Tejsavas erjesztéssel készül, tehát ecet nélkül. Egész télen kiváló vitaminforrás (friss zölds�...

Emlékszem, hogy régen a Nagymamámék mennyi savanyúságot, befőttet, lekvárt tettek el télire. Bár a befőtt sosem érintett meg, de a lekvárfő...

Évek óta készítem így a kaprot. Mindig friss és jó illatú marad. Gyenge kaporlevélből jó készíteni. Ahogy a nyári kapor elhullajtotta a magját, most tele a kert friss kaporral. Én mindig a hűtőben tartom.

A paprikákat alaposan megmossuk, szárát levágjuk, csak egy kis csonkot hagyunk rajta, majd előkészített tiszta üvegekbe rakjuk, amibe már tettünk, szemes borsot, mustármagot, kapormag, 1 babérlevelet, ha van koriander mag, ha nincsen el is maradhat. Mivel ez a paprika csemege, nem csípős, ezért minden üvegbe tettem egy jó csípős paprikát, így enyhén csípős lesz az egész üveggel. Elkészítjük a levet: 3 l víz 1 l. 9 %- os ecet 6 evőkanál cukor 4 evőkanál só Natrium-benzoat A vizet a cukorral, sóval tartósítószerrel felforraljuk, hozzáöntjük az ecetet és forrón a paprikákra öntjük, nem zárjuk le az üvegeket, hogy tudjuk pótolni a levet, amit a paprikák magukba szívtak. Mikor már nem kell több levet tölteni, lezárjuk az üvegeket. Száraz dunsztba, jól betakarva hagyjuk kihűlni.

Édes-savanyú mártás, ami gondolkodás nélkül bármikor jöhet köretnek. A receptben szereplő hozzávalókra ha nézünk, akkor eléggé bonyolultnak...

Van egy leányzó (fiatal anyuka), akitől minden évben vásárolom a fokhagymát. Nikire a Facebook-on találtam rá. Csoda méretű fokhagymákat termelnek! Mióta vásárolom tőle, teszek el belőle fokhagymakrémet. Most 1 kg fokhagymát vettem. Már néhány órája pucolom a gerezdeket, de nagyon szeretem, amikor fokhagyma kell valamibe, csak kiveszem az üveget és mindenféle tartósító nélküli friss fokhagymakrémem van... 40 dkg (tisztán mérve) fokhagymagerezdet ledarálunk. Csak, hogy a fokhagyma méreteit legyen mihez viszonyítani, a tisztán mért, 40 dkg fokhagyma 8 fej volt! Hozzáadunk 8 dkg sót és 2 csipet citromsavat. Jó összekeverjük. Üvegekbe szedjük, az üvegek alját megütögetjük, hogy ne maradjon benne levegőbuborék és szorosan lezárjuk. A citromsav nem engedi, hogy megbarnuljon, így bármikor, amikor szükségünk van rá, szép világos fokhagymakrémet kapunk.

Gasztroblog, életmódblog, magyar és nemzetközi konyha fotókkal Gastro, travel, photo

Nálunk nincs az a mennyiség savanyúságból ami el nem fogyna. Esszük télen és esszük nyáron is, esszük magában és esszük minden olyan ételhez, amely megkívánja maga mellé a savanyúságot. Minden nyáron rakok el paprikát, uborkát, karfiolt és csalamádét is, de azért szeretek a hagyományostól kicsit eltérő változatokat is kipróbálni. Így került képbe ez a svéd uborkasaláta. A felöntőlé különböző arányokkal kering a neten, mindenki saját ízlése szerint készítse, aki édesebben szereti több cukorral, aki savanyúbban az több ecettel. Kóstolgatással eldönthető, hogy kinek hogy ízlik jobban. Én megpróbáltam a saját ízlésünk szerinti változatot eltalálni, - ami se nem túl édes, se nem túl ecetes - azt teszem közzé a receptben. A mustármag ad egy plusz kellemes ízt neki, de én nem szeretek ráharapni étkezés közben, így azt kihagytam. A borkén viszont kell bele, mert attól tovább marad ropogós az uborka. Elkészítési idő: 15 perc Pihentetés: 24 óra Svéd uborkasaláta Hozzávalók: 6 db 720 ml-es befőttes üveghez 4 kg uborka (a legjobb a csemege vagy fürtös, de nálam most zsenge kígyóuborka volt) 1 kg vöröshagyma 1/2-1 cs mustármag (opcionális, én nem raktam bele) felöntőlé: 6 dl víz 6 dl cukor 4 dl 10%-os ecet 1 dl só 1 kk Na-benzoát 1 kk borkén Elkészítése: Az uborkát alaposan megmossuk, a hagymát megtisztítjuk és mindkettőt vékonyra legyaluljuk vagy felszeleteljük, óvatosan összekeverjük. A hozzávalókból felöntőlevet készítünk, ráöntjük a hagymás uborkára. A felöntőlevet nem kell melegíteni, de a Na-benzoát nem oldódik hideg vízben, így a 6 dl vízből vegyünk el egy keveset, langyosítsuk meg, abban oldjuk fel a tartósítószert, úgy öntsük az uborkához. Letakarva, hűvös helyen vagy hűtőben 24 óráig állni hagyjuk, időnként óvatosan megkeverjük. Lazán üvegekbe rakjuk, de ügyeljünk rá, hogy ne maradjon levegő az üvegben, színültig feltöltjük a lével, celofánnal lekötjük, tetejét rácsavarjuk és a végleges helyére tesszük.

