrohan; Mert hosszu hervadás emészti azt a fát, Melyet nagy korában tesznek más földbe át. S midőn hazánk felé a vándor madarak Hazádnak partiról majd vissza szállanak: Távol más világból, nagy tengerek felett, Küldd vissza nékünk e szives üdvözletet! Dávid Júlia festménye: Emese álma Hull A Hó A Kéklő Hegyeken video: http://www.youtube.com/watch?v=dimWhPdJiZM Ének: Kovács Kati Milyen különös, megállsz egy idegen utcán, egy idegen városban, ahol élsz. Körülötted száz cikázó reklám, de te máshol jársz gondolatban. És amit látsz, oly valószerűtlen az egész. 1. Hull a hó a kéklő hegyeken, s a fecskék messze délre szálltak. Mért szakadt fel minden újra élesen? Mért remélem úgy, hogy újra látlak? 2. Otthon újra zajlik a folyó, s a várra ezüst dér szitál majd. Léptünk nyomát rég belepte már a hó, vissza hozzád hogyan találjak? 3. Szívet cseréljen, aki hazát cserél! Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él. És bármerre jár, bárkit is talál, más ott a csók, más a táj. Hungarica - Ide születtem video: http://www.youtube.com/watch?v=IC53QRC-jjw (Forrás: Magyar Etel) "A változás az élet alapvető törvénye. A fák, a növények állandóan változnak, alkalmazkodnak az évszakokhoz, de gyökereikkel mélyen a földbe kapaszkodva, megtartják jellegzetességüket és nem változtatják meg fajtájuk természetét. A szilfa mindig szilfa marad. Az ember is a változás törvényei szerint él. Rohannak az évek és változnak a körülmények körötte. Alkalmazkodnia kell a változásokhoz, de a lelkében nem szabad változnia, kapaszkodnia kell a hagyományok lélekerősítő gyökereibe." /Részlet a könyvből: Atilla - A hun üzenet/ - Müller Péter - Továbbá: 1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html 2.Hargita: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/hargita.html 3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/moldvarol-s-moldvai-csangokrol.html 4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/nyergesteto-magyar-tortenelem.html 5.A pozsonyi csata: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/a-pozsonyi-csata.html 6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html 7.Az utolsó Táltos: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html 8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html 9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html 10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html 11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥ http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/a-magyar-szent-korona-igazi-rejtelye.html 12.Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html 13.CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html 14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV! http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html 15.MIENK VAGY ERDÉLY: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/02/mienk-vagy-erdely.html 16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html 17.Az utolsó Táltos: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html 18.TÁLTOS ÉNEK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/taltos-enek.html 19.Sámánizmus és Sámánok, Táltosok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html 20.A magyar népviselet és a szakrális geometria: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html 21.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html 22.JÉZUSHITŰ ATILLA - Badiny Jós Ferenc: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/jezushitu-atilla-badiny-jos-ferenc.html 23.Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/szivet-csereljen-az-aki-hazat-cserel.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalaim: http://wedev.hu/wedev-fomenu.php http://sites.google.com/site/emfkryon/ blog oldalam: http://www.emf-kryon.blogspot.com
Magyar hímzések és motívumok kincsestára A MAGYAR HÍMZÉS A HÍMZÉS MÁGIKUS EREJE “Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.” - Wass Albert - A hagyomány arravaló, hogy visszavezesse az embert önmagához! A világ győzedelmes királynője - NagyBoldogAsszonyunk - Albert Éva Katalin alkotása A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk. Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk. Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek. Kalocsai (Kép forrása: Szeretlek Kalocsa) A KÉZIMUNKÁZÁS - KAPCSOLÓDÁS A FORRÁSHOZ . A leghatékonyabb öngyógyító terápia! Meglepő, de bizony a teljes csend elérésének egyik eszköze lehet a hímzés bármely formája, de a kötés és a horgolás is. Ráadásul nem kell hozzá teljesen zajmentes és sötét szoba, ezt bizony a nappali közepén, a gyerekek zsivaja mellett is el lehet érni. Figyelmünket sokkal könnyebben összpontosítani tudjuk akkor, ha valamit épp csinálunk. Az alkotás örömét senki nem veheti el tőlünk. Valahol a szívünk mélyén mindegyik darab kötődik hozzánk, a „gyerekünk”. "A hímzésmintáink... A mentális egészségünket védik. A rezgéseik nyitva hagyják úgymond a kiskaput az agyban, amin át a fény a tudatunkba áramolhat. A kézzel készült hímzés ereje jóval erősebb egy fotó erejénél, mert benne van az alkotó energiája. Erre mondták eleINK, hogy BELETETTÉK A SZÍVÜKET ÉS A LELKÜKET. Fogjatok hát hozzá, és alkossatok ennek tudatában, mert szükség van a védelemre a mai világban!" - spiriteve "A hosszú estéket betöltő tevékenység közben a nő szeretettel gondol arra aki számára a tárgyat díszíti, ezzel feltölti pozitív energiákkal. Amit ilyenformán készít, az szakrális tárgy lesz." Hímzésminta 1884 - ből Magyar tájegységek népi hímzései A magyar tájegységek hímzéseit a teljesség igénye nélkül felsorolásszerűen ismertetem abc-rendben. A magyar tájegységekbe beleértem a jelenleg is, magyarok által lakott tájegységeket. Árapataki hímzés Barcasági hímzés Beregi hímzés Buzsáki hímzés Drávaszögi hímzés Felső-Maros vidéki varrottas Furtai hímzés Gyimesi varrottas Hódmezővásárhelyi hímzés Höveji hímzés Kalocsai hímzés Kalotaszegi varrottasok Komádi hímzés Kunsági hímzés Matyó hímzés Mezőségi hímzés Palóc hímzés Rábaközi hímzés Sárközi hímzés Sióagárdi hímzés Széki hímzés Tiszavidéki hímzés Torockói hímzések Turai hímzés Udvarhelyszéki varrottasok A hímző asszony, a gelsei Kerekes Endréné népi iparművész, számtalan kiállítás, pályázat résztvevője. Háromszoros Gránátalmadíjas alkotó, aki nem csak az Országos Népművészeti Kiállítások állandó díjazottja, hanem más pályázatokon is, így a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázaton vagy a Békéscsabai Textiles Konferencia pályázatain is számtalan 1. díjat szerzett alkotásaival. 1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungarica díjjal jutalmazták, de munkássága legnagyobb állami elismerése a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 2002-ben adományozott Életfa-díj. Jelenleg a gelsei Petőfi Sándor Emlékkönyvtárban vezet szakkört. www.gelse.hu A hímzés, hímvarrás művészete sok ezer éves múltra tekint vissza. A legrégibb sírleletek között hímzéssel díszített szöveteket találtak. Hímzés gazdagította Babilóniában, Asszíriában az előkelő személyek ruházatát, indiai és főniciai templomok kárpitjait. Az etruszkok, görögök és rómaiak is kedvelték a hímzést ruháikon. A Noin Ula-i halomsírokból (kurgánok) Észak-Mongóliában és a dél - szibériai Pazyrykban csodálatosan díszített hun textilek, rátétes hímzések kerültek elő. A jég 2500 évig őrizte a hun-magyarok fejlett művészetét. A jelenkori magyar munkák nagyon hasonlatosak és részben azonosak a réges-régi jég-sírokból előkerült anyaggal úgy mintakincsben, kivitelezésben és színösszeállításban. Csak egy pillantást kell vetnünk a piros és fehér bőrrátétes magyar ködmönökre, mellesekre, és azonnal megállapíthatjuk, hogy a magyarok ugyanennek a kultúrának hordozói. Így nyugodt lelkiismerettel kijelenthető: a magyar hímzéskultúra több ezer éves. A magyar nemzet egész élet útján nyomon követhető a hímvarrás iránti szeretet. Honvisszafoglalás előtti időkből származó arab és idegen krónikákban olvasható, hogy a magyarok pompakedvelők, környezetük és viseletük gazdagon hímzett és díszített. Kevés nép alkalmazott olyan sokféle motívumot, készített annyi feltűnően szép és nagy mennyiségű hímzést, mint a magyar. Kép forrása: Illés Vanda Anna A hímzés művészetének elsajátítása hozzátartozott minden leány neveléséhez, bárhol nőtt fel. Rimóci palóc gyermekek Egyformán meg kellett tanulják akár a királyi udvarban, kastélyokban, nemesi udvarházakban, kolostorokban vagy falusi parasztházakban éltek. A lányokat, aszerint ítéltek meg, milyen ügyesen hímeztek, szőttek, fontak. Írott források szerint már a 11. században voltak szövő és hímvarró iskolák Magyarországon. Szentistváni matyó hímzett párna Azonban nem csak lányok, asszonyok varrtak. A középkorban férfiak, hívatásos hímző mesterek gyönyörű kézimunkákat készítettek. Ezerszáz évvel ezelőtt, a honvisszafoglalás idején nem volt nagy különbség a társadalmi rétegek művészete között. Ezért hímzéseik is hasonlatosak kellett legyenek. A minták párhuzamai nyomon követhetők a régi magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösművészetében, a középkori építészetben, illetve kő -, és fafaragásokon. A különbség a nemesi és paraszti társadalom hímzései között csak az anyag minőségében mutatkozott. Tulipános - életfa, magyar arisztokrata - hímzett ruha Ez sok száz évvel később is megfigyelhető országszerte. A nemesi réteg hímzésein későbbi évszázadok divatos mintái is megjelennek, így észlelhető török és reneszánsz hatás. Az új mintákat megtanulták úrnőiktől az udvarukban szolgálók és továbbadták saját falusi környezetüknek. Az úgynevezett úri hímzést és az új mintákat a magyar nép saját ízlésének megfelelően beolvasztotta meglévő mintavilágába. Sok esetben viszont ellenálltak, és továbbra is az ősi mintákat alkalmazták. Ez érthető, hiszen ezek mind sokezer éves vallásuk és hiedelemviláguk jelképei voltak. Mélyen gyökereztek a nép lelkében és tudatában. Nem is olyan régen még tisztában volt a magyar, ezen minták jelentésével. Ennek köszönhetően alig változtak a minták az évszázadok folyamán. Mára ez a tudás sajnos részben elveszett, de a jelképrendszer megmaradt. Bízunk abban, hogy a magyar hímvarrók hagyomány iránti tisztelete és ragaszkodása megőrzi ezt az ősi kincset az utókor számára. Sióagárdi hímzés és viselet Magyarország egész történelme alatt a földjére és kincseire áhítozó népek útjában állt. Az állandó háborúk következtében mérhetetlen sokaságú érték elpusztult. Kevés régi hímzés maradt meg. A legkorábbiak a 15. és 16. századból való, egyházak által féltve őrzött miseruhák, oltárterítők. Ugyanebből az időből megmaradt néhány dúsan hímzett nemesi női- és férfiviselet, nyereg, melyeket családi ereklyeként féltve őriztek sok nemzedéken át. A legrégebbi népi, vagyis paraszti hímzések 18. századiak. A szegényebb néprétegek addig hordták, használták hímmel díszített ruháikat, varrottasaikat, míg azok a használhatatlanságig el nem koptak. Viszont számtalan gyönyörű kézimunka maradt ránk a 19. és 20. századból. Ősi és magas szintű hímzéskultúránk bizonyítékaként, csodával határos módon, megmaradt egy igen értékes darab: a magyar királyok koronázó palástja. A magyar királyok koronázó palástja, egész Európában a létező legrégebbi hímzés. 1031-ben készült Veszprémben, feltételezhetően Szent Imre herceg koronázására. Magyar hölgyek készítették az arany selyem- és fémszállal dúsan hímzett selyembrokát palástot. Vannak öltések a paláston, melyeknek magyar öltés a neve. Nyugat-Európában sok idő telt el, amíg megközelítőleg hasonlót tudtak alkotni úgy művészileg mint technikailag. Tehát a magyarok adták át ezt a tudást is. A palást Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthető, és mindenki meggyőződhet az ezer évvel ezelőtt élt magyarok fejlett hímző művészetének színvonaláról. Szent István királyunk idejében híre volt a magyar hímzett miseruháknak. Első szent királyunk és felesége a pápának és magas rangú idegen egyházi méltóságoknak ajándékozott ilyen áhított és nagyra becsült miseruhát. Egy értékes darabot közel 800 évig Franciaországban őriztek, amely végül a francia forradalomban eltűnt. A magyar népi hímzésnek megvannak az általános sajátosságai. Ezektől eltekintve azonban különbözőképpen alakult illetve fejlődött egy-egy tájegységnek hímzése. Sióagárdi hímzés és népviselet Más az alapanyag, a fonal, az öltéstechnika, a színezés, és mások a minták. Eltérések vannak a hímzés méreteiben, aprólékosságában vagy elnagyoltságában. Azonban a több mint húsz számon tartott tájegységnek jellegzetes művészete egytől egyig ízléses. Kalocsai terítő - Wagner Flórián festménye A magyar népi hímzésre jellemző sajátosságok: a díszítőelemek finoman stilizáltak, elhelyezésük világos és arányos, általában sűrűn betöltik a díszített felületet anélkül, hogy a túlzsúfoltság hatását keltenék. A nagyobb és kisebb díszítmények kellemesen váltogatják egymást. Magyar népviselet - Magyar vagyok - Dávid Júlia alkotása Kedveltek az élénk, tiszta színek, gyakoriak az erős színellentétek, amelyek ennek ellenére csodálatos összhangot mutatnak. A magyar népi hímzésnél a színek és öltések mindig egyensúlyban vannak. Sok színű hímzésnél kevés és egyszerű öltésfajtát használnak, míg az egyszínű munkákat sokfajta öltéssel színezik. A magyar népi hímzésnek két nagy csoportja van, amelyek egymástól teljesen függetlenül fejlődtek ki: a) Férfi hímzések: Bőrre és szűrposztóra dolgozott rátétek, bőrrátétek és hímzések. Szűcsök és szűrszabók készítették műhelyeikben a gazdagon díszített színpompás ködmönöket, bundákat, subákat, melleseket, szűröket, zekéket. A szövés mesterségét, amely egyidőben fejlődött a hímzéssel, szintén a férfiak űzték. Ezek a nagyra becsült mesteremberek keresettek voltak úgy a királyi udvar, magas rangú papság, nemesség és az átlag népesség körében. Kitűnő szakemberek voltak, akik már a középkorban céheket alapítottak, és élénk kereskedelmet folytattak. b) Női hímzések: Mindennemű vászon és vékony szövethímzés. Nők készítettek fehér- és többszínű kézimunkákat, szálszámolásos-, vagdalásos-, lyuk- és írás utáni hímzéseket, varrottasokat. Kalocsai hímzés - párnahuzat Szőttek és fontak saját használatra, vagyis amire szükség volt egy háztartásban. Mindkét hímzés fajta államalapításunktól a mai napig megtalálható Magyarországon. A magyarság hímzéssel díszítette női- és férfi viseletét, otthonának számos használati tárgyát: párnavégek, lepedőszélek, falvédők, asztalterítők, rúdra való kendők, törülközők. Ide tartozott a jegykendő és szemfedő is. És sohasem felejtkezett el templomairól, melyeket napjainkig gyönyörű hímzésekkel díszít. Ez különösen Kalotaszegre jellemző. Kőrösfőn még a plafont is hímzéssel fednék be a lányok és asszonyok, ha engednék. A hímvarrás művészete állandóan változik, fejlődik a rendelkezésre álló anyag, hímzőfonal, tehetséges íróasszonyok, és a nép ízlésétől függően. Azonban az ősi jelképek, a sokszáz éves díszítőelemek mind a mai napig ott ragyognak hímzéseinken. Matyó esküvő Bár felhasználásuk új alakot öltött és változott, de továbbra is díszítik a hagyományaihoz ragaszkodó magyar ember ruházatát, otthonát, környezetét, és regélnek nekünk elmúlt évezredekről... - Kerkay Emese Komádi fehérhímzés: Komádi Hajdú-Bihar megye bihari részén, a Sebes-Körös jobb partján található. Földrajzilag Debrecen és Békéscsaba között szinte egyenlő távolságra helyezkedik el. 1. A minta megnevezése ( bal oldali kép): "Virág" Öltéstechnika: száröltés, egymással ellentétes irányú laposöltés, tyúkszemluk, pókozás 2. A minta megnevezése: "gránátalma karéjos levéllel" Öltéstechnika: szálszámolásos laposöltés csíkban és térkitöltésben Néprajzi leírás: A dunántúli szabadrajzú fehérhímzés kitűnik gazdag öltéseivel. A lepedőszéleket gazdag vertcsipkével díszítették. Motívumai: díszes korsó, cserép, szív, gránátalma, tulipán, szegfű (török hatás), rózsa, a szárakon tarélyos levelek, kacskaringók, indák, gyakori az erősen stilizált madár. Szerkesztés: Egyes mintaegységek ritmikusan, 3-4 cm távolságban helyezkednek el. Középen díszes korsóból, esetleg cserépből, szívből kiinduló , többnyire öt főág, végén nagyobb motívum alkotja az egyes egységeket. Alul hullámvonalon elhelyezkedő motívumsor zárja, vagy margit öltéses sor. Lelőhely: Nyugat-Dunántúl: Rábaköz (a Rába és a Rábca között fekvő területen), és az ettől nyugatra eső országrészeken Győr-Moson-Sopron és Vas megyében. Hasonló szerkezetű Veszprém, Zala és Baranya megyében is található. Komádi fehérhímzés http://www.komadi.hu/kepzomuveszet/127-himzes Alkotó: Varga Mária Oltárterítő részlete Komádi fehér hímzés - nászlepedő Azért is érdemes az újrafogalmazásra, mert a paraszti kazettás hímzésnek egyedi példája. Sárközi hímzés: A sárközi hímzés főként a női viselethez kötődött. Sárközi menyasszony pártában Öt egymástól teljesen eltérő stílusú hímzés alakult ki. A halottas párnavégek, a főkötők, a bíborvégek, az ingujjak és a kendők öt különböző funkcionális tárgycsoportot képviselnek és mindegyikük díszítőstílusa más és más. Sárközi menyasszony pártában A különféle hímzésstílusok a sárközi népviselet különböző ruhadarabjain egymással mégis harmonikus egységet alkottak. Ez jól jellemzi a sárközi népművészeten belül a hímzéskultúra magas színvonalát. Sárközi színes hímzés - Jegykendő Kép: Dr Apátiné Csapó Anna munkája Torockói hímzés: Magyar népi díszítések - Torockói hímzés - Erdély Kép: Kádasi Laura (Forrás: Patrióta Európa Mozgalom/Ancient Hungary/Magyar Nyelv)) Felvidéki hímzés: A Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt. Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte. "A kárpátmedencei hímzésekről" A debreceni Tímárház időszakos kiállításán készült a kép. EGY AZ ISTEN jelkép: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=609187359112929&set=a.609649759066689.1073741837.578219732209692&type=3&theater Zoboraljai hímzés és népviselet: Zoboralja vagy Zoborvidék történelmi tájegység , amely Nyitrától északkeletre húzódó Tribecs-hegység déli részénél. Zoboraljai népviselet és hímzés Női ruházat: Mellévarrott újjú ing, az ujjakat a váll és a csukló között részen gazdag hímzésű vagy vert csipkés vagy szövött csík díszíti. Fejükön vasárnap és ünnepnap hosszú, fehér gyolcskendő fedi. Rábaközi hímzés: A régi dunántúli hímzések stíluscsoportjába tartozó vászonhímzések. Rábaközi madaras - szegfűs életfa Magyar népi díszítések – Rábaközi hímzés – Kisalföld Rábaköz népi hímzése – a A Rába és a Rábca folyó között fekvő területen, melynek központja Csorna. Hövejen és Kapuváron fehérhímzés készül. A rábaközi hímzés jellegzetessége, a szimmetrikus építkezés. A minták nem csíkban helyezkednek el, bár ilyen is van, hanem a közepén elhelyezett vázából ill. a kosárból nő ki a kisebb nagyobb virág, inda. Rábaközi szegfűs életfa A motívumok elhelyezése a reneszánsz díszítési mód kompozíciós megoldásaira emlékeztet.( Az úri hímzés hatása a népi hímzésre.) A rábaközi mintákon jól érvényesül a törökös jelleg is. ( A gránátalma, a szegfű és a karélyos levelek megformálásában.) Rábaközi szegfűs - papagájos életfa Anyaga: régen – vastagszálú házi kendervászon vagy finom lenvászon volt. Ma – nyers len vagy endervászon, szürkés drapp ripsz, tropikál vagy düsztin. Fonala: Régen – pamut vagy gyapjú (szőr) Ma – Volga, gyapjú vagy gyöngyfonál. Rábaközi pávás - gránátalmás életfa Színezése: piros, kék, fakó rózsaszín, bordó. Ritkán két színt alkalmaznak együtt: bordó-fekete, kék- fekete. Gyapjúval való hímzésnél piros, bordó, kék, barna, zöld, sárga együtt is alkalmazható. (Tompa, mély árnyalat szükséges) Öltése: Lapos vagy boszorkányöltés, kettős nyolcasöltés, soproni egyszerű és kettős kereszt. Motívuma: szegfű, gránátalma, állat – főleg madárfigurák, növényi motívumok, karéjos levelek, kacskaringó, tulipán. Rábaközi madaras - szegfűs életfa Alkalmazása: régen – lepedővég, rétesabrosz, párnavég. Ma – terítő, párna, függöny, falvédő, könyvborító. Korai emlékeit – túlnyomóan lepedővégeken – színes szőrfonallal vagy piros pamuttal dolgozták, nagyobbrészt lenvászon alapon. A párnavéghímzést kendervászonra varrták, szintén piros pamuttal, kivételes esetekben szőrrel. Rábaközi madaras - szegfűs - gránátalmás életfa - Egy zongoraterítő részlete Dr.Barsi Ernőné fél évszázados hímzése - Sály, 2011.02.21. Fotó: Barsi Hajna A lepedőszélek fő motívuma az öt-, hétágú rozettás-tulipános-gránátalmás, rendesen virágtartóból eredő virágtő. Gyakori motívum a kétfejű sas, mely majd a magyar nyelvterület másik, keleti peremén újból szép számmal jelentkezik a hímzéseken. Többségükben szabadrajz után varrták őket, lapos-, hamis lapos- és száröltéssel. – Akad a szabadrajzú virágtöves mintáknak szálszámolás után készült párja is, piros pamutfonallal varrva. Életfa motívum: Rábaköz Legjellemzőbb kazettás szerkezetű gyapjú hímzés, melynek fonalát régen növényi festékkel készítették. Kapuvári - Rábaközi Kapuvári viselet - Wágner Flórián festménye (Forrás: Patrióta) A Buzsáki hímzés: Buzsáki rátétes hímzés Buzsák, a Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre fekszik. Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt. A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került. Érdekesség, hogy 1549 - ben Zrínyi Ilona vásárolta meg Akts települést. Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés. Az eredeti vézás hímzés... vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat. Buzsáki vézás hímzés Buzsáki vézás hímzés A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímzőasszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat. Buzsáki vézás hímzés Buzsáki vézás hímzés A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyező. Buzsáki vézás hímzés Buzsáki vézás hímzés A boszorkányos hímzés ... eredete a régi úri hímzésre vezethető vissza. Buzsáki boszorkányos hímzés A kézimunkát előrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbevarrják, utána töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel. Buzsáki boszorkányos hímzés Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa, bimbó, nefelejcs, levél mintákkal, különböző színű fonallal, az alapot pedig kitöltötték fekete színnel, szintén boszorkányos öltésekkel. Buzsáki boszorkányos hímzés Így a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna. Buzsáki boszorkányos hímzés Buzsáki boszorkányos hímzés Rengeteg időt és fonalat igényelt, emiatt napjainkra csak egy-két darab lelhető fel a szekrények mélyén a fekete háttérrel kivarrt kézimunkák közül. Buzsáki boszorkányos hímzés Buzsáki rátétes hímzés: Buzsáki rátétes hímzés - ágytakaró A rátétes, vagy ahogy Buzsákon hívják „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta. Buzsáki rátétes hímzés A motívum előrajzolás nélküli kivágása, valamint a kivágott anyag ráfércelése és a másik anyagra való apró, szinte láthatatlan öltésekkel való rávarrása nagy figyelmet és szakértelmet igényel. Buzsáki rátétes hímzés Az alkalmazott motívumok nagyon sok változáson estek át az elmúlt évtizedek során. Buzsáki rátétes hímzés Az egyszerű mintákat felváltották a bonyolult, művészi kidolgozású virágok, levelek, indák, melyek az ágyterítők mellett a megrendelésre készülő tüll alapanyagú sálakra, ruhákra is felkerültek. Buzsáki rátétes hímzés A rátét anyagát – mely piros, kék, vagy fehér színű batiszt, - szimmetrikusan összehajtják 2, esetleg 4 részre, majd előrajzolás nélkül ollóval virág, esetleg virág - és állatmotívumokat vágnak ki. Buzsáki vézás , boszorkányos és rátétes hímzések Aztán kiterítve a rávarrandó alapra – vászon, sifon, vagy tüll anyagra – fércelik, majd a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, gondosan, apró öltésekkel körülvarrják. Buzsáki rátétes hímzés Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, kacskaringók, páva, szarvas. Buzsáki vézás hímzés Ma már nagyon kevesen készítik, hiszen nagyon kevesen élnek már az ún. „vágóasszonyok”. Négy somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai. Buzsáki rátétes hímzés A buzsáki minta Mexikóban is ott van Három csoportra oszlik: 1. a fehér, 2. a kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre. Mindhárom hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést. Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a lepedők közt találunk gyolcsot. Főbb öltéseik: laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, továbbá keresztöltés, láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések. Buzsáki vézás hímzés A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy szalagdísszel zsúfolják még. Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni az ágyi ruhára. Buzsáki vézás hímzés További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két, egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították össze. (Irodalom: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete) Kép: Gyapjúfonallal varrt szalagdíszes párnavég. Néprajzi Múzeum, Budapest Buzsáki vézás hímzés Buzsáki boszorkányos hímzés - NagyBoldogAsszonyunk tiszteletére Az írásos hímzés: Az írásos öltés lényegében hasonlít a láncöltéshez. A szál itt is a tű alá kerül. Különbség az, hogy az öltés felső szélén is a tű alá helyezzük a szálat. Erdélyi írásos hímzés Az írásos minták közét sokszor laposhímzéssel kell kitöltenünk. Ilyenkor először a laposhímzést készítjük el, majd köréje varrjuk írásos öltésekkel a mintát. Ezt az öltésformát Kalotaszegen ,,sujta” néven ismerik. Kalotaszegi írásos - pávás párnarészlet Az egyedülálló kis kerek formákat ,,tyúkszem” -nek nevezik. Ezeket egy középső pontból kiindulva, szorosan egymás mellett fekvő zsinóröltésekkel, illetve írásos huroköltésekkel varrjuk ki. (Bajka Anna munkái) (Erdélyi, írásos hímzéssel készült párnahuzat) (http://himzes.ro) Ha az írásosan hímzendő minta ívelt, hajlított formájú, ügyeljünk arra, hogy belül szorosabban, kívül ritkábban öltsünk, hogy szabályos fordulatot kapjunk. A szűcshímzés: Az elterebélyesedő rátétek néhány, leginkább alföldi előfordulástól eltekintve, növényi eredetűek. Dél - Alföldi szűrhímzés Középen a legtöbbször szimmetrikus tengelyt alkotó leveles száron vagy annak életfára emlékeztető ágain almák, szívformák, rózsák, tulipánok, szegfűk, bogyós (böngyikés) hajtások helyezkednek el. Békési szűrhímzés terítőn Szerkezetileg egységesek, legtöbbször egyetlen irhadarabból kivághatók. A tömör szerkezetű hímzésfoltokban gyakran központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas, hal és kígyó. A bokorvirágok szerkezetileg többféle megoldást mutatnak. Leggyakoribb a szimmetrikus tengelyt alkotó rozmaringleveles egyenes ág, amelynek oldalra 3–3 hajtása van. Az alsókon nagyobb nyolcas vagy tojásrózsák virítanak, majd kisebb hatos-, vagy forgórózsák, s az ágak végén tulipán, de inkább hármas bimbó páros vagy bajuszos levelekkel. A fölötte levő ág már rövidebb, kisebb rózsával, levéllel és bimbókkal. A harmadik, a legfelső ág csak bimbós. A vezérág tulipánban, de gyakran rózsában végződik. Gyapjúfonállal hímzett szűrgallér E félkörös vagy háromszög alakú kompozíciók leginkább a subák tányérját, ill. a ködmönök ujját díszítik. A ködmönök elején, pálháján gyakoriak a hajlott, gyengén S alakú aszimmetrikus csokrok rozmaringleveles, rózsás, szegfűs, bimbós hajtásokkal. A ködmönök háta, a debreceni női subák tányérvirágozása is rendszerint három ágú indán csokorszerűen elhelyezett rózsákból, tulipánokból, bimbós, bogyós, leveles ágakból áll. A bokorvirágok mellett szólnunk kell a szalagszerűen komponált, a színek és formák ritmusán alapuló folyómintákról. Ezeknek leggyakoribb formája a hullámos rozmaringleveles ágon, ill. annak hajlataiban elhelyezett rózsás, tulipános, bimbós, körkörös díszítősorok. – A szűcshímzés értékét, szépségét nemcsak sok száz változatú motívumkincsében és azoknak bokorvirágos vagy folyómintás sorokba való tömörítésében, még csak nem is a színek és formák páros vagy keresztrímes szín és formaritmusában kell látnunk, hanem a díszítő foltoknak az egy ruhán való összeszerkesztésében, felépítésében. Az az igazi szűcsremek, amelyen érvényesül a szerkesztés egysége, összhangja, ez a szimfóniához hasonló építkezés, amelynek megvannak a tételei, törvényszerűségei. E törvényszerűségek legjobban az alföldi férfi és női subákról és jó néhány erdélyi, dunántúli, békési, átányi, palóc, körösvidéki stb. ködmönről olvashatók le. Cifraszűr: "KITETTÉK A SZŰRÉT" A Hortobágy környéki pásztor addig nem házasodott, amíg cifraszűrt nem szerzett. Már a lánynézőben is fontos, üzenetközvetítő szerepe volt a szűrnek. Ez alkalommal ugyanis a lányos háznál cifraszűrben megjelent legény távozásakor, ott felejtette szűrét, ahová érkezésekor akasztotta. Ha bemutatkozása nem nyerte meg a háziak tetszését, akkor bizony reggelre "kitették a szűrét.” A cifraszűr egész életén át elkísérte a pásztorembert. Abban esküdött, s ha meghalt, koporsójára terítve vele temették el. Díszítőelemek - Ennek története időben és térben messzire nyúlik vissza - bár történészeink, néprajzosaink szeretik úgy beállítani a dolgot, hogy díszítőelemeinket az évszázadok során mindig más kultúrkörből „vettük át” - német, olasz, francia, török, stb. Kétségtelen, hogy sok stíluselem került hozzánk a reneszánsz- és barokk-korból, úgyszintén a török hódoltság idejéből. Az azonban elképzelhetetlen, hogy Kárpát-medencei tartózkodásuk előtt ne rendelkeztünk volna díszítőelemekkel! Debreceni cifraszűr A tulipánt állítólag a törököktől „vettük át”. Ezzel szemben megtaláljuk - többek között - Árpád-kori templomaink kőfaragványain, a XII. századi esztergomi királyi kápolna oroszlános freskóján, korai kódexeinkben, Kun László (1271-1290) dénárján, a Corvinákon. A vörös vad-tulipánt Boldogasszony virágának is hívták. A tulipán őshazája Közép-Ázsia, ahol 125 fajta vad tulipán ismert. Keleten a tulipán-minta feltűnik V. századi bizánci selymeken; de kedvelt virág volt már a 2500 évvel ezelőtti szkíta kultúrkörben is, amelyből a magyarság oly sok mindent megőrzött. Az egyik Kr. e. VII. századi Zywiye-i (Azerbajdzsán) szkíta királysírban egy arany pecséthengert találtak, amelyen egy ötágú tulipán látható. Ez a legkorábbi ismert ábrázolása a virágnak. A másik ábrázolása pedig egy rátétes nemezszőnyegen látható, amely a Kr. e. V. századi Pazyryk-i szkíta királysírból került elő. A tulipán-motívum megmaradt mindazoknak a népeknek a művészetében, amelyekkel egykor a magyar nép együtt élt a vad tulipán fő elterjedési körén belül, mint pl. az összes türk és iráni népeknél. Más stíluselemek is fellelhetők honfoglalás kori lószerszámok, tarsolylemezek, ékszerek díszítésein, mint pl. a csillagszerű motívumok, kunkorodó levélformák, a pávaszem, stb. Az életfa, és a nap-szimbólumot felidéző „rozetta” - forgórózsa - pedig Mezopotámiába vezethető vissza; de általában minden keleti kultúrkörben előfordul. A szűrt színes pamuttal - később selyemfonállal is -, úgynevezett gobelinöltéssel (angol „satin-stitch”) varrták ki. Ez kizárólag a hímzőmesterek dolga volt, melyet virágozásnak hívtak. Szűr hímzés Kedvelt virágaik voltak: a rózsa, rózsabimbó és a tulipán; de a nefelejcs, árvácska, szegfű és a gyöngyvirág sem ment ritkaság számba. A virágok köré különböző leveleket hímeztek: legkedveltebb a rozmaringlevél volt. Néha a virágokat úgy ábrázolták, mintha cserépből nőnének ki, mely az ősi életfa-motívumot idézi fel. A szűrnek különféle hímzés változatai voltak. A Dunántúlon például a csikósok, kanászok, és a polgárság szűrén a piros posztó-rátét volt; a juhászokén fekete, a parasztokén és a községbeliekén pedig zöld. A kék szegélyű szűröket a napszámosok viselték. A csikósoknak is megvolt a maguk szűr-viselete, úgy, mint a bakonyi, somogyi, veszprémi. Ezek társadalmi megkülönböztetésül szolgáltak, ezért megcserélni nem lehetett őket. Innen ered a mondás: „Akinek nem szűre, ne vegye magára!" A debreceni szűr elején és nyakán rendszerint piros posztó-rátétes díszítés volt; az aszaj és a pálha pedig színes gyapjúfonállal volt kivarrva. A múlt század végén hímzés helyett már inkább a rátét divatozott. Amíg a debreceni szűr fehér volt, addig a környező hajdúsági községek a barna és drapp hímzéses fekete szűrt kedvelték. A Békés- és Csongrád-megyei szűrökön fekete hímzés volt; az erdélyi cifraszűröket pedig gyakran dús, fekete posztó rátéttel díszítették. A Nagykunságból származtak a legszínesebben hímzett cifraszűrök. Az Ipoly-menti palócok közt falunként változott a díszítés. Ezt olyan szigorúan betartották, hogy a szűrökről pontosan lehetett tudni, ki melyik faluból való. Hatvanban és Tarán kék-világosbordó-rátétes fekete szűr divatozott. Egerben és Diósgyőrött lehetett a legpompásabb és legdrágább szűröket kapni, ahol az egész szűrt dús hímzés fedte. Mezőkövesd vidékére, a matyókhoz, csak az 1850-es években ért el a cifraszűr viselet. Először csak keskeny, fekete posztó csíkokkal díszítették. Az 1870-80-as évekre már náluk is gyakorivá vált a dús, színes hímzés. Azonban ahogy divatja hanyatlott, úgy váltak egyszerűbbé a díszítések is: először áttértek a tiszta piros, később a tiszta zöld rátétekre és hímzésekre. 1900-tól azután már csak fekete hímzést használtak. A Felvidéken, észak felé haladva fokozatosan egyszerűbbek a szűrök. A tótok által viselt szűrökön soha nem volt díszítés. A magyar díszítőképzeletet legjobban a gazdag változatosság jellemzi. Sugárzik belőle a virágok szeretete, a magyar észjárás ötletessége. Viseleteink soha sem voltak tarkák, hanem mindig összeválogatottan ünnepélyes-színesek. A szűr kétségen kívül Eurázsia egyik alapvető viseletéből alakult ki. Népünk régi keleti kultúrörökségként hozta magával a Kárpát-medencébe, ahol jellegzetes díszítőelemeivel a művészet magas fokára emelte. Sajnos az első világháborút követően viselete rohamosan csökkent. Napjainkban már csak múzeumokban, vagy turista-attrakciókon látható. Azonban, hogy a szűr-viselet vidéken a XX. századig fennmaradt, azt kizárólag pásztorainknak, csikósainknak köszönhetjük, kiknek ősidők óta nélkülözhetetlen öltözéke volt: használhatták sátorfedőnek, ágynak, takarónak - és végül szemfedőnek, koporsónak. Debreceni cifraszűr, hajdúsági cifraszűr: Régi szabása derékszögű darabokból állott, s négyszögletes gallérján kívül még egy kis felálló gallérja, nyaka is volt. A rézsútosan vágott váll jellemezte. Széchenyi-szűrnek is nevezték ezt a típust. Eleinte még vak volt, azaz nem volt kihajtós az eleje. A később divatba jött kihajtós elejt kétszeresnek vagy szeccesnek nevezték. A debreceni cifraszűr díszítése a múlt század elején kezdődhetett, 1815-ből ismerünk olyan rendelkezést, amely a szegett szűröket tiltotta. A többnyire zöld posztószegést zöld-piros csipke (cigula) is díszítette. Ebből 4–6 sort is lehetett alkalmazni. A csipkék végeire hulladék harasztból készült bojtokat raktak. Ezeket később zsinórból is kötötték, ekkor komlórózsa volt a nevük. A komlórózsát a színes gyapjúból horgolt, galambkosár nevű dísz váltotta fel. Ezt a szűrt a mellén szíjcsat tartotta össze, amelyet a szíjgyártók készítettek, zöld szironnyal tulipántosra kihímezték. A szűr hímzett virágai pirosak, levelei zöldek voltak. Eleinte csak a vállára, azután az aszaj és a pálha fölé is hímeztek. A hímzés főleg a szűr oldalán terjedt. Az aszaj egyre szélesebb lett, sőt két aszajt is alkalmaztak egymás fölé. A hímzés az aszajról felfelé a pálhára, lefelé pedig az oldalra terjedt. A szűr oldalát így szinte a hónaljtól a szűr aljáig hímezték. A debreceni cifraszűrt a hímzett nagy aszajfolt jellemezte. Más magyar területektől eltérően itt a nők hímezték a szűrt. A túl gyorsnak kívánt hímzés elnagyolt lett, és takarékosság céljából a nők a színes gyapjúszállal nem öltöttek át a posztón, hanem hamis laposöltéssel varrták. Készítettek még Debrecenben fehér szűröket szürke szegéssel és hímzéssel, amelyeket gyöngyszínűnek neveztek. A Hajdúság fekete szűreit barna, kávészín vagy drapp posztórátéttel, esetleg hímzéssel készítették. Fekete, barna vagy szürke posztóból a jobb módú polgárság és a szabolcsi nemesség számára készítettek szűröket. Ezeken hátravető is volt a debreceni szűrökkel ellentétben. Az 1880-as évek körül említés esik egy kacsari nevű szürke posztóról, amelyből a szegényebbek és kondásfélék szűrei készültek. Földművesek, pásztorok számára kávészínű, drapp színű posztóból szélesen szegett, ún. nyakas szűröket is készítettek. ( még: cifraszűr). Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930). A JÁSZ HÍMZÉSEK A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrták csodás hímzéseiket. A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. Rozmaringos jász hímzés A 19. század közepére a térség az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált. Tulipános rozmaringos saskörömmel Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfisubákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott. A betyárok igazi nagykabátja a suba, vagy ahogy egyes helyeken mondják, a nagybunda volt. A jó subát a hosszú és durva szőrű magyar rackajuh szőréből lehetett készíteni. A legkisebb subához is kellett legalább nyolc darab bőr. Csornai életfás falvédő: Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Csornai életfás falvédő Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa... ...a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. Az alábbi részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből való: "Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek. A magyar ősvallás világfája A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében. Kalotaszegi párna - Erdély - Életfa, Világfa, Egy az Isten jelkép Néprajzkutatók szerint a táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek: „Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.” (Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága) Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az "égig érő, tetejetlen fa" egy nagy hegyen van, a király udvarán áll (jelezve a szakrális jellegét). Életfa - Dávid Júlia alkotása A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél. A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog. A világfát csak a táltos képes megmászni." Udvarhelyszéki szarvasos párna-nagyon régi minta Zsámboki hímzés: Zsámboki kötény /Kecele A kötényt Zsámbokon kecelének hívták. Hosszabb mint a szoknya; kék, illetve fekete színű volt, ünnepekre finomabb, hétköznapokra egyszerűbb anyagból készült. A hétköznapi viselet ezen kívül egyszerűbb díszítésében különbözött az ünnepitől. Sióagárdi hímzés: Túlnyomóan laposöltéssel és száröltéssel, lyukhímzéssel készült. Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. A cakkokat további lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több „rózsa” és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust (mezőkövesdi hímzések), hol pedig Kalocsa motívumait idézik. Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél. Emellett ingek alján, ujján volt gyakorlatban a fehér lyukhímzés. Turai hímzés: Aszód vidékét a palócság legdélibb részeként tartja számon a nép. A hímzések egyik tartózkodó, de jellegzetes, szinte napjainkig a gyakorlatban fennmaradt ága, a turai hímzés. Fehér gyári gyolcsból készült fej-, váll- és kézbevaló kendőkre, ajándékvivő kendőkre, női és férfi ingekre, kivételesen más női öltözetdarabokra, kötényekre és ujjasokra is varrták. Fehér hímzésként lyukhímzéses, laposöltéses, száröltéses és huroköltéses technikával készült. Egyik nagy csoportjuk a fej- és vállkendők, valamint a férfiingek mindvégig megmaradnak fehérnek, csupán egy-egy nagyobb méretű pirossal varrt tulipánt helyeznek el rajtuk feltűnő helyen. Másik csoportja azonban kiszínesedik: vörös vagy kék pamuttal, esetleg a kettővel együtt varrják. A zöld, sárga és más színek használata az 1950-es évek után kap helyet a turai hímzésen, feltehetően külső ösztönzésre. A mintakincs a lyukhímzéseken szokásos körkörös minta, hatos lyukak köre, hulláminda völgyeibe belehelyezett lyukhímzéses rozetták. Sajátosak a turai szíves minták, az ötágú nemesi korona többé vagy kevéssé átalakított változatai és a páros madarak. Kép: Archaikus turai mintákkal készült kendőcske, "folyórózsa" díszítéssel. Felhasznált színek: lila, piros, napsárga, citromsárga, középkék, égkék, zöld és rózsaszín. Precíz aprólékos kézi hímzéssel készült, szélein gépi csipke található. A kendőszéleket huroköltésekkel varrják körül, vagy csipkét horgolnak rájuk. Az 1930-as évektől hódít a „matyórózsa” és – hasonlóan a többi legújabb stílusú hímzéshez – ez a „virág” egyre inkább természethű ábrázolásra ösztönzi a turaiakat. Mintáik száma növekszik, ezeket az íróasszonyok házi készítésű nyomódúcokkal nyomják elő a gyolcsra. (Forrás: Néprajzi lexikon) A matyó hímzés: Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára. Eddig magyar elemként a mohácsi busójárás szerepelt 2009 óta ezen a listán. Tavaly a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe bekerült a magyar táncházmódszer is. Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez, ezt követően kezdődött meg a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszerének kiépítése. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza. A matyó hímzésről Mintegy 200 éves múltra tekint vissza a matyó hímzés. Matyó motívumokkal varrt terítő, az úrihímzés színeivel. Beküldő: Éva Tildy A matyó hímzés legkorábbi időszakából a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn, az országosan is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat Mezőkövesden a 19. század utolsó harmadában a piros-kék fonallal, az úgynevezett cipós-madaras mintával kivarrt lepedők váltották fel. Különleges Matyó hímzések - Pap Jánosné munkája A virágtöves, laza szerkezeteket a 19. század utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus ábrázolási mód követte: egyre többféle motívumot hímeztek ki, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá. A minták előrajzolói, az "íróasszonyok" közül sokan, köztük a legismertebb és legsikeresebb Kisjankó Bori és Gáspár Mártonné született Molnár Borbála (1876-1954), mindketten szűcs családból származtak, ahol hagyományosan a férfiak készítettek dúsan hímzett bőr ruhadarabokat, ködmönöket és subákat. Mezőkövesden az új stílusú vászonhímzések szín- és formavilága a szűcshímzések ornamentikájából táplálkozott. Az 1900-as évek elején a rózsák, tulipánok és bimbók piros színe mindvégig megőrizte dominanciáját, de egyre inkább megjelentek más színek is: a kék, a sárga, a lila és a rózsaszín árnyalatai. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes színű gyapjúfonalak váltották fel. Az 1900-as évek első évtizedeiben születtek a legszebb textilek. A férfiviseletek közül a jellegzetesen bő ujjú "lobogós ingek" kezdetben visszafogott fehér lyukhímzéssel készültek. Matyó férfi ing- ünnepi viselet Ezt később széles, tarka hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltotta fel. A férfiak és nők által is hordott gazdagon díszített hosszú kötényt, a surcot, fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással (ragyogóval) és selyemrojttal díszítették. Minden darabnak más a mintája, hol geometrikus bossókával, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol tenyérnyi surcrózsával hímezték ki őket. A matyó hímzés jellegzetessége, hogy a középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumokkal egészítik ki. Minden színnek megvan a maga jelentése: a sárga a Napot, a fekete a föld erejét, a piros az örömöt, a kék a bánatot, a zöld pedig a gyászt jelenti. Formájában a női viselet nagyon különbözik az országszerte elterjedt sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől. A kötények nemes alapanyagokból készültek és dúsan díszítettek őket. A színek, a díszítések és a változatos formájú főkötők elárulták viselőjének életkorát, családi állapotát és a társadalmi helyzetét is. Matyó menyasszony A matyó hímzés szerepelt a 1885-ös Országos Háziipari Kiállításon, a Millennium tiszteletére 1896-ban felépített néprajzi faluban, az operaházi Izabella-bálon 1911-ben pedig előadták a Matyó lakodalmas táncjátékot. A hímzés sikeresen bemutatkozott az 1908-as torinói világkiállításon is. A hímzés megjelent a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióiban, címlapokon, képeslapokon, s eljutott a tengeren túlra is. Jelenleg háromévente hirdetik meg a Kisjankó Bori Hímzőpályázatot és a Százrózsás Hímzőpályázatot. A múlt század második felétől az ünneplő példányoknak olyan szertelenül bő és hosszú lett az ujja, mint sehol az országban, 30–40 cm széles pamutos vagy szűcsselymes hímzés került a végükre széles, horgolt csipkével. (Ez a horgolt csipke olyan tömör és vastag volt, hogy verekedéskor megcsavarintva a kézfejen túl érő ingujjat, ütő fegyverként használhatták a legények.) Szentistváni hímzések: A mezőkövesdi matyókkal tőszomszéd „gahó” község többféle és különböző korú, posztóra, vászonra és gyolcsra varrt hímzései. Igen koraiak a kék posztó női ujjasokra, „vizitkékre” színes gyapjúszállal és arannyal varrt gránátalmás minták. Valamivel fiatalabb emlékcsoport a színes lepedővégeké, amelyeket kendervászonra varrtak piros-kék pamufonállal, valamint vékony gyolcsra betétként, mit sokszor szalaggal és aranycsipkével keretezve illesztettek a lepedőbe. Hímzőfonaluk élénken színezett gyapjúszál vagy szűcsselyem. A képen:Selyemmel hímzett díszlepedőbetét csíkja. Két szélén gyári készítésű selyemszalag (19. sz. vége) (Szentistván, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum A minták egymás mellé helyezett nagy, széles szirmú rozettákból állnak, közeikbe nem egyszer páros madarat vagy magyar címert helyeznek. A rozetták szirmait nyolcasöltéssel töltötték ki és egyes vagy kettes láncöltéssorral keretezték. Alkalmazzák még a laposöltést, a huroköltést és a száröltést. Legtöbbjüket a lila különböző árnyalataival, sárga, vörös és zöld színekkel keverve varrják. A gyapjúvarrásos lepedővégek kevéssé csillogók, színük gyakran zöld, lila. Mindezek mellett a hímzések mellett huzamosan készültek nagykockás vagdalásos-laposöltéses lepedővégek is. A szentistváni hímzések közé tartoznak gyolcs ágyi és testi ruhákon sokszínű pamutfonallal varrt ún. legújabb stílusú hímzések is. Kalocsai hímzés: Kalocsai motívumok A kalocsai hímzésekben elterjedt a virágornamentika, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazták: ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény). A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is. A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. Kalocsai hímzéssel díszített párnahuzat. A Kalocsai hímzésről A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. (Előtte