Van az a bizonyos látványpékség, amelynek van az a bizonyos olajbogyós stanglija. Amikor megjelentek ezzel a péksüteménnyel rengetegen megkerestek, hogy nem tudnám-e otthon előállítani, mert nagyon finom. Őszintén szólva az első megkeresésekre csípőből nemet mondtam, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen terméket úgy sem lehet otthoni körülmények között elkészíteni, és igen, abból az okból, amire most a legtöbb kedves olvasó is gondol szerintem.... Aztán egyszer épp vásároltam az egyik boltban amikor kivették őket a sütőből és szinte mindenki, aki sorban állt ezekből a kiflikből vásárolt. Győzött a kíváncsiság, én is vettem belőle és én is azonnal beleszerettem. Egészen különleges ízvilág. Maga a kifli tésztája meglepő, de édeskés, közben meg ott vannak a sós olajbogyók (na jó, nem viszik azért túlzásba, én sokkal bőkezűbb voltam) és végül ott a szezámmag, aminek jellegzetes, karakteres íze inkább kesernyés. Végül ott a héj, aminek a színén látszik, hogy kap valamilyen "kezelést" amitől nem csak szép barna, de mély ízű is lesz. Mondhatnám, hogy a lecke fel volt adva, de hazudnék, mert az első falat után tudtam, hogy hogyan készíteném otthon. Tegnap reggel aztán előkészültem és ma reggel ki is sütöttem, és igen, pont azt az eredményt kaptam, amit vártam. Vagyis, majdnem pont azt, minimális változtatást eszközölnék legközelebb rajta. A tészta szerintem egyértelmű ugyanis, hogy vajas, hajtogatott, nagyon-nagyon könnyű (bár abban már nem vagyok biztos, hogy valóban vajat használnak a hajtogatáshoz, de ki tudja!). Azaz, nem más, mint a dán vajastészta. Bizony, egy az egyben azt készítettem el, csak kevertem hozzá finomra vágott fekete olajbogyót. Jó sokat, sokkal többet, mint az a leutánzott termékben van. Emiatt viszont nem lett annyira édeskés a tésztája, így legközelebb a megadott cukormennyiség dupláját teszem bele. De ez valójában csak ízlés kérdése. Aztán ott van a héj, aminek a színe nekem arról árulkodott, hogy szódabikarbónás vízben mártják meg, majd azután hempergetik szezámmagba. Nem tudom, hogy valóban így készül-e, de igazából mindegy is, mert nekem így bejött, ezen legközelebb sem változtatnék. A magokat viszont lehet kevésbé bőkezűen adagolni, mármint annak, aki nem szereti ennyire bőségesen. Az eredetin is kevesebb van. Most egy dobozba szórtam vastagon magot és abba forgattam a megmártott kifliket, legközelebb egy tálcára terítem szét vékonyan és azon görgetem át, úgy kevesebb tapad majd rá. De ez már tényleg megint csak ízlés kérdése. Hozzávalók: 60 ml meleg víz 125 ml tej 1 nagy tojás 350 g kenyérliszt 15 g friss élesztő 1 tk. só 25 g cukor (legközelebb 50 g) 250 g hideg vaj 100 g apróra vágott fekete olajbogyó Az olajbogyót lecsepegtettem és finomra vágtam. A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében mértem, belemorzsoltam az élesztőt és alaposan elkevertem. A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, és az olajbogyót, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. Ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. Így nézett ki: A tálat letakartam és legalább 24 órára (de akár 2-3 napra) ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd bőségesen lisztezett felületre borítottam. Vékony lapot nyújtottam belőle. Ekkor még jól látszódtak a vajdarabok: A kinyújtott tésztát hajtogattam. Először háromba, azaz a bal szélső harmadot a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsík felső végét visszahajtottam a közepéig, majd az alsóit is a közepéig, végül kettéhajtottam. Ezt a hajtogatást még kétszer megismételtem anélkül, hogy közben pihentettem volna a tésztát. Csak ezután csomagoltam fóliába és tettem a hűtőbe jó harminc percre. Hűtés után egészen vékonyra nyújtottam, majd keresztben három részre vágtam. A csíkokat háromszögekre szabtam és feltekertem őket. Lettek kisebbek, nagyobbak, próbálkoztam apró falatoknak és nagyobb, uzsonnának való kiflikkel is, mindkettő bevált. Egy műanyag dobozba kb. fél liter meleg vizet tettem, elkevertem benne egy teáskanál szódabikarbónát, mellé, egy másikba pedig jó fél csomag szezámmagot szórtam (legközelebb ezt nagy tálcára terítem). A kifliket megmártottam a szódás vízben, majd a magokba hempergettem. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 18-20 perc alatt sültek pirosra. Szerintem a legjobb házi, vagy igazán jó minőségű tejfölbe tunkolni....