...ami lehet vödrös-, vagy üveges savanyúság is...nézőpont kérdése 😉 Ennek a receptje szintén Tibi szomszédunktól származik -ennél viszont semmin, semmit nem változtattam. Ez így jó. Nagyon jó! :) Nem annyira savanyú, inkább egy kicsit, nagyon kicsit édeskés. A recept 5 literes üveghez való mennyiséghez szól és ez az a fajta lé, amit hetekig el lehet tárolni, úgyhogy csinálok egyből 3 adagnyit belőle és ami nem fogy el, azt eltárolom a következő elrakásig...nálam erre nem is kell sokat várni! :) Hozzávalók: -2,2 l víz -2 dl ecet -8 dkg só -40 dkg cukor -6 babérlevél-ezt inkább úgy adagolom, hogy minden üvegbe kerüljön 1 levél -1 tk egész bors -1 tk egész kömény -1 tk mustármag -1 tk koriandermag -1 tk szegfűbors A hozzávalókat felfőzöm, ha kihűlt a lé, 2 dl, 20 %-os ecetet öntök hozzá. Dunsztolom kb. 20 percig és a vízben hagyom kihűlni. Ha nagy mennyiséget csinálok, akkor takaró alatt hűtöm ki. Csak mert a savanyúságokat egyéb iránt üvegben szoktam elrakni (ez most egy -jól sikerült- próba volt csak) és minden esetben (még a befőtteknél is) vizes, majd száraz dunszt zárja a befőzéseket! És igen, nincs benne tartósítószer! Azért is kell dunsztolni! Raktam üvegekbe is, dunsztolva, viszont kipróbáltam a kisvödrösökhöz is, ezekre csak ráöntöttem a forró levet. Már eltelt egy kis idő az eltevés óta és mindegyik gyönyörűen hegyel a polc tetején. Ki még nem bontom, de egyik sem futott ki, nagyon szépek, remélem, az íze és az állaga eleget tesz a várakozásomnak! Ui.: nem volt gond egyetlen kis vödröcskével sem, mindegyik savanyúság elfogyott! :)

Itt az ideje, hogy elkezdjük elrakosgatni a nyári savanyúságokat télire. Aki már egyszer megismerte a nyár ízeit idéző, házilag tartósított finomságokat, az tudja, hogy megéri az időt és a fáradtságot rááldozni az elkészítésére. Sokáig én is piacokon vásároltam a savanyúságot, de előbb-utóbb jött a kiábrándító tapasztalat. Vagy túl sós volt, vagy nagyon édes, vagy szinte ehetetlen volt a túlzott ecettől és kéntől. Mivel nagyon szeretjük a savanyúságokat és nehezebb, zsírosabb ételek mellé - amiket általában télen eszünk - ajánlatos is fogyasztani, elkezdtem elrakosgatni a magunk ízlése szerint. Ugyan vannak még hiányosságaim ezen a téren, de van néhány jól bevált receptem ismerősöktől, nagymamáktól, szomszédoktól. Ez is egy ilyen. Drága Mariannka kolléganőmtől kaptam, évek óta az ő receptje szerint teszem el a paprikát és mindig gyönyörű "hófehér" és ropogós marad. Ezúton is köszönöm neki! A mennyiség egy 5 literes üveghez van megadva, de én inkább kisebb adagokban rakom el, mert az nekünk 2-3 étkezéshez elegendő és felbontás után könnyebb a hűtőben is tárolni. Elkészítési idő: 30 perc Ecetes almapaprika Hozzávalók: (1db 5 literes vagy 6 db 720 ml-es üveghez) 2 kg almapaprika fűszerek: egész fekete bors mustármag koriandermag babérlevél felöntőlé: 2 liter víz 8 dkg só 4 dl 10%-os ecet 25-30 dkg cukor 1 kávéskanál borkénpor Elkészítése: Az almapaprikákat megmossuk, félbevágjuk. (így könnyebb betenni az üvegbe). Ha 5 literes üvegbe rakjuk, akkor egészben hagyjuk. A vízhez hozzáadjuk az ecetet, sót, cukrot és a borkénport. Nem forraljuk fel, csak sűrűn megkevergetve megvárjuk amíg a cukor és a só felolvad benne. Tisztára mosott, sterilizált üvegek aljára szórunk ízlés szerint a fűszerekből és rakunk bele 1-2 darab babérlevelet, minél szorosabban megpróbáljuk belerakosgatni a paprikákat, majd ráöntjük a felöntőlevet. Celofánnal befedjük, rácsavarjuk az üveg tetejét és a kamrapolcra állítjuk. Kb 3-4 hét múlva fogyasztható.