fehérre feketével és feketén fehérrel varrtak.) Ó kalocsai hímzés Ó kalocsai viselet Párna végek - Pandur Istvánné népi iparművész munkája - Fejér Kati Kalocsa kincse 2006 A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék. Kalocsai terítő - a kör töve (Kép forrása: Szeretlek Kalocsa) A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Növények, virágok szimbóluma és jelentése virág: remény, vágy; új élet fa: tudás, család, élet, világkép, a felső és alsó világgal való összeköttetés szimbóluma búzavirág: tisztaság, spiritualitás ;varázslatos erő Kalocsai mezei virágos kézi széllel Kovács Jánosné Király Ilus (1886.05.05-1966.07.28.) kalocsai hímző és író asszony emlékére, aki "Népművészet mestere" díjat kapott csodálatos munkái elismerésére. gyöngyvirág: vidám csilingelés, szeretet ibolya: remény, szerénység, megújulás napraforgó: sugárzás, nagyság, szellemi megvilágosodás iránti vágy, befolyásolhatóság - arra fordul, amerről a legtöbb fényt kapja pipacs: heves, de mulandó fellobbanás, bódulat nefelejcs: hűség orgona: áhítat rózsa, piros: szerelem, szenvedély Gabriella Folkart munkája Hevesi Katalin hímzése - Napforgós szimbólummal rózsa, fehér: tiszta szeretet, távolságtartás százszorszép: gyermekkori gondtalanság, játékosság szegfű: szerény, cirmos, bársonyos szeretet Tulipán: A legősibb motívumaink közé tartozik Bővebben itt: A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-nepmuveszet-mint-magyar-nep-szakralis.html Az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön (például sulykoló), fejfákon, edényeken. Kerámiaart fazék - tulipános életfa Jelentése mindenhol azonos. A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva. A nőt rendszerint virág szimbolizálta. Kalocsai menyecskék A „tulipán” motívum elnevezése tulipánt, vagyis egy betűvel több, mint a virág neve. Erősen stilizáltan ábrázolták, nem annyira virágra, mint inkább két egymásnak fordított S betűre hasonlít. Ez emlékeztethet egy szülő nőre, és így a női nemi szervet jelképezi. Más forrásból: Motívumok jelentései: Tulipán: Ősi női szimbólum, a fény jelképe, szerelem és az érzékiség jelképe. Szegfű: A szerelem, életöröm jelképe. Margaréta: Finomság, őszinteség, hűség, számíthatóság jelképe. (Sors jelkép, Szent Katalin virága). Gyöngyvirág: Tisztaság, szerénység szimbóluma (Szűz Mária könnyei). Rózsa: Férfi szimbóluma, élet –halál, megújulás, termékenység örökfejlődés jelképe vagy a szerelem virága, a tiszta, boldog szerelem szimbóluma is. Csillagvirág: Az újjászületés jelképe. Jázmin: Női szimbólum, az erény megtestesítője, a kedvesség virága. Bazsarózsa (Pünkösdi rózsa): Paradicsombeli ártatlanság jele, Szűz Mária tövis nélküli rózsája. Szív: A lélek székhelye, cselekedetek irányítója, ösztönös tudás szimbóluma. Korsó: Élet víztartó, az életerő forrását képezi. Galamb: A lélek, a harmónia, az anyaság szimbóluma, szellemi beteljesülés jelképe. Életfa (Világfa, Kozmikus fa): Az örök életet szimbolizálja Kalocsai hímzések - Hevesi katalin munkái Általánosan a virágok a növekedést, a szépséget, szerelmet a múlandóságot is jelképezik, attól függően, hogy a kompozíciókban hogyan vannak elhelyezve. Kalocsai terítő, kb.30 évvel ezelőtt hímezte az édesanyám.../ Az utókornak megőrizte: Lengéné Viczkó Veronika Kalocsai menyasszonyi viselet Korábban nem volt általános gyakorlat, hogy erre az alkalomra külön menyasszonyi ruhát készítsenek, hanem a meglevő legszebb, legújabb ünnepi ruhadarabokból állították össze a lakodalmi öltözetet. Tehát a menyasszonyi viselet megegyezett az illető tájegység ünnepi viseletének darabjaiból hagyományos módon összeállított öltözettel, így menyasszonyi ruha tulajdonképpen nem létezett. Makói hímzés: A makói hímzésen megfigyelhető az egyszerűsítésre való törekvés. A kompozíciót a felnagyított virágmotívumok alkotják, amelyek szorosan egymás mellett helyezkednek el. A nagy formák vaskosságát a színárnyalatokban való gazdagság ellensúlyozza. A tömör kompozíció feloldására is találunk példát. A központi mező díszítménye a előbbivel ellentétben apró elemekből tevődik össze, amelyek nincsenek a megszokott szoros rendbe fűzve. Ezt a lazaságot a színárnyalatok még tovább fokozzák. Székely hímzések: Udvarhely, Háromszék, Csík és Marosszék szálánvarrott és szabadrajzú munkái. Párnavégeken, lepedőkön és rúdravalókon jelentkezik, testi ruhát nem díszítettek vele. Kender és pamut-, nem egyszer egészen vékony pamutvászonra varrták őket pamutfonallal, selyemmel csak kivételesen. A hímzőfonal színe piros és kék, ritkábban a kettő együtt. Az öltéstechnika általában szálánvarrott, csupán kevés keresztszem lazítja. Az igen szép számú hímzés között vannak tisztán mértani mintájúak és mértani formájú növényi minták, virágtövek. A hímzések egészét tekintve szembeötlik az aprólékos kidolgozás (kiváltképp a csíki példányokon), a levegős, ritkás rajz, a jól áttekinthető szerkezet. Jól tagolt, bizonyos gazdaságossággal megszabott mezőket hímeznek. Zsúfolásnak nyoma sincs, a székely hímzéseken a varrók a minta tisztaságára, rajzosságára törekedtek. Székely varrottas A székely hímzések egyszerűek, de mintakincsük igen változatos. Általában széles középhímet varrtak, amit két oldalról sima vagy szaggatott vonalsor zár le; a szerény peremdísz, melynek formája mindig független a középhímtől, ehhez tapad közvetlenül. Több esetben elmarad a záróvonal és a peremdísz is, melyek ritkán bár, de egybeolvadhatnak a középmező mintájával. Ezeknek a munkáknak nagy múltjuk van. Eddig ismert legkorábbi keltezésű hímzésüket „Tankó Juci varrta 1793” – a lepedővég felirata szerint. A hímzés maga kiérlelt szabatos mintájával és hibátlan technikájával arról tanúskodik, hogy több nemzedék munkája előzhette meg készítését. (Bajka Anna munkái) (Erdélyi, írásos hímzéssel készült párnahuzat) (http://himzes.ro) A székely szabadrajzú hímzések egyik csoportja azt a kisszámú, de igen becses lepedő- és párnavéget díszíti, melyeket „összekötő”-nek szoktunk jelölni az úri és paraszti hímzések között. Nem egyszer lenvászonra varrták őket selyemszállal, ritkásan. A minta gránátalmás, a virágtő szárát egyes vagy kettes gyűrű fogja át. A szabadrajzú hímzések másik, szintén igen becses csoportja az „összekötő darabok” mintakincsét rögzíti egyszerűbben, parasztosabban, azonban a zsúfolásra való törekvés nélkül. Laza, néha esetlegesnek tetsző mintaszerkesztésükkel az új kifejezési formákat kereső kísérletezésről tanúskodnak. Ezeket laposöltéssel és száröltéssel dolgozták, piros vagy kék színnel, egyre nagyobb motívumokat berácsozással töltöttek ki. (Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., Bp., 1909); Viski Károly: Székely hímzések I. Csíkmegyeiek (Bp., 1924); Viski Károly: A pávaszem (Népr. Ért., 1926); Molnár István–Molnár Kálmán: Sóvidéki keresztszemesek (Csíkszereda, 1971); 125 szálánvarrott magyar hímzésminta. Árapatak (Csulak Magda gyűjtése, Gazdánél Olosz Ella szerkesztésében, Sepsiszentgyörgy, 1972); Cs. Gergely Gizella–Haáz Sándor: Udvarhelyi varrottasok (Szentimrei Judit előszavával, Bukarest, 1976). Széki, s Székely mezöségi ős minta Szár öltésel szokás késziteni vagy láncöltéssel Mi még tanultunk hímezni az iskolában is....több.mint ötven évvel ezelőtt hímeztem, de arról fogalmam sincs,hogy ez a minta honnét van, eredeti-e....,mindenesetre nagyon megbecsülöm...:)Szelestey Zsuzsánna Csángó szőttes Gyimesi fonáján varrott " halacskás" Székelyudvarhelyi varrottas Széki hímzések: Az erdélyi mezőségi hímzések egy csoportja, a többi közül erőteljes folthatásukkal válnak ki. Túlnyomóan párna- és derékaljvégen varrták, ritkábban szalmazsák végére, egészen kivételesen kendőre is. Szálánvarrott öltéses csoportjuk nagyban-egészben egyezik a hasonló mezőségi hímzésekkel, csupán szabadrajzú munkáik sajátosak. Ezt a munkát napjainkban is készítik még, noha vagy három évtizede megmerevedett szinten. Túlnyomóan egyszínű, elsősorban piros pamutfonallal hímeznek, a kéket ritkán alkalmazzák, a két színt együttesen pedig könnyű texturájú pamutvászonra varrják. Korábban sodrott hímzőszállal, a későbbi munkákon sodratlan szövőpamuttal dolgoznak. A viszonylag vékony alapanyag és a vastag hímzőfonal miatt a szabadrajzú munkákat rámára feszítve varrják. A mintakészlet nem gazdag: szálánvarrottból 7, a szabadrajzúakból 11 minta ismeretes (utóbbiak nevei: komlós minta, régi pávás fészekkel, szőlőminta, bokros minta, csengettyűs, tulipános, szekfűs, a régi almás, koszorús minta, fenyőágas és poharas minta). Ezeket a varróasszony karton sablonok nyomán rajzolja a vászonra. Az egyes mintáknak nevet adó elemeket vagy hulláminda vagy csak jelzett vízszintes középtengely két oldalán helyezik el, vagy sorban egymás mellett a középmezőben, háromszor, ötször, a széles párnákon, derékaljvégeken hatszor is, és közeiket kisebb improvizált motívumokkal töltik ki. Széki viselet A java mintát száröltéssel varrják tömött sorokban „egyszer oda–egyszer vissza”, így a láncöltéshez hasonló sort nyernek. Az ilyen száröltéses sorpárokat „töltésnek” nevezik s „kereken mennek” vele sorban, hogy minél tömöttebb, „pirosabb” foltot nyerjenek. A nagy minták közeit keresztszemmel vagy rácsozással töltik ki. A főelemeket füzérrel fogják össze vagy koszorúba foglalják, mégis a legjellemzőbb talán a fészekbe helyezett madár. Egyes varróasszonyok arra törekednek, hogy a „csipke”, a peremdísz összhangban legyen a középhímmel, de van rá eset, hogy a peremdíszt elhagyják a választó zsinórral együtt, ill. beleolvasztják a középmezőbe. A széki hímzések közt igen nagyszámú az elnagyolt, a pontatlan varrás. A szálszámolásos munkákat sokszor a szálak számolása nélkül varrják találomra, amely azután nem egyszer az egész darab ferdüléséhez vezet. De sok a rosszul sikerült szabadrajzú hímzés is. (Irod. Palotay Gertrúd: A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései (Kolozsvár, 1944); Fél Edit: Ungarische Volksstrickerei (Bp., 1961); Szentimrei Judit: Széki iratos és varrottas munkák (Népismereti dolgozatok, 1976, Bukarest, 1976). Mezőségi hímzések: Az erdélyi Mezőség északi felében lakó magyar népcsoportok munkái. Mezőségi hímzés Párna- és lepedővégeken, kis és nagy abroszokon és kendők végein találhatók. (Az öltözet darabjai közül a bőrruhák hímzettek.) Kender- és pamutvászonra egyaránt varrták. Hímzőfonaluk a pamut, a szőr, a bolti gyapjúszál és a kendercérna. Túlnyomóan egy színnel dolgoztak: pirossal, bordóval, feketével, különleges rendeltetésű tárgyakon (amilyen a koporsófedő ruha) sárgával. A kék-piros-fehér, kék-fehér, fekete-fehér ritkább, mint pl. a Maros mentén. A több szín helyett sokféle öltésforma fölhasználásával teszik változatossá a munkákat. Itt is egymás mellett él párhuzamosan a szálszámolás után készült és a szabadrajzú munka. Az előbbit szálánvarrott öltéssel, keresztöltéses és vagdalásos-laposöltéses technikával valósítják meg; az utóbbinál egyaránt éltek a laposöltéssel, a száröltéssel, a Margit-öltéssel és a láncöltéssorral. A láncöltéssel, esetleg száröltéssel keretezett Margit-öltéssorokat mezőségi öltésnek szokás nevezni. A mezőségi himzéseknek nincsenek kiérlelt, megszámlálható mintaváltozatai, mint a legtöbb hímzőcsoportnak. Mezőségi párna (Erdély) gyönyörű motívumokkal. Községek, ill. községcsoportok szerinti dialektusai vannak: Válaszúton a geometrikus vagdalásos-laposöltéses munkát kedvelték, Mezőkeszűn–Palatkán, Buzában–Feketelakon stb. a szabadrajzú munka eltérő változatait. Mintakincsükben, mint eszmei készletben, megtalálható az országos mintaanyag jelentős része, ám megjelenítésük jóformán minden esetben egyéni. BOGÁRTELKEI LÁNYOK KALOTASZEGI NÉPVISELETBEN (Erdély, Kolozs megye) A varró minden darab készítésekor mintegy újrateremti a mintát kedve, igénye, ízlése, találékonysága szerint és teszi oldottá, kötöttebbé, lazábbá-tömörebbé, állóvá-mozgóvá. Jellemző kompozíciói: a koszorús minták, amikor virágos-leveles köröket helyeznek egymás mellé; az egymásba fonódó kettős fűzéres minták, melyek ugyancsak koszorúkat alkotnak; a hullámindás minták, melyeknek öbleiből mindkét oldalra virágok ágaskodnak; a vízszintes tengely mellett tükörképszerűen kettős hullámvonallal tagolt minták, amikor a hullámok öblei több-kevesebb távolságra vannak egymástól; továbbá a talppal szembefordított virágvázas minták számos változata (tekergő virágindákkal, melyek kitöltik az egész párnavéget), a fekvő S-ek sora; az erőteljes hulláminda, amelyhez két oldalról szerény rozetták és liliomok csatlakoznak vékony szárral. Mezőségi párna A vékony szár egyébként nem sajátja a mezőségi himzéseknek, sőt nemegyszer éppen a vaskos szárakról ismerhetjük azt fel. Megtalálhatjuk a szerény virágtöveket akár szívből, akár edényből indítva, melyeknél a vaskos szárakból adódó merevséget a köréjük helyezett pontsorok próbálják lazítani. Maga a mintaszerkesztés is sajátos: a mezőségi himzéseknek gyakran nincs pereme, záróvonala. Ha mégis alkalmazzák ezt a beosztást, akkor a középmező igen széles és a peremminta jelentéktelen, esetleg csak egy zegzugos vonal. A mezőségi himzések legtöbb ismert példánya a múlt századból, a század végéről való. Nem olyan jelentősek a vidék vászonkultúrájában, mint a sokkal nagyobb számú igen változatos szőttesek. A mezőségi himzések sajátos csoportjai a széki hímzések. (Irod. Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok (Népr. Ért., 1941); Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések (Kolozsvár, 1943). Kalotaszegi hímzések: Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke a sokféle hímzőtechnikát, a hímzett holmi mennyiségét és a hímzés kivitelezését illetően. Undi Mária gondolata: "Ily munka csak egészséges lélekből eredhet s csak az ily néplélekben mélyen gyökerező művészi alkotásvágy hozhat létre tízezrével oly magas művészi értékű munkát, mint a kalotaszegi, akinek az írásos varrottast köszönhetjük." Noha intenzíven szőnek is, mellette mégis virágzik – akárcsak pl. a Sárközben – többféle hímzés: a „fehéres” vagy szálvonásos, vagdalásos, laposöltéses munka kétféle változatban is; a szálánvarrott öltés és az „írásos” (írásos öltés) munka. Kalotaszegi írásos - pávás párnarészlet Készült ezek mellett rececsipke, darázsolás, gyöngyhímzés, a mellrevalókon szűcshímzés, az ujjasokon géphímzés. (Mezei Anna fotó) Nem minden községben varrtak egyforma intenzitással. Bánffyhunyad munkái választékos gazdagságukkal kiemelkednek. Némely községben bizonyos hímzésféleségeket kihagytak, nem varrtak, mert a hangsúly mindenütt elsősorban a szőtteseken volt. A hímzést az ágyi ruhára és abroszokra varrták többségében, de került kendőre, női és férfiingekre, kötényekre, szoknyákra, pendelyekre is. Kalotaszegi varrottas Ezen a vidéken is egymás mellett élt egyidőben többféle hímzőtechnika. A szálánvarrott munkát elsősorban párna- és derékaljvégeken, valamint abroszokon lehet megtalálni kendervászon alapon. Kalotaszegi varrottas részletek A női ingek kézelőit és álló gallérait is ezzel a technikával dolgozták. Egy színnel, vörössel, kékkel, ritkábban feketével varrták, túlnyomóan pamutszállal. Kalotaszegi fehér nagyloptás minta Az abroszokon előfordul a piros színű hímzés kontúrozása kékkel. Talán valamennyi, az országban fellelhető mintát ismertek és varrtak itt, általában széles középhímben, keskeny peremdíszekkel. (Mezei Anna fotó) Baudoin Gabriella festménye Ennél a munkánál azonban jelentősebb a „fehéres”, a szálvonásos-vagdalásos, ugyancsak országos elterjedésű munka. Kalotaszegi írásos díszítő - elemek Nagy többségben pamut- vagy sárga vászon lepedők széleit és az összevarrások mentét díszítették így fehér pamutszállal. Csak egyes községekben s a hímzésféle divatjának vége felé varrtak néhány lepedőt vörössel vagy feketével. Kalotaszegi nagyírásos Egy-egy községben 5–7–9 mintát ismernek belőle. Ez a munka a lepedőkön mindig aprólékos (csakúgy, mint a férfiingeken és gatyákon). E század húszas éveiben átvitték e technikát párnavégekre is, de már nagy kockákkal s ennek következtében megnövekedett (bár még mindig régies) mintákkal. Kalotaszegi szoba E két hímzésféleséggel – noha sajátosan átfogalmazott mintákkal – Kalotaszeg az országos hímzésanyagához kapcsolódik szervesen. Sajátosak és másutt fel nem lelhetők viszont a szabadrajzú „írásos” hímzések. Ezeket varrták fodorvászonra, pamutvászonra és gyolcsra, mindig egy színnel: vörössel, kékkel, feketével, ritkábban fehérrel. A hímzőfonal szőr, gyapjú- és – nagy többségében – pamutszál. Ágyi ruhák, párna- és lepedővégek, ágyfűtől valók készültek vele elsősorban, de varrták kendők végére, abroszokra, női ingek ujjára is. Kalotaszegi nagy írásos Ennek a technikának a motívumkincse nem nagy, a kisszámú motívumból azonban a szinte megszámlálhatatlan szerkezeti szkéma révén páratlanul változatos és gazdag hímzésanyag jött létre. KALOTASZEGI ÍRÁSOS - VARROTTAS Vásárfia :-) - kalotaszegi írásos - varrottas - Szilágyiné Kis Lukács Erzsébet népi iparművész munkája (Sepsiszentgyörgy, 2014. május 1.) Kalotaszegi szépség Hurai Ági: Gyönyörű Katikám ez a viselet. Én is őrzök egy képet. A hölgy, aki ünnepekkor magára ölti, azt mondta, több mint 100 éves ez a gyöngyhímzett viselet. Legkevesebb 6 hónap szükséges az elkészítéséhez. Beszédes csodák a viseletek. Fő motívumai a gránátalma, tulipán, akantuszlevél és a rozetta. Ezekből állítják össze a virágtöveket, akár kerekre formáltan, akár hosszúkásra elnyújtva. Egy-egy virágtő szétterülhet egy egész párnavégen, vagy állhat karcsún, másodmagával egymás mellett, úgy azonban, hogy két alsó virágját lehajtják egészen a tő alsó széléig. Ezen a vidéken ugyanis ismeretlen a virágtartó edény vagy korsó, amelyből másutt a virágtő kinyúlik, és nem állítanak oldalához madár- vagy állatpárt sem; a teret virágtőnek magának kell kitöltenie. Kalotaszegi írásos részletek De készíthetnek forgórózsát is elnyújtottra formált gránátalmákból – ez a párnavégek és abroszok egyik jellemző motívuma, egy párnavég közepén három fér el belőle rendesen. A „pápaszemes” mintát a virágtő két szárának begörbített végével formálják oly módon, hogy abba helyezik el a rozettát. De illeszthetik a virágtövet igen mély öblű hullámindába is, melyet leveles ágból formáltak. Nemegyszer szegletesre formálják a rozettát vagy a gránátalmát, a közepét berácsozzák s a hozzáillő levélsorokat is szegletesen helyezik el mintegy mértani alakzatokba tömörítve. Igen gyakori – kiváltképp párnavégeken – az a középtengelyes minta, melynek alsó felső oldalán sugarasan elrendezett szárakon vannak a többé vagy kevésbé hosszúkás virágok. A dús mintákkal nagy vászonfelületeket borítanak be, a minta tömöttségét, zsúfoltságát még vízben sulykolással is fokozzák: a víztől és sulykolástól a vászon összemegy, fodrozódó felületet kap, és összerántja a hímzést is. A kisírásos (láncöltéses) technikával varrt darabokon a minta lazább és rajzos hatású, a nagyírásosnál csak a szélesebb öltéssorok miatt is tömörebb és a motívumok szerkesztésmódja a természettől elvontabb. A tömörítés egyes daraboknál a minta teljes bezáródásáig megy, a hím beborítja az alapot. E munka kezdeteit nem ismerjük. Egyes példányok 1830-as datálással már kiérlelt mintákat, hibátlan technikát mutatnak be. Fel kell tételezni, hogy a szőttes, a szálánvarrott, a vagdalásos-laposöltéses technikák mellett az írásossal is éltek már a 18. sz.-ban, esetleg korábban is. Maga a nagyírásos technika más magyar csoportoknál csak kísérő öltésül jelentkezik. Európában a 12–13. sz.-tól ismerni előfordulását. A kalotaszegi hímzések jellegzetességei még a női ingek elején a ráncolások és azok mintás letűzése, főleg azonban a kötényeken és muszujokon levő darázsolások. Ezek a technikák sem ismeretlenek másutt, mégis ilyen megvalósításban, színesen, nemegyszer gyöngyösen csak ezen a vidéken készítették. A kalotaszegi hímzések motívumaik révén a régi stílushoz kapcsolódnak, a tömör, zsúfolt kivitelezés pedig már a parasztstílusok felé utal. A párta (Mezei Anna fotói) (Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Bátky Zsigmond: Kalotaszegi varrottasok (Bp., 1924); Dajaszászyné Dietz Vilma–Palotay Gertrúd: Kalotaszegi keresztöltéses gallér és kézelőminták (Kolozsvár, 1942); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961). „Pántlikás kötény” Kalotaszeg, Erdély A pántlikás kötény eredetileg fekete klottból készült, mint a muszuly, de a keretező és a sarkokban elhelyezett szalagdísz piros, kék, fekete. A kötény színe vagy rózsás volta fejezte ki a kort és az alkalmat. (A képen látható darab a Budapesti Néprajzi Múzeumban látható.) Kalotaszegi zsinórral keretezett A ráncolás A ráncolás a ruhadarab részeinek szűkítésére, összehúzására használt eljárás. Fejlettebb változatai a ruha díszítését is szolgálja. Főleg az egyenes szabású ruháknál alkalmazzák. Erdély bizonyos tájegységein még a 20. században is készítették és viselték az ún. mellévarrott újjú inget. Ennek a nyaki részét mindig ráncolással húzták össze, amit gyakran szövőöltéssel rögzítettek és díszítettek. Annak ellenére, hogy ez az eljárás nagyon munkaigényes a parasztságnál sokáig fennmaradt mint ünneplő ruha. A ráncolást hagyományosan a ruha nyílásainak összehúzására használják. Tehát olyan helyeken alkalmazzák, ahol a hideg behatolhat (kézelő, nyak, vagy kétrészes ruha esetén a deréknál). Előfordulhat a vállnál vagy könyöknél is. Ez utóbbi esetben a kézelő bő marad és általában gazdag csipke díszíti (lásd a Gyimeseken). A magyarságnál főleg a női ruhákra jellemző díszítés. A reneszánszban viszont gyakran használták férfi ruhák díszítésére. A ráncolást régen a vászonfélék tárolásakor is alkalmazták. Például ráncba szedve tették el a lepedőt is. Innen ered a mondás, hogy "ráncba szed valamit", vagyis rendbe rak valamit. Kalotaszegen a lobogós ujjú ingnek és Széken is a vászoningeknek az ujját eltevéskor harmonikaszerűen hajtogatták össze és arra göngyölítették rá az ing többi részét, hogy kibontva ne legyen gyűrött. A képen kalotaszegi magyar kötény "darázsolásának" részletét láthatjátok. Kalotaszegi vállfűs A második világháborút követően a vállfűs ingek használata és emiatt a készítése is szinte megszűnt. Kalotaszegi vállfűs Az írásos hímzés fokozatosan átkerült a párnákra, lepedőkre, terítőkre, kendőkre, de díszítettek írásossal falvédőt, ágyterítőt és szinte mindent. Kalotaszegi életfás - tulipános - madaras - Napforgós szimbólummal Torockói hímzések: Erdélyi vászonhímzések. Két csoportjuk ismeretes, az egyiket a házbelső vászonféléire varrták, a másikat a testi ruhákra. Az első csoport hímzései párnavégeken, szalmazsák végén, lepedőkön és rúdravalókon találhatók. Igen vastag, durva szövésű vászonra vastag szőr- vagy pamutfonallal (gyakran két szálat fűzve a tűbe) hímezték, egy időben egyező tárgyféleségeken kétféle technikával: az ínvarrásnak nevezett laposöltéssel és a „keresztöltésnek” mondott szálánvarrott öltéssel. A laposöltést igen változatosan alkalmazzák, egy-egy motívum varrásánál több keskeny és szélesebb laposöltéssort varrnak egymás mellé, keskeny laposöltéssort alkalmaznak a díszítőelemek körvonalául, belsejüket pedig torockói keresztöltéssel vagy egyszer átöltött ráccsal töltik ki. A hamis laposöltéssel varrt díszítőelemeket keresztben átfektetett szállal varrják le. Laposöltéssorból alakítják ki a növények