Mondanám, hogy a karácsony kedvenc ünnepem, de valójában ez számomra az egyetlen ünnep. Vagyis ez az egyetlen időszaka az évnek, amit képes vagyok ünnepként megélni, húsvét, szilveszter csupáncsak napok, a születésnapomat pedig kifejezetten utálom. De a karácsony, sőt az egész december, mindig különleges, átjárja valami semmi máshoz nem fogható hangulat, amit ha nem is élek át mindig teljes szívvel, mindig elgyönyörködtet, remélem sosem fogok kinőni ebből, és nyolcvan évesen is áhítattal fogom bámulni a kivilágított házakat, és szándékosan hosszabb úton megyek csakhogy többet lássak belőlük, és még az utolsó pillanatban is fehér karácsonyban fogok reménykedni. De nem is erről akartam írni, hanem a kedvenc karácsonyi történeteimről, csak ahogy neki ültem a dolognak rájöttem, hogy nincs belőlük túl sok. Bármilyen megátalkodott módon rajongok a karácsonyért, az ilyen történetekkel kissé hadilábon állok. Egy ideje a karácsonyi film nézés mindig kimarad nekem az ünnepekből. Az olyan gyerekkori kedvenceket mint a Reszkessetek betörők, vagy Télapu, már nem is tudom mikor láttam utoljára. Ráadásul van egy csomó elmaradásom a klasszikusok terén. A legsúlyosabb Az élet csodaszép és a Karácsonyi lidércnyomás évek óta tervezem a megnézésüket, de valahogy mindig elmaradnak. Na de azért akad egy-két kedvencem, szám szerint kettő: Az egyik egy film, az Igazából szerelem. Éreztetek már úgy egy történettel kapcsolatban, mintha ezt valaki direkt nektek készítette volna? Mert én így voltam ez a filmmel a lehető legjobbkor talált meg, az első filmkockától az utolsóig mindent szeretek benne. Épp ezért nem is nagyon tudnék róla többet mondani. A másik egy könyv, Charles Dickenstől a Karácsonyi ének (hmm, mintha ezt már említettem volna :D). Oké, bevallom az egész posztot azért írom, hogy harmadszorra is leírhassam, hogy mennyire szeretem ezt a történetet (meg hogy majd boldog karácsonyt kívánjak a végén). Immár harmadik éve ezt olvasom karácsonykor, na jó idén hangos könyvben hallgattam meg, de nem tudom megunni. Számomra ez A Karácsonyi Történet, így csupa nagy betűvel. Az ezernyi történet közül ez fogalmazza meg legjobban, mit jelent számomra ez az ünnep. Szerintem ha meghalok én is a karácsony egyik szelleme leszek :) Talán azért szeretem annyira ezt a két történetet mert ezek tényleg arról szólnak ami a karácsony maga, nem télapóról, rénszarvasokról, vagy ajándékokról, hanem emberekről és szeretetről némi nosztalgikus szentimentalizmussal fűszerezve. Ez most csak egy ilyen kis röpke poszt lett, és most kérlek, meséljetek nekem ti. Nektek mik a kedvenc karácsonyi történeteitek? És végezetül pedig szeretnék Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánni Minden Kedves Olvasómnak (meg a kedvetleneknek, sőt még a kifejezetten rosszindulatúaknak is)! Ajánlás a Karácsonyi énekből