Tavaly apu kóstoltatta meg velem ezt a savanyúságot és én azonnal beleszerettem, nem tudtam olyan mennyiséget készíteni belőle, ami el ne fogyott volna (még a tél előtt:)). Azért egy üveggel betartottam, de karácsonynál tovább az sem maradt a kamrában:) Végtelenül egyszerű elkészíteni és végtelenül finom. Sokkal nagyobb sikere van nálunk, mint a csalamádénak. *frissítés Hagymás uborkasaláta télire Hozzávalók: 4 kg uborka 1 kg hagyma 1 marék jódozatlan só 1 cs (20 g) mustármag 7 dl 10%-os ecet 8 dl cukor 10 szem feketebors 1 kk. Nátrium-benzoát *1/2 kk. borkén (2013-ban tettem hozzá ezt is és így sokkal tovább ropogós marad az ubi, nem puhul föl áltában) Lehetőség szerint ne válasszunk túl nagy uborkát, és legyenek minél zsengébbek, mert a kisebbek finomabbak lesznek. A beraknivaló és a salátának való uborka közötti méret az igazi. Kefével alaposan sikáljuk meg őket, és hámozás nélkül gyaluljuk le uborkagyalun. A hagymát pucoljuk meg, vágjuk ketté és nagyon éles késsel szeleteljük föl, nagyon vékony félkarikákra. Aki olyan szerencsés, hogy a gyaluja van olyan éles, hogy elviszi a hagymát az csinálja azzal, az enyém sajnos képtelen rá.:) A hagymát adjuk az uborkához, szórjuk meg a sóval, mustármaggal, borssal, cukorral, majd öntsük nyakon az ecettel. Ha csak 20 %-os ecettel rendelkezünk, akkor abból használjunk csak 3,5 dl-t. Majd forraljunk föl 3,5 dl vizet és hűtsük ki, keverjük össze az ecettel és úgy öntsük rá az ubira, mert így biztosan elég lesz majd a levünk. Húzzunk félre egy kevés salit és az alatta lévő lében keverjünk el egy kávéskanál nátrium-benzoátot. * a borként. Alaposan keverjük össze a salátát, erre a legalkalmasabb a kezünk. Takarjuk le és tegyük hűvös helyre 24 órára. Alaposan kimosott és mikróban 3 perc alatt kifertőtlenített üvegekbe töltsük a salátát, de ne nyomkodjuk ki előtte, csak szépen lazán tegyük az üvegbe. A végén mindegyiket öntsük színig a levével. A fémkupak alá tegyünk egy réteg celofánt, hogy az ecet ne tudja kikezdeni a kupakot, majd zárjuk le és költöztessük a kamrába, hűvös, sötét helyre. Mivel már másnap is teljes értékű, ezért tartósítószer nélkül is elkészíthetünk kisebb mennyiséget és egy tálban, hűtőben tárolva nyugodtam rájárogathatunk. Egy hétig biztosan eláll.

Fermentált répa és alma

Az egyik legegyszerűbb, gyors lekvár recept és annyira finom , hogy elmondani sem tudom - ezt inkább meg kellene kóstolni mindenkinek. Szám...

Az alaposan megtisztított megmosott zöld koktélparadicsomokat üvegbe rakjuk, minden üvegbe tettem két-három pepperoni paprikát, 4-5 cikkekre vágott paradicsompaprikát, és karikákra vágott vöröshagymát. Falapockával szorítsuk le, öntsük, rá a felfőzött forró levet, minden üveg tetejére szórjunk késhegynyi szalicilt, és zárjuk le az üvegeket. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. A felöntő léhez a hozzávalókat összefőzzük. 5 l víz 4 dl 20 %-os ecet 12 dkg cukor 5 evőkanál só Mustármag, koriandermag, kapor, szemes bors, babérlevél.

Többségében hagyományos, egyszerűen elkészíthető magyar ételek és sütemények receptjei magyarul, magyar konyhából.

Itt már könnyebb dolgom volt a névadással :) Az érett, de még nem túlérett, csak puhább barackokból készítettem. Csipetnyi "karácsonyi" fűszerkeveréket tettem hozzá, bizony már a karácsonyra gondolva. Nem mintha siettetni szeretném az időt, dehogyis, nagyon szeretem az őszt, így minden pillanatát szeretném megélni, de amikor készítettem ezt, akkor ilyen hangulatom volt. Alig van különbség az öntet és e között, csak a fűszerben és a főzési időben, mondjuk abban jelentős eltérés van. Ugyanis ezt addig főztem, amíg nem sercegett az alja, állandó keverés mellett még azután is, mindaddig amíg a karamelles illat is megjelent a barack és a fűszerek mellett. Tudni kell hogy összesen 2 db kicsi üvegnyi lett. Nem mindennapos "használatra" készült, tényleg különleges alkalomra. Karamellizált fűszeres őszibarackdzsem Hozzávalók őszibarack 3-5 % cukor "karácsonyi" fűszerkeverék* A barackok héját lehúztam, apróra daraboltam, majd összekevertem a fűszerrel és kevés cukorral, éppen annyival amitől kevés levet eresztet. Reggelig így hagytam, reggel odatettem főni és állandó jelenlét mellett addig rotyogtattam, amíg karamellesre sült. (Ez ennél a 2 db alig több, mint 2 dl-es üveg mennyiségnél azért nem olyan sok idő, mert igen nagy fazékba tettem. Ahol a fazék alsó mérete a lényeg. Minél nagyobb területen oszlik el a barack és éri hő, annál gyorsabban elérjük ezt az állapotot.) A forró dzsemet előre odakészített tiszta üvegekbe szedtem, a kupakkal lezártam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni. Előkészületek 1) Tisztára mosott üvegek, kupakok. Szó szerint, tisztára mosott! nem több és nem kevesebb. Tisztára mosott, az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ragyog, nincs az üvegen semmi régi/maradék (papír sem), teljesen átlátszó, nem foltos/homályos. Ehhez nem kell más, csak áztatás, mosószeres, alapos (akár mechanikus) elmosás, többszörös öblítés, forró folyóvíz alatt, vagy ecetes vízben öblítés és egy fazék forróba mártás, vagy kifőzés, majd fejjel lefelé borítva kiszárítás. Az egészet kitehetjük a Napra felhasználásig, egy vékony gézzel, letakarva. A kupakok nehezebb téma: - lehet, hogy jó a régi, de akkor nagyon oda kell figyelni, hogy lekvárra ne kerüljön ecetes uborkás kupak, vagy, ami előbb még hagymás csalamádét zárt le. - veszünk újat, ha kapunk :) Mindkét esetben alapos elmosás után egy fazék vízben 10-15 percig rotyogtatom, majd egy tiszta konyharuhára borogatom és kiszárítom, vagy a Napra teszem. Eleve csak sérülésmentes/hibátlan kupakkal próbálkozzunk, mert a kupak fontos szerepet tölt be a tartósítószer nélküli befőzésben. Nem mikrózom, nem sterilizálom. Egy szó, mint száz: tiszta és kész! 2) Száraz dunszt Egy nagy kosarat kibélelek takarókkal, több rétegben, sőt mintha kockát képeznék, kispárnákkal körbe rakom. Beleterítek egy régi abroszt és így sorakoztatom bele a kész forró üvegeket. Ráhajtogatom ami kimaradt és a tetejére is kerül párna. Ebben a fészekben hagyom kihűlni. Amikor a dunsztból kiszedem, mindig meggyőződöm róla, hogy a kupak HOMORÚ! tehát nem púpos. Szeretetrehangoltan a Facebookon, ahol általában :) van napi aktuális. Akinek kedve van, örömmel látom a privát oldalamon :)