szárait is, nemegyszer két párhuzamos keskeny sorból, közüket pedig egyszerű vagy kettős csomókötéssel töltik ki. Felületkitöltőként jelentkezik a laposöltés mellett a Margit-öltés is. A hímzőfonal korábban rozsdabarna vagy vörös szőr volt, később vörös és kék pamutfonal. Rendszerint egy színnel varrtak egy darabot, csupán a párnák között vannak kék és fehér pamutegyüttes együttes alkalmazásával készített változatok. Torockói varrottas minták Az igen erőteljes, hatásos munkákon alig több mint öt mintát számolhatunk össze, de sokszor ezek is alig térnek el egymástól. Ugyanazok a virágtövek sorakoznak egymás mellett a rúdravalókon, mint amiket a párnavégek nagy hullámindáiba illesztenek. A kis számú mintával dúsan és tömötten borították be az adott vászonfelületet. Torockói metéltes Egyedül a torockói párnavégeken viszik túl a mintát a párna végéről a párna szárára is; innen ismertek a 8–12 m hosszú rúdravalók is tömött sorban egymás mellett álló hétágú virágtövekkel, nemegyszer két sor erőteljes peremdísszel. A nagy múltú minták a régi stílusú népművészetet képviselik, kivitelezésük viszont zsúfoltságával egyszer-egyszer a parasztstílusokat ( új stílusok a népművészetben) idézi. Parasztosnak tekinthető a régi minták egyik-másik átformálása, pl. a gránátalma sziklevele helyébe kismadár feje kerül, a hulláminda végére kígyófej stb. Vaskosabb, parasztosabb hatású lesz a hímzés azáltal is, hogy a szokásos két szál helyett – a szálánvarrottnál – négy szálat fűznek a tűbe. Torockói varrottas Ennek az igen magas szintű, városias hímzésnek sajátos vonása, hogy csupán egyetlen formájában ismerjük. Nem tudjuk követni alakulásmenetét, kibontakozását, esetleg hanyatlását. Szép számmal ránk maradt emlékanyaga egészében egy elért csúcsot képvisel. A sokszor torockóinak minősített, kevéssé erőteljes, ritkás munkák Torockószentgyörgyről és Aranyosgyéresről valók. A torockói hímzések második csoportjából legjelentősebb az inghímzés. Vörös, kék vagy fekete gyapjúszállal tömött laposöltéssel varrták finom fehér gyolcsra. A sípujjú ing kézelőjét, azután a „füdzőt” és a „mejrevalót” ( torockói viselet), melyek már selyemalapra készülnek, a gyerekfőkötőkhöz, övekhez, fátyolszélekhez hasonlóan vörös, fekete vagy többszínű selyemszállal varrták, alkalminak tűnő aprólékos mintáikkal. Jelentősebbek a fekete selyem főkötők fehér pamuthímzésükkel,amelyek a sárközi főkötők hímzésével tartanak rokonságot. (Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., Bp., 1909); Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940); Tardi keresztszemes: Fehérített nyers kendervászonra készült piros és kék pamut fonallal, keresztöltéssel. A keresztszemes hímzés közismert, jellegzetes tipusát alkotja a dél-Borsod megyei Tard és néhány szomszéd község mintáinak. Az ornamentika mindig csík alakú, szalagszerűen húzódó. Mértani és növényi díszítőelemeik mellett gyakori a madár ábrázolása is. Csaknem az egész díszítmény tiszta pirossal kivarrt, itt-ott a farkakon, az eperlevélen és a madarak közti virágtövekbe került, igen kevés kék szín. Tardi keresztszemes hímzésű terítő részlete, házivásznon. – itt Bükkzsérc, 2006.08.18. Fotó Barsi Hajna. A tardi keresztszemes hímzés jellegzetessége, hogy készítésekor az egymás mellett lévő keresztszemek felső öltései egymással ellenkező irányban dőlnek. Ennek következtében az egymás alatti sorokban mindig négy-négy felső öltés egy pontban találkozik. Hódmezővásárhelyi hímzés: A régi tiszántúli hímzések közé tartozó, a névadó város mellett néhány más helység párna-véghímzéseit is jellemző hímzéscsoport. „Szőrös párnavégeknek” is nevezik a hímzőfonálul szolgáló gyapjúszál után. Hamis laposöltéssel, kisebb számban szálánvarrott öltéssel hímezték kendervászonra. Nagy, gazdag, nemegyszer buja hímzésmezőkkel tűnnek ki. Az árnyalásos varrás fokozza ezt a hatást. Gránátalma, tulipán és szerényebb rozetta motívumait hullámindák közé helyezik el a középmezőben és a peremeken egyaránt. Másik gyakori szerkezeti szkémája a szakaszos elrendezés, amelynél 3 rozetta körül, centrálisan helyezkednek el a stilizált virágmotívumok, tulipánok. Ismert az a mintaszerkezet is, hódmezővásárhelyi hímzés amely egyetlen szerteágazó virágtővel borítja el a középmezőt. Jellemzi a hódmezővásárhelyi hímzéseket, hogy a többi régi tiszántúli hímzéstől eltérően széles peremdíszek rendesen a fődíszítmény, a középmező motívumait ismétlik vagy variálják. Fő színei a sárga-barna, a lila és kék árnyalatai, de van tiszta fekete és sötétbarna hódmezővásárhelyi hímzés is. Kiss Lajos „templomcifrás” megnevezést hallott a hódmezővásárhelyi hímzésekről, ami talán utalást sejtet itt e minták forrásaira. (Irod. Kiss Lajos: Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen (Népr. Ért., 1928); Knotik Márta: Keresztszemes szőrhímzések a Délalföldön (Móra Ferenc Múz. Évkve, 1970–71). Kun hímzés: Ennek a hímzésfajtának a virágkora a 18. század volt. Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók. A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le. Nagy Istvánné munkái Virágja tulipán, vagy nefelejcs. A kunsági hímzések széldíszítményei rendkívül változatosak. Ma kunhímzéssel ügyes kezű asszonyok készítenek terítőket, díszpárnákat, lakásdíszítő textileket. A Jászság hímző művészete a szűcshímzésben gyökeredzik, mely a múltban gazdag motívumkinccsel bírt. A szűcsmunkákhoz egykor a hosszúszőrű juhok erősebb bőrét használták. Ebből a szűcsmesterek subát, ködmönt készítettek. Egy férfi subára átlagosan 14-16 birkabőrt dolgoztak fel. A subát, a ködmönt előbb színes, majd egyszínű zöld fonallal kihímezték. Ma lakástextileken, ruházaton, öltözet-kiegészítőkön láthatjuk a jászsági szűcsmintákat. A régi alapmotívumokat a textil-adta új lehetőséghez áttervezték. A fehér textilen impozánsan mutat az egyszínű, zöld hímzőfonallal kivarrt motívum. Hosszú folyamat eredménye a jászsági szűcshímzésből kialakult egyedi jászhímzés, amely Magyarország tájegységei közül a legfiatalabb textilen alkalmazott hímzés. Veszprémi hímzés: Ecseri hímzés: Csengeri hímzés: Göcseji hímzés: A Göcsej vagy Közép-Zalai-dombság a Zalai-dombság legnagyobb kistája Zala megye területén. A Göcsej megnevezés a hagyományos magyar tájszemléletben a 17–18. század óta adatolható, eredete az ’dimbes-dombos, árkos, terméketlen vidék’ jelentésű göhej~göcsej köznévre megy vissza. A terület az Árpád-korban határőrvidékeink közé tartozott, később jelentőségét elveszítette. A göcseji asszonyok 19. századi népviseletének jellemző darabjai a széles fakeretre hajtogatott, fehér vászon főkötő (pacsa), a hosszú alsóruha (alsóümög), a kékfestett ráncos szoknya (vászonpéntő), valamint a télen mellényként használt kengyeles bundamelles. A göcseji népi kultúra tárgyi emlékeit a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum mutatja be. Hetési hímzés: A szlovéniai magyarság népművészeti értékei közül, talán a hetésinek nevezett népviseletére és hímzésére a legbüszkébb. A hetési népi textilkultúra legékesebb megnyilvánulásai a szőttesek és a gazdagon hímzett viselet. A hetési hímzés olyan néprajzi értékeket hordoz, mint a subrika díszítés vagy a bújtatásos öltés. Ma már nehéz elképzelni, de igazán kevesen múlott, hogy ez a kincs öröke elvesszen. Az 1930-as 40-es évekre a Hetést is utolérte a többi tájegységhez hasonlóan a népviselet elhagyása és ezzel együtt a hímzés kultúra eltűnése. Az öltözködésben és a lakáskultúrában a gyári anyagoké lett a főszerep. Jelenleg 14 hímző szakkör működik a szlovéniai magyarság körében és 3 hímző népi iparművésszel is büszkélkedhetünk. Bátran kimondhatjuk, hogy az elmúlt, közel 25 évben egy, a Kárpát-medencében egyedülálló hímző szakköri mozgalom született és virul. A szakkörök tagjai nemcsak a hímzés, de a csipkekészítés, a tojásfestés, a fafaragás, a csuhéfonás és a kosárkötés hagyományait is őrzik. Pozsony megyei: A felvidéki hímzések a nép ügyessége, bizonyos fokban kifejlett jó ízlése és megfigyelőképessége mellett tanúskodtak. Sajnálatos, hogy főképpen az arany-és ezüsthímzéshez, mely régen a menyasszonyok legfőbb éke volt, már csak két-három Pozsony megyei községben értenek; Trencsén és Nyitra megyében már jónéhány éve felhagytak az arany- és ezüsthímzéssel, mely régebben szintén nagy divat volt. Ügyesen tudták az arany-és ezüstszálakat a selyem közé keverni, főleg az állati minták hímzésénél. Drávaszögi hímzések: A Drávaszög községeinek a sárközi főkötőkkel rokon jellegzetes főkötőhímzései. A drávaszögi hímzéseket is fekete muszlinon varrták fehér fonallal; a minták nagyobbak, a sárközihez képest szinte elnagyoltak. Előképeik aranyhímzések is lehettek. Ellentétben a sárközivel, itt kisebb díszítmény jut a főkötő elejére, a nagyobb a kontyot borítja. Laposöltéssel, nyolcas öltéssel, huroköltéssel, láncöltéssorral, száröltéssel, keresztöltéssel és Margit-öltéssel varrták. A nagy rozetták közepét keresztekkel és a pókolásra emlékeztető laza öltésekkel töltötték ki. A főminta a főkötő kontyot borító hátsó lapjához igazodik, melyet két szimmetrikus félre tagolnak: egyik fél tükörképe a másiknak. Néha csipkesor választja el őket, máskor egybe szerkesztettek. Akad madaras, rákos minta is, de a legtöbb rozettákból, gránátalmákból, tulipánokból és leveles ágakból áll. A minták java mozgalmas, amit a kevés díszítőelem változó állásban, világos, egyértelmű kompozíció szerinti elrendezésével érnek el. (Irod. Gönyey Sándor: Drávaszögi hímzések (Bp., 1944). Palóc föld hímzései és népviseletei: A palócok Nógrád megyét és a Szlovákiához került Felföldet lakják. Öltözködésük faluról-falura kisebb mértékben eltért. A Börzsöny, Cserhát, Mátraalja sok apró kis települése ha egy plébániához, egy anyatemplomhoz tartozott, akkor már sok hasonlóságot mutatott. A legszínesebb és változatosabb fejrevalókat itt hordták. A ludányhalászi farkas főkötő annyira megtetszett Petőfi Sándornak, hogy naplójába feljegyezte: ha megházasodik, feleségének majd innen hozat főkötőt. Hollókőn ünnep alkalmával fel is teszik fiatalasszonyok fejükre a nem kevésbé díszes gyöngyös fodros menyecskekendőt. A kazár asszonyok kontyvasra tekerték a hajukat majd erre kerültek a különböző főkötők. Az ünnepélyesség különböző fokait kifejező nagyrózsás, ezüstcsipkés, aranycsipkés főkötők magassága sokszor a nagyaraszt is meghaladta, s koronaszerűen keretezte a fejet. A palócság kulturális ismertetőjegyei között előkelő helyen szokás említeni a népviseletet, amely azonban már csak rendkívüli esetben kerül elő a ládafiából, illetve a hagyományőrző csoportok pompáznak bennük a különböző szereplések alkalmával. A Palócföldön belül számos viseleti csoport alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik (ujjas kabátféle), a mell és fejkendő anyaga megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége stb. alapján. Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. Jellegzetes volt az új menyecskék főkötője. A szőtteshímek leginkább kötényeket, tarisznyákat és törülközőket díszítették. A feketével, illetve a fehérrel varrott lyukhímzést a kék-piros, majd a több színű követte. A pásztortársadalom faragó, véső tudományát kampósbotok, ostornyelek, ivóbögrék, sótartók stb. őrzik. Hollókői népviselet: A hollókői népviselet a mai napig élőnek tekinthető, de már csak a vasárnapi szentmisékre, jeles ünnepek alkalmából veszik fel a lányok és az asszonyok. Az ünnepi felsőruházat valaha a család anyagi helyzetét is tükrözte, egyben öröklődő vagyontárgy volt. A viselet a családi állapotot kifejező főkötő, az ingváll és a sok alsószoknya. Utóbbiból munkához kettőt, ünnepeken akár húszat is felvettek a hollókői nők! Az ingváll több rétegű ruhadarab: vászon, gyolcs, selyem, végül tüll ujjat illesztettek össze, s az egészet együtt bíboringvállnak hívták. A korábban elterjedt egyszerű, kékfestő ruházatot a zárt kistelepülésen csak a XX. század elején váltotta fel a piros, kék, zöld kasmír- és selyemanyag. (Más falvakban ekkor már kezdték elhagyni a népviseletet.) A felsőszoknya felé hímzett, fekete kötényt is kötöttek, aminek szakácska a neve. A vállukra rojtokkal díszített, kasmír nagykendőt terítettek. Bujáki népviselet: Messze földön híres a színes bujáki népviselet, amit a XX. század első felében Glatz Oszkár (1872-1958) festőművész örökített meg. A bujáki viselet legszembetűnőbb jellegzetessége a kurta szoknya, ami valamivel térd fölé ér. Ezekből persze 10-15-öt is felvettek egykor. A szoknyák szélére színes szalagot is varrtak, ami fodor hatását keltette. A vidéken szokatlan volt, de itt ismerték a sonkaujjat is, az ingváll ékességét. Ugyancsak jellemző a sok gyöngy viselése. Más falvaktól eltérő módon itt a leányok haját nem két, hanem egy ágba fonták, a főkötő tetejére pedig arany- és ezüstszálakból, gyöngyökből fűzött bokrétát illesztettek. Bujákon a vasárnapi szentmiséken, községi rendezvényeken, családi ünnepségeken is meglehetősen gyakran lehet látni viseletbe öltözötteket, mivel az utóbbi években egyre többen térnek vissza ilyen módon a gyökereikhez. Nógrád m.-i summásfalu szertelenül díszített öltözete, a 20. sz. elején vált ki a környező községek viselete közül. A leányok hátrafésült előhajukat a fejtetőn körfésűvel tűzték meg. Az asszonyok hajának kontyát kéregpapír karika, a konty formázta a puha felső főkötő alatt. Az új asszonyok lakodalomban, mulatságra főkötőjüket fodrosra húzott fekete vagy kék selyempánttal, a kakatúrral és csésze formájúra alakított, gyöngyökkel bélelt piros selyemszalaggal, a bukorral díszítették. A nők alsószoknyát is takaró kasmír szoknyák elé széles fekete selyem kecelét kötöttek, amelyet a szoknyákhoz hasonlóan apróra beraktak. Ingükre fehér, lyukas hímzéses, erősen keményített vállkendőt borítottak, nyakukat több soros fehér gyöngyfüzér fedte. Józsa Judit alkotása A csizmát korán elhagyták, félcipőbe bújtatott lábukat viszont több egymásra húzott fejetlen harisnyaszárral csizmaformájúra vastagították. A posztóruhát viselő férfiak már a két világháború között, a nők csak másfél évtizede vetették le a bujáki viseletet. Kazári viselet: A korábban közös anyatemplomú és közigazgatású Kazár és Vizslás Nógrád m.-i községek ruházkodása, amely kapcsolatot mutatott a Maconka környéki falvak öltözködésével is. Az 1920-as évektől a salgótarjáni szénmedence bányáiban dolgozó férfilakosság a vászon testi ruhákon viselt bőr és szűrposztó felsőruhákat, a posztóruhát szinte fel sem véve, polgári szabású szövet-, ill. kordbársony nadrágra és kabátra cserélte fel. A csizmához viselt nadrágot piros posztó szívvel és halcsontgombokkal díszítették. A női viselet számtalan archaikus vonást megőrzött. A leányok haját fekete bársonyszalag, a bodros szorította le, az új asszonyok arany-, ezüstcsipke főkötőjét tüllkendő, sejteskendő borította. Az ingváll használt változatai között szerepelt a korábbi mellévarrott ujjú, bő nyakú bundaingváll is az újabb bevarrott, szűk ujjú szukaingváll mellett. A pendelyre, az alsó szoknyák fölé lajbitos szoknyát öltöttek, amelyet derékhoz felszúrva is viseltek, eléje keskeny vagy széles vászon gangát (kötény) kötöttek. Öltözetükhöz a csizma illett. A múlt század végéig a menyasszonyt rókaprémes mente illette meg. A kazári viseletet a férfiak a nagyméretű iparosodás következtében már a két világháború között, a nők csak napjainkban hagyták el. A páva: A páva, mint szimbólum Európai jelenlétének ideje nehezen határozható meg. Azt tudjuk, hogy húsát régen fogyasztották. Az ókori elképzelés szerint nem romlandó, ezért az örök élet szimbóluma. A pávamotívum a görög mitológiát is át meg átszövi. Jézus alakjához is kapcsolódik a páva, mint a hatalom szimbóluma. A középkori ábrázolásokban lélekmadárként szerepel, majd később megváltozott értelmezése, s így lassan a gőg és a hiúság jelképévé lett. Nehéz lenne a történelmi pillanatot meghatározni, amikor őseink ezzel a madárral találkoztak, a jelentése alapján keleti gyökerekre gondolhatunk. Halasi csipke A Jelképtár szerint a teljesség és a hatalmasság jelképe. Farka az univerzum szimbóluma, kitárulkozása a lélek kitárulkozásával azonos. Népköltészetünkben az örök szerelem jelképe, a csábítás madara, akárcsak Indiában. A páva Indiában napjainkban is szent állatként tisztelt madár, a madarak királya. Hangja meglehetősen kellemetlen, repülni nem igazán tud, de szívesen köszönti a napfelkeltét a háztetőről. Sok szép madarat találhatunk a természetben, de a páva valóban nagyon különleges, aki látta, nem felejtheti el. Talán ebből adódik, hogy mindig megihlette a művészeket. A legősibb emlékek a népművészetben maradtak ránk, úgy Indiában, mint hazánkban. Az irodalomban a szépség, a tánc ritmusa, a virág szépsége, a tökéletes harmónia, az ideális szerető szimbólumaiként jelenik meg. Szikkimben úgy tartják, létezik a „Pávák országa”, s ezt a madarat Isten Atiaryak kérésére és védelmére teremtette. A démonok elleni harcában a páva segítette különleges képességeivel. A páva varázslatos táncával megbabonázta az ellenséget, s így győzte le őket Atiaryak. A pávát mindig az emberek segítőjeként látjuk, sok különleges, misztikus képességgel bír. Pávás – tulipános életfa - Magyar népi díszítések - Festett korondi csempe - Páll Magdi és Györfi Imre munkája - Korond - Erdély Gyakorta találkozhatunk velük népmesékben és népdalokban Indiában is, a pávatáncok ezeket a történeteket mesélik el. Szaraszvatínak, a tudás istennőjének hátasállata. A Rámájanában többször is szerepel: egy pávacsapatot Ráma kísérői közt említenek, mikor száműzetésbe kényszerül. A madár és egyes lantszerű hangszerek hasonlósága sem véletlen. A páva és a zene rokonítása nem hangjának, hanem mozgásának szól, násztánca közben mozdulatait sajátságos belső ritmus vezényeli, mely különleges eleganciát ad lépteinek. Az eső, az esős évszak gyakran kapcsolódik össze a pávával és annak táncával. Csornai párna, életfa és páva motívumokkal: Kalotaszegi írásos párna ( részlet) pávával: Beregi keresztszemes-Páva minta: A keresztszemes hímzés egy ősi hagyományokat őrző népművészeti szakág; művelésének központja a Magyarország keleti részén fekvő beregi tájegység. A beregi keresztszemes hímzés teljes egészében kézimunka. A lenvászon alapanyagra előrajzolás nélkül, színes hímzőfonallal kerül a minta. Legjellemzőbb mintái a madaras, a kis virágos, a tulipános, a liliomos, a makkos és a Rákóczi minta. A minták állandóan változnak, újabb motívumokkal, színekkel bővülnek, de alapformában megőrzik a táj sajátos jellegét. A hímzésfajta hagyományos színvilága a piros-kék, de már létezik világoskék-sötétkék, piros-fekete, vagy bordó színváltozat is. A motívumok hímzésekor gyakran használnak díszítő elemeket, mint például az azsúr, a subrika, vagy a kontúr. Ezek még értékesebbé teszik a mintát. Baranyai pávás falvédő: Baranyára jellemző sok olyan hímzésváltozat, mely másutt az országban nem lelhető fel. A megyében a magyar hímzőkultúra csaknem minden ága és igen sok stílusa megtalálható. Megjelenik a szűrposztó-féleségeken a vidékre jellemző formában a posztórátét is. A csipkefélék közül a varrott csipkék, a recefélék, a horgolások, valamint a kötött munkák szerepelnek a leggyakrabban. De kiemelt hely illeti Baranyát azért is, mert a máshonnan is ismert stílusokon túlmenően hímzéselemei, azok kompozíciós rendje, színezésbeli és technikai megoldásai között számos egészen sajátos akad, mely egyedül erre a tájra jellemző. A felhasznált alapanyag és készítők szerint különböztetjük meg a vászonhímzéseket, melyeket rendesen len-, kender-, pamutvászonra, gyolcsra, ritkábban valamilyen gyári szövetre varrnak, és a bőr- vagy szűcshímzéseket, melyeket a szűcsök és a szűrszabók bundák, ködmönök bőrére és a szűr posztójára alkalmaztak. A magyar vászonhímzések általános piros, kék, piros-kék, piros-fekete színösszetételéhez Baranyában harmadik szín is társul. Leggyakoribb a piros, világos- és sötétkék, piros - kék - barna, piros - kék - fehér színkompozíció. A különböző egyhangú mértani sorokat, csíkokat éppen a színek sajátos váltása teszi mozgalmassá. Gyakori a fehér hímzőfonal alkalmazása is fehér alapon. Baranyában is, mint másutt az országban, leggyakoribb a csíkdíszítmény. Az egykor gazdag szűcs- és szőrhímzések világát alig néhány tárgy őrizte meg napjainkra. Az ormánsági ködmönt és a bosnyák, sokac mellényt igen aprólékos kifinomult hímzés jellemzi, míg a kelet-mecsekalji ködmönöket, a mohácsi szűrdolmányokat rátétekkel is diszítették. (Kép:Ligeti Zsuzsa munkája) Buzsáki pávás Régi dunántúli hímzés pávákkal: Páva motívum - Karádi fehér hímzés: Karádi fehér hímzés - Somogy Torockói hímzés - pávákkal, életfával: Mezőkeszűi pávás - tulipános: Baranyai pávás falvédő: Rábaközi pávás: Rábaközi pávás: Rábaközi pávás: Rábaközi pávás: Erdélyi - írásos pávás: Régi hímzett konyhai falvédők: (Forrás: Magyar Nyelv/users.atw.hu) A MAGYAR MOTÍVUMOK GYŰJTEMÉNYE Itt: http://maghon.weebly.com/uploads/2/0/0/3/20035969/magyar_motivumok_gyujtemenye_1918smallpdf.com.pdf RAJZOLJ - TERVEZZ - HÍMEZZ TE IS https://www.facebook.com/kati.gabor.5/posts/1029511277070575 A motívumok származási helyei - térkép (6 kép forrása: A magyar motívumok gyűjteménye) SZÍNEZŐ FELNŐTTEKNEK Képarchívumunkból válogattunk három rajzot, amit kedvetek szerint kiszínezhettek. http://neprajz.hu/tartalom.php?menu2=809 Csete Balázs: ivócsanak és a csanak kiterített mintája, tollrajz, 1910-1920 (R 3242) Csete Balázs: nyárszói kisszék födele, tollrajz, 1944 (R 397) Csete Balázs: kanászkürt mintája, tollrajz, é.n. (R 683) A HÍMZŐK FIGYELMÉBE! A Hagyományok Háza MESTERSÉG – HAGYOMÁNY sorozata két új albummal gazdagodott! Mindkét kötetben eredeti nagyságú mintarajzok, valamint színes fotókkal kísért leírások találhatóak. A „Nyugat-dunántúli szabadrajzú hímzések” című kötetében a szerző, az elmúlt tíz évben gyűjtött új mintáit - 64 db mintarajzot –, egy színnel varrott, színes valamint fehérhímzéses vagdalásos, szálszámolásos mintáit találhatjuk. http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/12084/ A Hímzés mintagyűjtemény kötetében a Kézi és gépi hímző OKJ képzés teljes tananyagát felölelő hímző tájegységi kultúra mintakincsét, 152 hímzésmintát, valamint a hímzések táj szerinti beazonosítását, eredeti és új funkcióban történő alkalmazási lehetőségeit, találhatják sok színes fotó kíséretében. http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/12085/ Mindkét kiadvány megrendelhető a webáruházunkban. (Forrás: Hagyományok Háza) "A kézzel készített csipkének ugyanúgy, mint a kézzel írt levélnek - varázsereje van." (Forrás: Magyar Kincsestár) NÉPMŰVÉSZETÜNK VÉDELMEZ MINKET A népművészetünkben jelenlévő képi információ a Világegyetem élő (és azon túli) szerkezetét jelenítik meg előttünk, bennünk. Amennyiben ezek a képek a neuron-hálózatunkban is benne vannak (gondolunk rájuk), úgy az Ősi Intelligencia élő nyomait hordozzuk. Ebben a megközelítésben védelmet is jelentenek! Úgy védelmez, hogy ismerjük, tudjuk, megértjük, használjuk, beépítjük mindennapjainkba őseink tudását. Életünk részévé tesszük újra....és rezgésszinten uraljuk is. Így a formákon, motívumokon, ezek ismeretén, tudásán és azok erőin át védelmet is jelentenek számunkra, hiszen a Forrás erejében élünk. ...