A Kádár-kori világ egyik legnépszerűbb színésze volt. A Kossuth-díjas művész első, legendássá lett színpadi sikerét 1963-ban aratta a Thália Színházban. Fejes Endre Rozsdatemető című színművének Hábetler Janijaként, amely figurát – recenziók szerint – „teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el életre-halálra". A hatvanas évektől több mint harminc filmben szerepelt. Jancsó Miklós rendezései közül – egyebek mellett – a Szegénylegényekben, az Égi bárányban, a Még kér a népben, a Csend és kiáltásban vagy éppen a Csillagosok, katonákban. Emlékezetes alakítást nyújtott Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című mozijában. Ő játszotta Kovács András A ménesgazda című filmjének címszerepét, a robbanékony, de végtelenül jóhiszemű Busó Jani figuráját. Filmszínészi teljesítményét a nyugati világban is rangos díjakkal ismerték el. Tavaly a külső Ferencvárosban állítottak emlékére szobrot, amely a Kántor nyomoz című tévésorozat Csupati őrmesterének szerepében ábrázolja, kutyájával együtt. Idén volt születésének nyolcvanadik, halálának tizedik évfordulója. Alakját jó barátjának, Sztankay Istvánnak a fia idézi fel szubjektív közelségből az Origóban. Sztankay Ádám írása.