A történet azzal kezdődött, hogy a minap Manci szomszédasszonyom megérkezett egy reklámszatyornyi zöldparadicsommal - ő már csak ilyen, szokott hasonló meglepetésekkel szolgálni. Zárójelben mondom: az sem gond nála, ha éppen nem vagyok otthon, mert a bejárati ajtó kilincsére akasztja a zöldséges zacskót, mert tudja, előbb-utóbb hazatérek és megtalálom ott. Na ilyenkor szoktam felkiáltani: jé, megint jött a Nyári Mikulás. S még egy kis kitérő: mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, mint az én Manci meg Erzsi szomszédasszonyom, illetve, mint Mária néni, akiről már többször is szóltam. S akkor kanyarodjunk vissza a zöldparadicsomhoz, ami néhány napon át egy tálban várakozott a feldolgozásra a kamarában. Közben néhány be is ért belőle, de az pont jó volt akkor, mert nem kellett az aprózárba szaladni egy kis friss paradicsomért, az íz és zamatbeli előnyeiről nem is beszélve. Aztán egyik napon, csak úgy hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy mivel az idén kimaradt a sós uborka - pedig a lányom nagyon szereti - de még nem tettem el hordós savanyúságot sem, hát jó lenne "keresztezni" a kettőt és így egyszerre két legyet ütnék egy csapásra. Kielégíteném a lányom sós-kovászos uborka igényét, lenne hordós savanyúságom is, ráadásul kisebb kiszerelésben, ami a tartósságára lenne jótékony hatással. Ezért elbattyogtam az aprózárba (nagyon sok termékük helyi termelőtől származik) és vettem 2,5 kg uborkát, egy karfiolt, néhány csípős paprikát és ezzel kész is voltam, mert minden egyebem volt otthon. Aztán egyik este "unalmamban, nagy duzzogva" békovászoltam mindent a szép tisztára mosott nagyobb mértű üvegeimbe, ill. műanyag hordócskáimba. Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű uborka, kb. ugyanannyi zöldparadicsom, 1-2 kisebb fej káposzta, 1 karfiol, 1-2 hagyma, 1-2 szál murok, vagy sárgarépa (kinek, melyik tetszik jobban :)), 4-5 szál torma, 6-7 cikk fokhagyma, csípős paprika (ki, mennyit bír), csombor és kapor, szőlőlevél, meggyfalevél, só, három liter felfőzetlen vízhez két púpozott evőkanál só, illetve literenként egy csapott evőkanál só, szemesbors, mustármag - ezt raktam bele én, de lehet cifrázni almával, szőlővel, tökkel, cukkinival, kis dinnyével, vagy éppen azzal, ami eszünkbe jut. (A paprikaféléket nem ajánlom, mert egy idő után megpuhulnak - kivéve a csípős paprikát - és rontják a savanyúság aspektusát.) Az uborkát és a zöldparadicsomot alaposan mossuk meg lehetőleg csap alatt folyóvízben; a karfiolt szedjük rózsáira és kb. félórára tegyük sós vízbe, mert ezt nem szeretik a bugyraiban meghúzódó csigák, csimaszok, lárvák és előbújnak, utána öblítsük át tiszta vízzel; a káposzta külső leveleit bontsuk le, majd vágjuk négybe úgy, hogy a torzsája tartsa össze a leveleit; ha teszünk bele tököt vagy cukkinit, azt is vágjuk kisebb darabokra és ha nagyok a magjai, szedjük ki; illetve mindenféle zöldséget gyümölcsöt pucoljunk meg és alaposan mossunk meg. A sózásra szánt hordót, vagy üvegeket minél forróbb vízben mossuk meg és több léből is öblítsük át a tetőkkel együtt, majd tegyünk az üveg vagy hordó aljába jó csokornyi csombort és kaprot, ezután minél szorosabban rakjuk bele az előre előkészített zöldségeket-gyümölcsöket, vegyesen, különösebb sorrend nélkül. Lényeg, hogy minden üvegbe, mindenféle zöldségből-gyümölcsből kerüljön. Miközben pakoljuk az üvegekbe a zöldségeket-gyümölcsöket szúrjunk közéje torma szeleteket, murok és hagymakarikákat, fokhagymacikkeket, végül szórjunk a tetejére szemesborsot és mustármagot. Közben oldjuk fel a sót a felfőzetlen vízben - nálam tökéletesen megfelel erre a csapvíz, de ahol nem jó minőségű, használhatnak forrásvizet (nem a palackozott fajtából, hanem igazi forrásból, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre) - és amikor teljesen elolvadt, töltsük rá a zöldségekre. Ajánlatos egy napig csak egy tányérkával lefödni az üvegeket, mert a zöldség beszívja a sós levet és utána kell pótolni a leapadt levet. Ezután se tegyük még a kamarába az üvegeket, hiszen ezután következik a tejsavas erjedés, melynek során némi lé kifolyhat - ezért ajánlatos egy tálcán tartani az üvegeket. Na most, ha azt észleljük, hogy két-három nap után tejszerű fehér, zavarossá válik a savanyúságunk leve, ne pánikoljunk, mert az csak annyit jelent, hogy elindult a tejsavas erjedés - mellesleg éppen amiatt a képződő tejfehér anyag miatt nevezik a biokémiai eljárást tejsavas erjedésnek - de ennek részleteibe nem mennék bel, mert nem vagyok sem élelmiszervegyész, sem mikrobiológus. De ha valakit érdekelnek a tejsavas erjedés részletei például itt talál egy eléggé közérthető eszmefuttatást róla Dióspatonyi Ildikó tollából.Lényeg, hogy egy-két hét alatt szobahőmérsékleten tartva a hordót, vagy az üvegeket, teljesen befejeződik a tejsavas erjedés, a lé teljesen letisztul - de képződhet az üvegek alján egy kis fehér kepedék -, és ezután már tehetjük a kamarába. Nem jár bele semmilyen tartósítószer, mert a só tartósít, mégsem lesz sós a savanyúság, mert teljesen átalakul a só. Szerintem, a legegyszerűbben készülő savanyúság, bátran próbálkozhatnak vele a kezdők is - csak ne pánikoljanak, amikor erjedni kezd az üvegben minden - és besorolnám a gyors és könnyű kategóriába is, mert lényegesen rövidebb idő alatt elkészül, mint bármilyen más savanyúság. Valójában a hordóba, üvegekbe rakandó zöldségmennyiség függvénye az elkészítési ideje. Fogyasztható hús-, zöldség- és tésztanapon. Jó fakanálforgatást!