és akkor még nem is szóltunk a népmeséinkről, szólásainkról, közmondásainkról, népdalainkról, néptáncunkról, gyógynövényeinkről, gyógyvizeinkről, rovásírásunkról stb. melyek szintén az ősi tudásunk részei. Mind - mind fontos, és a teljességhez tartozik! Az összeállítás nem adja vissza hímzéseink, motívumaink és népviseleteink teljes gazdagságát, hiszen ez szinte lehetetlen, olyan nagy a mi gazdagságunk! Továbbá: 1.Világszép Tündér Ilona - ősmagyar legenda: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/vilagszep-tunder-ilona-osmagyar-legenda.html 2.Hargita: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/hargita.html 3.MOLDVÁRÓL, S A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/moldvarol-s-moldvai-csangokrol.html 4.Nyergestető - a magyar történelem Thermopülai csatája: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/nyergesteto-magyar-tortenelem.html 5.A pozsonyi csata: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/a-pozsonyi-csata.html 6.Magyar mitológia és rovások - Világfa - Életfa - Égigérő fa - Tetejetlen fa: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html 7.Az utolsó Táltos: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html 8.Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html 9.Az Arvisurából - részlet 1 – 2.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html 10.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html 11.A magyar szent korona igazi rejtélye!!! ♥ http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/a-magyar-szent-korona-igazi-rejtelye.html 12.Húsvéti népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/husveti-nepszokasok-hagyomanyok.html 13.CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html 14.A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV! http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html 15.MIENK VAGY ERDÉLY: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/02/mienk-vagy-erdely.html 16.Meseterápia - Magyar ősmesék – népmesék: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/meseterapia.html 17.A magyar népviselet és a szakrális geometria: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html 18.Népi játékok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/nepi-jatekok.html 19. Október - a szüreti hónap - A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/oktober-szureti-honap-szuret-es-szureti.html 20. Székelykapuk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/szekelykapuk.html 21. A magyar házak mágikus ereje: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-magyar-hazak-magikus-ereje.html 22. Eleink hagyománya - A pásztorok művészete - Eszközeik: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/eleink-hagyomanya-pasztorok-muveszete.html 23. Pünkösdölés és más népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html 24.Pünkösd: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosd-csiksomlyoi-legenda.html 25.Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html 26. Péter – Pál napja az aratás kezdete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/peter-pal-napja-az-aratas-kezdete.html 27. László napra - Szent László király: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/laszlo-napra-szent-laszlo-kiraly.html 28. Szent Márton a néphagyományban: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/szent-marton-nephagyomanyban.html 29. KATALIN NAP ÉS A NÉPHAGYOMÁNY: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013_11_24_archive.html 30. November - Szent András hava: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/november-szent-andras-hava.html 31. Az őrségi = ősrégi jelkincs: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html 32. Miklós - napi hagyományok itthon: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/miklos-napi-hagyomanyok-itthon.html 33. Téli népszokások: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/teli-nepszokasok.html 34. A téli napfordulót - a Fény születését ünnepeljük december 21 - én: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-teli-napfordulot-feny-szuleteset.html 35. A szólásainkban rejlő tudás: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-szolasainkban-rejlo-tudas.html 36. A TÁNC - A MAGYAR NÉPTÁNCOK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-tanc-magyar-neptancok.html 37. A HALASI CSIPKE - KISKUNHALAS ARANYA: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/halasi-csipke-kiskunhalas-aranya.html 38. Népi mesterségek listája: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/nepi-mestersegek-listaja.html - A népművészet, mint a magyar nép szakrális művészete: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/a-nepmuveszet-mint-magyar-nep-szakralis.html - A magyar népművészet - népviselet és a szakrális geometria: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nepviselet-es-szakralis.html - Magyar hímzések és motívumok kincsestára - a magyar hímzés: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/magyar-himzesek-es-motivumok-kincsestara.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink .hu blog oldalam: http://www.emf-kryon.blogspot.com
A magyarság ősi gyógymódjai és vallása Sólyomfi - Nagy Zoltán írása "Aki a lényében rejlő Őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért." Weöres Sándor 13. LECKE A magyarság ősi gyógymódjai A Kárpát-medencébe keletről visszatérő magyarság igen magas gyógyító kultúrával rendelkezett. Ennek egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka a koponyalékelés ismerete és használata. De szinte minden betegségre, bajra volt gyógyír őseinknél. Teljesen természetes volt az a szemlélet, hogy a betegséget mindenek előtt a lélek megbetegedése, legyengülése okozza s ez válik testi tünetté. A betegség kialakulásának leggyakoribb oka a test és a lélek közötti szakadás, a test és lélek közötti harmónia hiánya. További ok a természetes, kiegyensúlyozott életmód, táplálkozás felborulása. Ha az ember nem a világ rendje, a természet tanításai szerint él és cselekszik, előbb-utóbb megbetegszik. Az ősi magyaroknál is vezérlő elv volt a mértékletesség. Korabeli feljegyzések alapján bizonyos, hogy őseink tudásának része volt a testnedvek (pl. vizelet, vér) vizsgálata alapján való betegség megállapítás, a gyógyírok (viasz, vaj, faggyú, szurok, méz, tej stb.) használata, a hővel, melegítéssel, izzasztással való gyógyítás, a vízgyógyászat, iszappakolás, agyagterápia, színterápia, köpölyözés, ásvánnyal való gyógyítás, gyógynövény terápia, gyógy-élelmiszerek alkalmazása. Elterjedt lehetett a hanggal, hangszerekkel, énekkel való gyógyítás, de a masszázs és csontkovácsolás és a sebészeti beavatkozások is. Józsa Judit alkotása Mindent átszőtt és megerősített azonban – s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – a ráolvasás, az ima, fohász, a különféle „módosult tudatállapotokban” való gyógyítás, gyógyulás. A régi magyarság a természeti elemeket isteni őselvként tisztelte. Ezek az őselemek – tűz, víz, föld, levegő -, illetve az ezekben lévő erők okozhattak betegségeket, de gyógyíthattak is. Ez azon múlt, hogy az embernek milyen viszonya volt a természet rendjével. Belesimult-e az isteni törvényekbe, vagy azok ellenére próbált élni. Nézzünk példákat az ősi gyógymódokra. Testnedvek - terápiák Saját vizelet-terápia, érvágás „Maguk hova mennek?” Aszongya édösapám: „Há mi biza erősen búsulunk ennek a gyerméknek a szömiét, ne hogy járt.” –„Ne menjenek sehova, mennyenek haza, s egy szép tiszta rongyot vizeletbe mártsanak meg, s borítsák a szömire a gyermöknek, s felelek róla, hogy három napra a szöme megtisztul.” Aszongya édösanyám: „Nem, nem, itt vagyunk s visszük a doktorhoz.” A doktor rendölt orvosságot, de biza a gyermöknek a szöme nem tisztult. A bánat ölte meg, hát most mi lesz. Azt mondja édösanyám, ő biza tenne, de a gyermök erősen tiltakozott, hogy neki a szömire aztán pisis rongyot ne. Mikor elaludt a gyermök, hát édösanyám tiszta vizeletbe mártotta fehér rongyot, s a szömire borította. Hát már másnap vevődött észre, hogy javul a szöme. S ahogy három éjjel – me nappal nem tudták csinálni, mert a gyermök a világér sem engedte meg-, borogatta, s hát gyönyörűen megjavult a szeme.” (Bernád Ilona gyűjtése) A magyar népi gyógyászatban a vizeletet pattanás, sebek, viszketegség, szemölcs, légycsípés, rozsdás szegtől való sebesülés, mellgyulladás, gyomorfekély, tüdőbaj, torokfájás gyógyítására használták. Érvágás Egy másik példa a vérleszívással, vérleeresztéssel való gyógyításra, melyet elsősorban magas vérnyomásnál alkalmaztak: „Édesapám mesélte, hogy volt egy asszony, aki mindig szedett össze a vizekből piócákot, vérszípókot, s azokot egy üvegbe tartotta. Amikor hívták beteghez, csak ránézett, s mán tudta hogyha a beteg piros vót, hogy a vérivel van baj. Azokot a piócákot rearakta, addig hagyta, amig teleszívták magukot vérrel, s lehullottak róla.” (Kovászna, Bernád Ilona gyűjtése) Nagy fejfájásnál homlokon eret vágtak. GYÓGYÍROK Szembetegségekre a tavasszal megeredő szőlőt megvágták, ezt összegyűjtötték s a beteg szembe csepegtették. A kövirózsából is sajtoltak levet, melyet a fülbe csepegtettek gyulladás ellen. Anyatejet használtak kisbabáknál, mikor csipás lett a szeme. Az édesanya szoptatás közben a szemébe is fejt egy kicsit. Egy példa a fertőtlenítő, immunrendszer erősítő pakolásra: „Köményt főztünk, hagymát törtünk. A hagymát törtük rea a hasára, pálinkával. Mikor aprózott meg, akkor kentük meg. Ha köhögött, akkor vettünk tormát, reszeltünk meg, s tartottuk egy kicsit, veresedett meg a hátacskája, s vettük le. Tettünk káposztalapit ide a melyire. Ilyeneket csináltunk, s gyóvult, gyóvult.” (Erdély, Bernád Ilona gyűjtése) A fokhagyma igazi csodaszer volt, annyi minden bajra használták. Árpa ellen a szemre kenték, fülfájásra a fülbe dugták, torokfájásra teáját itták s kifőtt szárát a nyak köré tekerték. A mézet is sokféle betegség ellen használták. A langyos méz a savtúltengésben szenvedőket gyógyította. Semlegesítette a gyomorsavat, bevonta a nyálkahártyát, elpusztította a baktériumokat. Segítette az emésztést és a májműködést, méregtelenített, erősítette az immunrendszert és az idegrendszert. „Nyombélfekélyem volt 18-30 éves koromig. A kórházat is megjártam miatta, amikor vérezni kezdett. Sokat szenvedtem vele, különösen ősszel és tavasszal voltak erős fájdalmaim. Egyszer valaki – akit már ezzel a módszerrel meggyógyított egy tudós asszony – javasolta, hogy próbáljam meg én is. Minden reggel felkelés után közvetlenül éhgyomorra egyem meg egy kávéskanál langyosra melegített mézet. Megpróbáltam, egy évig folytattam a kúrát, s tökéletesen meggyógyultam tőle.” (Sepsiszentgyörgy, Bernád Ilona gyűjtése) Gyógyítás hővel, melegítéssel, izzasztással Hő, meleg „Ha a gyermeknek fájt a füle, melegítették párával. Megmelegítettek egy kis csuporba vizet, vagy nagyobb fazékba, s úgy leborították a fejit, s rátartották arra a párára. Tettek egy-egy követ, úgy mondták, hogy békasó, amit a Marasból hoztak, olyan gömbölyűt, hogy az még nagyobb párát csinál, me betették a tűzbe.” (Magyarlapád, Bernád Ilona gyűjtése) „Mikor a gyomrunk fájt, egy kicsi székecske vót, bikkfából volt csinálva, édesapám bocskorkötni csinálta, azt melegítettük meg a füttőn, s ültünk rea. Ha ezután es fájt, akkor egy pléhfedőt melegítettünk, rongyba beléfogtuk, s tettük a hasunkra.” (Csomakőrös, Bernád Ilona gyűjtése) Ide sorolható az iszappakolás is, mely lazítja a görcsössé vált izmokat. Hatóanyagai a bőrön át könnyebben felszívódnak. „Akinek reomája van, arra nagyon jó, ha iszapot tesznek. Vízből kiszedett iszapot megmelegítenek, aztán leszűrik. Ruha küzi teszik, osztán ráborítják, és avval borongatják naponta egyszer, és az pár nap alatt helyrehozza…” (Lázári, Bernád Ilona gyűjtése) Izzasztás – izzasztó kunyhó Az izzasztó kunyhó egyik legősibb szereink egyike. Két írott forrás ismert, melyekben megemlítik. Az egyik Hérodotosz beszámolója (ie. 425.) a Szkíták közt tett utazásáról, melyben így ír: „Három faágat egymás felé hajlítottak, gyapjú anyagokkal (nemez?) beborították, szorosan átkötözték és vörösen izzó köveket tettek a kunyhó közepén lévő edénybe.” Hérodotosz azt is megjegyezte, hogy a szkíták gyakorta használtak gyümölcsöket a szertartás során, melyeket az izzó kövekre szórtak, hogy a felszabaduló gőzt belélegezzék. A másik forrás a Kassai kódex, melyben XIII. századi, a mongoljárás utáni időkből származó, úgynevezett „mágusperek” jegyzőkönyvei találhatók. Fehér M. Jenő közlésében így hangzik az egyik per anyaga: „VIZSGÁLAT LŐRINC FIA TUBA MÁGUS ELLEN KÁLNOKPUSZTÁN A per II. Moys és Simon fráter, Muthmer királyi prépost jelenlétében folyik. A vád szerint Tuba az új kenyér ünnepén és az azt követő napokban mezítelen leányokkal gyűjtetett volna magának bizonyos gyógyfüveket, hogy azoknak nagyobb ereje legyen. A beteggyógyítással is foglalkozó sámánról a tanúk vallomásai nagy elismeréssel beszélnek. Szerintük a vádlott a vizelet szinéből is meg tudta állapítani a betegség okát. Orvosságszerei között szerepelt egy „észveszejtő” erős ital, amelytől az ápoltak erősfokú izzadást kaptak. A legsúlyosabb vád azonban az volt, hogy az izzasztó módszert ősi szokás szerint úgy alkalmazta, hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gőzbe ültette betegeit. Egy Kozma nevű beteg így fulladt meg, mert hozzátartozói, az ő távollétében, tovább akarták folytatni az izzasztás műveletét. A tanúk mind a sámán érdekében szólaltak fel, még a halott Kozma fia is, akinek a vallomása szerint a mágus megtiltotta, hogy az ő távollétében gőzöljék a beteget, de az olyan állhatatosan kérte, hogy enyhítsék meg fájdalmait, és így kamrájában újra gőzölték, és azt hitték róla, hogy elaludt, pedig már halott volt. A bizottság „contra fidem nihil est” jeligével feloldotta ugyan a vádlottat, de halálbüntetés terhe alatt eltiltotta minden betegség kezelésétől.” A két forrás tehát bizonyítja, hogy a szkítáknál, mint rokon, vagy mint a magyarok őseit is magába foglaló népnél az izzasztó kunyhó szertartás létezett, de még tizenhét évszázaddal később is gyógyító tudásunk része volt. Azóta, mint ősi „pogány” (Latin eredetű szó: pagan, paganus = vidéki, népies. Ma úgy mondanánk, hagyományőrző) szokást tiltották. Az izzasztó kunyhó szertartása Az izzasztó kunyhó összetett gyógyító szertartás. Tisztán megélhető benne a négy elemmel való közvetlen kapcsolat. Ott van a föld, amin a résztvevők ülnek, a levegő, gőz, amit belélegeznek, a víz, amit a kövekre locsol a szer vezetője, és a tűz, melyben a köveket felforrósítják. Ha röviden összefoglalnám az izzasztó kunyhó jelentését, az a megtisztulás és újjászületés. Mindhárom szinten (test, lélek, szellem) gyógyít. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiégeti a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják és a gondok, örömök megfogalmazása által a szellemi úton való járást is segítik. Az izzasztó kunyhó szimbolikája: A kunyhó három fő részből áll. A tulajdonképpeni kunyhó egy anyaméhet jelképez. A Földanya méhét, és saját édesanyánk méhét is, de a világ teljessége, kereksége is jelen van. Ez erős női minőség. A körülbelül három méter átmérőjű, másfél méter magas, kerek alaprajzú kunyhót fűzfa, vagy mogyorófa ágaiból hajlítják, építik. Formája a magyar Szent Korona formájára, őseink táltos koronájának formájára emlékeztet. Ajtaja leginkább keletre, ritkábban nyugatra nyílik. Az ajtótól indul egy körülbelül két méter hosszú keskeny földösvény, ez a köldökzsinórt jelképezi. Ezt zárja le az oltár, mely egy kerek földhalom. Rajta a négy világtáj színes szalagjai, szarvasagancs, mely a Csodaszarvast idézi. Ennek a vonalnak meghosszabbításában van a tűzgödör. Itt melegítik, izzítják fel a kerek, gyermekfej nagyságú vulkánikus köveket. Ezek a kövek sok ezer éve, „születésük” óta gyűjtik a világ rezgéseit, információit, tudását. Ezt a tudást melegíti fel a tűz, s ezt teszi láthatóvá a víz locsolásával létrejövő gőz. A tűz a férfi minőség. Itt is megjelenik tehát őseink kettős (dualista) szemlélete. E szerint a szemléletmód szerint a teremtett világban ellentétpárok működnek s a köztük lévő harmónia, feszültség hatja át életünket. (Ellentétpárok: tűz – víz, ég – föld, nappal – éjszaka, Nap – Hold, fent – lent, kint – bent, fény – árnyék, egészség – betegség, nő – férfi, látható – láthatatlan, segítő erő – ártó erő, egység – kétség, szeretet – félelem, stb.) A szertartás a tűz megrakásával kezdődik. A szer vezetője minden követ egyenként felemel, kelet, dél, nyugat, észak felé, majd az ég és a föld felé mutatja őket, miközben fohászkodik a Teremtőhöz. Huszonnyolc kő kerül a máglyába, bár ez alkalmanként más szám is lehet. A huszonnyolcas szám a holdhónap napjainak száma. A négyes és a hetes szám szorzata, melyben a négy a négy világtájat, a hét a négy világtáj mellett az eget, a földet és a középpontot, a teremtés pontját jelképezi. Ez nem más, mint a szív, a szívcsakra, vagy szívcsokor, hiszen akkor élünk kiegyensúlyozottan, ha létünket a szeretet vezérli. Ha alsó erőink (az öv alatti részünk s az oda tartozó erőcsokrok) vezetik tetteinket, túl anyagiassá, a materiális lét rabjaivá válhatunk. Ha a felső erőink (harmadik szem, koronacsokor) működnek dominánsan, elszakadhatunk a realitásoktól. A „csakra” szó jelentéséről már esett szó korábban, (kerék) a magyar „csokor” szó ezt az erőközpontot idézi. Mint minden élő szervezetnek, a Föld bolygónak is megvan a maga hét csakrája, vagy ahogy a magyar nyelvben ezt ma is őrizzük: csokra. Ezek közül a középső, a Szívcsokor éppen Magyarországon van, a Pilisben. Legmagasabb pontjának neve hosszú, hosszú ideje Dobogókő, nem véletlenül. A kövek elhelyezése után fával borítják őket. Tisztelettel bánnak a fákkal, hiszen azok az életüket adják azért, hogy az izzasztókunyhó szertartás létrejöjjön. Miközben a kövek felmelegszenek, míg vörösre izzanak, a kunyhót takarókkal, vásznakkal, bőrökkel, nemezzel borítják. A kunyhóba való belépés előtt megfüstölik magukat zsálya, cédrus, harmatkásafű, vagy boróka füstjében. Négykézláb, a Nap járásának irányában haladva mindenki leül odabent. Négy kör, négy menet van a szertartás során ezek a négy irány üzeneteit fogalmazzák meg, illetve minden résztvevő a saját életében fontos eseményeket szövi rá a világtájak adta jelentésekre. Mik is ezek? Nyugat: A nyugvás, elmúlás iránya. Itt tér nyugovóra, szentül meg a Nap. Ide tartozik tehát mindennek az elmúlása, vége, a halál. A szülők, nagyszülők, távolabbi ősök, a bölcsesség iránya. Bármi, amin már túl kell lenni, letenni terhét. Évszaka az ősz, eleme a föld, színe a fekete, napszaka az este, ideje a múlt. Észak: Az éjszaka, az álmok, látomások helye. Ezek mutatják számunkra belső igazságainkat. Ez a lelkiismeretnek, a lelkiismeret aranytükrének, a megtisztulásnak és az igazságnak iránya. Ide tartozik minden, amitől szeretnénk megtisztulni, lemosni magunkról. Évszaka a tél, napszaka az éj, eleme a víz, színe a fehér, ideje pedig az időtlenség, hiszen álmainkban „álomidő” van, ami egészen más, mint az ébrenlétünk során megszokott időkeret. Aranytükör - aranymadár Őseink jelképezése szerint az Aranymadár éneke nem beszélni tanít, hanem igaz életre, s azonos a lelkiismeret szavával, és így a szerető Édesapa: a Nap (a kerek Aranytükör: a Lelkiismeret), és az őt megszemélyesítő táltos tanításával is. Úgy az Aranymadár, mint az Aranytükör is jelképezi a lelkiismeretet. A Lelkiismeret azon örök igazmondó Aranytükör, amely mindig megmondja mit kell, és mit nem szabad cselekednünk, csak hallgatnunk kell intő szavára, csak nem szabad azt elhallgattatni akarnunk. Az Aranytükör tanít bennünket és ő vezet mindig és mindenütt az igaz úton. Hun - Szkíta aranytükör törvény - Ismertebb nevén az aranyszabály: A szkíta népek, vallási ceremónia keretében, kerek aranytükörbe néztek, ami az Istent jelképezte. Aki a tükörbe nézett, az Istent jelképező Nap arcába tekintett. Istenük arca helyén saját arcukat látták meg az aranyban, ezért nem volt az Isten arca kialakítva a szobron. A szertartás lényege az volt, hogy elgondolkozzon az ember a cselekedetein. A lelkiismerete senkinek nem hazudik, azt nem lehet félreérteni, mint a megírt törvényt, vagy elferdíteni szándékosan. Ezért volt igazmondó a szkíta tükör. Kelet: A keletkezés, indulás, születés, gyógyulás iránya. Ide köthető minden kezdet: egy új kapcsolat, munkahely, lakás, terv, illetve ezekre való törekvés, vágyakozás. Ide tartozik a gyermekszületés is. Évszaka a tavasz, napszaka a reggel, eleme a levegő, színe a vörös. Ideje a jövő. Ebben az irányban – a kunyhó harmadik körében – lehet testi, lelki, szellemi gyógyulásért is imádkozni. Dél: A deli szó népmeséink deli legényét juttathatja eszünkbe, a magas erős legényt. Itt süt legerősebben a Nap, itt áll legmagasabban, itt ragyog legfényesebben. A dél tehát az erő iránya. Ebben az irányban lehet erőt kérni bármilyen feladat elvégzéséhez, illetve köszönetet mondani bárkinek, bárminek bármiért. Évszaka a nyár, napszaka a dél, eleme a tűz, ideje a jelen, színe a sárga. A kunyhóban, miután minden résztvevő beült, bekerül az első hét kő. A köveket az izzó parázsból vasvillával, vagy szarvasaganccsal hozza a kunyhó közepén lévő gödörbe a tűzember, aki minden esetben férfi. Ott a kunyhóvezető illatos füveket, szárított növényeket szór rájuk – zsályát, harmatkásafüvet, borókát, cédrust, kakukkfüvet, és még többféle gyógyhatású növényt. Ezek belélegezve fokozzák a tisztulást, anélkül, hogy bármilyen káros hatást okoznának. Ha minden kő bent van, elkezdődnek az imák, fohászok. Csak a megszólalás sorrendje kötött. A vezető szól először, majd a Nap járásával egyező irányban haladva beszélnek a többiek. A megszólalás így hangzik: „-Rokonaim”. Majd az ima végeztével a befejezés: „-Minden a rokonom”. Innen tudja a sorra kerülő, hogy az előtte lévő befejezte fohászát. Fontos, hogy a ezek hangosan, érthetően, őszintén hangozzanak el, de ugyanilyen fontos, hogy később senki ne beszélje ki a másikat, hiszen akkor nem nyílnának meg egymás előtt odabent. Ha végigért a kör, az iránynak megfelelő dalok következnek, melyeket közösen énekelnek dob, csörgő kísérettel. Halálban születek Halálban születek, születve meghalok Egyszerre kigyúlnak, kihúnynak csillagok Keletről jön a fény, nyugaton megpihen Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem (Sólyomfi Nagy Zoltán) A négy kör során egyre forróbb a levegő, a gőz egyre erősebb, de távolról sem kibírhatatlan. Ha valaki mégsem bírja, akkor a körök közötti szünetekben kimehet, de ha kiment, már nem térhet vissza a kunyhóba, hiszen a születéskor sem közlekedünk ki-be. De a szertartás akkor is teljes, ha valaki nem marad bent végig. Van azonban négy kizáró ok, amit nagyon fontos figyelembe venni és betartani. Nem vehet részt az izzasztó kunyhó szertartáson az, · akinek súlyos szív-, vagy érrendszeri betegsége, · súlyos tüdő-, vagy légzőszervi betegsége, · súlyos idegrendszeri betegsége van, · illetve azok a nők, akik épp menstruálnak. Ez utóbbi talán kirekesztőnek tűnhet, ugyanakkor egy pozitív megkülönböztetés. Ilyen időben a szerves kultúrákban a nők elvonultak, nem végeztek házimunkát, nem dolgoztak, nem neveltek gyermeket, csak a saját szellemi létükkel törődtek. Tették ezt a többi, szintén ebben az állapotban lévő nővel együtt. Ilyenkor nagy erők mozogtak-mozognak minden nőben. Erős álmokat kaptak, melyre