Éveken keresztül terveztem kimenni a Könyvhétre, azonban valahogy ez évről évre meghiúsult. Tavaly pont az államvizsgámra készültem, amikor kis kikapcsolódás gyanánt a szombati napot ott töltöttem. Akkor megfogadtam, hogy következő évben, azaz idén sem hagyom ki, így csodás napokat tudhatok magam mögött és ebben a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok játszotta a főszerepet. Múlt

Ittzés Laura: Nyolc perc című könyvének és nekem van egy minitörténetünk. Tényleg egészen mini. Még tavaly, akarom mondani tavalyelőtt, 2017-ben kezdődött, amikor a kötet megjelent. Azóta több mint egy év telt el, de megérte várni, mert egy nagyon jó történetet kaptam cserébe. A közös történetünk eleje onnan indul, hogy a moly.hu-n hallottam először a könyvről,

Jártatok már Abszurdiában? Nem? Én már igen, még az év elején. Szerintem ez egy párhuzamos univerzum, amely majdnem olyan, mint a mi világunk azzal az apró különbséggel, hogy Abszurdiát Robin O’Wrightly alkototta meg, kifejezetten az Erelem (eszetlen szerelem) című könyve kedvéért. Igaz a nevet én találtam ki, pont az előbb – nincs levédve, lehet, hogy

Nézz körül magad körül. Látod a világot, amelyben élsz? Igen? Ha kilépsz az utcára, ha elmész vásárolni, betérsz egy állatkereskedésbe vagy a családdal, barátokkal elmész az állatkertbe, tudod mire számíthatsz, ugye? Jó. Akkor most képzeld el azt, hogy egyik napról a másikra megváltozik a világ és az állatok többé nem úgy viselkednek, ahogy az eddig

Nehéz helyzetben érzem magam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nagyon mélyen megérintett, nagyon szeretnék írni róla, de egyszerűen olyan szinten felkavaró volt az, amit az oldalakat olvasva kaptam, hogy még mindig, napokkal később sem ülepedett le igazán a történet… Nagyon szeretem a mély, tartalmas, figyelemfelkeltő és komoly, sok esetben akár tabunak is számító eseményeket feldolgozó

Körülbelül úgy egy hónapja történt meg, hogy elkapott engem is a POKET könyvek iránti rajongás. Ennek folyományaként pedig megszereztem több kötetet is. Az egyik ilyen Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül című műve, amelyet a napokban el is olvastam. „A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek

Legutóbb Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt című elgondolkodtató könyvéről írtam, s meg is említettem William Golding: A legyek ura címet viselő klasszikus művét. Úgy látszik, hogy mostanában ezeket a nehezebben emészthető témákat kaptam fel, bár Golding történetének esetében kellett egy kis idő, amíg ülepedett a sztori és annak mondanivalója. Gyanítom, hogy még mindig tart

El is érkeztünk Lois Lowry: Az emlékek őre sorozatának befejező kötetéhez, azaz A fiú címet viselő könyv értékelőjéhez. Valamivel több, mint három héttel ezelőtt úgy kezdtem neki az első értékelő megírásának, hogy a sorozatról szerettem volna mesélni, azonban maguk a könyvek annyira összetettek, hogy önálló értékelőkért kiáltottak. Írtam és egyszerűen azt vettem észre, hogy az

Ebben a cikkben egy nem mindennapi kötetről olvashattok nálunk. Ez pedig nem más, mint Nagy Karolin: Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka címet viselő felnőtteknek szóló verses, színezős-kikapcsolós, relaxációs és nem kevésbé humoros kötete. Köszönjük a bizalmadat, Karolin, megtisztelő, hogy olvashattam a kötetet, amelynek bizony sikerült kiszakítania a szürke hétköznapokból. Na de csapjunk

„Útravalót kaptam emberségből, példamutató helytállásból." Alig 68 oldalnyi Vágóné Klein Margit: Virág a viharban című novelláskötete, amely emléket állít a második világháború zsidó áldozatainak és túlélőinek. Igaz a könyv meglehetősen rövidke, de annál több érzelem, szeretet, remény, bizalom olvasható a lapjain. Erről a könyvről bármikor érdemes lenne írni, mégis ilyenkor, a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjának hetében