Bármilyen savanyúságnak valóhoz elkészíthető ez az alaplé! Tartósítószer nélkül is évekig eláll!

A füge egy olyan gyümölcs, ami valójában most kezdi élni a népszerűségét. Egyre több kertben helyet kap, és bár adogat a gyümölcseiből nyáron is valójában ilyenkor kezd igazán bőségesen teremni. Készíthetünk belőle chutny-t, lekvárt, vagy befőttet is. Ez egy igen finom csemege, főleg azoknak, akik kedvelik az édességet. A legjobb az egészben talán az, hogy leheletnyi munkával fantasztikus finomságot tudunk kreálni, amit aztán egy kis fagyival, vagy valamilyen sütivel fogyaszthatunk. De a sültek, sajtok kísérője is bátran lehet. Hozzávalók 1 kg füge 25 dkg cukor 1 citrom 1,5 dl víz Egy kiló fügét megmosunk, és egy edénybe teszünk. Tetejére szórjuk a cukrot, és ráöntjük a vizet. Lefedve hagyjunk másnapig, amikor rácsavarjuk egy citrom levét, majd lassú tűzön befedve főzzük, amíg megpuhul a gyümölcs. Ekkor a fedőt levéve addig főzzük, amíg szép opálos nem lesz. Ekkor üvegekbe tesszük, és a tetejére öntjük a főzőlevét, ami ekkorra már inkább nevezhető szirupnak. Lezárjuk a tetejét, 10 percre fejre fordítjuk az üveget, és menet a polcra.

Ezek az üvegek a konyha díszei lesznek!

Vidéki konyha egyszerűen, néha sietősen, máskor ráérősen. A csalántól a szarvasgombáig, ami belefér.

DESCRIPTION HERE

Receptek, gasztro tippek, szépségápolási trükkök, technikák, egészségmegörzés, otthon, növénygondozás, lexikon

Ismerősömtől kaptam a receptet,ő azt mondta "nagyban" így készítik!!Ha kevés a lé, akkor csináljunk még egy adagot. Ha megmarad, tegyük el, hátha lesz még uborkánk...:-)))

Friss nyári zöldségekkel.

Évek óta készülök rá, hogy káposztával töltött almapaprikát is teszek el télire, mert ez a fiam kedvence. Piacon szoktam neki venni nagy ri...