különösen érdemes volt odafigyelni, és sokszor az egész közösség életét, jövőjét befolyásolták. A szer végén a résztvevők a Nap járása szerint kijönnek és lefekszenek a földre. Sokszor ilyenkor jönnek a legnagyobb élmények: testelhagyás, repülés, felszabadulás. Noha ez a kunyhóban is előfordulhat, nem ez a cél. Cél a megtisztulás. Izzasztó kunyhó szertartást – éppen lehetséges veszélyei miatt, csak tapasztalt, arra beavatott gyógyító vezethet. Gyógyítás ráolvasással A ráolvasás azon az ősi tudáson alapszik, hogy, hogy minden kimondott szónak teremtő ereje van. „…S kezdetben vala az ige.” Már gondolatainkkal is teremtünk, segítjük egy esemény, érzés létrejöttét, megvalósulását, de a kimondott szó még erősebb. Megigéz, igéz szavainknak az ige az alapja, szótöve, tehát nyelvünk tökéletesen kifejezi ezt a felfogást. Igével, igézéssel tehát el lehet távolítani a nem megfelelő, ártó erőket, így a betegséget is. Lássunk erre néhány néprajzkutatók által gyűjtött példát: Árpára „Én, árpa. téged learatlak, kévébe kötlek, kalangyába raklak, szekérre felraklak, elviszlek haza, csűrbe lehánlak, kicsépellek, kiszórlak, megrestállak, kiszelellek s akkor elviszlek a malomba, két nagy kővel megsúroltatlak, liszt lesz belőled, hazaviszlek, kovászt csinálok, megdagasztom kenyérnek, kemencét megtüzelem, a tüzet kihúzom, s hogy megkel a tészta, bevetem a kemencébe, megsütöm és kenyérnek sütöm, és megegyük. Úgy elmúljék, mint a só a vízbe s a viasz a tűzbe. Váljék semmivé. S elfújja s eltöpdösi, el háromszor.” (Gyimes, Salamon Anikó gyűjtése) Marha betegségére „Hetvenhétféle boszorkányos asszonyok, heten vótatok, hétből maradjon hat, hatból maradjon öt, ötből maradjon négy, négyből maradjon három, háromból maradjon kettő, kettőből maradjon egy, az az egy úgy odalegyen, mint a só a vízbe s a viasz a tűzbe. S akkor keresztet vet rejik, s tü, tü, tü, eltöpi. Ezt az olvasást arra kell mondani, mikor veszik el a zsírját a tehénnek, vagy ha elbetegedik a marha, hát olvasnak a vízre. Mind csak rendesen keresztet vetnek, a vízre, egy tálba vizet tesznek, s keresztet vetnek a vízre, s kerítik, s akkor mondják. Háromszorig olvas. S aztán akkor abból a vízből tőt az állatnak es a szájába, s a többit reamossa. S aszongyák, akkor attól el kell távojzék. A boszorkány csinálja azt a betegséget.” (Gyimes, Salamon Anikó gyűjtése) Daganatra, gyűlésre „Kik dálák, Feketi dálák, Veresz dálák, Igízésztül találta, Meggyülekezzett véle, Elmújék sz elmaradzson, Uljan tisztán mind vúlt.” (Szabófalva, Kallós Zoltán gyűjtése) Gyermek megigézése ellen „Fejed hasadékából, Arcod napfelkeltéből. Halász horgocskája, Ragadd meg a bőröcskét, A bőröcskét a csonton, A csont maradjon egészségesen…” (Baluest, Harangozó Imre gyűjtése) Gyógyítás hanggal, zenével A hang; rezgés. A világegyetem lényege szintén rezgés. Minden, ami él, rezeg. A molekulák, atomok mozgása és a közöttük lévő tér kölcsönhatása adja azt a feszültséget, mely maga az életerő. Hangunkkal megrezegtetjük a levegőt, alakítjuk azt. A betegségeknek egyik ősi megfogalmazása: nem megfelelő rezgés. A disszonancia ha nem is létrehozója, de jelölője a betegségeknek, így az arra való jótékony hatással az egészségre is hatni lehet. Mindennek, mindenkinek van rezgése, kisugárzása. A hanggal gyógyító táltos... Táltos dobos - Dávid Júlia alkotása ...erre a rezgésre „hangolódott rá”, s a megfelelő gyógyhatású rezgés (hang, ének) előidézésével gyógyított. Gyakori volt a csörgő energiakiegyensúlyozó hatásának használata, mellyel a csakrák, csokrok működését tudták harmonizálni. A beteg fölött rázva a csörgőt, a hangok keltette rezgés volt gyógyhatású. A dob hangja szintén gyógyerejű volt, bár sokkal dinamikusabban, mint a csörgőé. Dobbanása erőt adott ahhoz, hogy a beteg saját maga, vagy a táltos megküzdjön a nem megfelelő erőkkel. A legmélyebb, leghatásosabb ilyen kezelési forma azonban az ének. A gyógyító lélekutazást tesz a beteghez s a megállapított kór ellen ható gyógyító éneket kér s hoz. Ezt énekelve, lehetőleg a betegnek megtanítva váltotta ki az áldásos hatást. Körtemuzsika A magyar táltosok körtemuzsikával "varázsolták" egészségesekké a betegeket. A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol. Régebben fazekasok árusították vásárokon, búcsúkon. Keleti eredetű, ősi magyar hangszer, aminek legkorábbi magyarországi lelete egy 9.-10. századi körte alakú, emberfejet formázó cserépsíp, amely a Tata melletti Cseke-tó környékéről került elő. A magyar körtemuzsikán általában 2-4, néha 6 hangnyílás található. Mivel a cserép nem rothad el, ezért fönnmaradhatott, ellentétben a többi, szerves alapanyagú hangszerünkkel. A körtemuzsika a fuvolafélék családjába tartozik. A cseréphangszerek legegyszerűbb formái C alaphangú hangszerek, egy vagy két oktáv hangterjedelemmel. Az agyagból megformázott cseréphangszer sípszerkezete megegyezik a közönséges furulyáéval. A körtemuzsika hangja a szálló lelket jelképezhette. A régi magyar hagyomány szerint, ha hosszan fújják, akkor meggyógyul tőle a beteg. (forrás: Magyar Nyelv) Csontkovácsolás, masszázs („kenés”) A népi gyógyászatban igen régen használják a kificamodott, fájó csontok, testrészek helyrerakásának módjait. A csontkovácsok a csigolyák közötti részek mozgatásával az azok közti kalcium lerakódást szüntetik meg. A módszer ma is ismeretes, de orvosi diplomához kötött a csontkovácsok tevékenysége. „Vótak olyanok, melyiknek a lába kisirült, s helyretették. Fogta meg, kente, s tette helyre. Vaj egy ín ki vót menve. Azt addig kente, hogy visszatette. Kisirült a kezed, visszatette.” (Moldva, Bernád Ilona gyűjtése) „Nagyapámnak eltörött a lába, felszökött a térde kalácsa. S akkor egy évig úgy gyógyult, egyenesbe a lába. S akkor meghallottunk egy gyógyító embert, Szancolba. Balázsfalva mellett van az a község. Akkor elment a vásárba, a vásárból odavitték, hogy gyógyíttassa a lábát. S aszongya nagyanyám, hogy az öreggel megitatott egy liter pálinkát rendre. S amíg a pálinkát megitta, tájolgatta azokat az inakat, mind-mind forróvízzel. Azokat mind-mind addig mosogatta, hogy olyan lett a lába, mint egy rongy. Osztán akkor hasra fektette az öreget, feltette a lábát a hátára, ide ne, így a fenekihez, s azonnal a térdekalácsa leszökött a helyire.” (Magyarlapád, Bernád Ilona gyűjtése) Ima, fohász Minden gyógyítás alapja. A gyakorlati kezelések előtt, alatt, után alkalmazták, de önállóan is teljes értékű gyógymódnak tartották. A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is. „Add meg nekem Isztenem, mindennapi kenerem. Ürezz meg te minden rossztúl, Minden baj, minden gonosztúl. Adj szüléknek egisszíget, Kergeszd el a betegszíget, Házunkban mindig jó legyen, Teljbe minden csak menjen. Őrangyalom alíssz el, És hulnap reggel külts fel, Újból menen nekünk jól, Meddig a Nap leszentül. (…) (Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése) A négy elem Levegő, szél A régi hitvilágban kétféle szél létezett: a külső szél, mely lehetett kiszámíthatatlan, romboló, de építő, segítő is, és a belső szél, azaz a lélegzet (eredeti írásmóddal lélekzet), mely – ahogy az írásmód is mutatja, nem más, mint a lélek – illetve a lélek egyik része. Szavaink, szólásaink sokat megőriztek e hagyományból: agyszélhűdés, szívszélhűdés, szélütés, szélanya, valakit rossz szél ért, kiadja a páráját, jó a széljárás, szeleburdi, szeles, felfuvalkodott, szélhámos, rossz szél fúj belőle stb. A lélekzésben(!) megjelent a világ polaritása, kettőselvűsége. A belégzés a befogadás, elfogadás, elmélyülés, a kilégzés az adás, kifelé fordulás, aktivitás jelképe volt. A gyógyításoknál a füstölés jelenítette meg a levegő elemet. Tűz A régi magyar hagyományban kiemelt szerepe volt. Még István király egyik rendeletében is szerepel (Dekrétomainak második könyve, 8. Fejezet), hogy a vasárnapi kötelezővé tett templomba járás alól csak a tűz őrizői kaptak felmentést. Több ünnep, szer, népszokás és hétköznapi hiedelem kötődik hozzá. Őseink négy legfontosabb ünnepe a Nap útjához, a fény mértékéhez igazodott, azt fogalmazta át teremtő jelképeivel emberi nyelvre. A Tavaszi és Őszi Napéjegyenlőség a fény és árnyék, tűz és víz egyensúlyának ünnepe, a Nyári Napforduló a fény, a tűz uralmának, erejének ünnepe, a Téli Napforduló (Karácsony) a sötét uralma végének, a fény, a tűz újjászületésének ünnepe volt. Ezen kívül a Hétboldogasszony ünnepek is az évkör menetéhez, a természet rendjéhez, a tűz növekvő, vagy csökkenő erejéhez, hatásához igazodtak. Nézzük végig az év tűzhöz leginkább kötődő jeles napjait! KARÁCSONY: a szó jelentése Téli Napforduló (kara = sötét, fekete, csony =változik, fordul). Ekkor áll meg a sötét időszak növekedése és háromnapnyi „várakozás” után újjászületik a fény. Jézus születésének ünnepét is azért tették erre a napra a Niceai Zsinat döntésében, mert ő a keresztény világban a Fényhozó – bár hivatalos adat nincs születésének pontos idejéről. A régiségben – hogy Molnár V. József szóhasználatával éljek – ifjú sólymokat reptettek e napon. A sólyom a közvetítő az égi világ és a földi világ között, Isten hírnöke. A karácsonyi ünnepkörhöz tartoztak a ma már korábbi, Luca napi szokások is - például a tűzcsiholás - hiszen a naptárreform előtt ez volt a Napforduló ideje (Luca = lux = fény), egybeesett Karácsonnyal. Ez volt az újév. GYERTYASZENTELŐ (TŰZSZENTELŐ) BOLDOGASSZONY: február 2-a, a természet, a fák ébredésének ünnepe. Még láthatatlanul, de elindulnak a nedvek, az élet áramai. A régiségben ezen a napon előbb megáldották a tüzet, majd a kereszténnyé vált hagyományban a szentelt tűznél áldották meg a gyertyákat. TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG: a fényesség ideje egyenlővé válik a sötét idejével. Régi szokás szerint ekkor lófuttató versenyeket tartottak. HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS: a fiatal, de az élet újjáteremtésére már képes leányokat a fiúk házról házra járva, nagy vödör vízzel locsolták meg. A férfi teremtő, megtermékenyítő tüzének szimbóluma ez, mágikus varázslás azért, hogy az élet köre tovább haladjon, a leányok képesek legyenek gyermekeket szülni. A locsolásért cserébe adott tojás ezt a termékenységet idézte meg. MÁJUSFA ÁLLÍTÁS (SZERELEMÜNNEP, vagy TERMÉKENYSÉG ÜNNEPE): az eladó sorban lévő leányok kertjében állították a fiatal legények a májusfát, ezzel jelképezve érzelmeiket. A szerelem, a két ember közti érzelem fellobbanó, erőben ragyogó tüzének ideje ez. A fa termékenység szimbólum földbe kapaszkodó gyökereivel, abból táplálkozó ágaival, leveleivel s a születő gyümölcsökkel. Egyben a férfiasságnak, a férfierőnek is jelképe. NYÁRI NAPFORDULÓ: a tűz, a fény teljességében van, leghosszabb a nappal. Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét, földet. Idekötődik a tűzön járás és tűzugrás szokása (a fény erejével legyőzzük a bennük rejtőző sötétet, megbirkózunk félelmeinkkel). Egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a köré gyűlt sokaság énekkel, tánccal virrasztott, tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében. ŐSZI NAPFORDULÓ: a fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát, a nappal és éj egyforma hosszú. E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között. A CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ ...során a csángó asszonyok a kelő Nap tüzében a Teremtőt látják, tisztelik. Régi szokásunk, a Napbanézés máig megmaradt formája ez, mely arra alapul, hogy jeles napokon a felkelő Napban valóban megpillantható Isten arca. A Nap nem Isten tehát, hanem annak egy – nagyon jelentős – megjelenési formája. Őseink nem „Napimádók” voltak, hanem az életadó égitestben a teremtő erő, így maga a Teremtő megjelenését tisztelték. A tűz a Nap földi tükröződése. Szent volt ezért minden tűz és megtisztelő, fontos feladat a tűz őrzése. A tűzhely pedig – a tűz helye – oltár. A meleget, fényt adó Nap oltára. A családi lét, élet középpontja, így a szeretet jelképe is. Egyik gyakran használt szavunk, a szoba, nem más, mint a csángó vidékeken ma is használatban maradt tűzhely neve, a szóba, kissé átalakult jelentéssel. A tűz szerelem jelkép. A szenvedélynek lángja van, a szerelemnek tüze, mely elemészt izzásával, de fényében egyúttal megélhetjük a Teljességet, az eggyé válás isteni állapotát. A tűz az áldozat színtere. Lángja átalakítja azt, amit belerakunk, ezzel képessé teszi arra, hogy felszálljon az ég, Isten, a lelkek útja felé. Őseink szabadtéri áldozati oltárok tüzében küldték felajánlásaikat, kéréseiket, ajándékaikat a Felső Világ felé, hogy a köznapi életet teljesebbé, egészebbé, egészségesebbé tegyék. A tűz a megtisztulást szolgálta. A kicsi gyermekeket tűzzel szentelt vízben mosdatták, ami annyit jelent, hogy a Tűzszentelőkor (Tűzszentelő Boldogasszony) elégetett mogyorófa, vagy nyírfa elszenesedett darabját tették a fürdővízbe. Töménytelen szólásunk, közmondásunk vesz példát a tűzről, mutatva a nép bölcsességét, jelképekben gondolkodó észjárását. Néhányat kiragadva: · Aki közelebb van a tűzhöz, jobban melegszik. · Ami derék tűzzé vált, nehéz eloltani. · A polyva megég a tűzben, az arany pedig ott tisztul. · Amint rakod a tüzet, úgy forralod a vizet. · Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. · Nem gyújthat az, kinek magának sincs tüze. · Tűz, víz és asszony épen legyőzhetetlen. · Tüzet okád, mint a táltos. Népmesénk címe, de változatokban is sok történetben fordul elő a parazsat evő paripa. Szép jelkép ez, mely valóban a táltos időkbe vezet vissza. A mese szerint a legkisebb fiú, ki nem hallgatván a gazda tiltására, meglátja a vézna, erőtlen, csont és bőr lovat, annak kérésére parázzsal eteti meg. Erre a ló erőre kap s csodálatos táltos paripává válik, kivel a hős átugratja az üveghegyet, felvágtat a csillagok közé. Így szemlélteti ezt egy táltos ének: TÜZET RAKOK Tüzet rakok, mellé ülök Vörös fényben elrévülök Lángok szirmában elégek Megyek égnek, megyek égnek Tüzet rakok, mellé állok Dobom hátán mesze szállok Pirkadó ég lelkem hívja Alig bírja lovam szíja Tüzet rakok, körbe állom Szemem előtt éber álom Múlt és jövő jelenedik Háromból egy kerekedik Tüzet rakok, körbe járom Táncba repít bíbor lángom Lelkem időből kimozdul Múlt s jövő jelenbe fordul Tüzet rakok, körbe járom Táncba repít éber álom Lángok szirmában elégek Megyek égnek, megyek égnek (Sólyomfi Nagy Zoltán) Honfoglaló őseink viseletéhez tartozott a tarsoly, mely az övön hordott, kis méretű bőr tartó volt, gyakran ezüst-, vagy aranylemezekkel díszítve. Több elgondolás van arról, mit tarthattak benne. Egyik legvalószínűbb, hogy tűzgyújtáshoz használt kellékek (kovakő, szikra pattintó, taplógomba, száraz fű…) tárolására szolgált. Hiszen a vándorló életmód nem mindig tette lehetővé élőtűz szállítását, bár bizonyára törekedtek rá. Tűz az égi tűz is. Ha felnézünk a tiszta éjszakai égre, ezer és ezer apró tüzet láthatunk ott csillagok képében. Ezek megfigyelése, a belőlük, általuk kiolvasott tudás átadása a régi ember szerves létének kihagyhatatlan része volt. Népmeséink a csillagok útját, a világ forgását, menetét mondják el jelképekbe sűrítve s aki tudta olvasni e jelképeket mély ismeretek birtokába jutott. Olyan tudás ez, melyet ma is megszerezhetünk, ha meséinket ilyen szemmel, lélekkel olvassuk, értjük. A csillagokról azt is tartották, hogy nem mások, mint e világról eltávozott rokonaink rakta tábortűz, mely körül ülve minket, utódokat figyelnek. Egyik legrégibb teremtéstörténetünk szerint a világ tűzből, egy onnan kipattant szikrából született, ezért is hívják világnak, azaz világosságnak. Föld Földanya mindannyiunk édesanyja. Bolygónk maga is élőlény, önálló élettel rendelkezik, s ahogy bánunk vele, úgy gondoz bennünket, s ha megbetegítjük őt, akkor mi is beteggé válunk, hiszen nélküle, egyensúlya nélkül nem élhetünk. Ezért szó szerint is édesanyánk. Tavasszal azt mondják, Földanya várandós. Ő szüli a gyermekeket, a növényeket, mely a táplálékunk. Föld nélkül enni, inni nem tudnánk, sőt állni, járni sem. A föld a hagyományos kultúrákban a legnagyobb, közös érték volt. Kincseit adja, ha megfelelően, tisztelettel bánunk vele. Szántás előtt a vidéki ember megízlelte a földet, kezében morzsolgatta. Azt nézte, „mennyi benne az élet”. Víz A tisztaság, tisztulás eleme. Szinte nem volt olyan gyógyítás, melyben valamilyen módon meg ne jelent volna. Kezelések előtti kézmosásnál, főzetek készítésénél, hűtőfürdőnél, az izzasztásnál mind alapvető fontosságú lételem. Átveszi az ima, fohász rezgéseit és továbbviszi. A víz elválaszt, de össze is köt, mint népdalainkban a folyó, s a révész (aki a tátos egyik megfelelője). A források régen szent helyek voltak. Mindenki tudta, hogy nélkülük semmilyen élet nem létezne, ezért tisztelték, felajánlásszalagokkal és köszönetszalagokkal feldíszítették, tisztán tartották. A hely szellemének énekeltek, ajándékokat vittek, hogy a víz ki ne apadjon, továbbra is tisztán adja az életet. 14. LECKE - Sámán és táltos gyógymódok és a sámándob „Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel” (Népdal) A gyógyító embereknek több fajtája létezett, mind a maga tudásával és eszközeivel kezelte a beteget, gyógyította a kórt. Sok különböző elnevezés maradt fent, melyek a kezelési módok közötti különbségekre is utalnak. A magyarság „tudó emberei” Táltos Legmagasabb tudással a TÁLTOS – régebbi szóhasználattal TÁTOS bírt. Az ősibb szó mutat rá annak jelentésére is: a TÁT szóból ered, melynek jelentése: nyit. A táltos kinyitja lelkét, szellemét, tudatát és e megnyílt, nem hétköznapi tudatállapotban sokkal több felé áradó erőt, energiát, sugárzást érez meg, mint úgynevezett hétköznapi tudatállapotban. Mindennek van kisugárzása, minden lény, ember, állat, növény, tárgy bocsát ki magából információt nem látható formában, nem csak a televízió, rádió, mobiltelefon. A valóság nem csak a kezünkkel megfogható, hanem a nem megfogható, nem látható világ is. A táltos tehát képes arra, hogy a környező világ mások számára rejtett erőit is érzékelje és az így szerzett többlet tudás segítségével válaszokat, megoldásokat keressen olyan kérdésekre, melyek hétköznapi szinten – „józan paraszti ésszel” nem megválaszolhatók. A táltos birtokolt minden olyan képességet, melyet a később felsorolt, más névvel rendelkező gyógyítók bírtak és használtak. Ennek a „megváltozott tudatállapotnak” elérésére a révülő táltos különböző módszereket és eszközöket használt, melyeknek részleteire később térünk vissza. Lássunk két történetet, melyben a Csallóközben élt tudó emberek, tátosok tetteiről tudhatunk meg részleteket: „Idesapamtul tudom azt is, hogy minden baj az íletbe rontástul van. Megbetegszik az ember vagy a barom, egyszer csak nem eszik a disznó, vagy víres tejet ád a tehén, ez mind rontástul van. Mer vannak ollan emberek, akik a rossz szellemek szógái. Ezek elatták a lelküket az ördögnek, osztán rontani tudnak. Ezek no, a boszorkányok. A rontás ellen csak a tudósok tunnak segíteni, akiknek tudományuk van. Azok meg a jó lelkek szógái, mer azok is küszkönnek egymással látatlanul. Idesapám Csallóközben vót pásztor, neki is vót illen tudománya. Vót úgy, hogy valakinek elbitangút a barma, há apámhoz gyütt segítsígír. Ű megmonta messzirül, hogy hun van a jószág. Ha valakit megrontottak, azt is megmonta, hunnan gyütt a rontás. Montam néki, hogy taníccson meg rá engem is, de ű azt monta, hogy nem mondhatja el, mer akkor má többet ű sem használhatja. Majd a halálos ágyán akkor rám hagyja a tudományt. Dehát akkor ippen katona vótam, nem vótam otthun, há így nem kaptam meg a tudományt. (Dr. Timaffy László gyűjtése) Táltos történeteink a régi hit maradványait őrizték meg. A Kisalföldön úgy tarják, hogy abból a gyerekből lesz tátos, aki foggal születik, aztán gyerekkorában a táltosok elrabolják, széjjeltépik, újra összerakják, majd meg kell küzdenie egy másik táltossal. A táltos- viaskodások mén vagy bika formában maradtak történtek. „Öregapám bujtár vót meg akkor, kint őriztek a csordát a bolganyi kanyarban. Dillőn odajött hozzájuk egy ember. Igen agrólszakadt vót, rossz fótos kabátot viset, meg egy tollas kalapot. A bujtárok ott ültek a tűz körül, szürcsűték a tarhonyás levest, az állatok meg körben hevertek a bokrok hűsében és csöndesen kérődztek. Megsajnálták a szegény embert, odahítták, hogy egyen velük. -Ne levest aggyatok nékem -mondta -, hanem egy kis frissen fejt tejet. A bujtárok azt is hamar előkerítették, odaadták neki. Hát amíg itta, egyszercsak így szót: -Jót tettetek velem. Ez a tej erőt ad. Nagy szükségem lesz rá, mert ma még nekem nagy dúgom lesz. -Mi az a nagy dolog? -kérdezték a bujtárok. Akkor elmonta, hogy majd dílután jön egy nagy fekete fölhő, abban gyün a fekete tátos fekete bikává változva és avval kell ne- ki megküzdenie fehér bika képiben. Kérte a bujtárokat, hogy segítsenek neki. Ha a fekete bika lenne erősebb, szaladjanak oda és üssék el a csülkit a csörgősbottal. Mert ha ő győz, akkor jó világ lesz, ha meg a fekete tátos kerekedik fölül, akkor igen nagy baj szakad a szigetre. Fogadkoztak is a bujtárok; hogy ők majd elverik alaposan azt a fekete bikát. Avval elköszönt és el is ment. Végigballagott a legelőn, aztán a végin fölmászott egy latófára. A bujtárok csodálkozva néztek utána, mert egészen a tetejibe mászott, asztán gyütt egy fehér felhő és eltűnt benne. Ragyogóan sütött a déli nap. Az állatok abbahagyták a kérődzést és megindultak legelni. Egyszercsak délután hirtelen ahogyan az az ember megmondta, jött ám a rohadtsarok felől egy fekete felhő. Egykettőre itt volt és eltakarta a Napot. Pi1lanatok alatt előugrott belőle a fekete bika, egy fehér felhőből meg a fehér bika. Azonnyomban összementek. Csak úgy csattogott a szarvuk, prüszköltek, rúgták a hantot, ahogy küszködtek egymással. Előbb a fehér bika teljes erőből tolta, szorította hátrafele a feketét. Hirtelen széjjelváltak, aztán a fekete ugrott a fehér oldalának, hogy belevágja hatalmas szarvát. De az ügyesen kitért a ha1álos döfés elől. Összeugrottak. Tompán koccant a homlokuk. Tolták, nyomták egymást, s most meg a fehér bikának kellett hátrálnia. Szaladtak a bujtárok, hogy segítsenek neki, de addigra olyan tátorjan rossz idő lett, hogy csak úgy szakadt az eső, dörgött meg villámlott és olyan szél kerekedett, hogy a fákat tördelte. Így hát nem tudtak a közelükbe jutni. Egyszer csak láttak, hogy a fekete bika bezavarja a fehéret az égeresbe. Aztán hamarosan csönd lett. Ahogyan jött a vihar, úgy el is múlt. Kisütött újra a nap és a madarak csicsergésbe kezdtek. Fölkerekedtek a bujtárok, hogy megnézzék mi lett. A bikáknak addigra nyomuk veszett. Csak a letördelt ágak, az összetaposott sár mutatták a küzdelem nyomait. Nem telt bele tíz nap, olyan dög gyütt a jószágra, hogy naponta tízesivel ásták el őket. Akkor mondta öregapám a bujtároknak: -Látjátok, ez azér van, mert a fekete tátos legyőzte a fehíret.” (Dr. Timaffy László gyűjtése) Tátos - Kelemen Dénes: Csallóközből származott, pásztor volt a vajkai, cikolaszigeti szilajcsordánál. Dunaremetén halt meg, 19l5-ben. A nép tátosnak mondja. Cselekedeteinek számos tanúja van még. A fia úgy tudja édesanyjától, hogy apját gyerekkorában meg este egy idegen fehér bika megnyomkodta. Három napig fektüdt tőle, mintha meghalt volna. Aztán magáhoztért, nem volt sernmi baja, csak a fején nőtt egy akkora csomó, mint egy tyúktojás. Holtáig