„Nincs jobb a pont jónál!” Létezik egy elég régóta tartó elmélet, ami valahogy beépült a nem északon élő emberek gondolatai közé. Ez pedig nem hangzik másképp, minthogy az éjféli nap országaiban mennyire szomorúak, mennyire boldogtalanok az emberek, hiszen hideg is van arra felé, meg jóval kevesebbet is süt a nap. Erre az elméletre vagy inkább

A minap olvashattátok Robin O’Wrightlyval készült interjúmat, amelyben már szó esett a hamarosan megjelenő Tripiconi sztori címet viselő könyvsorozatának első részéről, Az amulett rejtélyéről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történet kezdő kötetét és bár fenntartásokkal viseltettem a könyv iránt – mégiscsak a tizenéves korosztály az elsődleges célközönség – teljesen

Arra már rájöttem, hogy Neil Gaiman történeteit valaki vagy szereti, vagy nem. Köztes véleményt még nem igazán hallottam (biztos van azért ilyen is). Talán nem titok az sem, hogy jómagam az előbbiek táborát gyarapítom, egyszerűen imádok elmerülni az író történeteiben. Most pedig egy fantasztikus novellákkal teleírt kötetet veszek górcső alá. Kezdem is mindjárt a borítóval,

Idén már sokadik alkalommal jutottam el a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, a könyvmoly társadalom egyik legigazibb és legizgalmasabb gyűjtőhelyére – az évenként megrendezésre kerülő Könyvhét mellett természetesen –, ahol nem csak könyvekkel és könyvmolyokkal, írókkal és kiadókkal lehet találkozni, hanem számos program is színesíti a rendezvényt. A fesztivál iránt érdeklődők idén is a Millenáris Park területén

A Fumax Kiadó jóvoltából 2016-ban hazánkban is megjelent Sarah Andersen Sarah’s Scribbles képregényeinek első kötete Felnőni kiábrándító címmel, melyet nem sokkal később, idén, azaz 2017-ben a következő kötet, a Puha boldog puffancs követett. Mivel mind a két képregény igen nagy népszerűségnek örvend a magyar olvasóközösségben – amiben a fordító munkájának is igen nagy szerepe van

*** SPOILERVESZÉLY! *** Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna Charles Dickens híres kisregényéről, a Karácsonyi énekről. A történetet feldolgozta már a Disney mesekönyvben, megfilmesítették többször is, számtalan kiadás jelent meg belőle könyvként, mióta az első, eredeti kiadás 1843-ban A Christmas Carol címen megjelent. Én is ismerem a történetet a fösvény, megkeseredett Ebenezer

*** SPOILERVESZÉLY! *** Christopher Moore már tavaly megvett magának, amikor kezembe vettem a Biff evangéliuma címet viselő humoros, mégis fontos kérdéseket feszegető alkotását. Nem is volt kérdés, hogy muszáj lesz olvasnom más könyveit is, hiszen az író könnyed stílusa hamar közel tudja hozni az olvasóhoz. Ami nem is baj. Tavaly A Love Story trilógia első

Következő interjúmban Illés Róbert műfordítóval beszélgetek, akivel évekkel ezelőtt egy ízben már volt szerencsém találkozni, és nagy örömömre P. C. Cast és Kristin Cast A vad című kötetét kézjegyével is ellátta, mint a kötet fordítója. Szia Robi! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Mivel foglalkozol, amikor nem fordítasz? Szia!

Pararomantikus vámpírtörténet a felnőttebb korosztálynak. Az alapok talán ugyanazok – vámpír, vér, halhatatlanság, romantika, erotika, főgonosz, harc a jó érdekében –, de Lara Adrian történetében van egy különleges hozzávaló is, amelyet eddig egyik vámpíros történetben sem találtam meg. Ezek a vámpírok ugyanis sosem voltak emberek… Kilenc éve, 2009-ben az Ulpius-ház Kiadó az olvasók kezébe adta

Most, hogy nagyon benne vagyok Az Úr Sötét Anyagai lázban – egyrészt a sorozat miatt, másrészt, mert újraolvastam a teljes trilógiát még december hónapban – sorra kerítettem 2019. utolsó napjaiban A Por könyve trilógia első kötetét is, amely a La Belle Sauvage (ejtsd: lá bell szóvázs – Köszi, Buttercup!), igazán különleges címet viseli. „A gyönyörű