Semmiféle tartósítószert nem igényel a sóskának az eltevése, mivel annyira savas, hogy saját magát tartósítja a savasságával. Több éve ezzel a módszerrel teszem el, kitűnő minőségű marad, akár még a második évben is! Az íze pedig magáért beszél! Szerintem össze sem lehet hasonlítani a saját eltevésűt a " gyáriakkal ". Jobb nem tudni, hogy abban mi van!  Ezenkívül remekül fel tudjuk használni a műanyag csavaros tetejű üvegeinket is! Tökéletes a sóskához! Egy hátránya azért van a házi sóska eltevésnek. Az, hogy rettenetesen időigényes. Csak akkor fogjunk hozzá, ha nagyon sok időnk, és türelmünk van. Mert bizony a tisztítása nem mondom, hogy  " Sziszifusz" -i munka, mert ugye annak sosincs vége, ennek pedig igen, egyszer csak elfogy a szatyorból az utolsó levélke is. De nagyon megéri!  Érdemes kipróbálni! 1 kg friss levélből, kb. 1/2  l-es üvegnyi kész sóska lesz.

Hozzávalók: 3-4 fej cékla Egy kisebb fej vörös káposzta 5 cm friss gyömbér Só Elkészítés: Eltávolítjuk a vörös káposzta külső leveleit, majd a torzsa kivételével legyaluljuk, vagy aprítógép segítségével vékonyra szeleteljük. Besózzuk a vörös káposztát, és jól átmasszírozzuk, majd legalább fél órát állni hagyjuk, míg levet nem ereszt. Közben a céklákat megmossuk, meghámozzuk, és vékonyabb szeletekre vágjuk (nem szerencsés reszelni, mert túl nagy lesz a fermentálható felület, így a tejsavas erjedés - az édesebb zöldségek és gyümölcsök esetében - könnyen alkoholos erjedésbe fordulhat). A gyömbért megpucoljuk, és apró darabokra vágjuk. Miután a káposzta levet eresztett, összekeverjük a céklával és a gyömbérrel. Tegyük üvegbe a keverékünket. Nyomkodjuk le pl. nyújtófa végével, vagy bármilyen más, alkalmas eszközzel. Mire végzünk, rendszerint a saját leve is szépen ellepi. Ha mégsem, pótoljuk a levet a megmaradt folyadékból, melyet korábban a masszírozásból és az állásból nyertünk. Tegyünk egy nehezéket a tetejére, hogy az üveg tartalmas a folyadék felszíne alatt maradjon (ez lehet egy kő, faág, vagy egy vastagabb gyökeres zöldség darabkája) Nem szükséges teljesen rázárni a tetejét. mert akkor nem tudnak távozni a folyamat során keletkező gázok. Helyezzük az üveget sötét, szobahőmérsékletű helyre. Pótoljuk a folyadékot szűrt vízzel, ha idő közben fogyna, és tegyünk alá tálcát, mert kifolyhat. Két hét után naponta kóstolgassuk, és mikor már ízlésünknek megfelelő, tegyük hűtőbe, így lelassítjuk az erjedést. Nemcsak kóstolóba, de köretnek is tökéletes! Megjegyzés: előfordulhat, hogy a folyadék teteje és az esetlegesen kilógó ételdarabok egy idő után penészedni kezdenek, ilyenkor ne essünk kétségbe! Távolítsuk el a megromlott részt, de az egészet ezért nem kell kidobni, a folyadék alatt lévő zöldség ugyanis tiszta, érintetlen marad. Ha bármikor romlott, rossz szagot észlelünk az üvegből, akkor nem sikerült a fermentálás, sajnos ki kell dobnunk az ételt. Forrás: http://www.deliciousobsessions.com/2014/07/lactofermented-beet-ginger-sauerkraut/

Hozzávalók: 5 kg jó húsos piros kapia paprika 8 evőkanál cukor 1 csípős paprika 2 kanál só 1 conservant tartósítószer A magjától megtisztított paprikákat alaposan megmossuk, és négybe vágjuk, majd a húsdarálóval ledaráljuk. Az így kapott pasztát egy vastag falú fazékban főni tesszük. Hozzáadjuk a sót, cukrot és az apróra vágott csípős paprikát, lassú tűzön addig főzzük, amíg a paszta megvastagszik. Hozzákeverjük a tartósítószert. ( Én nem bízok meg abban, hogy megáll télire tartósítószer nélkül, inkább megyek a biztosra, elég nagy adag, kár lenne érte) Hagyjuk kihűlni majd bot mixerrel finomra, pépesítjük. Ízlés szerint még lehet ízesítni. Előre előkészített üvegekbe rakjuk, és kidunsztoljuk. Egy lábos fenekére konyharuhát teszünk, belerakjuk az üvegeket, feltöltjük hideg vízzel majdnem a kupak-g, vagyis a tetőig és miután a víz felforrt 30 percig főzzük. Benne hagyjuk az üvegeket kihűlni vagy kiszedjük, és száraz dunsztba rakjuk. Használhatjuk minden ételhez, nagyon szép színt és jó ízt ad az ételnek. Aki nem szereti a csípőst el is hagyhatja.

A kis szitkafenyőnk tavaszi ruhát öltött. Nagyon hálás vagyok neki ezért, ő az első fenyőnk, aki otthon érzi magát a kertben. Ráadásul nem i...

Berobbant a mezei szegfűgomba, így jutott elég sok. Egyszerre nem fogy el, sajnos az a baj az erdei-mezei gombákkal, hogy vagy sok van, vag...

már volt róla szó, de külön posztot még nem kapott, ezt muszáj volt pótolnom, mert nagy kedvencem a...

Télen a vadas ételek, mártások ízesítéséhez vagy akár a reggeli vajas-dzsemes kiflin különlegesen kellemes ízharmóniával örvendeztet meg ...