nem múlt el neki. Ebben hordta a táltosoktól kapott tudományát. Mert az a bika is táltos volt, azóta lett ő is táltos. Csiba László ismert egy túlsóféli (csallóközi) Csóka János nevű pásztort, aki bujtár korában együtt őrzött Kelemen Dénessel. Azt mondta róla, hogy igen mogorva, szótlan ember vót. Sokszor elment a csordátul és a Vörösfüzes alsó végiben meghagyott látófára mászott, azon gubbasztott napestig. Egyszer napkelte előtt arra ébredt, hogy Kelemen csendben kiment a kunyhóból. Utánamászott, hogy kilesse, mit csinál. Addigra már ladikban ült és a Nagyciglés felé evezett. Ő is utána lopózott ladikjával. Mire kikötött, Kelemennek már nyoma veszett. Nem látta sehol. Mar éppen vissza akart fordolni, amikor a sűrűből nagy dobogást, lónyerítést hallott. Odamászott a galagonyabokrok alatt, hát látja ám, hogy egy fehér meg egy fekete csődör verekedett egymással. Igen rúgták, harapták egymást. Csak úgy gőzölögtek mind a ketten. De úgy látszik szagot kaphattak felőle, felkapták fejüket, nagyot nyerítettek és beugrottak az erdőbe. Erre visszament a gunnyóhoz, de mire bemászott, Kelemen már bent feküdt, úgy tett, mintha aludna. Csupa víz volt az izzadságtól. Mert tátos vót, ű verekedett lová változva. Sós Antal pásztor mondta a következőt: “-Egyszer apam íjjel kiment vizelni a kunyhóbul. Hát ott látott legelni a karámon kivül egy szép fekete csikót. Két-három éves lehetett. Bekiáltott, hogy má megin kinn maradt este egy csikó! Avval odament hozzája, nos fejibe húzott egy kötőféket. Úgy vezette a karámhoz. Én odaszaladtam, ki akartam neki húzni a zárófát, hogy a csikó bemehessen, de sehogyse tudtam. Olyan nehéz lett egyszerre, hogy megse tudtam mozdítani. Igen sötít vót. A csikó nyugtalan lett, idesapám megsimogatta a fejit és akkor érezte, hogy a csikónak emberválla vót. Hamar lekapta rúla a kötőféket, a csikó meg elugrott. De visszakiáltott: -Szerencsíd, hogy ésszel éltél s nem kötöttél be a karámba! Hát mind a ketten hallottuk, hogy a tátos Kelemennek a hangja vót. (Dr. Timaffy László gyűjtése) Cikolán többen is egyöntetűen mondták el, hogy saját szemükkel látták, amint az öreg Kelemen leszúrta bunkósvégű csörgősbotját, rátette kalapját s megparancsolta neki, hogy őrizze helyette a csordát, amíg bemegy a faluba dohányért. És a csorda a bot körül legelészett, amíg az öreg vissza nem jött. A fia mondta el, hogy marhaganéba érlelt galagonyabotja volt. Apja saját maga faragta meg. Hegyesedő végére a Dunát faragta rá, ebből nőtt ki egy leveles folyóka, (iszalag), kígyómódra körülkanyarogta a botot és bunkós fejénél a Nappal, a Holddal és a csillagokkal ért véget. Ide véste a neve betűit is: K. D. Apja kívánságára melléje tették a koporsóba, amikor eltemették, mert nem hagyta el soha. Akarhova ment mindig vele volt. Ha lefeküdt aludni, akkor is maga mellé tette. Egyszer Nyárosban megvadult a Villám bika. Fához nyomott egy bujtárt és hárman se bírtak vele. Csak az öreg Kelemen Dénes, a "tátos" mert elébe menni puszta kézzel. Rohant a bika feléje is, de keményen a szeme közé nézett és ráparancsolt, hogy: megájj! Villám megtorpant és odakullogott hozzá, mint egy kutya, megnyalta a kezét. Kukorica és tollfosztásra is meghívták. Itt különböző varázslatokkal szórakoztatta a fosztókat. Legtöbbet emlegetett mutatványa az volt, hogy "vizet küldött" rájuk. "Mind láttuk, hogy csak úgy ömlött be a szobaajtón a víz. Fölugráltunk az asztalra, padra, székekre, s amikor levette rólunk a vizet, nagyot nevetett, hogy fönn "kukurcútunk" mind az üres szobában." Arra is emlékeznek, hogy törekrostára parazsat tett, erre füveket szórt és így füstölte meg a beteg jószágot. Közben ráolvasott: "mintha visszájárul számút vóna". Régi halottvirrasztásokra is elhívták. "Kifüstűte a halottbúl a gonoszt, hogy nyugta legyen tülle"... "Öregrostára parazsat rakott és zsebibűl füveket szórt rá". Mások szerint "fiatal nyírfahajtást tett a parázsra, úgy sistergett rajta mint a zsír. Ezzel körülfüstűte a halottat és morgott is hozzá valamit." Egy hétig haldoklott. Teljesen egymaga kínlódott a szobában, mert még a gyerekei sem mertek hozzá bemenni. Pedig folyton hívta őket a nevükön és kérte, hogy jöjjenek be, hadd adhassa rájuk a tudományát, hogy nyugodtan meghalhasson. "Ennivalót is csak úgy adtak be neki az ajtóbul, vetéllő lapáton. Végre mégis meghalt. Nagy csörömpölést hallottak a szobábúl. Benéztek, hát akkor ugrott ki az ablakon az ördög fekete macska képiben. Akkor vitte el a lelkit." (Dr. Timaffy László gyűjtése) Látó A Látó szintén olyan ember volt, aki látott, érzett szemmel nem látható, a hétköznapi ember számára nem érzékelhető erőket. Hozzá első sorban tanácsért fordultak, hogy képességeit kihasználva kiderítsenek rejtett dolgokat. Kezeléssel, gyógyítással ritkán foglalkozott. Ma is vannak „természetfeletti” (vagy annak tartott) képességekkel rendelkező emberek, akik képesek olyan összefüggések, vagy a jövendő meglátásra. A népnyelv „igazlátóknak” is mondta őket. Rejtező A Rejtező a révülés ősi technikáit alkalmazva lépett kapcsolatba a hétköznapi érzékelésen túli erőkkel. Szintén tanácsért, információért fordultak hozzá, illetve jeles napokon, szertartások alkalmával segített kapcsolatot építeni a hétköznapi világ és a nem hétköznapi világ között. Tudós, Tudákos, Javas A Tudós ember, Javas ember olyan bölcs volt, aki értett bizonyos gyógyításhoz gyógynövényekkel, állati eredetű anyagokkal, mondókákkal, imákkal, fohászokkal. Ismerte a csillagok járását és üzenetét és szintén érzékelt olyan erőket, energiákat, melyek a hétköznapi ember számára érzékelhetetlenek voltak. Jósolt, javasolt ez életvitel jobbá tételéhez, értett a rontások levételéhez. Híres parasztorvos volt Mecsér község gyógyító embere, Kettinger András. Anyja s öreganyja is „orvosolt” a faluban, tőlük származott a tudománya, melyre még ma is emlékeznek. A hagyomány szerint huszonkét éves korában nagy betegségbe esett. Három hétig volt élet s halál között, míg végre maggyógyult. De soha többé nem volt a régi, nagyon megváltozott. Zárkózott lett, befelé forduló, nem nősült meg, anyja mellett élt s dolgozott a „javaskodásban”. Mire 52 éves lett, édesanyja a halálos ágyán átadta neki az „egész tudományát”. Maga azt állította, hogy nem az ördöggel cimborál, hanem mindent Isten nevében tesz. A gyógyszerek használata előtt a betegeivel is imádkoztatott. A gyógyfüveket maga szedte, főzte. Volt egy híres főzete, melyet „flastrom”-nak nevezett. Közszájon forog az alábbi gyógyítása: „H. F. kocsmáros volt Mecséren. Egyszer ló harapta meg a karját. Nagy baj lett belőle, mert elmérgedt, elfeketedett és már csak a csont és bőr volt szinte rajta. W. doktorhoz járt vele, de hiába. Beküldte a kórházba, ott könyökből le akarták vágni a karját. De nem hagyta. Azt mondták, hogy belehal. Így jött haza és itthon Kettinger vette kezelésbe. Főzött rá mindenféle füveket, mosogatta velük mindennap és a végén a „flastromból” rakott rá. Fél évbe is beletelt, de meggyógyította. Még sokáig dolgozott a karjával utána.” (Dr. Timaffy László gyűjtése) Füves Gyógynövényekkel gyógyított. Ismerte a régóta gyógyításra használt füveket, fákat s az azokból készíthető teákat, főzeteket. A füves gyógymódokról Ön is sokat tanult már az előző leckékben. Dallos Laci Ferdinánd füvesember Garabonciás „Garabonciás diák”-ként maradt fönt az elnevezés. Eredetileg tudta befolyásolni az időjárást, „fellegajtó-nyitogatónak” is hívták. A szó két részből áll össze: gara = kara = fekete, és bonc = bontó. Úgy olvashatjuk tehát, hogy fekete erőkkel bontó, vagy rontó. A régi, lovas-nomád időkben csatabűvölőnek is nevezték, hiszen az ő feladata volt az ellenség erejének gyengítése, elsősorban rossz időjárás, jégeső, forgószél rájuk zúdításával. Sok monda él a nép ajkán a hajdan vándorló diákokról, a garabonciásokról, akik mindenféle varázslatot tudtak csinálni. "Meg az apámtúl hallottam, hogy a foggal született gyerekbűl garabonciás lesz. Nálunk Burgenlandban sárkánydiáknak is mondják. Azt is mondják, hogy az ilyennek szőrös a háta. Hét évig marad otthon, akkor elbúcsúzik apjatúl, anyjátúl, aztán eltűnik, többet nem láttyák. Meg köll neki birkózni óriásokkal és ha győz, akkor lesz neki hatalma. A fölhőkbe jár, ott láttyák. Legyün az emberek közé és ha befogaggyák, azokat megsegíti. Ha gyön a zivatar, jégeső, akkor leveszi a kalapját, meglengeti és szétoszlik a fölhő. Tud neki parancsúni. De ha nem fogaggyák be, nem adnak neki enni, oda jégesőt, zivatart küld. Mert azt is tud csináni. Egyszer láttam én is garabonciást. Ollan 11 éves lehettem, én vittem az apámnak ebédet a rétre. Az aggját kaszálták. Nem messzi vót egy vízfoló, egy tó. Aztán akkor abbul kigyütt egy ember. Abbul a vízbül. Fekete ruha vót rajta, egy ollan köpeny féle, meg kalap a fejin. Biblia vót a kezibe. Abbul óvasott. De hogy mit, azt én nem hallottam. Egyszer csak kigyütt egy kígyó is abbul a vízbül. Fölűt az ember hátára. Így mentek ketten. A kígyó csapkodott a farkával, nos amerre csapott, arra dűtek a fák. Akkora szél gyütt, hogy még az ágakat is tördelte. Egyenest ment a falu fele. Mire odaért a kígyó eltűnt a hátárul. Ott találkozott egy öregasszonnyal. Jajveszekűt kegyetlenül. -Jajistenem, hogy járt a tehenem! Mindig megfeji valaki, nos vér gyün ki má a tej helyett. -Megájj -aszongya az ember -, majd én megsegítem. Odament a legelő szélire, letette a tarisznyáját, osztán a bottyával kegyetlentül verte. Annyira verte, hogy borzasztó. Egyszercsak ordított a falu felül egy ember. -Ne üss, ne üss az Isten álgyon meg! De az csak verte a tarisznyát veszedelmesen. Az ember meg rimánkodott: -Ne üss, ne üss az Isten álgyon meg! Többet nem csinálok ilyet! Akkor abbahagyta és eltűnt. Így szabadította meg a szegény asszony tehenit a rontástúl. (Gaál Károly gyűjtése) Harsány Szertartások, ünnepek, gyógyítások alkalmával dobolt, énekelt, hogy a rossz, ártó erőket távol tartsa, a jó, segítő erőket hívja. Helységnevek, családnevek is őrzik tevékenységének emlékét. Igric Szertartások, ünnepek alatt „hegedölt”, hogy az e hangokra megjelenő, erősödő segítő erőket hívja, segítse. Boszorkány " A jó boszorkák azok, akik gyógynövényekkel és azok sűrítményeivel foglalkozó Tudós Nők, ők a Szaramisszák, és innen ered a Sára elnevezés..." A hagyomány szerint a boszorkány nem tudással született, nem révülés során kapta tudományát, hanem tanulta, örökölte. Elsősorban rontással foglalkozott. Jellemző magyar jóslási és rontási mód volt a babolás. A baboláshoz fekete-fehér és rajzos babokat használtak, megfelelő számban és ezeket szitában, rostában forgatták. A baboláshoz csak száraz babot lehetett használni, a babok számát és arányát úgy válogatták meg, hogy mire voltak kíváncsiak, mit akartak megtudni. A babok (bábok, vagy babák) a rostában „elevenként” mutatták meg a választ a kérdésekre. A parádi Regina néni az 1970-es években még tudta s megmutatta, hogyan kell babbal rontani. A nyers, vagy megfőtt babot az éj sötétjében annak háza elé, a küszöbre kell önteni, akit meg akarnak rontani. Ha reggel belelép, kész a rontás. De ha más lép bele, a rontás arra száll. A bábaboszorkányok éjfélkor jártak kísérteni fekete, vagy fehér köntösben, de tehették ezt macska, kutya, vagy liba alakjában is. Előfordul, hogy ló alakban kísértenek s ilyenkor úgy lehet megszabadulni tőlük, hogy a kovács patkót ver a lábára. A megpatkolt boszorkányról szóló történetek egész Magyarország szerte ismertek. Bár nem kifejezetten boszorkányokhoz kötődik, egyszerű emberek is ismerték azt a rontást, illetve inkább szerelmi kötést, miszerint ha egy legényt meg akartak szerezni, felvették annak lába nyomát a sárból, menstruációs vért kevertek az italba, szeméremszőrt tettek az ételbe, különösen pogácsába, vagy kenyércipóba. Ezért a legények lányos háznál csak akkor fogadtak el ételt, vagy italt, ha kedvükre való volt a lány, nehogy akaratuk ellenére hatalmukba kerítse őket valaki. Ezeken az elnevezéseken túl a nép ajkán hazánk különböző vidékein más és más kifejezésekkel is illettek gyógyító, különleges képességű embereket. De a felsorolt elnevezések is változhattak tájegységenként. Felmerülhet a kérdés – jogosan, hogy akkor ki a sámán? A válasz nagyon egyszerű. A sámán szót eredetileg csak az evenkik, vagy mandzsu-tunguzok ismerték. E szibériában élő nép nevezte így saját gyógyító embereit, révülni tudó, a szertartásokat irányító, a szellemvilággal kapcsolatba lépő szellemi vezetőit. Sehol máshol a világon nem ismerték ezt a szót, hiszen minden népnek megvolt a saját nyelvén a saját kifejezése a gyógyítani tudó, szellemvilággal kapcsolatba lépő, szertartásokat tartó tudó emberekre. Maga a szó – sámán – magyarra fordítva pontosan azt jelenti: „az ember, aki tud”, vagy rövidebben „tudó ember”, a tudákos. A néprajzkutatók, antropológusok kezdték világszerte elterjeszteni e kifejezést más népek tudóira. Sámánizmusnak, vagy samanizmusnak neveznek ma már minden, a nagy világvallásokon kívüli, „természetközeli” vallási rendszert, világfelfogást. Sámán szoros értelemben csak az evenkiknél volt és van. Így a magyar hagyományban sem beszélhetünk sámánokról, de olyan emberekről igen, akik hasonló feladatokat láttak el. A révülés, mint a kapcsolatteremtés módja a nem hétköznapi világgal Hogy a révülést megértsük, nézzük meg a szót magát. A rév = átkelő. A révülő ember a hétköznapi világot, a hétköznapi érzékelést jelképező innenső folyópartról átlép, átkel a folyó túlpartjára, mely a nem hétköznapi világ, túlvilág, a csak megváltozott tudatállapotban érzékelhető világ. A révülő ember összeköti e két partot, hogy a túlpartról információkat hozzon. Ezeket az információkat pedig azok számára teszi használhatóvá, akik nem rendelkeznek ilyen képességekkel, akik nem tudnak „utazni”. A révülést egy irányított álomként lehet leírni. Az utazó ember a lélekutazás alatt képeket lát, hangokat hall, érzései, érzelmei vannak. De nincs kiszolgáltatott helyzetben, mint az álmokban, hanem be tud avatkozni az eseményekbe céljai elérése érdekében. Mindig egy konkrét feladattal, megfogalmazott kérdéssel indul el az útra és arra keresi a választ. A révülés irányított módszere azon a tudáson alapul, hogy lelkünk több részből áll. Két fő részre osztható, melyek a következők: Kötött lélek (szusz): a testet elhagyni nem tudó, az életfunkciókat fenntartó lélekrész. Látható megjelenési formája a lélegzet (régiesen: lélekzet). Ha megszűnünk lélegezni, hamarosan meghalunk. Ez a lélekrész tehát a testhez kötötten működik, azt elhagyni nem tudja. Szabad lélek (ész): a testet elhagyni tudó olyan lélekrész, mely bizonyos időszakokban, lelkiállapotban ki tud lépni a testből. Részben ez történik a megérzések során, az álmodásban, de legerősebben a révülés során. Ez a lélekrész, melyet őseink íz-nek hívtak képes arra, hogy a testből kilépve, a tér és az idő számunkra megszokott korlátait túllépve messzi utakra induljon. Az íz szó mai nyelvünkben többféle jelentést hordoz, de mindegyik köthető az eredeti jelentéshez (ízeltlábú = részekből áll a lába, lekvár = képlékeny halmazállapotú). Amikor a régi időkben két férfiember meglátogatta egymást, mielőtt bármiről szó került volna, rágyújtottak egy pipára. A hozzávaló dohányt saját maguk keveréke alkotta, s egymást megkínálva vele ízt, azaz lelket adtak egymásnak önmagukból. Ha egy étel ízletes nemcsak a hozzáadott fűszereknek köszönhető, hanem mindenekelőtt annak, hogy jó lélekkel készítették. Egyik régi megmaradt nyelvemlékünk mai olvasatban így szól: „…látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Isa por és hamu vagyunk. (…)” Ebben a részletben az isa szónak van számunkra jelentősége. Régebbi fordításokban az íme szóra ültették át. Mára azonban kiderült, hogy a szó az íz (isza, isa) régi leírt formája. Ha a lélek szóval helyettesítjük be, a szöveg akkor válik igazából teljessé. Hiszen lélek és test vagyunk. Az íz szónak mai nyelvünkben szintén megvan egy közeli jelentése. Ez pedig az ész, másképp mondva tudatos lélek. A révülő ember a lélekutazás során nem veszíti ugyan eszét, de azt az öntudatát, mely a hétköznapi tudatállapotban megvan, részben igen. Olyan érzés a lélekutazás állapotban lenni, mintha az ember egyszerre lenne e hétköznapi világban, s egyszerre lenne a folyó túlpartján, a nem hétköznapi valóságban, érzékelve, látva a szellemvilágot, a szemmel nem látható erők birodalmát. A révülést a dob, csörgő hangja, ereje kíséri, segítve ezzel a táltosnak a megváltozott tudatállapot elérését. Amikor utazását befejezte, s visszatér e világba, az ott kapott információkat közössége javára használja fel. Sok olyan szólásunk van, mely ezen a régi hagyományon alapul, azt fejezi ki: Valaki magához tér (azaz nem volt teljesen magánál, lelkének egy része eltávozott) Ha valaki részeg, ez azt jelenti, hogy nincs teljes tudatánál lelkének csak egy része van ott, tudatának, eszének nincs teljes birtokában. Szédül szavunk egy olyan állapotot tükröz amikor is teljes egységünkből lelkünk egy részének eltávozása miatt kétségbe esünk, szétdülünk. Ha valakire azt mondják, csak hálni jár belé a lélek, ez szintén azt fejezi ki, hogy nincs teljes erejében, lelki egészsége s így testi egészsége sem teljes. Ha valaki önmaga szokásaitól eltérően viselkedik, vagy furcsaságokat beszél, mondják neki: térj már magadhoz! Jó kifejezője ez annak, ha úgy érezzük, hogy a másik nem teljes tudatának birtokában beszél, dönt. Ezt a kifejezést akkor is használják, ha valaki elveszíti az eszméletét (eszét, öntudatát). A révülést más szóval rejtezésnek is mondják. A szóban az fejeződik ki, hogy a rejtező ember egy másik világba merül el, s a hétköznapi világ számára nem látható, nem érzékelhető helyeken jár. Szépen fogalmazza ezt meg Arany János Toldi című művében: „Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak, Gyászba borult mostan csillaga fiának: Egykorig nem látja, még nem is hall róla, Eltemetik hírét, mintha meghalt volna. De azért nem hal meg, csak olyaténképen, mint midőn az ember elrejtezik mélyen, És mikor fölébred bizonyos időre, Csodálatos dolgot hallani felőle.” Abban a korban, amikor a révülés, rejtezés már nem kívánt, nem követett gyakorlat volt előfordult, hogy egy ember, kinek halálát állapították meg, több nap után magához tért. Ezt hívták tetszhalott állapotnak, mely spontán módon is bekövetkezhetett, s szerencséje volt annak, ki még a sírba temetés előtt tért magához. Nézzünk néhány példát a révülésről, rejtezésről, a magyar kultúrkörből: „Volt itt mostanában a tanyák között egy táltos. Olyan negyven év körüli ember, a magamfajta parasztok közül. Azt mondják, ezelőtt egy évvel álmában megjelent neki valamelyik szent és azóta minden hónapban két-három napig egyfolytában alszik. Ilyenkor tud beszélni a halottakkal. Annak jeléül, hogy csakugyan táltos, kinőtt még egy másik fogsora.” (Diószegi Vilmos gyűjtése) „Vak Linához járnak tudakozódni az elholtak után is. Azt mondák, ilyenkor elveszti az eszméletét, még fél órára is; amikor magához tér, akkor beszél a halottról. Máskor ilyent mond: elrejtőzöm, holnap beszélek róla.” (Diószegi Vilmos gyűjtése) Az öregek elmondása szerint volt Csépán egy olyan ember, aki megmondta, hogy kinek mit csinál a másvilágon a rokona és ezt onnan tudta, mert „e vót rejtődve” . Sárközben is ismert a rejtezés fogalma. Sárpilisen az akkor 80 esztendős Deák Éva néni mesélte az alábbi történetet: „Elrejtőzött: aludt, behúnyta szemeit azt úgy mondott. Előbb letette az asztalra a tükröt és mondta: majd mikor ő beszél, akkor fogjuk meg a tükröt és nézzünk bele. Szépen lefeküdt az ágyra, megreszkötött, lehúnyta szemeit, elrejtőzött és akkor kezdett beszélni. Mikor el volt rejtőzve: Na most láti-e – kérdezte álmos hangon – most farag. Megen egy darabig hallgatott, aztán megszólalt megint álmosan: Most megy be a szobába, nézzenek csak hamar a tükörbe, farag valamit kint. Félóra hosszáig is el volt rejtőzve.” (Diószegi Vilmos gyűjtése) Szintén a révülésre, rejtezésre használták a palócok, a matyók és a bodrogköziek az elragadtatódik szót. Borsodszemerén úgy tudják, hogy a tudós „el vót ragadtatva, azután beszélt. Mikor el van ragadtatva, nem szól semmit, mintha alunna. Mikor felébred, akkor mond.” Az istensegítsi székelyek úgy tudják Bukovinában, hogy „a fétáltosoknak olyan napjai, órái vannak. Mikor rájuk jön, lefeküsznek, elesznek, mennek a másvilágra. A lelki megy el. A lelkek értekeznek. Ott van az ágyban a teste, de a lelke jár, kóborol. Nincs az esze ezen a világon, a túlvilágon van akkor az esze. A fétátos egy-másfél óra hosszáig szokott elenni.” Moldvában a pusztinai székelyek szerint a táltos „Elett, mintha meg lett volna halva; egy-két óráig úgy vót, alutt, az elméje el volt. Maga – fordult felém az elbeszélő – vághatta volna a kezit, ő nem érezte. Mikor elett, gyéren-gyéren megszusszant; tíz percig, negyedóráig nem volt szüverése; - gondolták: halt meg. Amikor felébredt, akkor mondott.” Három világ a révülésben Alsó Világ Az Alsó Világ a látható világ szintjén a föld felszíne alatti terület. Nem azonos a pokollal (amely szó nyelvünkben régen a magzatburkot jelentette), a csakrák, magyarul csokrok rendszerében az Alsó Világ nem más mint a Gyökércsokor és a Szexcsokor. Az Alsó Világba révülő, utazó táltos tehát azért indul oda, mert magával vitt megválaszolandó kérdés a múlthoz, az ősökhöz, a testiséghez, az anyagi léthez, az anyasághoz, az öröklődéshez, a föld erőkhöz kapcsolódik. Az Alsó Világban található a táltos segítője, segítő állata, aki az ottani eligazodásában segíti. Ez leggyakrabban állat formában érzékelhető számára (erőállat), ahol az állat szó egy állapotot jelent. Azt a minőséget, s mivel formába öntött lényként létezünk, azt a formát, mely által az utazó képessé válik a nem hétköznapi valóságba való átlépésre, s az ottani tájékozódásra. Az állat nem egy alacsonyabb rendű lény – ahogy a növények s ásványok sem azok -, hanem egy más, ösztönösebb, az ősi teremtő erőket tisztán magában hordozó létforma. Tőle kapja a táltos az utazáshoz szükséges erőt. Ez a lény gyakran megegyezik a dob segítő szellemével, tehát annak az állatnak a szellemi erejével, lelkével, kinek bőréből a dob készül. Középső Világ A Középső Világ fizikai szinten a föld felszíne és a felhők közötti terület. A csakrák, erőcsokrok rendszerében ez a terület a Napfonat, a Szívcsokor, és a Torokcsokor. Ahogy az Alsó Világ a testiség szintje, a Középső Világ a lélek szintje, az a hely, ahol a lelkes lények élnek. Középső Világba akkor utazik a táltos, ha olyan embert kell gyógyítania, vagy olyasvalakivel kell kapcsolatba lépnie, aki térben, sőt időben távol van. Felső Világ A Felső Világ fizikai szinten a felhők fölötti terület. A csakrák, erőcsokrok rendszerében a felső két csokrunk, azaz a Harmadik Szem és a Korona csokor, ez a szellemiség szintje. A táltos akkor utazik a Felső Világban, ha valamivel kapcsolatban bölcsességet, tudást, információt kér. Itt lakozik a Tanító, vagy Szellemi Tanító, aki leggyakrabban ember formában érzékelhető a révület során, s aki szellemi tudásával, tanításaival segít. Amikor a táltos utazást tesz bármelyik világba, melyek átjárhatóak egyikből a másikba egy utazás során is át lehet kerülni. Akkor a szabad lelke teszi meg ezt az utazást, melyet belső látásával érzékel. A segítő, és a tanító egyszerre van az