Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak. Arisztippusz megjegyezte: - Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned. Mire Diogenész ezt válaszolta: - Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned. (Anthony de Mello) Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik. Hozzávalók 4 főre: 40 dkg lencse, 2 tojás, só, őrölt bors, 1 teáskanál pirospaprika, 1 mokkáskanál frissen tört köménymag, 1 mokkáskanál frissen tört koriandermag, 1 mokkáskanál ételízesítő, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 nagyobb gerezd fokhagyma, 2 babérlevél, 1 csapott evőkanál búzadara, zsemlemorzsa, 1 teáskanál olaj. A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk. Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)