Majd 100 éves recept a régi székely asszonyok repertoárjából. Itt van az elrakás ideje!

...szóval grillszezon... Végre! :) A különféle saláták és mártások mellett nem hiányozhat az asztalról a barbecue szósz. Vettük mi is szorgalmasan, egy darabig... mert egyszer csak az jutott eszembe, mi lenne, ha itthon készítenék. Hosszas receptböngészés, kóstolás és kísérletezés után jutottam el ehhez a variációhoz és azt hiszem maradok is ennél, mert eddig még mindenkinek nagyon ízlett. :D Hozzávalók 6-8 személyre: 500 g paradicsompüré (8,5 ref %-os) 1 nagy fej vöröshagyma 2-3 gerezd fokhagyma 1 kis chilipaprika (vagy egy kk. chilipehely) 2 ek. cukor 1 ek. citromlé 1/3 kk. só 3-4 szem szegfűbors 3-4 szem szegfűszeg 1 nagy csipet színes bors 1 csipet szerecsendió 1 csapott kk. őrölt fahéj fél babérlevél 2 ek. napraforgó olaj A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, majd finomra vágjuk. Egy kis fazékban (hogy később kevésbé fröcsögjön) olajat hevítünk, rátesszük a vöröshagymát, és elkezdjük dinsztelni. Mikor a vöröshagyma elkezd pirulni, hozzáadjuk a fokhagymát, sózzuk, megszórjuk szerecsendióval, és takarék lángon ~5 percig tovább dinszteljük. Vigyázva, nehogy lekapjon. Közben egy mozsárba tesszük a szegfűborsot, a színes borsot és a szegfűszeget, majd jó alaposan összezúzzuk (a lehető legfinomabbra próbáljuk meg elmorzsolni a fűszereket). A chilipaprikát megfosztjuk a magjaitól és ereitől, hogy ne legyen annyira erős, majd finomra vágjuk. Egy tálba kiöntjük a paradicsompürét, hozzáadjuk a fűszereket, a cukrot, citromlét, és jól elkeverjük. Ha a hagyma eleget párolódott (fakanállal könnyen szét lehet nyomni) hozzáöntjük a fűszeres paradicsompürét, beledobjuk a fél babérlevelet -amit ~15 percnyi főzés után kiveszünk-, és továbbra is takarék lángon néha óvatosan (mert fröcsöghet) megkeverve ~30 perc alatt készre főzzük. Akkor jó, ha a hagyma már krémes, és a szósz szépen besűrűsödött.

Tudom, a tormát húsvétra készíti az ember... de nemrég lett felásva a kertem és rengeteg torma "útban volt", sajnáltam kidobni, így elkészítettem. Nagyon-nagyon csíp a torma! Ha valaki készített már tudja, hogy zárt ablakok mögött nem is igazán lehet, mert az embernek még a könnye is folyik:-) Ezért nátha ellen igazán hatásos gyógymód, tormát sütni:-)!

Szép, húsos zöldpaprikákat megtisztítunk, nagy tálban leforrázzuk, s ha kissé megpuhultak leszűrjük. Fehér káposztát legyalulunk (keverhetjük vörössel is) és sós vízzel leforrázzuk. Ha kihűlt leszűrjük, kicsavarjuk és tömötten a paprikákba, tömjük. A megtöltött paprikákat szorosan nagyobb üvegbe rakjuk. Kétharmad rész vizet, egyharmad rész ecettel, kevés sóval, ízlés szerinti cukorral,, szemes borssal, babérlevéllel felforralunk, kihűlve a paprikákra töltjük. Másnap a leapadt levet pótoljuk, és az üveget lekötjük. Aki szereti rakhat tormaszálat is a paprikák közé.

Befőzésre olyan zöldpaszulyt válasszunk, amely szálka és pecsétmentes, annyira zsenge hogy könnyen lehet tördelni. A megtisztított feltördelt és megmosott paszulyt, lobogó forró vízzel leforrázzuk, azonnal leszűrjük, és külön főzővízbe tesszük, amelyet a forrázó vízzel egyidőben forraltunk fel. Ez a művelet megakadályozza a paszulyt abban, hogy megedződjön. Lassú tűzön nem egészen puhára főzzük, szűrőkanállal üvegekbe szedjük, úgyhogy az üveg szájáig egy ujjnyi üres tér maradjon. A főzővizet felforraljuk, ízlés szerint sózzuk, 1-2 kanál cukrot is tehetünk hozzá de el is maradhat, az üvegeket a forró lével feltöltjük. Minden üveg tetejére késhegynyi tartósítószert szórunk és az üvegeket lezárva, a forrástól számítva 10 percig gőzöljük. A lángot lezárjuk, a gőzölő lábast letakarjuk és abban hagyjuk kihűlni.