utazóban és rajta kívül. „Amint fent úgy lent, ahogy kint úgy bent.” A táltos eszközei A dob A dob a táltos legfontosabb eszköze volt. Nem más, mint népmeséinkben maga a táltos paripa. Nézzünk egy jellemző jelenetet, mely hasonló változatban sok mesében előfordul. A vándorlegény (szabólegény, királyfi ) azon az úton, melyen haladva ki akarja szabadítani a hétfejű sárkány által elrabolt szőke (Nap = tudás, fény!) királykisasszonyt, elér egy gazda házához, ahol is elszegődik szolgálatra, egy esztendőre (három nap egy esztendő). A gazda, miután elmondja néki dolgát, lelkére köti, hogy az udvar végében lévő, hét lakattal lezárt istállóba be ne menjen. A vándorlegény – a három testvér közül a legidősebb, nem is megy oda. Később ifjabb testvére, ugyanezen az – beavatási – úton járva szintén elkerüli az istállót. No de milyen a legkisebb testvér, aki a kisgyermeki nyíltságot, kíváncsiságot és őszinteséget hordozza? Az első útja a tiltott helyre vezet s ott csudák csudájára mit lát? Egy vézna kis gebét, ki még lábra sem tud állni. De halk hangon így szól a fiúhoz: - „Etess meg parázzsal!” A kisfiú, bár furcsállja a kérést, elmegy, s egy vaslapáton hoz parazsat a kicsi lónak. Az megeszi s lám egy gyönyörű szép, hófehér szőrű táltos paripa lesz belőle. Hátára pattanva a legkisebb fiú átugrat az üveghegyen, túlvágtat az Óperenciás (ober = túl valamin németül, Enns = folyó a mai Ausztriában) tengeren is, és felrúgat a csillagok közé. Olyan dolgokat tud megtenni, mit eddig soha. Ez a táltos paripa tehát nem más, mint az utazó, lélekutazó, révülő ember dobja. A dobütések a paták dobbanásai, melyek az erőt adják az út során adódó nehézségek leküzdéséhez. A dobok: a hagyomány szerint készített szakrálistárgyak, melyeket használatuk avat igazi táltos dobbá. A rajzolat később is rákerülhet A dobot a táltos maga készítette ...olyan állat bőréből, melyet maga ejtett el, s amely számára erővel bíró volt. Leggyakrabban szarvas, ló bőrét használták, hiszek ezek a lények az erőt, lendületet (ló), vagy a természetességet, az égiekkel való kapcsolatot, férfierőt (szarvas) jelképezték. Formája sokféle lehetett, bár a fennmaradt leírások, és a szita, rosta formája alapján valószínű, hogy leggyakrabban kerek alakú volt. Díszíthették olyan festésekkel, rajzokkal, karcolásokkal, melyek a táltos utazásának élményeit, a bejárt világokat, világképet ábrázolták. Köthettek rá szalagokat, tollakat, csörgőket, patákat, köveket, kristályokat, ásványokat, bőröket, azért, hogy az általuk megidézett erők segítsenek a táltosnak sikeresen megtenni útját. A dob nem formájától lett táltosdob, tehát nem lehet „táltosdobot készíteni”, hanem attól, aki és ahogy használta. A dobot első használat előtt avatási szertartáson szentelték meg s utána is, lehetőség szerint minden használat előtt megtisztították. Így szól egy dob-avató ének: MUTSD AZ UTAT, DOBOM Mutasd az utat dobom Agancsos, patás hátasállatom Mutasd az utat dobom Agancsos, patás hátasállatom Hívj, hívj, örvénylő mélybe le Oda, hol dobog Földanyám szíve Hívj, hívj, a fényes ég felé Vigyél éltető Nap-apám elé (Sólyomfi Nagy Zoltán) Csörgő, láncos bot, kuszori Másik fontos eszköz volt a csörgő. Leginkább keményebb szarvasbőrből, szarvaspatákból, őzpatákból, csontokból készült, később fémet is használtak. Hangja finomabb, mint a dobé, így leginkább az erők, energiák kiegyensúlyozására, a csakrák (csokrok) harmonizálására használták. A segítő erőket, „jó szellemeket” hívták vele, inkább nőies jellegű eszköz volt. A láncos bot is hasonló szerepet töltött be. A ráerősített fémfüggők, zörgők, csontdíszek, paták a bot ütemes rázásával adták ki hangjukat, mellyel az utazást, szertartást, gyógyítást kísérték, segítették. Dob híján a bot gyakran töltötte annak szerepét, illetve olyan feljegyzés is fennmaradt, miszerint még az út elején járó táltos csörgős botot használt, míg méltóvá nem vált arra, hogy saját dobja legyen. A kuszori nem más, mint egy fából, régebben talán szarvasagancsból kifaragott, lehajló lófejú bot, melyet bizonyos szertartások alkalmával – megőrződötten Somogy megyében - szalagokkal feldíszítettek s a résztvevőket hívták, terelték vele egybe. Síp, körtemuzsika A síp – kettős csontsíp, cserépsíp – a levegőt rezgette meg, így a lélek rezdülései szólaltak meg általa. A magasabb, élesebb hangok a felső világ, a szárnyas lények, madarak hangját szólaltatták meg, a mélyebb, tompább hangok a középső és az alsó világ, a lelkes lények és a föld alatti mélyedések, barlangok lakóinak hangján rezegtek. Megidézték vele őket, hogy a szertartás, vagy gyógyítás során erejükkel a gyógyítót, vagy a beteget segítsék. A dobkészítés A régi időkben a táltosok maguk készítették dobjaikat. Formája sokféle lehetett, bőre szarvas-, vagy lóbőrből készült. Ez azért volt fontos, mert a dob, mint a népmese részletből is kitűnik, a táltos hátasállata. Olyan tulajdonságokkal kellett rendelkeznie, hogy legyen elég ereje, kitartása és szellemisége ahhoz, hogy a táltost céljához eljuttassa. A dob nem attól táltosdob (más kultúrákban sámándob), hogy valamilyen speciális formája van, hanem attól, hogy táltos használja a nem látható világgal való kapcsolatfelvételre. A dob mérete is nagyon különböző volt, az egészen kicsiktől a szinte ember nagyságúig sok méretben készítették. Legelterjedtebbek a 40-60 cm átmérőjű dobok voltak, hiszen ezt fél kézben tartva, másik kézben dobütővel kényelmesen tudták használni. A dob kerete A keret elkészítéséhez könnyű, hajlékony fát használtak. Vagy kivágtak egy megfelelő átmérőjű fát, kérgét lehántották, egy körülbelül 10 cm széles szeletet levágtak belőle, belsejét kiégették, majd simára csiszolták kívül-belül, vagy a fatörzsből hosszanti irányban (szál irányban) vágtak ki egy hosszú csíkot, körülbelül 1-1.5 cm keskeny léccé faragták, majd kör alakban meghajlították. Ha a fa nem hajlott eléggé, hevített víz gőze fölött tudták könnyebben meghajlítani. Az összeillesztést vagy fapeckekkel, vagy nyers bőr szíjakkal végezték. A leggyakrabban használt fa fajták: a cédrusfenyő, a szilfa, a nyírfa, az éger és a kőris voltak. Természetesen másfajta fákból is készíthették a keretet, ha a táltos számára az valamiért különös jelentőséggel bírt. Ma könnyen készíthetünk dobkeretet rétegelt lemezből, mely nyírfából és égerfából áll. Legjobb a 3-4 mm vastag lemezt szálirányban hosszú csíkokra vágni. A csík szélessége adja meg a dob keretének (kávájának) magasságát. 3-4 réteg lemezt megfelelő hosszúságúra vágva, egy erre a célra készített sablonba hajlítunk, és a rétegeket egymáshoz erős fa ragasztóval rögzítjük. Nagyon fontos a rétegek pontos egymáshoz illeszkedése, és erős összeragasztása. A dob bőre Noha úgy gondolhatnánk, hogy lóbőrhöz, szarvasbőrhöz jutni nagyon nehéz, kis kitartással és megfelelő helyen való érdeklődéssel találhatunk ilyen nyers bőröket. Ha mi magunk készítjük ki a bőrt, annak menete a következő: Áztassuk a bőrt négy napon keresztül langyos vízben, ne tegyünk hozzá semmilyen adalékanyagot. Cseréljük a vizet minden nap. Ez az idő elég ahhoz, hogy a rostok fellazuljanak, és a szőrt könnyen el lehessen távolítani a bőrről. A feláztatott bőrt feszítsük ki egy nagy keretre, rögzítsük stabilan, és egy ferdén lefaragott szarvaslábszárcsonttal, vagy bőrvakaróval tisztítsuk meg a szőrtől. Fontos a másik oldalnak (hús oldal) megtisztítása is. Ha a bőr túl vastag, ezen az oldalon tudjuk elvékonyítani. Ez a műveletet nagyon óvatosan, figyelemmel kell végezni, hiszen ha túl erősen nyomjuk rá a kaparó eszközt a bőrre, könnyen kilyukadhat, átszakadhat s akkor minden addigi munkánk kárba vész. Ha a bőrt megtisztítottuk, meleg de nem napos helyen szárítsuk ki. Hagyjuk a kereten, mert fontos hogy egyenesre feszüljön ki. Ez az időjárástól függően 2-3 napig tart. Száradás után vágjuk le a keretről és szabjuk ki a megfelelő alakú részt belőle. A keret átmérőjéhez adjuk hozzá a káva magasságát, majd még adjunk hozzá 2-3 cm-t. Az így kapott oldalhossz annak a négyzet formájú bőrnek a mérete, ami a keretünkhöz megfelelő. Ha a bőrt körben a kávához erősítjük (szegekkel, vagy nyersbőr szíjjal), akkor e négyzet formából vágjuk ki a megfelelő méretű szabályos kört. Ha olyan dobok készítünk, ahol a hátsó oldalon a négy bőrnyelv képezi a fogót, akkor a négyzet sarkait hagyjuk meg erre a célra. A bőr kiszabása után azt újra áztassuk langyos vízbe, s ha szükséges áztassunk mellette a lehullott részekből kivágott hosszú szíjakat is. Néhány óra eltelte után a bőr készen áll a felfeszítésre. Helyezzük a keretet a bőr közepére, s a hozzáerősítésnél feszítsük meg úgy, hogy a vizes bőr a dob közepén körülbelül 1 cm-t lengjen ki. Ha nem feszítjük meg elég jól, a dob hangja tompa lesz, ha túlfeszítjük, hangja nagyon magassá válhat, sőt, el is szakadhat a bőr. A száradás 2-3 napig tart. Ez után vágjuk le a bőrszíj fölös részeit, illetve ha a bőr valahol eláll a kávától, azt a részt is simítsuk le. A dobverő készítése A dobot leggyakrabban dobverővel ütötték. Ennek fája szintén szakrális erejű fákból készült, például: fenyő, mogyoró, májusfa, cédrus. A dobverő hosszúságát mindenki a saját kéztartásához igazította. A fa lehetett hengeres formájú, s akkor a fej részét, mellyel a dobot ütötték puha, vagy keményebb bőrökkel vonták be. A keményebb fej erősebb, hangsúlyosabb hangokat adott, a puhább fej, amit gyakran prémekkel borítottak, tompább, visszafogottabb hangot adott. Szintén nem volt mindegy, hogy milyen bőröket használtak. Erővel bíró, vadon élő, nem ember tenyésztette állatok bőre volt a legmegfelelőbb. Ezekben volt a legtöbb isteni erő, mely a teremtés természetességét hordozta. A dobverőre köthettek csengőket, csörgőket, patákat. Ezek hangjai megerősítették a dobogás, vágtatás érzését. A dobot gyakran festették. Legelterjedtebben a három világ jelképeit festették rá. Az ábrát három részre osztották két vízszintes vonallal, vagy bonyolultabb díszítéssel. Az alsó rész jelképezte az Alsó Világot, s ide gyakran festették föld alatti vagy víz alatti lények ábráját. A középső rész a Középső Világot jelentette, melyben szárazföldi állatokat, madarakat, emberi alakokat ábrázoltak. A felső részben, mely a Felső Világot jelképezte szintén gyakoriak voltak a madár ábrázolások, s olyan szellemlények rajzai, akik ott laknak. Nagyon sok dob felső részén lehetett látni Nap és Hold jelképeket, nem ritkán csillagokat, vagy csillagképeket. E három világot fa motívum köthette össze, melynek gyökerei az Alsó Világba kapaszkodtak, törzse a Középső Világban állt, míg ágai, koronája a Felső Világba nyúlt. Ez a fa szimbóluma volt annak, hogy e három világ összekapaszkodik, együtt ad egy természetes egységet, s a fán való közlekedés által a táltosnak lehetőséget arra, hogy e világokat megismerhesse, ott lélekutazásokat, révüléseket tehessen. Másfajta ábrákat is festettek a dobra, ha erre szellemi útmutatást kaptak. Elterjedt volt az a gyakorlat, hogy a dob használója a saját maga által megtapasztalt élményekből merítette a dob ábráit, rajzolatát. Utazásai során a dobot azon a helyen ütötte dobverőjével, ahol éppen járt. A festékek természetes anyagokból, földből, ásványokból, pácokból készültek, sőt előfordult az is, hogy a táltos a dobot saját vérével festette meg. A dob rajzának elkészítéséhez mindenkinek ajánlom, hogy tegyen utazást szellemi segítőjéhez, tanítójához, s kérje annak tanácsát. Ha ilyen kapcsolata nincs a nem hétköznapi világgal, akkor kérje tapasztalt ember segítségét. A dobkészítés aprólékos, összetett feladat. Sok kis részleten múlik, hogy a dob hangja megfelelő lesz-e és bírja-e azokat az erőket, melyek, mint a népmesék táltos paripája, segítik-e gazdáját az utazásban. Ilyen dobot rendelésre készíttethetünk mesterrel is. A dob avatása A dobnak birtokolnia kellett az ég, a föld és a négy világtáj erejét, segítségét, ...ezért a dobavató szertartás során azt a négy iránynak, s a négy irányhoz tartozó alapelemnek mutatták be, kérve a föld, a víz, a levegő, s a tűz áldását. Az ég felé tartva a Teremtő Öregisten, a föld felé tartva Földanya, Boldogasszony áldását kérték. A hetedik ponthoz, a szívhez, mint saját világunk középpontjához érintve arra adtak választ a többiek tanúsága mellett, hogy hogyan és mire használják majd a dobot, a dob által keltett, megidézett erőket. Mindezt fehér lóbőrre állva, szent esküvéssel tették. Majd a régebben beavatott dobok hangját követve csatlakoztak azokhoz, s így jelképesen a dobok, dobbal bíró emberek családjának tagjaivá váltak. Őseink istenképéről Már beszéltem az ellentétpárokról, melyek létünket átszövik. Ősi istenképünk és a hozzá kapcsolódó elnevezés nagyon szépen kifejezi a fény és árnyék, sötét és világos, kifelé fordulás és befelé fordulás, születés és elmúlás kettősségét. Isten szavunkban az IS a szabadlélek, a TEN a TENGER, azaz a VÉGTELEN. Az Isten szó jelentése tehát: VÉGTELEN LÉLEK. Ez jelölheti a mindannyiunkban létező teremtő erőt, a mindünkben ott élő Istent. Őseink ezt a kettős szemléletet, fény és árnyék látszólagos küzdelmét három isteni minőséggel, az azt kifejező szavakkal jelölték. Kara Tengri: nyelvünk ó-türk rétegéből származó szó. Kara = fekete, sötét (lásd: Karácsony) Tengri = Isten, Kara Tengri tehát Fekete Istent, vagy Sötét Istent jelöl. Azt az időt és minőséget, amikor a sötét van uralomban, az éjszakák jóval hosszabbak a nappaloknál, amikor a befelé fordulásnak, a lebontásnak ideje van. Kara Tengri az éjszaka ura, évszaka a tél, ünnepe a Téli Napforduló. Kök Tengri: a szó szintén nyelvünk ó-türk rétegéből ered, jelentése Kék Isten (Kök = kék, lásd: kökény) Kök Tengri a Fény Ura, a nappal, a világosság, a kifelé fordulás megjelenítője. A napon belül délben van erejében, mikor legfényesebben ragyog a nap. Évszaka a nyár, ünnepe a Nyári Napforduló. Bor Tengri: a fény és a sötét közötti határvonal sosem egy pillanat, az átmenet a kettő között fokozatos. Amikor beborul az ég, a fény veszít erejéből s hidat képez a sötétség felé. Bor Tengri a fény és sötét egyensúlyának ideje, ez a reggel és az este, a pirkadat és az alkonyat, a tavasz és az ősz. Bor Tengri ünnepei a Tavaszi Napéjegyenlőség, és az Őszi Napéjegyenlőség. Bor szavunk mai értelmében is visszautal az ősi jelentésre, hiszen egyrészt a borok opálos színükkel átmenetet képeznek a fény és a sötét között de még inkább egyértelmű szimbóluma az átalakulásnak. A szőlőt megérése után leszüretelik, levét, vérét kiontják, hordóba, koporsóba eltemetik, hogy kiforrjon, újjászülessen. Ezt a szimbólumot a keresztény misztika is átvette, utalva benne a feltámadás lehetőségére. Kara Tengri, Kök Tengri és Bor Tengri tulajdonképpen egyazon isteni minőség három megjelenési formája. A Teremtés, Megtartás, Lebontás erői jelennek meg bennük. Közös névvel őseink szóhasználatában ... Világügyelő Tengri Kán-nak nevezték. Ő a legfelsőbb teremtői minőség, az a mindent, mindenkit átható erő, ami a világot létrehozta, működteti és átalakítja minden pillanatban. Ez az erő ott van testünk minden sejtjében, minden atomjában, ott van lelkünk minden rezdülésében, ott van tudásunk minden apró részletében. Ott van a világ látható és nem látható formáiban egyaránt. ÁLDÁS (megjelent az ELO gondozásában – természetgyógyász modul) Olvasd tovább Sólyomfi - Nagy Zoltán írását: http://www.tengrikozosseg.com/products/solyomfi-nagy-zoltan-a-magyarsag-osi-gyogymodjai-es-vallasa/ Gyógyító hagyomány - Füvesasszonyok, kenőemberek video: https://vimeo.com/135494236 Az erdélyi és magyarországi helyszíneken készült film bemutatja a népi orvoslásban leggyakrabban használt gyógynövényeket. A különböző praktikákat máig használó emberek szólalnak meg. Hogyan gyűjtik, tárolják, használják a gyógynövényeket a falusi közösségekben - főként ezt mutatja meg a sorozat első filmje. Mik a főzetek, balzsamok vagy épp pálinkában érlelt füvek, gyökerek titkai - erről hallunk ma már kincset érő régi bölcsességeket. "Egy nap mindannyian ráébredünk arra, hogy életünk nem egy parányi szikra valahol a testünk mélyén, hanem a Mindenséget átölelő valóság." - Grandpierre Atilla - "A modern vallás megjelenéséig, a természet hit volt a vallási élmény elsődleges forrása! Majd ez megváltozott, mivel a jelenlegi vallás megkövetelte, hogy mindent csakis az ő szemüvegén át szemléljünk! Ettől kezdve, a valóság már nem érdekes, az csak másodlagos!" - Grandpierre Atilla - video: Dr. Grandpierre Atilla: Miért fontos tudnunk, hogy a Világegyetem él?: https://www.youtube.com/watch?v=ZTk2tsX7Vv8 „A fényűzésnek nem tudtunk ellenállni, ezért - az ÉLETMÓDunk megromlott - az ERKÖLCSünk is megromlott, ennek következtében... - az ÖSSZETARTÁSunk is megromlott. VILÁGKÉP-ÉRTÉKREND-ÉLETMÓD a helyén kell legyen! Meg kell ezt a hármat védeni, akkor nem fogunk elbukni! A kérdés az, hogy hagyjuk magunkat befolyásolni vagy nem?” -Grandpierre Atilla- video: - Dr. Grandpierre Atilla: Az Élő Világegyetem, az egészséges életmód és a magyarság jövője: https://www.youtube.com/watch?v=hy2RLKZ8Nv0 Továbbá: 1.Gyógyító növényeink 1. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/gyogyito-novenyeink-egeszsegvedo-naptar.html 2.Gyógyító növényeink 2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/04/gyogyito-novenyeink-2-resz.html 3.Gyógyító növényeink 3. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/gyogyito-novenyeink-3-resz.html 4.Gyógyító növényeink 4. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/gyogyito-novenyeink-4-resz.html 5.Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html 6.Természetes permetlevek kertből, mezőről: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/termeszetes-permetlevek-kertbol-mezorol.html 7.Vegyes kultúrák. Kedvező hatású szomszéd növények: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/vegyes-kulturak-kedvezo-hatasu-szomszed.html 8.Kertészeti naptár - Zöldségeskert - Vetés - Növények társítása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/kerteszeti-naptar-zoldsegeskert-vetes.html 9.Praktikusan az otthonunkban – kiskertünkben: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/praktikusan-az-otthonunkban.html 10.Fogyás a természet erejével: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/fogyas-citrommal-es-zoldteaval.html 11.A csodás Lenmag: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/a-csodas-lenmag.html 12.Vegyszermentes tartósítás - Öreganyáink fortélyai: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/vegyszermentes-tartositas-oreganyaink.html 13.Lekvárfőzési ABC: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/lekvarfozesi-abc.html 14.Paradicsomültetés, paradicsomtermesztés, palántázás: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/paradicsomultetes-paradicsomtermesztes.html 15.EGÉSZSÉGVÉDŐ NAPTÁR: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egeszsegvedo-naptar.html 16.Melyik virág ehető a kertünkben?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/melyik-virag-eheto-kertunkben.html 17.Őszi munkálatok a kiskertben: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/oszi-munkalatok-kiskertben.html 18.SZABÓ GYÖRGY BÜKKSZENTKERESZTI FÜVESEMBER TANÁCSAI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/09/szabo-gyorgy-bukkszentkereszti.html 19.Csicsóka – a jótékony szénhidrát: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csicsoka-jotekony-szenhidrat.html 20.A Hársvirág gyógyító növényünk külön fejezetet igényel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/harsvirag.html 21.Egzotikus gyümölcsök — Trópusi gyümölcsök: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egzotikus-gyumolcsok-tropusi-gyumolcsok.html 22.A mediterrán őshonos fája – az Oliva: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/a-mediterran-oshonos-faja-az-oliva.html 23.Eltitkolt orvosság: az ezüstkolloid: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/eltitkolt-orvossag-az-ezustkolloid.html 24.A nyírfa mágikus ereje, mely önálló fejezetet igényel!: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/a-nyirfa-magikus-ereje.html 25.A magyarság ősi gyógymódjai és vallása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html 26.A csodaszer: NaHCO3 - szódabikarbóna - Szódabikarbónával a rák ellen: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/a-csodaszer-nahco3-szodabikarbona.html 27.Hűsítő italok – házilag: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/husito-italok-hazilag.html 28.A vadkender olaj meggyógyítja a rákot, de vajon miért nem tudja ezt senki?: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/a-vadkender-olaj-meggyogyitja-rakot-de.html 29.Dió - a csudajó, mely önálló fejezetet igényel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/dio-csudajo.html 30.Szúnyogcsípés ellen a hagymától a banánhéjig: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szunyogcsipes-ellen-hagymatol-bananhejig.html 31.Fekete nadálytő: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/gyogynovenyek-fuszerek-eheto-viragok.html Továbbá: - A MAGGYAR NÉP A MAG NÉPE! A MAGGYAR AZ ŐSNYELV!: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/a-magyar-nep-mag-nepe-magyar-az-osnyelv.html - Az ősi Székely - Magyar rovásírás titka - A kódolt nyelv Rovás ABC értelmezése: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/10/az-osi-szekely-magyar-rovasiras-titka.html - Az Ige, a SzékelyMagyar Rovásírás feltámadott... 1-2. rész: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/az-ige-szekelymagyar-rovasiras_24.html - Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/08/egy-galaxis-kivulrol-nezve-az-os-jelkep.html - Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/nyelvunkrol-kettoskereszt.html - Magyar mitológia és rovások: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html - Az Arvisurából - részlet 1.: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/az-arvisurabol-reszlet-1-2.html - CSABA KIRÁLYFI: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/csaba-kiralyfi.html - Magyarul beszélő indiántörzsek: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/magyarul-beszelo-indiantorzsek-moricz.html - Az őrségi = ősrégi jelkincs: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/12/az-orsegi-osregi-jelkincs.html - Turániak - Magyarok - Anyahita szól hozzánk: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/turaniak-magyarok.html - Az utolsó Táltos: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/az-utolso-taltos-magyar-monda-wass.html - TÁLTOS ÉNEK: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/taltos-enek.html - Sámánizmus és Sámánok, Táltosok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/samanizmus-es-samanok-taltosok.html - A magyarság ősi gyógymódjai: http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/a-magyarsag-osi-gyogymodjai.html - Gyógynövények alkalmazása, gyűjtése - Fizikai és lelki gyógyulás: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/gyogynovenyek-alkalmazasa.html - A magyarság ősi gyógymódjai és vallása: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/solyomfi-nagy-zoltan-magyarsag-osi.html - Gyógyítás a mágusok ősi képességével! http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/gyogyitas-magusok-osi-kepessegevel.html Szeretettel, Gábor Kati web oldalam: hagyomanyorzoink.hu blog oldalam: http://www.emf-kryon.blogspot.com