Ajajjj...hol volt, hol nem volt.... Részemről egy fél éves gondolat érett meg abban a pillanatban mikor a tonhalas recepttel elindítottam ezt a blogot. Majd jött az ehavi VKF kiírás, témája a gomba. Ami nagy kedvenc. S hogy a lelkesedésem ne csappanjon, hanem ha lehet akkor növekedjen, jött az előző beírásomra pár kedves kérés, hogy ugyan osszam már meg a gomba üvegbe történő házi eltevésének általam ismert titkát. Ezt szívesen teszem, hisz miért is ne élvezhetnék azok télen is a gomba ízét, akik nyáron, ősszel sikerélménnyel térnek haza az erdőből pár finomsággal megpakolt szatyor, kosár fejében. Könyveljétek akkor ezt a recetúrát is a 37-ik VKF-es fordulóra. Szóval Édesanyám verziója, ami az én konyhámban is alkalmazást nyert. Gombákat szépen megtakarítom, szárukat kifordítom a kalapból, ha kukacos, akkor azt kivágom (na jó, tolerancia kérdése, hogy valamennyi maradhat-e benne hús címen a gombákban....nálam valamennyi szokott, de nem sok), amelyik nagyon mocskos és késsel nem lehet megkapirgálni azokat kissé lemosom, de utána jól lecsöpögtetem. Amelyik tiszta, azzal semmi más teendő nincs mint darabolom, majd a megmosott, darabolt gombával együtt beleteszem egy fazákba/lábosba s odateszem a főzőlapra. Álltalában enged annyi levet, hogy ne kelljen semmilyen folyadékkal pótolni. Szóval olajat semmiképp nem teszek alája. Mikor már elég jól rotyog, s relatív megpuhult a gomba (nem kell rettenet puhára főzni, mert még jön a dunsztolás), akkor szalicilt szórok bele, s lezárom a tüzet. Csírátlanított üvegekbe szedem a gombát s a lötyit, rájuk csavarom a kupakot, s egy nagy fazék aljába régi kukták kerek, lyukas....minek a fenének nevezzem ama alkatrészét amit teszk, na inkább lefotózom, szóval fazék aljára ez kerül, rá a gombás "borkányok", majd vízzel feltöltöm (az a jó, ha a víz a kupakokat ellepi kissé) s odateszem ismét a tűzre. Miután a víz felfőtt, lángot takarékra veszem, s hagyom rotyogni olyan 3,5-4 órát. Ha netán időszűkébe szenvedne a ház asszonya, ezt el lehet osztani 2 napra is. Azaz ma rotyogtatom 2 órát, lezárom, majd rá 1-2-3-4 napra ismét egy dunsztolás, ismételten víz felfővésétől számított következő 2 órán keresztül. Mikor a dunsztolási idő lejárt, üvegeket hagyjuk kihűlni (pl. másnapig) a dunsztoló fazékban. Majd mehetnek a kamra, pince polcára. Amire azért figyelni kell: csakis és kizárólag olyan gombát használjunk amiről teljesen meg vagyunk győződve, hogy jó. Ha bármilyen kételyünk merülne fel a gomba ehetőségét illetően, akkor vagy megmutatjuk a szakbarbárnak, vagy irány a kuka. vannak olyan gombák amelyek a hőkezelés hatására rontanak az esztétikai értékén a remekművünknek. Ilyen lehet pl. a cserepes gereben, baromira feketít. De hasonló gomba a tinóruk (vargánya, hirip....mert ugye ahány ház, annyiféle elnevezése a gombáknak) között is akad. Miképp van olyan tinóru amiről én úgy tanultam, hogy nem ehető. a következő megjegyzésem az már inkább az ízvilágunk miatt íródik le: vannak akik úgy szeretik a gombákat, hogy az ételben kiérezhető legyen egy bizonyos fajtának a jellegzetessége, ezért nem keverik őket. Mások pedig kimondottan szeretik a vegyes kombinációt. Vegyes gombából én spec imádom a fenyőalját. Másik nevén az ízletes rizikét. Képet most nem tennék erről, aki nem ismeri, nyugodtan guglizzon rá a képkeresőben, nekem dobott ki pár hasznosíthatót. Most kapásból ennyi, ha siker koronázza eltevésünket, akkor ha netán volt oly szerencsénk, hogy annyi gomba került üvegekbe, hogy következő szezonig nem fogynak el, akkor sincs ok aggodalomra, nyugodtan felhasználható következő télen is a maradék készlet (nálam volt olyan üveg amelyik sikeresen elbújt, így harmadik évben fedte fel előttünk a tartalmát). Aki szereti a savayúságot, s akad annyi és olyan minőségű gombája, az bátran ecetes lébe is dughatja az erdő ehető kincsét. Rókagomba, fenyőalja eme kategória. Erre nincs olyan receptem amit mostanság alkalmaztam volna, uhhó ez most csak tipp volt. Szóval kiránduló ruhába beöltözni, s irány az erdő. Aki olyan környezetben lakik, tuti kaphat annyi gombát, hogy többet visz haza mint egyszeri kajálásra valót. Sajna Brassó közelében ilyen hely nincs, múltkor pedig nem jött össze nekem a gombászás, az égi áldás (némelyeknek az idénre már átok) beleszólt. Valakinek más gomba eltevési tapasztalata?

Rumos diós fügelekvár

Nem kell főzni, egyszerűen elkészíthető, és olyan, mintha frissen szedtük volna.

Receptek fotókkal. Gyors, könnyen elkészíthető ételek. Külön vegetáriánus receptgyűjtemény.

Pár éve akartam először bodzaszörpöt készíteni (hígíthatósat, tartósat), de a neten a receptek tömkelegéből valahogy nem találtam rá az igazira. Végül több receptet átböngészve kísérleteztem ki ezt, ami elsőre nagy sikert aratott. Azóta minden évben így készítem. Kb 8 liter lesz belőle.

Зачем засыпать солью разрезанные накрест лимоны - Журнал для женщин